Visszatértek a színek

Üdvözlünk mindenkit a Megyében! – integetett Vaddi a Fancsalkúti-tó partján

Izomláz nélkül húztam ki a tegnapi, közel huszonöt kilométeres túrát, ami a Gyöngyös-Nagyréde útvonalat és a falu közelében fekvő két, egymástól másfél-két kilométerre húzódó tavat is érintette. Nagyréde hét-nyolc kilométerre fekhet Gyöngyöstől, ugyanazon a műúton kell menni sokáig, ami az ezerszer emlegetett, legendás gyöngyösi Deli-tóhoz is viszi a népet. S bár semmilyen jelzésből nem derül ki, a kisebb, Gyöngyöshöz közelebb fekvő tó a Fancsalkúti-tó, a nagyobb, ettől kb. másfél kilométerre lévő víztározó pedig a Hó-tó (elég hülye név egy tónak, gyűlölöm a telet ugyebár). A kis tónál visszafogott forgalom várt minket, nyugodtan fogyaszthattuk el az elemózsiát, a Hó-tó viszont zsúfolásig telt fürdőnadrágos horgászokkal, piknikező családokkal! Ennek ellenére utóbbi helyen kiválót napoztam háttal a zöld pázsiton fekve, majd besétáltunk Nagyréde Citybe. Természetesen pont 17.36-kor értünk a buszmegállóba, ahonnan csak Gyöngyösre mennek buszok, oda se túl gyakran… ami azért érdekes, mert ugye – ahogy lenni szokott – 17.34-kor ment el az utolsó járat, és a következőre 18.54-ig kellett volna várni. Így aztán a helyi COOP-ban történő gyors “tankolást” követően, kis kerülővel gyalog indultunk vissza. Furcsa, hogy még izomlázam sincs, de a legfurább, hogy visszafelé harmincöt-negyvenfős nyúlcsapatot láttunk a szántóföldön, akikről messziről azt hittük, őzikék (városi parasztok vagyunk, hiába). Még soha nem láttam nyuszit szabadon ekkora társaságban.