Aktuális

Diszkalkuliás vagyok – a late coming out

Nagyjából 16 éves lehettem, amikor először találkoztam a diszkalkulia kifejezéssel. Önelemző, folyton-folyvást kutakodó gyerek voltam, de a kilencvenes évek vége előtt nem nagyon volt internet, a pedagógusok pedig nem foglalkoztak még behatóan a különféle tanulási (?) zavarokkal. Ma már 99 százalékos biztonsággal állítom, diszkalkuliás vagyok.

Amikor “a tanuló EGYES érdemjegyei” új értelmet nyer… eredeti kép, megörökítettem, mielőtt eltüzeltem

Amikor először olvastam a diszfunkcióról, rögtön magamra ismertem, és kérdeztem rokont-tanárt, nincs-e valamilyen módja annak, hogy a probléma hivatalos felismerése mentesítsen bizonyos kötelességek alól az iskolában. Természetesen kinevettek. Ma már tudom, hogy ha 15 évvel később születek, talán felmentést is kaphattam volna matematikából.

A legtöbb ember felnőttként csak nevet a diákgondokan. Én nem nevetek. Nagyon sok fájdalmat, frusztrációt, gátlást és szenvedést okozott a számolászavar abban a 12 évben. Éppen ezért jó most farkasszemet nézni a problémával. A probléma fontos része, hogy a legtöbb pedagógus előítéletes: azt hiszi, a gyerek simán “lusta”, és az ún. “jó családból származó, jó képességű” gyerekeknél ez a stigma még erősebb.

A definíció szimplán “számolászavar”, de a tünetek ettől jóval beszédesebbek.  Álmomban sem gondoltam volna, hogy a számolási nehézség összefügg olyan dolgokkal, mint a térbeli érzékelés problémája, a tánclépések megjegyzésének képtelensége, a térképolvasás, a menetrendszerű táblázatok megértésének nehézsége vagy a tájékozódási gondok . Abszurd dolog, de iskolás koromban pont a logikai képességeim kiemelkedő volta győzte meg a tanárokat arról, hogy a matekpara csak hiszti és lustaság. Pedig a definíció szerint a diszkalkuliások jelentős része kiváló logikai érzékkel rendelkezik. Érdekes adalék, hogy az érettségi pont azért sikerült elsőre és könnyedén, mert abban az évben pont a logikai feladatok voltak túlsúlyban. (Isteni szerencse, különben még ma is középiskolás volnék.)

Nézzük a diszkalkulia tüneteit:

  • Gyakori nehézségek számoláskor (összeadás, kivonás, szorzás, osztás).

Pipa. Fejben nem nagyon megy, papíron sajnos megesik, hogy elrontom. A kilences szorzótáblával gondok vannak…

  • Gyakran számolnak az ujjaikon.

Pipa. Ez felnőttként dobókocka-elvre módosult. (Vizualizálom a dobókockát, és úgy adok össze fejben, a pöttyöket számolva.)

  • Gondot jelent a visszajáró ellenőrzése.

Pipa. Kénytelen vagyok megbízni a pénztárosban. Ha az orra előtt számolom le, sokáig tart, elakadok. Gyakran adok 20-30 Ft-tal többet véletlenül. Ezen gyengeségemet ismerve szinte mindenhol kártyával fizetek.

  • Nehézséget jelent nekik az idő leolvasása analóg (mutatós) óráról.

Pipa. Tizenkét éves koromig nem is tanultam meg órát olvasni (ez a szkill ugye 5-6 éves korra normál esetben megvan). Az elvontabb példányok (hosszúkás, számok nélkül) ma is kifognak rajtam.

  • Nem tudnak pénzügyi terveket készíteni.

Pipa. Nem látom át. Nem értek olyan fogalmakat, mint az egészségpénztár vagy a magánnyugdíjpénztár rendszere.

  • Nem vagy csak nagyon pontatlanul tudják megbecsülni egy kosárban levő termékek árának összegét, tárgyak súlyát és távolságát, meg az eltelt időt.

Pipa. Vásárláskor sosem számolok, mert kártyával fizetek, ha csak készpénz van nálam, kerekítek. A 250 Ft 300, a 320 négyszáz… tehát mindig felfele, nem csak ötventől. Így nem kell semmit visszatenni a pénztárnál.

  • Nehezen igazodnak el menetrendeken és órarendeken.

Pipa. Szinte egyáltalán nem. A buszmegállókban mindig a kompániámra bízom az ilyet, ha egyedül vagyok, jön az információ vagy csak várok blindre. Nagy macera egy Sziget-méretű rendezvényen is szelektálni a szimultán-programokat és megtervezni az ésszerű közlekedést a színpadok között.

  • Jól teljesítenek azokból a logikát igénylő tárgyakból, amelyek nem tartalmaznak magasabb szintű számolást.

Pipa. Jól ment a biosz és a nyelvészet, ezért mindenki azt mondta, ha a logikám oké, a többi biztos csak hiszti és lustaság. A nyolcadikban kitöltött logikai alapú IQ-teszt átlagon felüli eredményt hozott, ezért a matematikával kapcsolatos kognitív problémáimat elvetették, mondván, csak hiszti az egész.

  • Rossz az időérzékük.

Pipa. Jól megbecsülöm, kábé mennyi az idő, de sokszor esem abba a hibába, hogy két négyórás programot teszek két órányi időintervallumra, ami aztán stresszel.

  • Nehezen különböztetik meg a jobb és bal oldalt, és az égtájakat, még iránytű segítségével is.

Pipa. A jobb és a bal úgy tízéves koromig nem ment (átlag 4 éves korára tanulja ezt meg), a tesitanár többször megalázott emiatt az egész osztály előtt.

  • Rosszul vagy sehogy sem tudnak eligazodni elforgatott térképeken.

Pipa. Nem tudok térképet olvasni. Egyáltalán. Vaktérképes feladatoknál mindig elvéreztem… szociolingvisztikából egyetemen a halálom volt a középkori angol dialektusok térképes ábrázolása…

  • Nehezen értik és jegyzik meg a matematikai szabályokat, képleteket, sorozatokat. („Az egyik napról a másikra elfelejti.”)

Pipa. Nekem az érettségi tételsor olyan, mint a telefonkönyv. Csak ötöt-hatot tudtam tartósan bemagolni, óriási erőfeszítéssel.

  • Nehezen jegyzik meg számolást igénylő, vagy bonyolult pontozást használó játékokban, hogy ki hogy áll (pl.: póker).

Pipa. Nemrég baráti társasággal társasoztunk (utoljára gyerekkoromban játszottam kinevetavégént, semmi tapasztalatom nem volt ezen kívül), és magam is megdöbbentem, hogy jóval az átlag alatt teljesítek a komplex szabályrendszer megértése és a pontszámok követése miatt. Meglepett, hogy átlagon aluli vagyok ebben (is :D), de játékosan fogtam fel, ezért nem frusztrált. Azért így is megvertem párszor a többieket Munchkinban és  Carcassoneban, egy dolog viszont biztos: a tízfős társaságból MINDIG én voltam az utolsó, aki megértette a szabályokat. Akkor még – májusban – nem tudtam, hogy ez összefügg a diszkalkuliával.

  • Nehézségeik vannak a sorozatokkal, azok megjegyzésével matematikán kívül is, például tánclépések.

Pipa. Hahaha! Na, azt végképp nem hittem volna, hogy ez összefügg a dologgal!!! Soha semmilyen tánclépést nem tudtam elsajátítani, a legegyszerűbbeket se (including néptánc), pedig imádok táncolni. A sorozatszerű tánclépés viszont egyáltalán nem megy. Persze mivel azért van ritmusérzékem, senki nem érti, miért nem tudok komplett lépéssorozatokat elsajátítani. Ezt eddig én is ellentmondásnak éreztem (“te olyan jól táncolsz!”), de már látom, miért alakult így a dolog.

  • Különféle lelki problémák alakulhatnak ki, akár matematikafóbia is.

Pipa. Tényleg nagyon sokat szenvedtem és rengeteg megaláztatásban volt részem.

  • Nehezen tájékozódnak.

Pipa. Hiányzik a fejemből a mentális térkép, nem értem az aluljárókat, és mindenhol eltévedek, ahol nem jártam legalább ötször korábban. Ha idegen helyre megyek, útvonaltervező alap, és kérdezősködöm. Új helyre mindig fél órával korábban érkezek, mert bekalkulálok némi tévelygést a környéken. A legmegdöbbentőbb, hogy nincs a fejemben térkép: például képes voltam három hónapon át a Stadionoktól megközelíteni az Ajtósi Dürer sort, mert nem láttam át, hogy a Mexikói úttól csak négy megálló 74-es trolival (aztán magától leesett a tantusz, de ehhez kellett három hónap!). Rengeteg ilyen sztorit rejt a múlt. A vicces az, hogy szégyenérzet nélkül elsztorizgatok az ilyen kalandjaimról, mert én ezzel a problémával élek születésem óta, de józan ésszel persze felmérem, hogy ebben is elmaradok a népesség egészséges átlagától, ami valahol ciki.

Nagy szerencsém, hogy ezt a problémát a barátaim igen toleránsan kezelik: útbaigazítanak, harmadszorra is megmutatják, hol az éjszakai buszmegálló a lakásukhoz közel, egyértelmű helyeken beszélik meg a találkozót, ha idegen terepre megyünk. Sanszos, hogy a “nyavalyát” apukámtól örököltem, akit meg is rántottak gimnáziumban matekból, és a mai napig mindenütt eltéved, vezetni sem tanult meg soha.

Miért is írom le mindezt? Most már nem szenvedek, max néha eltévedek vagy egy-kétszáz forinttal többet fizetek itt-ott. De senkinek nem kívánom a szenvedést és megaláztatást, amin poroszos iskolarendszerünk keresztülvitt emiatt…

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

70 hozzászólás Diszkalkuliás vagyok – a late coming out bejegyzéshez

  1. Komolyan mondom, élvezet olvasni téged! Nagyon jó témákkal foglalkozol és önmagadat is megismerteted az olvasóval, aki normális esetben egyre szimpatikusabbnak talál, ha rendszeresen olvassa a blogot.

    A fentiekből rájöttem, hogy nem vagyok diszkalkuliás, viszont menthetetlenül lusta. Nem szorzok fejben, ott a számológép (telefonon), nem olvasok mutatós órát, ott a digitlális (telefonon). Számolást igénylő tárgyakból (matek, fizika) akkor teljesítettem rosszul, ha nem tanultam. Ezeket leszámítva egyik pont sem igaz rám, szerencsére!

    Sajnálom, hogy emiatt nehezebb volt a gyermekkorod, remélem azóta sok mindenben kárpótolt az élet!

    • Örülök, hogy hozzászóltál, köszi!

      Hát, most azt találtam ki, hogy kéne egy cikk, amiben tanárokat kérdezek arról, milyen következményekkel jár az, ha valaki nem érettségizik matekból (vagy bármilyen tárgyból, for that matter :)). Érdekes ez a téma.

      • Amikor én érettségiztem, nem volt kötelező matekból érettségizni. A szlovák és a magyar volt kötelező, a másik kettőt választani lehetett (én angolt és történelmet választottam). Most azóta van valami reform, de nem igazán vagyok képben, hogy most akkor hogyan is van ez, miből kell és miből nem.

    • darkó balázs // január 9, 2013 - 16:40 // Válasz

      Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra, és örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. A különbség csak annyi, hogy nekem diszleksziám+diszkalkuliám együtt van. Tehát én nem brillíroztam nyelvből, és nem volt nyelvvizsgám már második gimiben – pedig anyám német francia szakos nyelvtanár -… Én érettségi után 6-8 évvel hallottam arról, hogy van ilyen hogy diszkalkulia! Az iskolás koromra való visszaemlékezésem nekem is egyet jelent a szorongás, megaláztatás és a megszégyenülés csodálatos érzésével.. Lassan krisztusi korba lépek sajnos, és máig rémálmaim vannak. Legsűrűbben előforduló álom, hogy év vége van, matekból csontra bukásra állok, és esélyem sincs már javítanom. Ezek nálam hetente – kéthetente előjönnek. Pedig már 14 év eltelt az érettségi óta… Talán azért mert én középiskolában ki is buktam a suliból, és egy jóval gyengébb iskolában érettségiztem le – ez máig ki nem hevert frusztráció. A sztoriban az volt a legszebb, hogy az anyám volt az iskola igazgató helyettese. Tehát a beosztottai buktattak ki! Nagyszerű volt! Ugyanúgy én voltam a téma a tanáriban. Matekból és kémiából csak egyeseim voltak. Évet ismételtem, és másodszorra is csak fáim voltak. A két tanár gyűlölte anyámat – mint a főnöküket – és szarrá szívattak engem! Esélyem nem volt. Ahogy a blog írója is írta, hogy olyan érzés volt, mint ha egy sántából akarnának olimpiai bajnokot csinálni! Persze többszörös volt a szégyen! Tesóm is oda járt előttem, aki éltanuló volt, apám is tanított ott, mint óraadó, pedagógus – értelmiségi szülők, akiknek hasonlóan értelmiségi baráti köre volt, akik előtt folyamatosan égtem. Nagyszerű volt.
      Azóta elvégeztem egy egyetemet, de a munkám során továbbra is megnehezíti a mindennapjaimat ez a két deviancia. Az érzelmi intelligenciám átlagon felüli. Ezzel csak még nagyobb a baj, mert ezáltal mindenki túl sokat néz ki belőlem, és túl nagy feladatokat támasztanak elém…. Dióhéjban ennyi. Az, hogy egy csomó mindent ezek miatt elvesztettem, + a megannyi sikertelenség az már csak a sallang….

  2. A jobb és a bal közötti különbséget soha nem értettem, és azóta sem értem. A jobb kézfejemen van egy anyajegy, szerencsémre, mert erről tudom megkülönböztetni a kettőt. Nem vagyok jó navigátor autóban, mert bár jól olvasok térképet, és viszonylag gyorsan összerakódik a fejemben egy várostérkép (ráadásul van bennem valami ösztönös tájékozódási érzék), nem tudom elmondani, h merre kell menni. Van az “erre” meg az “erre”…

    • Na, ezt rólad se hittem volna, hiába, az előítéletek. A jobb és a bal most már azért megy könnyen, mert kb. mindent jobbkézzel csinálok.

      • Hát épp ez az, hogy ha a jobb kezem éppen elfoglalt, akkor simán a tollat is a bal kezembe fogom, és csak jó sokára tűnik fel, hogy valami nem stimmel.

        Amúgy kiskoromban az volt a halálom, amikor a tükörről beszéltek, hogy ha felemelem a jobb kezem, akkor a tükörképem a bal kezét emeli fel. Wtf??? Hát a tükörképem csak ugyanazt a kezét emelheti fel, amelyiket én…

        • Amikor színtársulatban experimentálódtam, csináltunk pár fejlesztő gyakorlatot, mozgás–ügyben: tükörképutánzások, bonyolult mozdulatsorokkal, amiket én nem tudtam tükörben léutánozni. Öt éve persze nem éártettem miért, de már látom.

  3. Szinte minden egyes pontban magamra ismertem kicsit, vagyis inkább nagyon.

  4. a fura az, hogy van pár olyan ami igaz rám és van párolyan ami nem. akkor velem mi a helyzet?

    • Hát, ez asszem, olyan, minr a depresszió. Mindenkinek van néha rossz kedve, de az még nem az. :)

      Egyébként a Wikipedia szerint van súlyosabb és enyhébb vállfaja is.

  5. Érdemes volt bekukkantani. Okosabb lettem. =) Tetszik. és fel a fejjel. Senki sem tökéletes. ;)

  6. én tökéletes vagyok muhaha… :D jó, nagyon nem, de valsz nekem komolyabb problémáimat fednék fel ha elkezdenének agyturkászni :D viszont az a jó hogy veled mindig történik valami amin utána jókat tudunk nevetgélni és hidd el hogy nem fog eszembe jutni hogy valami baj van veled, mert sztem pl tökre nincs. Mások a képességeink. :D én nem tudok fogalmazni legalábbis nem parancsra. :D meg egy csomó mindent…

    pl értelmesen kifejezni a gondolataimat nem tudom… meg ki tudja hogy milyen számomra logikus és normális beszólással sértek meg embereket teljesen akaratomon kivül. namindegy… egyszer legyünk már egy városban végre. én péntekig itthon aztán péntek d.u. megint Pest. Te?

  7. Én meg péntektől Gyöngyös, aztán egy hétig Gyöngyös, mert szabi. Nemáááá, hogy te meg pont fordítvaa, amikor már mióta érlelődik az a forrócsoki… :DDD

  8. No.1. A matematika nem azonos a számolástudással.
    No.2. A néptánc nem egyszerű.

    • No.1. Hát nem bizony. Szerencsére ezért csusszantam át valahogy az érettségin, önerőből, elsőre. Életem legmeglepőbb teljesítménye.
      No.1. Az attól függ, pontosan miről van szó. A néptánc sokféle. Amikor 2000-ben a GYÖNGY néptánfesztiválon voltam önkéntes tolmács, ingyen belépőt kaptam az összes előadásra és táncházba. A táncosok ilyenkor mindig az alapokat tanították, ami 4-tól 104-ig mindenkinek belefér,… hát, nekem még az is nehézkesen ment, mindig a saját ritmusomra váltottam. Azt mondták, jól táncolok, de a legegyszerűbb mintát sem tudom visszaadni a lépteimmel…

  9. Antal-Kis Zoltán // szeptember 17, 2009 - 04:32 // Válasz

    Örülök,hogy leírtad ezt…így belegondolva lehet,hogy ismerek egy-két embert, aki hasonló problémával küzd. Jó olvasni a blogodat. Elhiszem,hogy nem lehetett egyszerű 12 éved…

  10. Ez nagyon tanulságos bejegyzés volt. Hallottam már erről a készségzavarról, de nem tudtam, mik a jellemzői. A diszgráfia és a diszlexia sokkal gyakrabban kerül a köztudatba, pedig ez is legalább olyan súlyos!

    • Az a furcsa, hogy a diszgráfia és a diszlexia felmérésére már 20 éve is volt pontos rendszer, a diszkalkulia feltérképezésére pedig még ma sincs igazán biztos tesztrendszer. Egy gyógypedagógustól hallottam. Ez elég ijesztő, mert így sok gyerek elkallódhat meg szenvedhet feleslegesen.

      Persze az is igaz, a diszgráfia és a diszlexia “látványosabb”: olvasni meg írni muszáj, a “számolás” meg kikerülhető géppel…

  11. Matekból mindig 3-as, 4-es voltam. Viszont a jobb és a bal irány gyors megállapítása még mindig nehezen megy, egészen tavalyig akár 6-8 mp-et is igénybe vett az, hogy megállapítsam, melyik melyik. Ilyenkor azt csináltam, hogy a jobb kezemben fogom a tollat, ezért mindig ránéztem a jobb kezemre, és akkor a másik a bal. Mostmár ez az idő lerövidült 2-3 mpre, de sztem sosem lesz tökéletes, ezért nincs jogsim.
    Főleg a Buffalo nevű játéknál okoz ez problémát, mert ugye ha véletlen jobb kezemben van a pia és észreveszik, akkor bizony ihatom meg az egészet húzóra, ami nem egészen kellemes dolog.

    • Amúgy én is ezt mondtam sokáig, hogy biztos nem lehet emiatt jogsim, de aztán felvilágosított a fotósunk, hogy attól, hogy nem tudom gyorsan, ez most a jobb vagy a bal oldal-e, látom, hogy merre kanyarodik az út, és nem fogok az ellenkező irányba menni, meg a táblákon is nyilak vannak, nem az, hogy Budapest balra :)

      Muszáj lesz jogsit szereznem, mert másokra vagyok utalva nélküle, bár van bennem némi félsz (értsd: baromira fosok tőle), így hát tettem egy olyan elhatározást, hogy egy éven belül nekiállok… Lehet, hogy lesz belőle kettő is, de lassan szoktatom magam a gondolathoz…

  12. Ez a Buffalo játék jól hangzik: ha nem találod el egyből, melyik a jobb kezed, meg kell inni a piát? :) Jobb, mintha pálcával ütnének a kezedre, csak általános iskolásoknál nem alkalmazható készségfejlesztő gyakorlatként. Haha.

  13. uhhh, ez komoly. Én is nagyon fosok minden évben a matek miatt, de ilyen helyzetben szerencsére nem álltam. Amúgy ebben az összeállításban az első kettő rám is igaz. főleg az első. ha 37 hozzá kell adnom 28-at, akkor fel kell kerekítenem 30-ra, és vissza kell belőle vennem kettőt, mert képtelen vagyok simán összeadni. A tájékozódásos sztorihoz meg annyit fűznék hozzá, hogy szerintem az is benne lehet, hogy nem pesten nőttél fel (jól olvastam, hogy Gyöngyösön laktál? Én Pesti vagyok, (Rákospalota) és nekem természetes, hogy automatice közlekedek, de ha elküldenének egy idegen városba, tuti nem tudnék tájékozódni. Szóval szerintem nincs ebben semi ciki.

  14. Tájékozódni én sem tudok. :|
    Az oktatást meg jól meg kéne reformálni.. még mindig nincs sehol sem..

  15. Szia! Hát voltak pontok amiben magamra ismertem… Akkor most én is ilyen problémával küzdöm? Most akkor kérjek felmentést matekból vagy szenvedjek tovább a képletekkel és stb-vel ? Hmm… Ám mindig itt lógok ha van egy kis időm. :) Tényleg jó itt olvasgatni. További szép napot és Vigyázz magadra.
    Puszi

  16. Nekem a férjem egyetemi oktató egy erősen matekigényes egyetemen, de ettől függetlenül gyakran összekeveri a jobbot és a balt, és kiskorában sokszor jobbról balra írt… szóval nem hinném, hogy akinek ilyen baja van, az mindjárt diszkalkuliás is :)
    A jelenséget úgy nevezik, hogy dominanciazavar, és a diszlexiások és a diszkalkuliások mellett az autizmus-spektrumzavarral élőknél fordul elő.

  17. A pontok többségében én is simán magamra ismertem, de lehet hogy csak azért, mert én szimplán szétszórt és lusta vagyok?:)
    Kezdve azzal, hogy engem is mennyit cikiztek a tanáraim és a szüleim is, hogy egy csomó matekdogámat azzal rontottam le, hogy alapvető dolgokat (pl. 6+8=15), elszámolok egy példa elején, és utána hiába jó az egész levezetés, mégis nulla pontot adnak rá, mert ugye nem jók a számok. Aztán később, amikor már lehetett számológépet használni, az volt a cikizés tárgya, hogy miért írok be még ilyen 6+8-at is a gépbe, így nem fogok időben elkészülni a feladattal. Persze, mondom, de még mindig jobb fele pontot kapni egy befejezetlen példára, mint nullát egy elszámolás miatt. Ezek kb. az egész iskolás életutamat végigkísérték:)

    A visszajáróval nem szokott gondom lenni, de persze forintra ritkán ellenőrzöm, ránézésre látszik az nagyjából, hogy stimmel-e:) A kosárban lévő dolgokat én is kerekítéssel szoktam összeadni, de egyiket felfele, másikat lefele kerekítem, úgy pontosabb:)
    Az időt le tudom olvasni az óráról, de azért pár másodpercet gondolkodnom kell rajta, ami szerintem másoknak kapásból megy. Pénzügyi rendszert én sem nagyon látom át, de ez simán lehet a lustaság is, meg hogy nem foglalkoztat:)
    Az időérzékem nekem azért rossz, mert sokszor észre sem veszem, és órák telnek el:) Ezt nehéz így elmondani, de sokszor azt hiszem, hogy egy óra telt el, közben meg három:)
    A térképes dolgon azért nevettem, mert én jól eligazodok a térképeken, és jól is tájékozódok velük, de nem az elforgatott térképeken:)) Szóval ha megyek valahova, irányba állítom a térképet, és ha befordulok valahol, a térképet is elfordítom:) Jó, persze néha visszafordítom a normális irányba, hogy globálisan is átlássam a dolgokat:)
    A matematikai tételekkel, képletekkel én is pontosan így voltam, néhányat bemagoltam minden dolgozat előtt (vagy írtam puskát), de tartósan képtelen voltam megjegyezni.
    Menetrendekkel, játékszabályokkal még nem voltak gondjaim, tánclépéseket meg nem is próbáltam soha megtanulni.

  18. BAZMEG, TE IS?! :-D
    Ugyanez a sztorim. “Kénytelen vagyok megbízni a pénztárosban.” Ezt egyszer le is írtam valahol, csak angolul. Akurvaéletbe, azt hittem egyedül vagyok. (Mondjuk azóta diagnosztizáltak is.)

  19. Hú, ha van erről linked, muti már. Mármint ahol írsz erről. És hogy “diagnosztizáltak”? Az a baj, hogy 15 éve, vagy legalább 10 éve érettségikor, a pedagógusok nem is tudták, h létezik ilyen probléma, most meg már kábé mindegy. :D

    Mindenesetre együttérzek a szerencsétlen 18 éven aluliakkal, akik számára a probléma most aktuálisabb, mint valaha, ezért tervezek erről egy hosszabb, átfogó cikket.

    Szóval minden személyes infó érdekel az érintettektől/ről!

    • Nemtom, átfogólag mennyire írtam erről… igazából annyira ég a pofám miatta, hogy írni is alig írok róla, mert nyavalygásnak érzem, meg minden. De mindjárt keresgélek egyet, hátha van vmi. […] Hm, google a wc2-n, WS-en semmit nem talált, ami fura. Na mindegy. Lehet hogy a hatásodra _fogok_ írni.

  20. Én is sok mindenben magamra ismertem a posztod olvastán, szerintem nekem is lehet egy enyhébb diszkalkuliám. :) De hálisten már túl vagyok az érettségin.

    A diagnosztizálást egyébként, a 18 éves korukat betöltötteknél, az ELTE Gyógypedagógiai Tanszékén végzik. Itt meglehetősen borsos összegért – a legutóbbi diákom 50 ezer forintot fizetett – adnak ki szakvéleményt.

  21. Szia! Szerintem nagyon jó a cikk és nagyon jól megcsináltad:) Hát …a megaláztatás nálam is megvolt ..én diszkalkuliás vagyok, a megadott pontokban magamra ismertem.persze nem innen tudom h diszkalkuliám van …amikor a barátnőmnek feltűnt h valami bajom van (anyukája diszesekkel foglalkozik) otthon elmondtam h mi a helyzet mert a barátnőm anyukája végzett rajtam egy gyors tesztet, hát finoman szolva kiröhögtek…és ez még csak a kezdet volt.:( Az osztályfőnököm aki egyben matektanár behívta anyukámat hogy akkor mi legyen velem, anyám hallani nem akart róla azt mondta nem jön be a suliba miattam mert az ciki..tört a mécses..aztán nagy nehezen bejött..de érzékeltette velem hogy ez csak duma és hogy nem hiszi el..utána volt 3 vizsgálat és azt mondták az a bajom még van egyetlenegy vizsgálat és utána vége hála istennek..Engem mindíg is semmibe vettek a szüleim mindig a tesóm volt maga a tökély,a megtestesült okosság..sajna a tesóm nagyon okos..zseni a szentem..hát akkor én h jöttem képbe,?? na mindegy..szóval nem fogadtak,nem fogadnak el olyannak amilyen vagyok és ez nagyon szar érzés..volt h csak azért éltem mert a barátnőm támogatott..és nem vagyok emo vagy ilyesmi..jah a diszgráfiásokra annyiban hasonlítok hogy görcsösen fogom a tollat..na asszem ennyi kb.. pápá

  22. Szia!Nagyon örültem,hogy rátaláltam erre az írásodra! Mert minden pontban magamra ismertem. Sajnos még mindig az iskola padot koptatom és most mehetek Pót vizsgázni matekból és fizikából is. Eddig épp,hogy mindig át csusszantam,de most nem sikerült. :(
    Sajnos nekem is sok megaláztatásom volt. pl.általános első osztályban,csak azért mert összekevertem a szorzó táblát a tanár beleütötte a táblába a fejem…. Ilyenek a matek tanárok. Bár most estire átmentem és ott van egy nagyon jó tanár(emberileg értem),csak sajnos olyan mintha kínaiul beszélne ,mikor a matekot magyarázza.
    Remélem,hogy mindenkinek akinek bármilyen tanulási nehézségei voltak,vannak kárpótolja őket az élet! Legyen szép napod!

  23. Nekem mindig az volt a legnagyobb öröm, ha tudtam kérdezni matekórán. Azt azt jelentette, hogy értegetek valamit. De persze csak négy-öt havonta egyszer tudtam kérdezni, a többi kínai volt. Nagy kalappal a pótvizsgához, kedves sorstárs!

  24. Nagyon informatív poszt, mondhatni hiánypótló. ;)
    Mélyen együtt tudok érezni veled és a többi sorstárssal. Habár a fentiek alapján egészen biztos, hogy nem vagyok diszkalkuliás, viszont nagyon nehezen ment a matek, szenvedtem tőle, ez végigkísérte iskolás éveimet az érettségiig. Évekig matek korrepetálásra kellett járnom, hogy valamit produkálni tudjak.

    Érdekes, hogy mennyi részképességgel összefügg a diszkalkulia. Tájékozódás, térképről olvasás mindig kiválóan ment, menetrenddel, meg ilyesmivel sem volt soha bajom. A videóban szó van a kottaolvasásról mint lehetséges nehézségről, ez is érdekes. Én dobolok, és könnyen tudok blattolni, azaz kottából játszani. Viszont a fejszámolás ma is lassan, nehezen megy, én is a kerekítős megoldást alkalmazom (de így is baromi lassú vagyok xD).

    Sokan írtatok a diszkalkulia ismeretlenségéről. Nem gondoljátok, hogy a “nagytestvér” diszlexia időnként kezd átesni a ló túloldalára? Anyukám gyógypedagógus, szerinte van, hogy olyan gyerekeket is diszlexiásnak nyilváníttat egy lustább tanár vagy egy felmentésre apelláló szülő, akik csupán gyengébb képességűek, de nem diszlexiások. Csak hogy kevesebbet kelljen velük foglalkozni…
    A gimiben volt egy osztálytársam, akit diszlexiája miatt felmentettek idegen nyelvekből és nyelvtanból. Kissé igazságtalannak éreztem, hogy míg én szenvedek a matekkal, rengeteg energiát fektetek bele, hogy legalább kettesre teljesítsek, addig egyesek angol/német óra helyett a lábukat lógatják a könyvtárban vagy az udvaron…

  25. szia!
    Átérzem, amit írtál… én tizenhét vagyok, itt állok érettségi előtt, soha nem ment a matek. Nemrég utánanéztem kicsit ennek a diszkalkuliának, kizártnak tartottam, hogy én ebben szenvednék, aztán megijedtem. Épp egyik nap volt olyan, hogy szerettem volna megoldani egy feladatot a táblánál, és egy alapvető számolásnál elbuktam. Olyasmi volt, hogy 85 + 7 talán, és vagy tíz másodpercbe telt kiszámolni, egyszerűen mintha nem látnám át. Most is ugyanez volt, mikor írtam ezt a példát… Az analóg óra a másik halálom, karácsonyra kaptam egyet tavaly, nagyon szeretem, csak éppen nem tudom sokszor leolvasni. Pedig gyakorlom. Tizenhét évesen _ezt_ gyakorlom, tekergetem az órát, hogy megmondjam, mennyit mutat, de ha valaki kérdezi, akkor csak annyit mondok, hogy pl. ’55 van, aztán rákérdezek, hogy mikor csengetnek, mintha nem tudnám, aztán majd kiszámolja… Ha nem iskolában vagyok, még gázabb, nem állhatok meg tíz másodpercre, hogy kibogozzam, hány óra… A tánccal is voltak bajok, de arra megpróbálok mostanában odafigyelni, és megyeget. Sokszor vettem magánórákat, elmagyarázta a tanár, de elfelejtettem, egyszerűen nem látom át, és ha pár szó már máshogy van a feladatban, képtelen vagyok megoldani. Minden évben úgy rugdosnak át. És amikor ezzel a szüleim elé álltam, azt mondták, hülyeség, a családban senkinek se megy a matek, meg hogy ne mondjak ilyeneket, nem vagyok fogyatékos… És nem fogják fel, hogy nem azért csinálom, hogy ne kelljen matekból érettségizni… Nem is vágnék fel vele, egyáltalán nem lennék rá “büszke”, meg nem hencegnék az osztály előtt, hogy papírom van arra, hogy nem tudom leolvasni az analóg órát… mert nem értenék meg, ahogy más se körülöttem, mert azt hiszik, hogy attól, hogy egyetemre készülök, én mindenben jó vagyok, csak nem megy a matek. Nekem a magyarral sosem volt bajom, amit mások tíz oldalban leírnak egy versről, azt én megoldom öt sorban, mert a többit tudom elemezni, angolul társalgás szinten megtanultam jól csak a netről meg dalszövegekből, stb., de ezzel nem tudok mit kezdeni… És nagyon parázok, de részben örülök is, mert fél év múlva nem kell matekkal törődni. Az órát meg majd nézem a telefonomról…

  26. Sziasztok, olvastam sok hozzászólást, sok dolgot felismertem magamban.

    20 éves vagyok, Hollandiában élek. Mai napon mentem állásinterjúra egy kinai céghez logisztikai munkára, mivel múlt héten voltam náluk és akkor úgy tünt megfelelö lesz a munka számomra. Én is diszkalkuliás vagyok. Angolul, Hollandul beszélek. Most jöttem haza és eléggé el vagyok keseredve, mert a fönök felhozott egy példát, hogy : “hát azért kell a matematika valamilyen szinten pl : 550/23” stb stb… Nem azt mondom, hogy bepánikoltam, mert nálam a kimondott számok megjegyzése elég jól megy. Eleinte (Gimiben) ezért nem akarták elhinni, hogy diszkalkuliás vagyok, viszont ha már kell a számokkal csinálni valamit akkor totál káosz van a fejemben… Szerencsére a titkárnö bejött a szobába ahol volt a megbeszélés és nem kellett válaszolnom a kis matematikai feladványaira… Hazafelé a metrón eléggé el voltam keseredve, hogy megint a diszkalkuliám vet véget valaminek. Érdekes viszont, hogy nálam a térképek olvasása soha nem volt probléma, imádom a térképeket, a fejemben van minden. Viszont a menetrendekkel már problémám van, és 10 éves koromban nem tudtam megmondani az óráról az idöt ami miatt sokszor megaláztak. Késöbbi matektanáraimmal konfliktusaim voltak, föleg amikor a táblánál kellett megoldani valamit és hülyének nevezett a tanár. Akkoriban megbuktattak matematikából és annyira ideges voltam azokban a hónapokban, hogy edzéseken a teremben sokszor túl nagy súllyal emeltem. Ezen a héten még behivnak megbeszélésre, hogy eldöntsék felvesznek e vagy sem, de inkább lemondom, mert semmi értelme nem lenne…

    • Szerintem semmiképpen ne mondd le, mert az alapdolgok, amik kellenek, könnyen elsajátíthatók, és nem lesznek azért annyira bonyolultak, mint a középiskolai matek… Fejben én se tudnám kiszámolni, mennyi az 550/23… viszont ma már a telefonokban meg a gugliban is van számológép.

      Előfordul, hogy pl. videót töltök fel egy olyan felületre, ahová az eredeti youtube-méret túl nagy lenne, ezért át kell méreteznem, méretarányosan, ugye. Ez egy átlagembernek pite, de nekem nem csak a művelet olyan, hogy le kell írnom, hanem jó tíz perc volt az is, míg rájöttem, mi rá a képlet. Ilyenkor méretet veszek, mondjuk 200 px szélesség a maximum. Eredeti méret mínusz x egyenlő 200. Ezt a számot aztán kivonom az eredeti hosszúságból is, és voilá. Ez voltaképpen egy egyenlet (illetve nyitott mondat, általános másodikban). Viszont a jó hír, hogy az ilyesmin típusú feladatokat ma már hamarabb felismerem, mint évekkel ezelőtt, és van, hogy fejből megmondom, hogy mi az eredmény.

      Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy azt a típusú alapmatekot, ami a munkához kell, könnyebben megtanulja az ember, mint azt a sok totál komplex marhaságot, amit az iskolában tanítanak, tehát ne add fel, legalább esélyt adj magadnak.

  27. Aaa mennyire ismerős :) Én szerencsére megkaptam a hivatalos papírt a diszkalkúliámról, így középiskola utolsó 2 évében már nem is zaklattak vele. De az,hogy megkaptam, és hogy egyáltalán tudtam,hogy szerezhető ilyen,az az önszorgalmamnak köszönhető,természetesen a pedagógusok engem is a ‘lust’ kategóriába tettek, annak dacára hogy más tárgyakból mondhatjuk a jó teljesítményt,irodalomból pedig mindig kiemelkedő voltam. Matekból rendszeres bukás,fizikálból és kémiából a szöveges magolható résznek köszönhetően vertem a kettest. Vicces volt olvasni,hogy ennek köszönhető az hogy,hogy még mindig integetek a kezemmel,ha be akarom határolni hogy jobb vagy bal,vagy pl. múltkor játszottam a Godfather játékkal,amiben bizony sok kocsikázás van,és nekem minden kereszteződésben térképet kellett nyitnom-és forgolódni a székbe hogy merre is kell akkor fordulni.. :D De amúgy én a logikával is elég rosszul állok,talán csak lelki-emberi téren tudok kissé logikusan gondolkozni,minden más esetben eléggé menthetetlen vagyok.

  28. Viszont a tánc illetve a tánclépések megjegyzése sose okozott gondot,10évig rendszeresen jártam tánc órákra,és rendesen haladtam,az valahogy magától értetődő volt. :)

  29. hejjhó
    Ez nagyon szuper,rám is igaz az összes dolog amiket felsoroltál:) Apróval a boltban sosem szórakozok,inkább adok többet,tájékozódni sose tudtam,térképolvasás a halálom matekórán meg sztem kb 5 éve azt se tudom mit csinálunk,de rettegek hogy kihív a szociopata tanár a táblához,izzad a kezem meg minden:D Ééééés a legjobb hogy 1 hónap és 4 nap múlva érettségi.Ja,és 6 évig minden reggel metróval mentem suliba és 1 óra volt az út,aztán egyik haver mondta h miértnem járok busszal amivel 25 perc alatt bentlennék.hőe.Mondtam neki hogy jobban érzem magam a föld alatt hogy ne nézzen annyira hülyének.Dehát már annyiszor hülyének lettem nézve:) Hát ez egy ilyen dolog sajnos.De örülök hogy nem simán szellemi fogyatékos vagyok csak diszkalkúliás…vagymi :) Jó tudni.Töriérettségin remélem lesz vaktérkép hogy ott is megszívjam.
    Na megyek elolvasom a többi irományodat is,hátha kiderül még pár dolog:))
    pacsi
    Julcsimulcsi

    • Szió, kedves sorstárs!
      Hát igen, én is elég későn jöttem rá a mókára. Most viszont fogok majd írni (két héten belül :D) egy cikksorozatot arról, hogy néz ki a dolog az iskolában. Felmentés: miért jó, miért nem, tanárok hogy állnak hozzá, milyen segítséget kell törvényileg megadniuk etc. Mivel nyakadon az érettségi, neked már nem fog sokat segíteni, mert gondolom, utána goodbye matek, de még az utánunk jövők profitálhatnak pár hivatalos infóból meg személyes leírásból… legalábbis remélem. :) Kitartás, már csak egy hónap!

  30. Nekem szerintem egyszerűen matek/szám fóbiám van. Egyszerűen bepánikolok, ha számolni kell. :S Visszajáró, borravaló számolása kész horror. A logikai dolgokkal csak addig nincs probléma, amíg nem kell számolni. Egyenletek sose mentek. Tánclépésekkel nekem is gondjaim voltak (pl. szalagavatón osztálytánckor csak én fordultam ellenkező irányba forgásnál XD), de tök jól tájékozódom, térképekkel nincs gond, menetrendekkel se, az óra leolvasással csak nagyon ritkán. Rossz az időérzékem.

  31. Sziasztok!

    Nekem nagyon tetszett ez az írás. Minden pont tökéletesen illik rám is, sajnos. teljes mértékben magamra ismertem. 20 éves egyetemista vagyok és a diszkalkulia igencsak megnehezítette tanulmányaimat egész kisiskolás korom óta. A gondok a szorzótáblánál kezdődtek. Szegény szüleim nem tudták felfogni, hogy a gyerek miért nem tud megjegyezni egy ilyen egyszerű dolgot, mint a szorzó tábla…szégyen, nem szégyen én bevallom mai napig se tudom…
    A boltban nem szeretek apróval fizetni, mert félek rosszul számoltam ki…habár előtte a sorok között 5-6-szor is megszámoltam helyes-e az összeg, mindig kerekítek, nagyobb pénzösszeggel fizetek, a visszajárót nem számolom meg, mert sok időbe telne és ha van rá lehetőség inkább bank- vagy hitelkártyával fizetek mindenhol. Félek odamenni a hipermarketek felvágottas pultjához, mert nem vagyok tisztában azzal, hogy “mégis hány deka felvágott az ideális…” vagyis nem vagyok tisztában a mértékegységekkel se.
    Az órák mindig kifognak rajtam. Például nem tudom megmondani, hogy 15:00 az mennyi…gondolkodnom kell rajta és ha fejben elképzelek egy analóg órát 12-től kezdve ki kell számolnom, hogy “ja igen akkor az délután 3 óra” (ha nem látják a kezemen számolom ki). Ez nagyban megnehezíti az egyetemista éveimet is, mert az órarendem hétről-hétre változik, sose tudom megjegyezni, melyik előadás mikor kezdődik, az időmet rosszul osztom be és általában késni szoktam.
    A pénzügyekhez egyáltalán nem értek így bármikor átverhetik a fejemet bármilyen üzletben, bankban vagy akárhol.
    Nem szeretem a tömegközlekedést, nem igazodok el a menetrendeken és sose tudom hány százalékos menetjegyet vásároljak.
    Mindig is a biológia volt a kedvenc tantárgyam és ebből fakad az egészségügyi irányultságom is. Ez a része nagyon meglepett, hiszen nem itt olvasom először ezt a furcsa összefüggést…vajon ez tényleg a diszkalkuliával hozható kapcsolatba?
    A matematika volt a mumus mindig is az életemben, de a tanárok elkönyveltek lusta “hülye gyerek”nek.
    Az én esetemben igen korán diagnosztizálták a diszkalkuliát, nyolcadikos lehettem általánosban. Emlékszem igen nagy megaláztatásnak éreztem, amikor végzősként együtt kellett járnom alsós “kisgyerekekkel” fejlesztő órára. Iszonyú ciki volt, ezen felül az osztálytársaim is folyton piszkáltak emiatt (de ilyenek a gyerekek). Nem rég volt 5 éves általános iskolai osztálytalálkozónk, ahol az egyik srác poénkodva felhozta, hogy “igen, emlékszek te mindig hülye voltál matekból”…ez nagyon rosszul esett, de felvilágosítottam hogy pontosan miről is volt szó, remélem elszégyellte magát azóta.
    Sose tudtam kártyázni, ami nagyon zavar főleg amikor a barátnőim pókereznek…én ilyenkor természetesen ki vagyok közösítve. persze volt rá példa, hogy megpróbálkoztak a játék elmagyarázásával, de reménytelen volt. Kellemetlen.
    5 évig próbálkoztam modern tánccal, de abbahagytam, mert nem igazán ment…valahogy mindig lemaradtam és “bénának” éreztem magamat.
    És igen, nekem számfóbiám van, ha valamiben számok vannak nem érdekel, mondván hogy “nekem az úgyse meg, én úgyse tudom”.

    Nehéz mindezekkel együtt élni. De ilyenkor mindig arra gondolok, hogy lehetett volna rosszabb is. Nekem szerzett diszkalkuliám van. Születésem pillanatában szereztem, az agyam 2 percig oxigénhiányos állapotba került így sérült ez a terület…súlyosabb fogyatékosságot is szerezhettem volna, vagy meg is halhattam volna. De éppen ezért örülök, hogy csak ennyi bajom lett és nem panaszkodok.

    Betti

  32. Pethő Gábor // november 30, 2011 - 19:35 // Válasz

    Sziasztok! Végre egy normális oldal, sehol sem találtam érdemleges információt a diszkalkuliáról.Ma kimondta egy gyógypedagógus(tesztek elvégzése után), hogy én is ezzel kínlódom.Elég annyit írnom erről, hogy 96′ óta járok gimnáziumba, most harmadikos vagyok, de pusztán kegyelemből.Azt megemlítem, hogy a humán tárgyakból jó eredményeim vannak, de így nem bírom tovább.Idén próbálkozom utoljára.Lenne egy olyan kérdésem, hogy ha Egyetemre vagy Főiskolára szeretnék jelentkezni(bölcsész-szakokra), akkor eleve nem vesznek fel matek érettségi nélkül? Ez nagyon fontos, csak erről sem találtam semmit…Köszönöm szépen a választ! Üdvözlettel: Gábor

  33. Benkő Katalin // március 27, 2012 - 14:29 // Válasz

    Szia!
    Nagyon jó, hogy ennyire részletesen írsz a problémádról.
    18 vagyok és a mai matek óra teljesen kiakasztott, már majdnem sírva fakadtam, mert az osztálytársaim szerint egyszerű feladatra is képtelen voltam választ adni.Mindig is így voltam ezzel, aminek köze van bonyolultabb számításokhoz, és képletekhez.Mindig mindenki kinevetett, megszólt, hogy hülye vagyok, mindenki azt mondta a tanároktól kezdve, hogy lusta vagyok.Annyira elhittem, hogy az is lettem egy idő után, és nem is akartam foglalkozni az egésszel.Még én is a saját magam lustaságának tulajdonítottam a dolgot…eddig.Olyan is előfordult, hogy dicsért a tanárnő órán, hogy milyen ügyes vagyok (koordináta-rendszer) még gyakoroltam is de a dolgozatot egyesre írtam.Ő is és én is csodálkoztunk, hogy miért nem sikerült.Ma kikaptam a dolgozatom, amire rengeteget gyakoroltam és össz-vissz 4 pontot értem el a 39 pontból.Nekem is gondot jelent dolgok súlyának, hosszának megbecslése, a visszajáró, vagy fizetendő kiszámítása.Holnap el megyek az orvoshoz, hogy kiderüljön ez-e a problémám.Olvastam, hogy ehhez kell a tanár ajánlása is.Nem merem megkérdezni, hogy írna-e egy ilyen ajánlást, mert félek, hogy azt fogja mondani, hogy lusta vagyok és nem akarom az egészet megtanulni.Azt sem tudom, hogy hozzam fel neki, és mit mondjak.Szükségem lenne a felmentésre, mert érettségi előtt állok.Akárhány feladatsort néztem 30-ból 7-9 pontnál többet nem értem el.
    Te mit és hogyan tennél a helyemben?

    • Szia, sorstárs. Én mindenképpen beszélnék a helyedben a tanárral, és az osztályfőnökkel is. Ők biztosan tudják, mi ilyenkor a tennivaló, és milyen lehetőségek vannak. Egy tanárnak, sőt az egész iskolának az az érdeke, h az érettségik jól sikerüljenek, elvégre ez alapján mérettetnek meg ők is. Ha a matektanárod szokott dicsérni, ahogy írod, tutira nem tart lustának. Ne félj, beszélj velük. Aztán írd meg, mi volt, illetve mi a módja az egész procedúrának a felmentéshez vezető úton. Hátha segít az infó másoknak is, akik hasonló cipőben járnak. Sokan vagyunk, fel a fejjel!

  34. Én is ezzel szenvedek, részvétem annak aki hasonló gondokkal küzd.

    Elképesztően frusztrált voltam gyerekkoromban amint egy matekpéldára került sor, sokszor kaptam egyeseket, ezért rengetegen csúfoltak (ami fokozta a frusztrációmat). Átiratkoztam másik osztályba (2. osztály!), ott ugyan kissé elfogadóbbak voltak (egy másik akkori osztálytársam is küzdött gondokkal, csak neki az olvasás ment nehezen), de az idegesség megmaradt. Hamar elfelejtem az előző eredményt amint más műveletre figyelek (jegyzetelés mindig segített), analóg órát is kínlódva ugyan, de bemagoltam. Külön füzetekből prónáltam logkai feladatokat is megoldani (több matektanárom javaslatára), de azok is könnyebben sikerültek, mert bármen nyit goldolkodhattam a példákon. Nevelési tanácsadóba is jártam, intelligenciaszintem is teljesen rendben volt (110 feletti értékkel), a tanárok is teljesen támogatóak voltak.
    További gondokat is generálhat bármilyen tanulási zavar – nekem pl. 2-es lett a matek érettségim, nagy nehezen, de összejött.

    Térbeli tájékozódásommal nincs akkora probléma, a gond inkább a tényleges matekpéldákban tükröződik. Az egyetlen kivétel amit vágtam matekból az a geometria volt.

    A logikai gondolkodást igyekszem fejleszteni (ismerősök is eleresztenek egy poént sokszor utoljára fogom fel hogy mi van) a mai napig valamint önbizalomnövelő tanfolyamra járok.

    További sok sikert az életben minden sorstársnak!

  35. Gál Liliána // október 2, 2012 - 10:21 // Válasz

    Sziasztok!
    Nekem már első osztályban kiderült ez a diszkalkulia. Azóta is szenvedek ezzel a problémával és érettségi előtt állok. Csak már nem vagyok nappali tagozatos, hanem estin csinálom viszont amikor még volt nappalis jogviszonyom nem érkezett meg az iskolától a kérelem és nem hívtak be. Így csak remélni tudom, hogy minél hamarabb kapok időpontot.
    Soha nem értettem miért nem tudtam megtanulni a tánclépéseket hiába van jó ritmusérzékem vagy miért jelent gondot a jobb és a bal oldal. Most már tudom, hogy valószínűleg ennek az oka. :)

  36. Szia!

    Egy mail címet elfogadnék s ott beszélhetnénk …

  37. Szia Eszter!

    Nem is tudom,hogy írjam le milyen benyomással hatott rám a diszkalkuliás bejegyzésed…Tudod, 30 éves létem alatt, most először foglalta össze magamon kívül valaki, mindazt amit eddig hiába próbáltam elmagyarázni nem diszkalkuliás ismerőseimnek,rokonaimnak,barátaimnak!
    Először láttam a tüneteimet leírva,és más által megfogalmazva,nem tagadom könnyeket csaltál az arcomra…Miért? Jöjjön az én történetem,ha nem haragszol!:)
    Elvált szülők egyetlen gyermeke vagyok,általános iskola nehezen megy, főleg a matematika,otthon szidás,iskolában kisegítő iskolával való fenyegetőzés.8.osztályt elvégzem,de csak is jóindulatúságból.Továbbtanulás…de hova? Hiába jelöltem meg az iskolákat ahová szívesen járnék,nem vesznek fel,mert a matek felvételim sehol sem sikerül.Újabb csalódások…Felvesznek egy szakközépbe,ahol sok a hely,mindegy mit tanítanak, csak érettségim legyen! Álmaim szertefoszlanak,hiába szerettem volna orvosnak tanulni, ha a mutatós órán a negyed, és 3/4 is csak akkor megy, ha azt mondják 15 vagy 45! Jó ciki,de ez van.Persze otthonról sorozatban piszkálnak,korrepetálásra járok.Jön a feketeleves: meghúznak, (megbuktatnak)középiskola 9.osztályában matekból,szinte minden jegyem jó, a matek folyamatosan 1-es!Hiába mondom nem tudom..senki nem hisz nekem..Hülye nem vagyok,mert a történelem,irodalom,biológia,földrajz 4-es!Pótvizsga,miért is sikerült volna. 5 tanár magyarázta a kétismeretlenes egyenletet almával és körtével,és én azt sem tudtam melyik bolygón vagyok!:)Osztály ismétlés!Nagyon rossz abban a korban,mikor igazi barátságok születnek,és nem ülhetsz a legjobb barátnőddel egy padban többet.Aztán megismétlődik a bukás még egyszer,persze mi másból mint matematikából.Elhiszem,hogy hülye vagyok.Mindenkire haragszom…Pótvizsga.Hmm sikerült? Nem.Újabb osztály,és megint megbuktatnak..Még szerencse,hogy törvény szabályozza 3x lehet egy osztályt járni,mert akkor még mindig 9.-es lennék!:) Aztán felfigyelnek rám,és összeül a tanárikar,mi lehet a gyerekkel aki mindenből jól teljesít,de a matek soha nem jobb 2-nél (az is csak azért,mert volt elméleti rész,és szerkesztés)!Elküldenek nevelési tanácsadóba,ahol megállapítják különböző tesztekkel DISZKALKULIÁS vagyok! Egy a baj, 18éves kor előtt ez jól fejleszthető,18 életév után nem,vagy csak nagyon nehezen, kvázi: ált.iskola első osztály elölről. Jó mi,én elmúltam 18,tehát a sorsom meg volt írva!Matekon részt vettem,de mivel nem tudtak egyénileg velem foglalkozni,ezért ültem,néztem ki a fejemből,miközben a többiek valami koszinuszról,tangensről,kotangensről beszéltek!Aztán hivatalosan az érettségin, egy szakvéleménnyel a kezemben, választhattam a matek helyett miből érettségiznék.Sikerült..leérettségiztem !:) Köszönhetem szertő tanáraimnak,akik azért hittek bennem.:) Még ma is nagyon nehéz,beszélni erről, lelkileg megtépázza rendesen az embert…Soha nem dolgozhatom azt amit szeretnék,munkahely válogatja,hogy hol fogadják el,ezt a fajta “gyengeséget”,ha nem mondom el,akkor kiderül,ha meg előre mondom a bajomat, kinek kell egy fél hülye!:)Viszont ott ahol az agy nem nagyon fog,máshol erősít!Pl. Mozzart,vagy Einstein, nagy dolgokat értek el amihez vágott az eszük,de vajon ment volna kézráütés nélkül egy szög beverése a falba?:)
    Mindezekkel ellentétben ,sok velem egykorúnál jóval csodálatosabb életem van: 13 éve együtt élek a gyermekeim édesapjával,két gyönyörű kislányommal (7éves és 20 hónapos),saját lakásban,nagyszerű irodai munkahellyel,csodás szülőkkel,nagyszerű anyóssal,apóssal,minden éveben tengerpari nyaralással! (és nem azért mert jó helyre raktam a valagam):) Bizonyíték mindarra,hogy ezzel “gyengeséggel” együtt lehet élni!!!

  38. kedves Eszter,
    köszönöm ezt az írást, én 26 éves vagyok és még a diszkalkulia teszt előtt állok, de majdnem biztos vagyok benne, hogy ebben szenvedek. gimiben megbuktattak matekból, mert már előtte is évekig bukdácsoltam (gyakorlatilag ötödik osztály óta folyamatosan), mondván, hogy jobb lesz így, ha tanulok, talán átmegyek az érettségin… át is mentem egy kettessel, éppenhogy, de az akkori megaláztatásoktól a mai napig szenvedek. ahogy a mindennapokban is. van pár dolog, ami eddig eszembe se jutott, hogy ezzel kapcsolatos lehet (pl. az égtájak, jobb-bal megkülönböztetése stb.), múltkor rosszul adtam vissza a munkahelyemen, és ezzel egy nagy hiányt csináltam a kasszában (nem boltban dolgozom, hála Istennek…), és akkor merült fel bennem ismét a kérdés: nem lehet, hogy nekem valami bajom van..? a menetrendes dolgot úgy oldottam meg, hogy az okostelefonomra letöltöttem egy helyes kis alkalmazást, ami mindig a legközelebb induló járatot mutatja abból, ami nekem éppen kell…

    igyekszem, de néha nehéz boldogulni. nagy törés ez a lelkemben, amiről eddig sehol nem tudtam beszélni. ezért is köszönöm ezt.

    • Szia Julcsi,
      üdvözöllek, örülök, hogy ezt megosztottad. Megkérdezhetem (pusztán kíváncsiságból), miért döntöttél úgy, hogy belevágsz a tesztbe? Mármint, miben segít ma, ha tudod, hogy esetleg tényleg érintett vagy-e? Iskolás koromban nagy segítség lett volna ilyesfajta tudatosság, az biztos. De túléltük, ha szenvedések árán is, legalább. Remélem, a mai gyerekeknek, tiniknek már nem kell ennyit szenvedni.
      üdv
      egy sorstárstól

  39. Eunteukminie // augusztus 26, 2014 - 17:30 // Válasz

    Helló :)
    Csak most találtam meg ezt a blogot, és elolvastam ezt a diszkalkuliáról szóló bejegyzést. Egy pár percig azon tanakodtam, írjak-e hozzászólást, vagy sem, és talán már nagyon régen szóltak hozzá, hiszen 2009-es bejegyzés. Aztán láttam, hogy idén áprilisban írt valaki hozzászólást, úgyhogy megnyugodtam. :)
    Én 22 vagyok, és szintén diszkalkuliás. Elég nehéz volt az életem így, hogy van ez a problémám. Rám is mindig azt mondták a tanárok, hogy lusta vagyok, pedig nem erről volt szó. Általánosban hét évet jártam az egyik iskolába, ahol voltam ugyan hármas is, de járnom kellett korrepetálásra. Majd nyolcadikban egy másik iskolába mentem, ahol kicsit keményebb volt minden, plusz az is hozzátársult, hogy bántottak. Félévkor megbuktam matekból (is), mert csak egyeseim voltak, vagy esetleg még 1-2 darab kettes. Valamikor év vége felé a tanárom azt mondta, lehetséges, hogy diszkalkuliás vagyok, elküldött vizsgálatra. Talán még az év vége előtt lehetett, hogy elmentem a nevelési tanácsadóba arra a vizsgálatra, és azt mondták, nem vagyok diszkalkuliás. A tanárom volt olyan jó, hogy mégsem buktatott meg év végén, hiába, hogy totál bukásra álltam. Elkezdtem a középiskolát, de szerencsére máshol, ahová felvettek. Sajnos volt olyan hely, ahová meg se próbálkozhattam jelentkezni, meg olyan is, ahonnan elküldtek a matek miatt. A nyolcadikos iskolám szakiskolai részébe járhattam volna egyedül, de akkor szerencsémre megnyílt egy új iskola. Ott szintén szenvedtem a matekkal, hiába csináltam bármit is, mindig rossz jegyet kaptam. Az osztályfőnököm volt a matektanárom, és ő is észrevette, hogy bajok vannak velem, elküldött ő is vizsgálatra. Év végén megbuktatott, de úgy, hogy mondta, pótvizsgán átenged, mivel akkor még nem volt papírom. Valamit azt hiszem, tudtam mondani azon a fránya pótvizsgán. Szerencsémre a következő évben már felmentett voltam, így ennyiből én szerencsésnek mondhatom magam, viszont a szenvedés nem maradt abba. Attól ugyan úgy be kellett járnom matekra, tanulnom kellett, és még dolgozatokat is írtam talán. Volt olyan tantárgyam egy vagy két évig, hogy ábrázoló geometria, mivel én grafikusnak tanultam, és abból is csak kettes voltam. Egyébként az is kiderült, hogy nekem diszlexiám és diszgráfiám is volt kiskoromban, de azok eltűntek. Számolni úgy tanultam meg, hogy mondták itthon nekem, hogy például 5 cukor meg 6 cukor az mennyi. Így utólag ez mondjuk viccesen hangzik. :) A szorzótábla sose ment, mindig azt íratták velem a tanárok. Osztani sose tudtam, szorozni csak kicsit, de az se volt mindegy, hogy hogyan van írva, meg hogy mekkora a szám, amit szorozni kell. A kivonás is nehezen megy, összeadni könnyebb, de néha képes vagyok még számológéppel is elrontani. Ha fejben számolok, akkor vagy le kell írnom a számokat, hogy ne felejtsem el, hol is tartok, vagy próbálom csoportokba rendezni a számolni valót, de ezt megmagyarázni nem tudom magam sem, hogyan :D Talán úgy lehetne elképzelni, hogy mintha pontok lennének a fejemben, és azokat számolom meg. Az órát én is nagyon későn tanultam meg, egy ideig volt is mutatós órám, de később elfelejtettem, hogyan is kell nézni. Idén érettségiztem, és muszáj voltam feltenni egy karórát, hogy mégis tudjam az időt, de először össze-vissza kevertem a dolgokat. Az időt is eléggé bonyolult módon szoktam nézni, mert el kell gondolkodnom, hogy akkor melyik mutató mit is jelent. Az irányokat én tudom, de néha esetleg összekeverem. Például sokszor úgy tudom, ezt is, hogy angolul a left a balt jelenti, a right pedig a jobbat. A fülhallgató esetében is így tudom, melyiket hová kell tenni :D Társasoknál mi sose a szabályok szerint játszunk, mert azt se tudom pontosan, mik a szabályok :D Azt nem tudom megmondani, mekkora lehet valaminek a súlya, mekkora a távolság valami között, milyen magas lehet valaki vagy valami, sőt azt se tudom, hogy kell kimérni a receptben lévő hozzávalókat. Ezért általában például csak annyi lisztet teszek a tálba, amennyit gondolok, hogy kell. Karácsony előtt csinálni akartam kis sütiket, de nem tudtam, hogyan kell használni a mérleget, vagy csak nekem nem működött, ezért tippeltem, mennyi az annyi, és hát elég fura sütik lettek, viszont meg lehetett enni azért. :D A boltban én telefonnal általában kiszámolom, mennyit kell majd fizetnem, de inkább mindig kicsit többet ütök be árnak, nehogy beégjek.
    Ja, amúgy amikor 11.-es voltam, félév előtt bezárt a sulim, és egy esti tagozatos iskolába mentem kényszerből, ahová azért vettek fel 16 évesen, mert túl sok problémám van. Például csendes vagyok, félénk, visszahúzódó, és depressziós is elég sokszor. Ennek szerintem biztos van köze a diszkalkuliához is. Estin egy ideig bejártam matekra, majd inkább nem. Nem akartam megalázkodni azzal a többiek előtt, hogy kihívnak táblához. Az már megvolt az előző sulijaimban. Ez az iskolát ott hagytam, dísznövénykertésznek tanultam egy másik iskolában. Azt hittem, hogy jobb lesz, vagyis például no matek meg ilyenek. Az nem is volt, de előjött néha a számolás egy-két helyen. Egyszer az egyik gyakorlatos tanárom ki is hívott a táblához, én meg már kicsit sírtam is. Mondtam, hogy nem tudom, de nem értette meg. Bár azt se tudta szerintem, hogy a matekkal problémáim vannak, de akkor is. Sokszor jött rám a sírás a matek miatt. Aztán két éve belevágtam az érettségibe, pedig először nem is akartam, mert hogy úgyse menne stb. Hát… mondhatni, én voltam a legjobb tanuló az osztályban. Két évet jártam oda, az első félévben azért nem az enyém lett a legjobb bizonyítvány, mert a fizikatanárom megbuktatott. Elvileg lett neki mondva többször is, hogy diszkalkuliás vagyok, ő mégis sokszor csak olyan dolgozatot íratott velem is, amiben csak számolás volt. Nagyon utáltam ezért. Végig szenvedtem a fizika órákat. Akkor is sírtam emiatt többször. Matekon legalább a tanár megértette rögtön, hogy problémám van. Először még írtam dolgozatokat, sőt még kettes is lett az első, de nem írta be a jegyet. Később csak írtam füzetbe, majd azt se, bár tudom, ez se jó. Abban az évben fizikából összehoztam egy kettest év végén, igaz, kicsit csaltam is, mondjuk ez sem volt egyszerű, addigra azonban már felfogta talán a tanár, hogy mi a helyzet velem, és a bizonyítványomba felmentettet írtak. Év vége előtt nem sokkal majdnem összeomlottam, mert azt mondták, lejárt a papírom a felmentésről. Én meg nem akartam a matek miatt otthagyni a sulit. Azt is mondták, hogy csak pénzért kaphatok papírt, mert már elmúltam 18, de meg lett oldva ingyen a nevelési tanácsadóban. Egyszer elbőgtem magam az egyik barátom előtt suliban, és mondtam, hogy lehet nem lesz felmentésem. Ekkor ő mondta, hogy majd elmagyarázzák nekem a matekot, de tudtam, hogy úgyse menne. Örültem persze, de sajnos ők nem értettég, mi is az a diszkalkulia igazán. A második évben sikerült hármast összehozni fizikából az első félévben, de mázlim is volt kicsit. A második félévben ugyan csak kettesre zárt le (nem tudom, miért kaptam jegyet, ha előtte már felmentettként szerepelt a bizonyítványba), de ennek is örültem, főleg mert tudtam, többé nem fogok szenvedni az óráin! :D Az érettségin matek helyett földrajzból vizsgáztam. A jegyeim nagyon jók lettek, az én bizonyítványom lett a legjobb, és ez talán önbizalommal töltött el kicsit. Angol ötös, magyar ötös, töri négyes, földrajz négyes és informatika hármas lett. Infóból többet akartam, de a szörnyű tételeim után örülök a hármasnak is. Különben meg azt hittem, kettes leszek. Volt olyan tétel is, amiben számolni kellett volna, de mázlim volt, hogy nem azt húztam.
    Közben jelentkeztem egyetemre, bár először úgy volt, nem megyek. A legtöbb helyre vagy matek vagy emelt érettségi kell. Én amikor elkezdtem járni az érettségis osztályba, akkor azzal a céllal vágtam bele, hogy koreait akarok tanulni később. Ez sajnos nem jött össze, mert oda kellett volna egy emelt érettségi. Akartam angolból tenni, de nem tudtam gyakorolni rá, és nekem sajnos nagyon nehéz a hallott szöveg értése. Jó vagyok angolból, de ez az egy nem megy, hiába nézek angolul filmet vagy hallgatok angol szöveget, zenét. Egy olyat talált nekem tesóm, ahová nem kell emelt, és azt mondta, matek se (remélem, azért tényleg nem lesz gond). Ez a gyógypedagógia. Fel is vettek levelezőre, úgyhogy hamarosan meg is kezdem. Viszont előre félek, mert lesz valami matekos óra is sajnos. Elvileg kaphatok mentesítést alóla, de olvastam, hogy csak azt a papírt fogadják el, amiért fizetni kellene legalább 60000 forintot, a nevelési tanácsadósat nem. Na mármost, ez akkor is nevetséges összeg, ha az ember ki tudja fizetni, nemhogy akkor, ha nem. Eléggé rossz helyzetben vagyunk, és most körülbelül magamra vagyok utalva, senki nem fogja nekem kifizetni azt a nagy összeget. Valahogy tudtam, hogy nem megy semmi simán. Egyébként meg tényleg tanulni akarok, és mivel felvettek gyógypedagógiára, ezért már komolyan is gondolom. Nem szeretném, ha a matek állna az utamba. Pedig már kezdtem örülni, hogy megszabadultam tőle. Mert oké, a mindennapi életben is találkozunk számolással, és az rendben is van. Például, ha nem is könnyen, de a pénzt is ki tudom számolni. Ha itthon vagyok, akkor többször is átszámolom, hogy biztos annyit kell-e majd fizetnem, meg van-e annyi pénz, amennyinek kell lenni stb. A busz menetrendet is egyre jobban értem. De hogy még a középiskola után is ezzel kelljen szenvednem. Sose lesz egyszerűbb az élet? Azt sem tudom, mihez kezdhetnék, ha most nem jelentkeztem volna egyetemre. Még csak sok szakma sincs, amit tanulhatnék, mert vagy nem érdekel, vagy matek is kell, vagy olyan, ami megterhelő, nekem meg van pár betegségem is sajnos, vagy pénzt is kellene belefektetni, gondolok arra, hogy eszközöket kellene venni hozzá. Ja, és mivel van már egy szakmám, csak úgy tanulhatnék másikat, ha fizetek is érte. Mindig azt mondogatom, ha legalább nem lennék diszkalkuliás, sokkal egyszerűbb lenne az életem. Az a gond, hogy engem sok olyan dolog is érdekel, amihez szükséges a matek és a fizika. Például imádom a csillagászatot, és szívesen tanulnám, ha nem így állnának a dolgok. Talán csak annyi a vigaszom, hogy az egyik legjobb barátom is diszkalkuliás. Ő is abba a suliba járt, ahová én nyolcadik után. Neki is később lett felmentése csak. Nem tudom, ő mennyire diszkalkuliás, és nem akarok olyat mondani, ami lehet nem igaz, de szerintem én jobban az vagyok, vagy meg csak kicsit másképp.
    Bocsánat, hogy egy kissé hosszúra sikeredett, és talán össze-vissza is írtam a dolgokat, de eléggé siettem, és próbáltam leírni úgy, ahogyan ténylegesen történtek. :)

    • Szia Eunteukminie,
      igen-igen, régi bejegyzés, de a probléma nagyon is aktuális, tízezrek küzdenek vele, és sokan nem is tudják, hogy mi a gond velük. Jó, hogy leírtad a tapasztalataidat, mert ez nagyon hasznos lehet azok számára, akik a témában keresgélnek, és itt kötnek ki. Hát, egy nagy kalappal az egyetemhez – én szerencsés vagyok, mert alapjáraton a klasszikus bölcsész dolgok érdekeltek mindig is, így kiesett a matek elég hamar. :)

  40. veragelencser // augusztus 27, 2014 - 19:56 // Válasz

    Hűha, de jó, hogy ez napirendre került! Lenne egy borzasztó indiszkrét kérdésem – próbáltál már megoldást találni a diszkalkuliára? Merthogy diszlexiára van “terápia” – én gyűlölöm ezt a szót, mert ez nem betegség, egyszerűen máshogy működik az agyatok. Nem tudom, ezt lehet-e újratanulni, mint a diszlexia esetében az olvasást. Hogy életed végéig ne a pénztárosra bízd a visszajárót.

    Nagyon sok olyan ember van, aki ezzel egyszerűen takarózik, és nem veszi a fáradságot, és megy el egy ilyen “terápiára”. Van ismerős, aki elment, és most meg se mondanád, hogy valaha küzdött ilyen nehézséggel.

    A fele egyébként annak, amit leírtál, hát… hogy is mondjam? Az égtájak, az elforgatott térkép, a jobb-bal különbségtétel – ez általában nőkre jellemző “hiba” – pl nők támpontok alapján tájékozódnak inkább.
    Vagy én is diszkalkuliás vagyok.
    Áh, nem, ne viccelj, 4 évesen apám lefizetett, hogy hagyjam abba az ötös szorzótáblát. :D Viszont az osztásnál a maradékot a mai napig az ujjaimon tartom számon. (Ja, és azzal szórakoztatom magam, hogy prímszámokra bontok bármilyen számot közlekedési eszközökön.)

    Az egészségpénztárt és a nyugdíjpénztárt elmagyarázom neked nagyon szívesen. ;-)

    • Ó, hát igazából ma már nincs olyan dolog, amiben zavarna a diszkalkulia – már ha egyáltalán az a bajom, én nem csak dinka nő vagyok, egy rejtett szőke, na XD.

      Sosem hallottam a dolog gyógymódjáról. A terápia viszont érdekelne, már csak azért is, mert rengetegen szenvednek (főként tanuláskor, gyerekként és felnőttként is), és nekik segíthet.

      Különös módon a számolás érint a legkevésbé gázosan: az még megvan valahogy mindig, inkább a többi…! De azokon a frontokon se tragikus a helyzet azért.

      Az elmúlt öt évben jobban ráláttam ezekre a megtakarításos sztorikra, de azért jó volna, ha egyszer elmagyaráznád majd, ha maradt esetleg homályos pont mégis itt-ott, ebben-abban :).

  41. Sok esetben magamra ismertem… és sajnos van még egy nagy veszély ami a diszkalkuliásokat fenyegeti, ez pedig maga a társadalom. Én titkolom mások előtt a problémámat, mivel tudom, hogy lehetnek rosszindulatú emberek akik adott esetben kihasználhatnak ismervén a helyzetem. Szóval nagyon meg kell bízni az illetőben, hogy fel fedd neki ezt a problémádat.

  42. A lányom is diszkalkuliás. Egyszer a nevelési tanácsadóban megkérdeztem a szakembert, aki a szakvéleményt kiállította, hogy honnan tudja megállapítani, hogy valaki ténylegesen diszkalkuliás vagy csak nem foglalkozik eleget a matekkal. A válasza az volt: elég neki az ha látja , hogyan jön be az illető a helységbe. A mozgás a döntő. A két dolog összefügg. Ugyanaz az agyterület felelős a matek, és mozgás kordinációért. Ez magyarázat lehet a táncproblémára is. a többi dolog a lányomnál is fennáll: tájékozódás, pénz visszajáró, készpénz kezelés stb

  43. Szia Eszter!
    Még kiegészítésként hozzáteszem, amire igen büszke vagyok, hogy a lányom is egyetemi hallgató lett és ő is jó eredményeket tud felmutatni nyelvtanulás terén is.

  44. Matics Anita // október 2, 2016 - 16:19 // Válasz

    Szia.Én azt szeretném megkérdezni hogy, milyen vizsgálattal szűrik ezt ki?És hol lehet ilyet igénybe venni?Nekem lenne rá szükségem, mert általánosban is már rengeteg gondom volt a matekkal és magyar nyelvtannal.Most viszont esti érettségit szeretnék csinálni, de felnőtt fejel sem megy a matek.És a leírásod alapján,nekem is diszkalkuliám van.

  45. Tisztelt szerző :) Nagyon mélyen érintett az írás! 42 éves vagyok. Képzettségemet és eredeti foglalkozásomat tekintve pedagógus voltam. A főiskolai pedagógiai-pszichológiai tanulmányaim alatt jöttem rá,hogy diszkalkuliás vagyok. Megrázó felfedezés volt ez huszonévesen a számomra. Van egy 14 éves,szeretetreméltó,érzékeny és nagyszerű fiam,aki SNI-s, és a diszkalkulia csak az egyik képesség-és készségzavar ami meghatározza a mindennapjainkat. ;)
    arra gondolok, ha fiatalabb-,vagy akár gyermekkoromban ilyen lehetőségem lett volna,hogy hasonló emberekkel beszélgethetek az életről,a mi szemszögünkből,ha szakemberek segítségét igénybe vehettük volna időben,mennyire más lenne a Világ. Köszönjük!

11 visszakövetés / visszajelzés

  1. Diagnózis után « Vergiftet – Eszter's Offtopic
  2. Seósejó – friss keresőszó-analízis sok szexszel « Vergiftet – Eszter's Offtopic
  3. Mit lehet tenni, ha az ember rosszul választ pályát? « Eszter's Offtopic
  4. Egybefutó dátumok, lemondott programok, időhiány és káosz | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  5. Az önbizalomról és az önmenedzsmenről – önzés nélkül | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  6. Másokhoz mérni magunkat | Eszter's Offtopic
  7. Mini metamorfózis « Eszter's Offtopic
  8. Alvásrekord és kókuszgolyó, ahogyan Vaddi szereti « Eszter's Offtopic
  9. Tudás csak belső motivációból fakadhat | Eszter's Offtopic
  10. INTELLIGENCIA = SZEXI… de miért? | Eszter's Offtopic
  11. Mi, akik mindig eltévedünk, és égünk miatta, mint a rongy – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: