Aktuális

Frisshús: demószemle

A kilencvenes évek végén a Metal Hammer (ma már Hammer World) aktuális számában olvastam egy kissé elszállt mondatot az egyik szerkesztőtől: “én nem hallgatok demókat” – ezzel akkortájt magam is egyetértettem, hiszen piszkozatot sem olvasunk, miért forgatnánk akkor félkész nótákat a CD lejátszóban? Aztán eltelt tíz év, és ma már néhány program, egy jó hangkártya és egy szekvencer segítségével bárki stúdió(közeli)minőséget produkálhat otthon. Igaz, most nem rock vagy metál reménységekről írnék, hanem a honi dark electro-front friss hajtásait veszem górcső alá.

B, mint Black Nail Cabaret – Egyszer volt, hol nem volt a darkwave, az industrial, a szintipop és a techno, fogták magukat és összeköltöztek egy csinos kis gót kastélyban, aztán ebből lett a tech noire-ral leginkább rokon Black Nail Cabaret is. Az Umbrella-covert már mutattam, de ez persze csak egy kis darab az Art Macabre-alapító csajok életművének közös fejezetéből: szerencsénkre nem ragadnak le egy-egy sémánál, szívesen kísérleteznek hangzásokkal, műfajokkal. Emke és Zsófi legfrissebb projektje nem csak azért jó, mert elfogult vagyok velük, hanem azért is érdemes a körmükre nézni, mert ilyen még nincs Magyarországon. Két lány, sok szinti, kicsit Yazoo, kicsit Depeche Mode, eklektikus hangzás, a Diamond Dognál még az Ataraxia is eszembe jut. Elektronikus avantgárd sok-sok játékossággal és a halott múzsa csókjával, there’s beauty in decay.

Emke és Zsófi

Emke és Zsófi

C, mint Cyber S(?)ain’t – Amikor Cybersaint-Ági először mutatta felvételeit, nagyon megörültem, hogy végre nálunk is születőfélben van egy futurepop-aggrotech színtér a dark electronica végeláthatatlan erdejében, Fruity Loops-szal és sok-sok cyberloxszal meg glowstickkel a partykon. Ági persze gót frontról érkezett, és ez persze az általa írt zenékre is rányomja bélyegét – de az igazán izgalmas az lenne, ha valami igazán elmebeteg terror ebm-ének dobná fel az egyelőre még instrumentális darabokat (márpedig nem kizárt, hogy a mikrofon mögé nem más kerül majd, mint DJ Wednesdayági, alias Bulivan-ági, ahogy szeretetből én hívom őt).

Fruityloops-szal készül épp a zene

Fruityloops-szal készül épp a zene

D, mint Dr Melancholia – Kicsit kakukktojás listánkon, hiszen ők hagyományos rockzenekari felállással próbálkoznak, ami demó-változatban jóval nehezebben rekonstruálható, mint az elektronikus előadók produkciói (a fő gond náluk mégsem a gitár-sound, hanem valami egészen más, lásd később). Noha dark industrial csapatnak vallják magukat, a zene inkább hasonlít a mainstream nyolctól nyolcvannyolcig rockzenére, mint bármi másra. A beszédes A vég kezdete című demón a zenei alap a gyenge hangzás ellenére egész ígéretes a maga műfajában (ami dark alternatív rock, nyomaiban fel-felvillanó ipari elemekkel), de a képzetlen, sematikus, monoton ének hallatán szinte látom magam előtt a korai Tankcsapdát (ami egyrészt nem épp szcéna-azonos, másrészt pedig rettenetesen idegesítő). Feldereng persze Marilyn Manson alakja és némi Dope Stars Inc. is a háttérben, de a szöveg a maradék illúziónkat is elveszi: pedofil Mikulás, Jézus Krisztus, Megváltó és egy sor okkult dark klise a kilencvenes évek rojtosra koptatott témavilágból (ha már dark rock és “mocskos industrial”, egyelőre inkább ajánlom a Drugzone-t a honfitársak közül). Egy kísérletezős, képzettebb énekes sokat dobna Melancholiáékon, de még így sem reménytelen a helyzet: a zenészek élőben egész ügyesek, színpadi megjelenésük pedig dizájnos imázsuknak köszönhetően alaposan felforrósítja a hangulatot (a Gyárban és a Rocktogonban, mert máshol szegények nem nagyon játszanak).

Christina Bin Laden, az énekes - élőben

Christina Bin Laden, az énekes – élőben

S, mint S.C.E.L. (The Sadistic Czar vs. The Empress of Loveliness – ezek nem gatyáznak) – a harsh ebm-dark electro szcéna eurotrance-szel gazdagon átitatott frontjáról érkező fiatal duó első szárnypróbálgatása a Vermillion Dress of Ash demó, mely az intró mellett három angol, egy német nyelvű számot tartalmaz (illő lenne még egy mexikóvárosi akcentusú spanyol dal, ha már a harsh ebm hagyományait követjük). A tagok rettenetesen fiatalok, az ipari hangzás mellett egyértelműen hatott rájuk a kilencvenes évek dallamos popzenéje, egy maréknyi Diva Destruction és persze a sötét hangulatú gót szövegvilág, ahogy kell (“die Nacht ist tief und dunkel”). Először The Astral Pretender című számukkal találkoztam a myspace-en, a megkapó dallamvilág mellett – bevallom – a magyar formációk jellemző gyerekbetegsége, az ének kicsit megijesztett. Persze a harsh ebm műfajra nem jellemző, hogy a vokóder mögé technikás operaénekesi kvalitásokat kívánna, de ritmika, előadásmód tekintetében még van mit tanulnia a tagságnak, ami pár hónapos ténykedés után tökéletesen érthető. Ezzel együtt is tiszteletreméltó, hogy élőben lényegesen erőteljesebbek, magabiztosabb hangzással.

S.C.E.L.

S.C.E.L.

V, mint V.e.N. (Virtual Explorer of Noise – a műfaj egyik védjegye a rövidítés) – A V.e.N. meglepő módon Ven projektje, akinek különleges affinitása van a fülbemászóan brutális hangzásokhoz. A Combichrist és a Suicide Commando legszentebb harsh ebm-indust hagyományaiból építkezik, a lendületes, markánsan harcias hangzás mögül viszont kibontakozik egy nagyon is finom, elszállós, álmodozós, már-már ambient-szerű dallamvezetés. Árnyaltabb zene ez talán, mint a Módszer-féle Servo.Hatred, aminek Ven hosszú ideig volt live-tagja, helyenként már-már filmzenébe illő allűrökkel. Igazi “érzékeny aggresszor” zene ez, no – és igen sajnálom, hogy még pont őket nem volt alkalmam élőben látni eddig.

Comatose és Ven

Comatose és Ven

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

11 hozzászólás Frisshús: demószemle bejegyzéshez

  1. ¿Metal Hammer?

    Translation please!

  2. Hehe. I just mentioned how I read some ten years ago that an editor of MH said he would never listen to demos – whereas nowadays everybody can make great home- recordings. Times are changing. Well, it is a bit harder with strictly guitar-based music, but here I was writing about Hungarian dark-electronic acts.

  3. Köszönjük ezt a jó kis bemutatót. Megismerkedem én is ezekkel a projektekkel.

  4. Elékszem, anno még mi is mit összegörcsöltünk, hogy felvegyünk egy-egy számot a pincében. Bár élő hangszert felvenni ma se annyira egyszerű, ha jól akarod csinálni. Mondjuk nekünk annyira jól se sikerült, de legalább megvolt!

    Ma már annyi féle fajta stílusirányzat van, aminek a nevét még nem is hallottam… Csak pislogok, hogy nem-e lemaradtam néhány évszakról?

  5. Asszem, talán élő dobbal lehet a legtöbb gond, no meg gitárral. De azért ma már azt is könnyebb, mint x éve… Á, az ezerféle irányzatot már én se tudom követni!

  6. A kedvenc irányzatmeghatározás, amit hallottam az az MTV-n volt nemrég a RockandRoll-ból 5ös című kultúrfélórában, ahol kifejtették hogy az üvöltős metálban külön irányzat, hogy valaki mélyen, vagy fejhangon üvölt…

    Ha végiggondolom, lehet benne valami, de azért ez kicsit durva… üvöltős és metál. Ennyi elég lenne szerintem. LOL

  7. A screamo stílust szokás az éneklés stílusa alapján megkülönböztetni, ugye arról kapta a nevét…
    Az üvöltős metal kifejezés önmagában nem lenne elég (vagy tucatnyi stílust jelölne). :)
    Egy pár éve már trendi a stílusjelölő kifejezések használata, keverése és kitalálása… A metál zenében régen is volt hasonló tendencia, csak akkor azt mondták, hogy ez az együttes “ájronmédenes” zenét nyomat, amaz meg a “koraimetallicás” elemeket keveri a “judaspriesttel”… Az se volt jobb.:)

    Ha azt mondod, hogy Te egyedi zenét csinálsz, akkor kiröhögnek és elkezdik sorolni a hatásokat… A mai (és kis túlzással a mindenkori) közönségnek fontos, fogy be tudja rakni a kedvencét egy dossziéba vagy fiókba.

  8. Én mindig kicsit komikusnak tartottam, amikor egy fléndzsörös-gitáros, mélyhangúénekeses, sötét hangulatú zenét játszó zenekar azzal indít, hogy “mi nem vagyunk darkok” :DDDD. Mi a gond azzal, hogy a fő irányvonalat megjelöljük, hogy a zenénkkel ismerkedők tudják, nagyjából miről van szó. Ez nem egy pejoratív terminus.

  9. Egyáltalán nem arra gondolta, hogy bármi probléma lenne ezzel, csak egyszerűen én nem tudok ennyi mindent követni.

    Tudjátok, a zseni átlát a káoszon, nem kell ennyire precíz besorolás! LOL

  10. Vaddi,ha megengedsz 1 kérdést,és mi a véleményed a sence of silence-ről?

  11. Kellemes kis csapat, van pár jó számuk. Sztem az énekes hangja, bár jól énekel, nem kimondottan passzol a zenéhez. Igazi rockopera-hang, énekelt is színházban, ezért fura ehhez a zenéhez kicsit. Talán változatosabb énektechnikával izgalmasabb lehetne a zenekar, nem is tudom.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: