Aktuális

Szégyellem magam

Szégyellem magam – így egyszerűen, és van is okom rá.

Az ember szereti azt hinni magáról, hogy ha olyan korban élne e földön, amikor az ember úgy elajassul, hogy önként, kéjjel öl, nem csak parancsra, akkor ő nyilván az ellernállók táborába tartozna. A valóság ettől sokkal kegyetlenebb: előítéletes, önző, érzéketlen állatfajták vagyunk, és nekem sem árt kicsit újragondolni a… a dolgokat.

Egy belvárosi parkban üldögéltünk ma este Hajnival, fecsegtünk egy sor lényegtelen, de számunkra fontosnak tűnő apróságról. Egyszer csak indulatos, rosszul artikulált hangok ütötték meg a fülünket. Egy feltűnően rosszul öltözött, borostás, fogatlan tolószékes  férfit pillantottunk meg tőlünk mintegy tizenöt méterre, amint kezét az égnek emelve szitkozódik. “Biztos részeg” – gondoltuk, amit alátámasztani látszott a tény, hogy ide-oda dőlöngélt, és egy szavát sem lehetett érteni. Az emberek jöttek-mentek, senki sem szentelt különösebb figyelmet a jelenetnek. Mindenki látott már hajléktalant vagy koldust magában beszélni.

Már jó húsz perc ültünk ott a parkban a padon, amikor Hajnim megjegyezte:
– Te, nem lehet, hogy valami baja van?
– Igazad van, nézzük meg – mondtam, és odamentünk. És akkor láttam, hogy… ó, az istenbe is, láttam, hogy a szerencsétlen be van szorulva és nem bír kiszabadulni. A kerekesszék valahogy beleakadt a rossz helyen parkoló teherautó kipufogójába (?), és a fák és a kocsi közötti kis utca túl szűk volt a tolószéknek, a patka pedig túl meredek. Meg kellett egy kicsit emelni, aztán feltolni egy-két méteren, onnan már szabad volt az út. Vajon mióta volt ott a szerencsétlen? Fél óra, egy óra?
– Köfönöm, nagyon köfönöm – mondta az idős férfi, és egy pillanatra találkozott a tekintetünk: tényleg hálás volt. Biztosan megszokta már, hogy ügyet sem vetnek a morgására, mert rongyokban jár és nem tud tisztán artikulálni.

Hazajöttem, és azóta pocsékul érzem magam: hogy a büdös kurva életben tudtam a seggemen ülni és szemrebbenés nélkül figyelni a szemem sarkából, amint egy magatehetetlen ember a nyílt utcán kínlódik??? És akkor még én vagyok a figyelmesebb, érdeklődőbb emberfajta, saját magam szerint, persze. Bassza meg az egész, csakugyan.

Reklámok
Eszter névjegye (847 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

7 hozzászólás Szégyellem magam bejegyzéshez

  1. Pont most kellene nagyon örülnöd és büszkének lenned Magadra. Nem csak azért, mert segítettél valakin, hanem azért (is) mert képes voltál túllépni Önmagadon. Így még bármi lehet Belőled. Hajrá!

  2. yellowstone // április 6, 2009 - 10:40 // Válasz

    Szerintem sem kéne szégyenkezni, mert egyeészt jól vlgződött az ügy másrészt te legalább odafigyelsz ilyenre is. Van akinek erre több oka lenne.

  3. Kb 1% esély volt arra h vki rájöjjön, hogy segíteni kell. Te benne voltál ebben.

  4. Én azért nem nyugtatgatnék senkit – mert pont ez volt az ami arra indította Esztert, hogy leírja a történetét. Mert ha ő is ennyivel intézte volna el, hogy “csak odamentem”, akkor nem olvashatnánk. Talán pont ez a lényege, hogy nem az számít, hogy segített (mert nem ez számít), hanem , hogy csak jóval később ismerte fel, hogy segítenie kell. Sokan , szociológiai értelemben vett érzékenyebb lelkületű emberek számára pont a felismerés mibenléte a rejtély… Hogy mikor szólal meg legbelül az emberség.
    Egyik alkalommal az áruház kirakatát mostam az utcán, amikor felhívták a figyelmemet a földön fekvő roma férfire, aki egyértelműen mattrészeg volt – és ismertük is mi, áruházi dolgozók. De jobban szét volt csapva, mint általában és nem mozdult. Otthagyhattam volna – nem az én gondom – pláne, hogy a főnököm ott állt mellettem és a legkisebb jelét sem mutatta, hogy segíteni szándékozik. Kihívtam a mentőket – persze faluhelyen az az első, hogy a diszpécser megpróbálja kideríteni, hogy mi történt, hogy a címen keresztül tudjon valamit mondani a mentősnek- igyekeztem kerülni az ittas és a roma kifejezéseket, mert erre a kettőre bárhol a világon allergiásak, nálunk Szerbiában is. Tehát szalmáztam a telefonban. Jó 15 percre ért ki a mentő (a helyi egészségház és mentőállomás légvonalban 150m) orvos nélkül. Csak egy mentős pattant ki, majd mikor meglátta, hogy ki a delikvens elkezdett üvölteni, hogy mennyit ivott, meg szidta minden felmenőjével együtt. A pálinkás üveget elrúgta mellőle, majd ránk nézett, megvonta a vállát: “-Most mit csináljak vele? Majd kijózanodik.” -sarkon fordult és beszállt a mentőbe és elhajtott…
    Ennyi – és hiába vigasztalom magam, hogy bezzeg én kihívtam a mentőt – számomra ott kellett volna elérkeznie a felismerés pillanatának, amikor elhangzott a -Most mit csináljak vele? – VIZSGÁLD MEG VAZZE ÉS VIDD BE A DETOXBA, MERT MEG IS HALHAT!…
    Nem jött el a felismerés – habár a delikvens túlélte…

  5. hepiend végülis..
    meg kedvenc vers”töredék” az elején, óje :)

  6. Igen, az ebben az ijesztő, h az ember mennyire előítéletes és közömbös tud lenni. Ha vki rosszul lesz az utcán, és nem épp jólöltözött fazon, simán átlépjük, mondván, biztos részeg, majd magához tér. Durva ebbe belegondolni. És amúgy is: ha részeg, akkor is lehet, h épp azonnali segítségere van szüksége (gondoljunk a megfagyott hajléktalanokra, ugye).

  7. még tavaly történt velem,h mentem a postához villamossal este 7 felé Zuglóban. A villamoson utazott 1 pasi,akin látszódott,h nem józan,mert nem tudott egyenesen állni; ott akart leszállni ahol én,csak 1 ajtóval arébb,és ott állt már az ajtóban,mikor a villamos megállt,de hirtelen fékezett,és a férfi,mint egy krumpliszsák esett ki a lépcsőről,és mégcsak nem is járdára,hanem úttestre. Én voltam az egyetlen aki odament segíteni,odahúzni a járdára,h legalább ne üssék el,pedig jártak még járókelők arra,de LE SE SZARTA SENKI! A villamosvezető nem ment tovább,de kb 3perc múlva szállt ki h megnézze mi van :(((((
    hát igen,olyan világot élünk,h senki se törődik a másikkal (kivéve ha ez az érdeke),csak a pénz,az önzés, a szabad-/nagyszájúság számít!!!

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: