Meglátogattuk a kisoroszlánt a gyöngyösi állatkertben

A Híradóban láttuk, hogy kitagadott kisoroszlán érkezett a gyöngyösi állatkertbe, és mivel még soha nem simiztem orkónövendéket, gondoltuk, ideje ezen változtatni. Arra azért nem számítottunk, hogy a kis Zimba olyan liberális környezetben nevelkedik, hogy rögtön ő fut majd oda hozzánk elsőként a hüllőházból kilépvén.

Nemrég még azt sem sejtettük, hogy egyáltalán van állatkert Gyöngyösön, de aztán tavaly egy szokásos külvárosi kirándulás alkalmával egy kerítés mögül egyszer csak egy puputeve nézett a szemeim közé. WTF? – gondoltam, és akkor látószögembe került egy láma meg egy strucc. Ekkor még mindig nem gyanakodtam, csak amikor karácsonykor élő kisbetlehem bégetett a Fő téren, mellette a felirattal, hogy a kiskecskék, birkák, bárányok – köztük egy fekete báránnyal, amivel rögtön adott volt a közös múlt – és kosok a Szórako-Zoo-ból jönnek. A fene, ennek aztán a fele se tréfa – így most végre elmentünk megkuksizni a kis szőröskéket (meg a brontoszauruszokat és a szárnyasokat).

Mekk mester még répát is kapott a betlehemezős szolgálata közben

A Szórako-Zoo nagyon impozáns hely, büfé, játszótér, hinta, pónipálya, csúszda, padok, kisállatsimogató meg minden, nem csoda, hogy a hely a szemerkélő eső és a markáns sár ellenére is dugig tele volt kisgyerekekkel és vasárnapozó családokkal. A csúszdák különösen dizájnosak, az ember szinte azonnal kedvet kap a szüléshez.

Az ember szétnéz, és már szülne is rögtön

Zimba érkezésünkkor épp a ronnymooringsszerű bozontos fekete kutyával játszott, aki nagyjából egy habitusú-és méretű a négy hónapos, ötven kilós orkókölyökkel, így remekül megértik egymást. Laknak az állatkertben felnőtt oroszlánok is – név szerint Elza és Linua, mondjuk a tulaj nem gondolkozott sokáig a neveken, a pirosseggű zöld páviánt például egyszerűen Makinak hívják -, de azok csak ásítoztak és feküdtek. Aki próbálta már, az tudja, milyen nehéz dolog izgága, hiperaktív kisállatot fényképezni, én se jártam nagy sikerrel:

Zimba… illetve sajna csak a farka, a kuka mögött

Sajnos a táblák a ketrecek mellett kissé hiányosak: a legtöbb állat faját, nevét, származási helyét és ismertetőjét feltüntették ugyan, de sok beazonosíthatatlan gombolyaggal is találkoztunk:

Egy címke nélküli ketrec tartalma: talán mosómacik? Tavasszal, ha felébrednek, kiderül (?)

További hiányérzetett keltett, hogy a tél miatt rengeteg egyéb cucc is szunyált, így eleve csak egy-egy mancsot vagy farkat láthattunk a rácsok mögött. Persze elképzelhető az is, hogy Vuk például csak erre a délutánra vett ki szabit: így próbál rápihenni a szilverszteri fokozott igénybevételre, ami a túlzásba vitt italozás várható folyományaként következik be évről évre:

Róka-kóma: Vuk is éppen pihengetett

Természetesen a sztrájkoló kisállatok miatti csalódásomra valódi gyógyírt jelentettek a vaddisznók, akiknek társaságában – elvégre rokonok volnánk, vagy mi – hosszasan elidőztem. Tábla ugyan nem volt náluk se, így a neveiket nem tudom, de a fajt könnyű volt belőni legalább. Kelt talált nekem 1 milliáért “12 db egy hetes vadmalacokat” a Vaterán, “garantált kipróbálási lehetőséggel”, tehát bíztam benne, hogy valaki gondol rám karácsony alkalmából – de nem. Kis csíkosok sajnos itt sem voltak, de a három kifejlett példány így is vígan dagonyázgatott a térdig érő sártengerben (mindig is mondtam, hogy nincs igazi buli without a bit of fetrenging). Ők így készülnek a szilveszterre:

Jó a buli: elégedett szuszogás while fetrenging

Igazából ezek aztán látható örömmel fetrengtek a koszban, majd jött az etetés, és az egész kolónia röfögve vetette rá magát az eléjük vetett ismeretlen eredetű vegyestálra.

Van egy olyan gyanúm, hogy ezek nem válogatósak

Tovább nem fárasztom a népet beszámolómmal, annyit viszont még fontosnak tartok megjegyezni, hogy meglepett a tény, hogy az emo fiatalok manapság állatkertben töltik délutánjaikat. A következő scene-es stílusjegyekkel (hidrogénszőke frizura) felvértezett emo-boy például a kijáratnál merengett bele a semmibe, mérhetetlen nihilizmussal és cinizmussal, de azért szereplésvágytól fűtve:

Tábla itt sem volt: de Maki, a pávián és Zimba és Elza, az oroszlánok, valamint Csurika, a papagáj azt sejtetik, hogy nyilván itt sem töprengtek sokat a névválasztáson: talán Hoolie Scene?

Egészen biztosan vissza fogunk térni tavasszal, amikor felébrednek az állatok és nem lesz vaksötét délután négykor. Addigra Zimba ugyan nem lesz már szabadlábon, de azért megéri bekukkantani!

És a legnagyobb állatok: a vaddisznó és a medve

THE END