Aktuális

Szabadítsátok ki Willyt – meg az ún. “online újságírót”!

Az ideális jelölt lelkes és multifunkciós, kérem

Az ideális jelölt lelkes és multifunkciós, kérem

Munka-féleségek és tanulmányok gondolkoztattak el újra a csontig rágott online újságírás témáján, amiről 2009-ben újat mondani épp annyira nehéz, mint kormányprogramról beszélni a válság szó említése nélkül.

Bár már évek óta abból élek, hogy írok, még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán újságíró vagyok/leszek, arra meg aztán pláne nem mernék megesküdni, hogy “online újságírás”, mint olyan, egyáltalán létezik – éppen ezért nálam autentikusabban senki sem lökhetni az igét ezekről a dolgokról, ugye.  Az ezzel kapcsolatos nézetek egyébként is percenként változnak; én – kicsit naivan – amellett a saját fogantatású elképzelés mellett köteleztem el magam, hogynem létezik print vagy online újságíró, csak tudatosan firkálgató ember van, aki ideális esetben pontosan ismeri a rendelkezésésére álló eszközöket és lehetőségeket. Én legalábbis ebbe a kategóriába szeretnék tartozni –  még akkor is, ha valószínűleg már rég hallottam volna a hat hete engem interjúztató multiról, ha a fenti teória helyett célirányosan azt adom inkább elő, milyen nagyon konkrét és fix elképzeléseim vannak egy jól működő, látogatott weboldal üzemeltetéséről. Vannak pedig azok is, de ez most mellékes.

Egy Howard Owens nevű fickó 2007-ben összeszedte gondolatait arról, miként menthető meg az újságíró, mint állatfaj, illetve exportálható az újmédia színes-szagos, html-tagekkkel teleékelt világába. Pont ma bukkantam a bejegyzésre, így az ő gondolatai adják most a keretet 2009-es überprivát észrevételeimnek szakmáról, technikáról és egyéb árnyalt, kulisszák mögötti dolgokról:

1. Légy te is blogger! Ez persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy vezess blogot, bár az sosem árt. Sokkal fontosabb azonban, hogy mohó blog-olvasó legyél. A blogolás az elhivatott újságíró napi rutinja, kövess minden blogot, ami szakterülrteddel kapcsolatos. A blog-követéssel tulajdonképpen azt követed, ahogyan a dolgok változnak.

Alap (és már csak azért is fölösleges kiemelni, mert az újságíró gyárilag kibaszott kíváncsi szerzet, az írás-olvasás köré épülő cselekedetekől pedig hat lóval se lehetne eltántorítani). Ezzel együtt viszont nem hinném, hogy feltétlenül szakbarbárkodnia kell. A hangsúly nem a BLOGBÓL merített (egyébként sokszor kétes, de mindenképpen hivatalból megkérdőjelezendő) ismeretanyagon van ugyanis, hanem a blog-követés közbeni kognitív mozgások, jé-élmények és ötletcserék random sorozatán.

2. Légy te is gyártó. Digitális tartalmakkal tunningold szövegedet. Úgy csináld, mintha ez is a munkád része lenne, vagy csináld a szabadidődben. Tudd meg, mi a DIY! Tegyél fel cuccokat a YouTube-ra, a Flickr-re vagy bármilyen hasonló UGC (user generated content) site-ra.

Nocsak, saját magam szempontjából, gyakorlati szinten erre még nem gondoltam, de intenzíven művelem, az tutifix (marhára magassss színvonalon, tegyük hozzá, bár az USG nem a professzionalizmusról szól eleve). Professzionális szinten, ha már itt tartunk, viszont el sem tudom képzelni máshogy, a statikus szövegeken rengeteget dob a mozgókép, illusztráció, hang, zene, videó, és persze a keresztlinkelés, ami mondjuk marketing-szempontból sem mellékes valami.

3. Vegyél részt. Ahogy olvasod a blogokat, hagyj kommenteket. Ha a munkahelyedként funkcionáló újságban lehetőség kommentelni, olvasd el azokat és tedd hozzájuk a tiédet. Ismerjenek úgy, mint aki az interneten is társalog.

Na ez megvan, az egyik legfontosabb különbség a print és az online között egyébként is az interaktivitás: az azonnali, többszemélyes (tehát nem csak és nem elsősorban szerkesztő-olvasó alapú) diskurzus lehetősége, ami új alapokra helyezi a klasszikus szerepeket, lássuk be. A blog lényege egyébként is a kommunikáció, ki se bírnánk máshogy…

4. Készíts weboldalt. Ez segíteni fog abban, hogy jobban megértsd, hogyan működik a web, csak csinálj egy accountot a Blogger vagy a WordPress oldalain. Tanulj egy kis HTML-t. Még jobb ha megismered a PHPt, Cold Fusiont, JavaScriptet vagy egyéb web-nyelvet. Egyébként már rég saját domainednek kellene lennie!

Nem tudom, szégyelljem-e vagy örüljek neki, hogy már szinte minden ingyenes tárhely és portálépítő szolgáltatásába belekontárkodtam, mert egyszerűen állati kíváncsi vagyok. Nem értek hozzá mélyen, de valamiért muszáj tudnom, hogy működik, mik az előnyei, mit kínál… a felhasználó számára. Mert ez a jövő, kliseszótár ötvenhatodik oldal, azt meg mán’ le se írom, hogy webkettő meg ilyenek, ugye.

5. Válj webes írástudóvá. Tudnod kell, mi a Flash és miben különbözik az AJAX-tól. Ismerned kell a következő fogalmak jelentését: HTML, RSS, HTTP és FTP. Értened kell, hogyan használják a webes alkalmazásokat és eszközöket arra, hogy websiteokat építsenek. Ismerned kell az eszközök lehetőségeit és a határait.

Mókás, hogy épp a napokban írtam pont erről egy külön postban! Azért a felsoroltakhoz azt is hozzátenném, hogy a technika nem minden. Ahogy az eszköz sem az.

Oké, több olyan tapasztalt, képzett, print-vonalról érkező kollégával talákoztam, akinek komoly érvágás és erőpróba volt megtanulni a szerkesztősége által használt motor működését. Egyszerűen nem szokta meg, hogy maga tölti fel és szerkeszti meg az anyagait, és ez máig zavar sokakat az idősebb generáció tagjai közül. Én soha nem tartom magamat technikailag ügyes, “web-savvy” embernek, de tegnap be kellett látnom, hogy a sok bizarrul működő, gyakran meghibásodó, logikátlanul legyártott szerk. rendszer megedzett az évek során: az aktuális munkámhoz szükséges hírfeltöltést és a hírlevél kiküldését elég volt egyszer elmagyarázni Skype-on, és ment is minden, mint a karikacsapás. Hiába, edződik az ember, még ha anyázás és asztalracsapkodás közben is.

6. Használj RSSt. Szükséged van egy RSS-readerre és sok-sok RSS- feedre.

Ez igaz, és van is, csak nem használom igazán, mert szörfölök eleget így is… Végre egy pont, ami nem illik rám teljesen, kezdtem magam konfekciós strébernek érezni.

7. Vásárolj online. Részben az is a cél, hogy részévé válj a digitális életstílusnak. Ha az Amazonon, az Ebay-en vagy egyéb e-kereskedelmi oldalon vásárolsz, megérted hogyan működnek.

Na ez megvan; PayPal, webkártya, webszámla, meg ami kell. Igaz, mostanában se weben, se máshol nem tudtam vásárolni.

8. Vegyél mobil eszközöket. Legyen videó-iPod-od, okostelefonod (iPhone, Treo, Helio Ocean vagy Nokia N-series, bármelyik megfelel). Használd a take-it with-you-anywhere tartalmakat. Vegyél laptopot és wifi routert, vagy mobil internetet. Sajátítsd el a digitális életvitelt, amikor nem függsz az asztali géptől.

No, 2007 óta nagyot fordult a világ. Megjelentek az egy kiló alatti fullextrás netbookok, – én is erről nyomulok épp – a wifi alap, és a mobilnet is elérhetővé vált a kisember számára. Netbook és mobilnet nélkül nem tudnék mindenhol és bárhol jelen lenni, márpedig ez lenne az ún. “webes újságírás” egyik legfontosabb alapja. Meg úgy egyáltalán.

9. Legyél a digitális tartalmak lelkes fogyasztója. Nézz videókat a YouTube-on. Tölts le videó- és audió podcastokat (és tárold őket az iPod-odon). Látogasd a világ legjobb online-újságait, és figyeld meg, mit és hogyan csinálnak. Kevesebbet kapcsold be a tévéd és többet a komputered.

No ebben nincs hiba, mindkettő állandóan be van kapcsolva, 24/7. Mp3-lejátszó nélkül sehova se megyek, mert hallgatom, felvételt készítek vele és tárolok rajta egy sor méretes digitális tartalmat, munkaanyagot. A szörföléssel pedig nincs gond, mindent olvasok, ami mérvadó – és sajnos azt is, ami nem. (Sőt, az utóbbit többet, de ez van.)

10. Képezd magad. A technológia és a kultúra nagyon gyorsan változik. Csak akkor tudsz vele lépést tartani, ha komolyan elhatározod, hogy folyamatosan tanulsz.

Lásd az 5-ös pontot. Ez eddig ilyen háerres tökéletességgel nem fogalmazódott meg az agyamban, de valszeg ez lehet a motiváció egyik része, igen. A másik? Egyszerűen nem bírod ki, hogy ne bővítsd azt, ami bővíthető, ameddig bővíthető. Mint ahogyan az elemek a kémiában oktettre törekszenek…

11. Beszélgess a munkatársaiddal arról, amit tanultál. Legyél a változás ügynöke. Idegesítsd a többi újságírót a legújabb digitális média kütyüiddel, eszközeiddel, gatgetjeiddel.

Megvitatni dolgokat lehet és kell, de a többivel nem feltétlenül értek egyet. Bizonyos eszközökre szükség van, ideális esetben egyes kütyük folyton veled vannak, hogy biztosíttsák a tettrekészséget forró helyzetben… de kell tudni az eszközöt eszközként kezelni egy olyan világban, ahol (szinte) bárki két hét alatt profi fotóssá avanzsálhat, ha vesz magának egy hiperszuper fényképezőgépet. Nem érdemes nonstop a legújabb és legmenőbb cuccra gyúrni, ez nem pótol bizonyos szkilleket. Ezeknek a képességeknek pedig csak egy része tanulható.

Erről eszembe jut, amikor tanulmányaim során egyszer furcsa című kötelező kurzusra bukkantam az órarendben: “A tartalomszerkesztés dramaturgiája” – vagy valami ilyesmi volt a címe, pontosan nem emlékszem, a dramaturgia viszont biztos. Az első előadáson vettem csak részt, ahol egy szimpatikus, régivonalas úriember arról beszélt, miként válthatunk ki ilyen vagy olyan érzelmi hatást az olvasóból – legyen szó szépirodalomról vagy sajtóműfajról – és hogyan tüzdelhetjük tele szövegünket a kívánt reakciót előidéző szintagmákkal. A tanár úr híres írók és költők műveivel illusztrálta mondandóját, összességében véve kellemes benyomást tett rám – mégsem mentem többet az órájára. Miért? Azért, mert
a, a hajnali órákban tartotta előadásait
b, kiváló magyartanáraim voltak egész életemben, akik a mondatot nem csak a nyelvtan szintjén tanították meg velünk elemezni, az írott és olvasott szöveggel szembeni igényesség pedig olyan alap, ami nélkül nem épülhet ház. (A mai napig elég sznob vagyok ahhoz, hogy ne tudjam komolyan venni olyan érvelő mondandóját, akinek nyelvhasználata nem üt meg egy bizonyos szintet.)
c, a körültekintő és megfelelő ismeretekkel felvértezett nyelvhasználaton túl a szöveg DRAMATURGIÁJA olyan finom, érzékeny, már-már intim dolog, amit… amit, lássuk be, tanulni nem lehet… és minden bizonnyal nem is szabad. Mit is mond erről (jó, nem pont erről, csak majdnem erről) Petőfi?

Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolákban nem tanulni, hiába,
Ilyet… a természet tanított tégedet.

A “dramaturgia”, ha mindenképpen így akarjuk nevezni, vagyis az a képesség, hogy érezzük, mikor és hol milyen eszközzel élhetünk és kell élnünk, és tudatosan használjuk ezeket annak érdekében, hogy kifejezzük azt, amit ki akarunk fejezni… nos, ez csupán egyetlen módon lehet a miénk: a jó öreg természet vagy megadja, vagy nem. Ha pedig ez az adomány egy szöveggyárosból hiányzik, akkkor eleve pályát tévesztett… és minden bizonnyal fölösleges a fenti tizenegy pontról beszélni.

Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

6 hozzászólás Szabadítsátok ki Willyt – meg az ún. “online újságírót”! bejegyzéshez

  1. Ebből a felsorolásból pont az hiányzik, hogy VÁLOGASS. Jól válogasd meg, mit olvasol, mit írsz, miről beszélsz! Az, hogy igyekezz megismerni minél több eszközrendszert, magátólé értetődő. Hogy mit fogsz megismerni, az a “gyári kiváncsiságon” túl jórészt a véletlen műve.

  2. Minden “tanács” nagyon hasznos és hiába, csak a XXI század kommunikatív emberpalántái vagyunk, DE ahogy te is írod, az eszközt eszköznek kell tekinteni. A nagy felsorolás hátulütőjének pont az érzem, hogy ahogy kiterjeszted saját képességeid, és eszközeid, úgy mozdul el a hangsúly az újságírók fő ismérveiről, mint jó megfigyelőkészség (minek? ott az mp3 lejátszó / okos telefon / fényképezőgép), és hasonlók. Már már multimédiás mindenessé avanzsálja azokat az embereket, akik híreket és történeteket hoznak el nekünk: fehér papíron – fekete betűkkel…
    :-D érdekes okfejtés, mint mindig!

  3. Igen, azt hiszem, a választás és a válogatás képessége, szerencséje szinte az élet minden területén eleve a legfontosabb (közhelyszótár, 22. oldal).

    Egyébként Szegő András nem jegyzetel (többórás mély)interjúknál, és nem is készít felvételt. Le a kalappal!

  4. Szegő komolyan nem jegyzetel? Meg felvételt sem készít? Nem tudom, számomra ez most kicsit illúzióromboló volt. Szeretem Szegő interjúit, bár evidens, hogy magáról legalább annyit ír, mint az interjúalanyról, ha nem többet :D
    De azért az ember memóriája csalóka tud lenni (arra emlékszik, amire emlékezni akar…)… Persze végülis mindegy, mert úgyis csak azt írná le, amit le akar, ha volna 3 órás hangfelvétele, akkor is… :D

  5. Semmit, csak az emlékezet! :D Ő mondta, meg a munkatársai. Nem kispálya. Már én is fanyaloftam erre a munkamódszerre párszor m(elromlott, megállt, lejárt a kütyü), ilyenkor buzgó jegyzetelés a metróban….én mondjuk nem élveztem. Igazából viszont mindig emklékezetből indítok, pont mert szelektív a memória és ami megmaradt, az biztos “jó”, aztán jön csak a visszajátszás, h “mi volt még” és “hogyan is mondta”. No, Szegőnél pont a két utolsó marad ki.

4 visszakövetés / visszajelzés

  1. Az újmédia-celebség ificsapata « Vergiftet – Eszter’s Offtopic
  2. Az elbaszott Z-generáció* « Vergiftet – Eszter’s Offtopic
  3. Akkor most az újságíróságról és a gyakornokságról, szubjektíven « Vergiftet – Eszter's Offtopic
  4. “Az interneten a minőség a legkevésbé alkalmas forgalomgenerálásra”? « Vergiftet – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: