Nekem nyolc – VNV top bulik

Sokféle zenét szeretek, kedvenc előadóim is szép számmal akadnak, a VNV Nation pedig ezek közül mindig is előkelő helyet foglalt el a szívemben, szükségtelen agyonragozni. VNV-bulira menni vérkeringésjavító partélmény és spirituális utazás egyben, csak ajánlani tudom, bár én elfogult vagyok (és Ronan Harris még mindig nem vett feleségül, ej-ej! ;)). Külön e célra feltöltött partyzene lentebb, péntek van!

1. München – D, 2007 május
alkalom: önálló koncert
beszámoló: Illuminati és Crazy München-adventures
A saját bulik persze mindig jobbak, mint a fesztivál-fellépések. Nem csak a hangzás jobb, de a hangulat is bensőségesebb, családiasabb. Ha pedig emellé még a szervezés is tökéletes, elsőosztályú koncertélményről beszélhetünk. Bajorországban minden flottul ment: tekintélyes tömeg, mégis komoly sérülések nélkül jutottam az első sorba, őrült partyhangulat, sok-sok összemosolygással. A biztonsági őrök ebm-arcok, élvezik a bulit, nem csak unottan állnak a kordon mögött. A kritikusabb ugrabugrák után pohár hidegvízzel kínálják a népet, a kerekeszékeseket magától értetődő természetességgel tolják a fotósárokba. Ronan és Mark felszabadult, repertár kiválló, és még a merchandise-pultokat sem fosztják ki este tízre.

2. Leipzig – D, 2006 június
alkalom: Wave Gotik Treffen
beszámoló: WGT 2006 és magyar reflexió: Életművészet
A WGT a dark-goth-electro színtér partiarcai számára olyan, mint Mekka a muzulmánoknak: legalább egyszer látni kell. Az Agrahalle már méreteinél fogva is elképesztő, szorozzuk meg mindezt az extrém nagycsalád összeolvadásának szürreális élményével. Cirka hatodik sor oldalról, látvány-hangzás tökéletes, a fiúk ide hazajárnak. A lipcsei buli revelation-songja a Perpetual, magasba emel és elindít valamit (“the football-stadium song please”), ami azon a nyáron elkísér engem.

3. Bolkow – PL, 2006 július
alkalom: Bolkow Castle Party
beszámoló: Kelet-Európa legvonzóbban deviáns emberei
A lengyel kastélyparty eleve ad egy fílinget, pluszban egy óriási vihar és egy Clan of Xymox-koncert után, a színpad sarkában, a backstage backstage-ében kapjuk meg a havi futurepop-dark-trance adagot. Két nagy kedvenc és közvetlen színpadi élmény… még az sem számít, hogy nem ugrálhatunk dzsungelmajom módjára és a hangzás velejét is a kontroll-ládák adják.

4. Hildesheim – D, 2008 augusztus
alkalom: M’era Luna
beszámoló: Nyelv, csapat, perspektíva (elég off persze)
Kutyaharapást szőrével, a szörnyűséges csehországi élmény után szükség volt egy igazán felszabadító élményre, és ezt a német fesztiválszervezés precizitása garantálta. Tökéletes hangzás, különleges repertoár (eleve a Joy-jal kezdtek, nagy meglepetésemre még a Procession is elhangzott, majd a Further magányos-billentyűs változatával zárt Ronan), civilizált közönség (minimális lökdösődés persze volt) és egy végtelenül kiegyensúlyozott, felszabadult, kiválóan kommunikáló zenekar. Érződött, hogy komoly hagyománya van a hildesheimi buliknak, Mark és Ronan pedig örömmel osztja meg a színpadot a kollégákkal. Jó látni, ha a nagyszínpad csapatai fel-fel ugranak egymás mellé egy-egy közös nóta erejéig.

5. Berlin – D, 2005 december
alkalom: valami monstrefesztivál a Schönhauser Allee kellős közepén
beszámoló: Győzelem
Úgy kellett ez a buli akkoriban, mint halnak a víz… nem számított, hogy karácsony van, nem számított, hogy Prágától Berlinig stoppolni kényszerülünk, nem számított, hogy jó ideje nem jártunk már Berlinben. Egyszerűen el kellett jutnunk, és utólag is látom, milyen jó döntést hoztunk akkor, hogy bevállaltuk az utat…

6. Budapest – H, 2007 szeptember
alkalom: önálló koncert
beszámoló: csak a myspace-en írtam róla
Kis helyszín, közepes hangzás, koncert előtti-utáni káosz, de azért jó volt. Vittem a srácoknak egy nagy adag, minőségi szilvapáleszt, amiért barátságosan megszorongattak.

7. Budapest – H, 2005 március
alkalom: önálló koncert
beszámoló: csak a VF-en írtam róla
Itt vesztettem el a VNV-szüzességemet, előtte valamiért véletlenül kimaradt a győzelem-nem-bosszú-fíling. Az A38 még egész emberesen szólt, és emlékszem, mennyire örültem akkor a Kingdom-nak.

“Did you think you would be saved by the gods and idols you have made?” – Kingdom Live – itt kezdődött a “szerelem”, ez volt akkoriban a kedvenc számom (ó, milyen régen hallottam élőben)

8. Hradec Kralove – CZ, 2008 július
alkalom: Rock For People
beszámoló: nincs az a pénz, amiért írnék a fesztiválról bármilyen sajtóorgánum számára
A RFP minden kétséget kizáróan a világ egyik legrosszabbul szervezett bulija: sajtóakkreditáció összevissza, beléptetés össze-vissza, színpadok össze-vissza, fellépők össze-vissza. Afterparty nuku, este 11 után, húsz kilométerre a legközelebbi lakott településtől, egy kiszuperált katonai reptér kellős közepén megáll az élet, egyetlen partylehetőség a Marlboro-sátor méregdrága tuctuc-bulija, dacára annak, hogy a VNV Nation-ön kívül CSAK ÉS KIZÁRÓLAG rock, punk, harcore, emo, indie és ska csapatok képviseltették magukat az eseményen. Választási lehetőség nincs, mert az első busz reggel 11-kor indul a városba, a tömegközlekedés pedig ismeretlen fogalom a tájékon.

A mai napig nem értem, hogy a túróba’ keveredethetett a VNV a fellépők sorába, tekintve, hogy se nem rock, se nem punk, se nem harcore, emo, se nem indie, de még csak nem is ska hála az égnek… Az egy dolog, hogy a felsorolt műfajok csaknem mindegyikétől sikítófrászt kapok (tisztelet a kivételnek), de az adott körülmények között az elektronikus zene alapvető követelményeihez szükséges feltételeket sem voltak képesek megteremteni a mélyen tisztelt szervezők. A helyi hangtechnikusok bizonyára életükben először láttak samplert, Apple-laptopot és elektronikus dobot, ha pedig mindez még nem lenne elég, valamelyik okostojás két színpadot helyezett el egy sátoron belül, egymással szemben, hadd szóljon. Így aztán az officially nyolc percesre tervezett soundcheck alatt végig vidáman hallgathattuk az überfos latintó-funk-reggae beütésű ska zenét, amit valami vérciki nóném feka-csapat adott elő tőlünk száz méterre, óriási csinnadrattával. Bizarr felállás: feka funk-reggae VNV előtt.

A VNV ehhez képest úgy szólt, hogy ezzel az erővel akár otthonról, mobiltelefonon is végighallgathattam volna a koncertet, a szöveget pedig csak előismereteim és a szájrólolvasás segítségével tudtam követni. A két vendégbillentyűs persze végig vágta a pofákat és több ízben jelentőségteljesen egymásra néztek, Ronan és Mark azonban jó paphoz méltóan úgy tett, mintha “mi se történt volna” (a nyolcadik születésnapomon éreztem hasonlót, amikor plüsskutyacsaládot ígértek anyámék, és kaptam minden szart: Barbie-autó, kocob és kidob társasjáték és kisállatkert, de a kutyusok nem voltak sehol. Igyekeztem jó képet vágni a boldog család méregdrága ajándékaihoz, de azért csak beszöktem a fürdőszobába sírni…). A laikus szemlélődő számára úgy tűnt, beleadtak apait-anyait, de én tudtam: teljesen ki vannak borulva, a látszat csak a profizmus eredménye. Harminc embernek játszani felismerhetetlenségig szar hangzással egy ilyen kaliberű banda számára egyszerűen megalázó, a tisztelt szervezőknek pedig faszkorbács és lábujjsatu.

Persze szép dolog a zenei sokszínűség, de mindennek megvan a helye. Nyolc-tíz ezer forintos belépők mellett a lőtéri sánta kutya se fog az isten háta mögé utazni egy darab dark-electro actért, a Rock For People tehát maradjon csak a rockerek, punkok, emósok és ska-hívők bulija, ami egy fokkal körültekintőbb szervezéssel még akár nívós fesztivál is lehetne kelet-európai szinten!

“Entertain the thought that YOU have the strength of those you yearn to be”