Aktuális

Nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható

Tegnap délben fotóztam

Tegnap délben fotóztam

Kiültem az erkélyre, a déli napsütésbe. Huszonkilenc fokot mutat a hőmérő, pedig szeptember vége van már. Nyaralok. Tizenöt éve nem ültem már kint az erkélyen, pedig nekünk jutott talán a város legszebb panorámája. Az sem zavar, hogy az erős napsütés miatt nem látom a képernyőt: imádom a napot és ezt a látképet, amit soha sehol máshol nem kaptam még meg.

Az erkély nem úgy lett kialaktíva, hogy ki lehessen ide ülni: néha tüzijáték vagy színi előadás mián jön ide pár vendég, de ők is csak állnak, és nézik a műsort. Különös, hogy az ember mennyire nem tud élni azzal, ami az övé. Tizenegy-két éves koromban mennyit szídtam és utáltam ezt a kisvárost, pedig csak kamaszodtam és magammal volt bajom. És bár tudom, hogy az emlékek és az élmények teszik igazán széppé, ma már álmomban sem tudnék ettől szebbet elképzelni.  A gyönyörű, álmatag kék hegyek, a formás kis zöld dombok, a barokk templomok és karcsú polgári épületek, az ódon házak, az ablakomból látható lombos, dús növényzet és a gazdag szökőkutak, amiknek vízcsobogását éjszaka nyitott ablak mellett tisztán hallani. Városias, kulturált, épületgazdag, mégis maga a természet teljes pompájában.

Ezt látni most az ablakomból, itt az USB-kábel velem

Ezt látni most az ablakomból, itt az USB-kábel velem

Hét közben pokolian hiányoznak ezek az épületek, és soha nem értem meg, hogy ragaszkodhat idegen városhoz az ember, ha egyszer ide született. Érdekes gondolat ez, mert nálunk még csak nincs is akkora lokálpatriotizmus, mint a jászoknál vagy az ecsegieknél: itt mintha senki nem tudná, honnan jött, és közben mégis ott kísért mindenütt a múlt.

Lefestették a házi panorámámat, csak télen

Lefestették a házi panorámámat, csak télen

Balra itt az iskolám, ha lehunyom a szemem, a szélhozta boldog visongás azt az érzetet kelti, hogy strandon vagyok. Ez az iskola volt az, ahol már harmadikban ismertem az Örömódát és a nagy klasszikus európai darabokat, ötödikben frázis-szintaxist tanultam és nyolcadikra két állami, C típusú alap- és középfokú nyelvvizsgám volt. Ez az iskola a legkisebb, de egyben legrégibb Gyöngyös tíz általános iskolája közül, aminek ma már legalább a felét lerombolták. Tegnap pont az egykori ötös iskola mellett vitt el az utunk, ahol tavaly ilyenkor még becsöngettek, most meg már egy Lidl fogadja a vásárlókat. Hiába, már nem családozunk és tanulunk, inkább fogyasztunk. Mégis, milyen érzés lehet ez azoknak, akiket pont ahhoz a földdarabhoz köt a múltjuk, és már nincs hova osztálytalálkozót szervezniük?

 Fél kettő van, mindjárt jönnek a napközisek...

Fél kettő van, mindjárt jönnek a napközisek… “…hogy ne feleljek aznap, egy köre léptem én…”

Egyáltalán: vajon mások is ezt érzik, ha megérnek rá, a szülőhelyük iránt? Szerelmesek hegyekbe, fákba, bokrokba, az alföldbe, a gémeskútba, a tengerbe vagy az Oktogonba?

A

A “tavam” a külvárossal a vízen

Még pár évvel ezelőtt is elvágyódtam egy dilemmáztam, de ma már tudom, jobban, mint bármi mást: itt szeretnék élni örökre, ha tehetem. Elvégre mi vagyunk az egyetlen ország (jó, meg talán keleti szomszédaink), ahol csak a főváros él és kínál egyedül perspektívát… haha, most eszembe jutott, amikor a Northfotós csaj jött ajánlatot tenni, és egész lepadlózott a szerkesztőség, hogy egy országos cég központja Győr, és a kommunikátoruk is oda sietett épp haza. Mikor éljük meg vajon, hogy Kelet-Közép Európában is levegőhöz jut a nemfőváros?

Magyarországon két település van: a főváros és a vidék. A fővárost mindenütt fővárosnak hívják, a vidéket meg persze csak a fővárosban nevezik vidéknek. A szó eredeti  jelentése mindig a nagyobb település agronómiai körzetét takarta: Eger vidéke Kerecsend, Kápolna és a többi kistelepülés, Gyöngyös vidéke Detk, Adács, Atkár meg a többi. Vajon milyen kötődése van Egernek, Gyöngyösnek, Győrnek vagy – teszem azt – Szegednek és Pécsnek Budapesthez, ami a fővárost felruházza azzal a joggal, hogy vidékének nevezze mindezen településeket (nagyvárosokat és kicsiket, falvakat és tanyákat, távolságtól és mérettől függetlenül)?

Józan mércével mérve persze mégis csak helyes a kifejezés általánosító használata, hiszen MINDEN magyar állampolgár fizeti a négyes metrót, akkor is, ha soha nem járt még a fővárosban.

“Itthon vagyok, s ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét és, virágát is tudom. Tudom, merre mennek, kik mennek az úton, s tudom mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.”

Megy át a Nap a ház mögé (nyugatra), a másik erkély pedig zordabb, mindjárt háromnegyed kettő, a gép pedig merül le áram nélkül. Lassan befejezem, pedig még tizedét sem tudtam elmondani annak, amit ez a táj jelent nekem.

Ez pedig a hátsó (nyugati) erkély panorámája, most a nap még délen van, de már halad hátra...

Ez pedig a hátsó (nyugati) erkély panorámája, most a nap még délen van, de már halad hátra…

Teljes napi és heti fotótár, naaaggggyon szexi képekkel ->>

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

7 hozzászólás Nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható bejegyzéshez

  1. “Egyáltalán: vajon mások is ezt érzik, ha megérnek rá, a szülőhelyük iránt? Szerelmesek hegyekbe, fákba, bokrokba, az alföldbe, a gémeskútba, a tengerbe vagy az Oktogonba?”

    Igen, igen, igen, egészen kiskoromtól fogva szerelmes vagyok Rimaszombatba… Mindenki hülyének néz emiatt, pedig ha itt vagyok két hétig Pozsonyban, már hiányzik a főtér… és a telefonom háttérképe az, amit a rimaszombati ablakomból látok, hogy legalább így velem legyen a város…

  2. “Itthon vagyok, s ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét és, virágát is tudom. Tudom, merre mennek, kik mennek az úton, s tudom mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.”
    Elmosolyodtam ettől a Radnóti idézettől, és mennyire igaz. Jó néha egy kis nosztalgia.

  3. Nekem is van ilyen városom, de az nem Magyarországon van. Viszont egy ideig ott éltem, úgyhogy kicsit olyan, mintha hazamennék.

  4. Én lehet, hogy hülye vagyok, de Pestet szeretem…

    • Még jó hogy, az lenne a bizarr, ha az ember nem szeretné a szülőhelyét! :) Amik nekem tökegyforma szürke épületek, ahhoz téged emlékek kötnek, élmények, érzések és emberek – ez adja a dolog lényegét, minden hely amúgy csak hely lenne. :)

  5. Ok, akkor én meglehetesősen bizarr lehetek… én is Bp-en nőttem fel, de azok a helyek, amikhez kötődhetnék, már rég totálisan megváltoztak. Tápiószentmártonban töltöttem a nyaraimat, oda húz inkább a szívem, de a dédszüleim házát ledózerolták, és egy üzletsor van helyette. A kis fahíd meg elkorhadt, amiről mindig halakra vadásztunk a Tápióban. Amit meg belepett a gaz teljesen mára. azok a dolgok, amikhez kötődöm jóformán csak a szívemben élnek. És mikor visszamentem nosztalgiázni egyrészt rá kellett jönnöm, hogy csak gyerekfejjel tűnt nagynak-szépnek-utánozhatatlannak, másrészt a gyerekeim sosem fogják megérteni, hogy az anyjuknak miért lábad könnybe a szeme egy rohadt fahídtól…
    De jó dolog a kötődés, és bevallom kicsit irigykedem is érte, hogy Te a szülőhelyeddel ilyen kapcsolatban vagy. Aztán az is lehet, hogy mivel mi meghoztuk a döntést, hogy máshol szeretnénk megöregedni (és az ember igyekszik döntése helyességét igazolni mindenben), így másképp nyilatkoznék, ha Mo-on élnénk a mai napig… nem tudom.

  6. Privát szerettem volna elküldeni a linket a blogomról, amiben hasonló témáról írtam, de nem találok mélcímet.
    http://gzajudit.blogspot.com/2009/03/gyokertelenul.html

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Akit kerestél, már nem lakik itt | Vergiftet – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: