Meglátogattuk a kisoroszlánt a gyöngyösi állatkertben

A Híradóban láttuk, hogy kitagadott kisoroszlán érkezett a gyöngyösi állatkertbe, és mivel még soha nem simiztem orkónövendéket, gondoltuk, ideje ezen változtatni. Arra azért nem számítottunk, hogy a kis Zimba olyan liberális környezetben nevelkedik, hogy rögtön ő fut majd oda hozzánk elsőként a hüllőházból kilépvén.

Nemrég még azt sem sejtettük, hogy egyáltalán van állatkert Gyöngyösön, de aztán tavaly egy szokásos külvárosi kirándulás alkalmával egy kerítés mögül egyszer csak egy puputeve nézett a szemeim közé. WTF? – gondoltam, és akkor látószögembe került egy láma meg egy strucc. Ekkor még mindig nem gyanakodtam, csak amikor karácsonykor élő kisbetlehem bégetett a Fő téren, mellette a felirattal, hogy a kiskecskék, birkák, bárányok – köztük egy fekete báránnyal, amivel rögtön adott volt a közös múlt – és kosok a Szórako-Zoo-ból jönnek. A fene, ennek aztán a fele se tréfa – így most végre elmentünk megkuksizni a kis szőröskéket (meg a brontoszauruszokat és a szárnyasokat).

A Szórako-Zoo nagyon impozáns hely, büfé, játszótér, hinta, pónipálya, csúszda, padok, kisállatsimogató meg minden, nem csoda, hogy a hely a szemerkélő eső és a markáns sár ellenére is dugig tele volt kisgyerekekkel és vasárnapozó családokkal. A csúszdák különösen dizájnosak, az ember szinte azonnal kedvet kap a szüléshez.

Zimba érkezésünkkor épp a ronnymooringsszerű bozontos fekete kutyával játszott, aki nagyjából egy habitusú-és méretű a négy hónapos, ötven kilós orkókölyökkel, így remekül megértik egymást. Laknak az állatkertben felnőtt oroszlánok is – név szerint Elza és Linua, mondjuk a tulaj nem gondolkozott sokáig a neveken, a pirosseggű zöld páviánt például egyszerűen Makinak hívják -, de azok csak ásítoztak és feküdtek. Aki próbálta már, az tudja, milyen nehéz dolog izgága, hiperaktív kisállatot fényképezni, én se jártam nagy sikerrel:

Sajnos a táblák a ketrecek mellett kissé hiányosak: a legtöbb állat faját, nevét, származási helyét és ismertetőjét feltüntették ugyan, de sok beazonosíthatatlan gombolyaggal is találkoztunk:

További hiányérzetett keltett, hogy a tél miatt rengeteg egyéb cucc is szunyált, így eleve csak egy-egy mancsot vagy farkat láthattunk a rácsok mögött. Persze elképzelhető az is, hogy Vuk például csak erre a délutánra vett ki szabit: így próbál rápihenni a szilverszteri fokozott igénybevételre, ami a túlzásba vitt italozás várható folyományaként következik be évről évre:

Természetesen a sztrájkoló kisállatok miatti csalódásomra valódi gyógyírt jelentettek a vaddisznók, akiknek társaságában – elvégre rokonok volnánk, vagy mi – hosszasan elidőztem. Tábla ugyan nem volt náluk se, így a neveiket nem tudom, de a fajt könnyű volt belőni legalább. Kelt talált nekem 1 milliáért “12 db egy hetes vadmalacokat” a Vaterán, “garantált kipróbálási lehetőséggel”, tehát bíztam benne, hogy valaki gondol rám karácsony alkalmából – de nem. Kis csíkosok sajnos itt sem voltak, de a három kifejlett példány így is vígan dagonyázgatott a térdig érő sártengerben (mindig is mondtam, hogy nincs igazi buli without a bit of fetrenging). Ők így készülnek a szilveszterre:

Igazából ezek aztán látható örömmel fetrengtek a koszban, majd jött az etetés, és az egész kolónia röfögve vetette rá magát az eléjük vetett ismeretlen eredetű vegyestálra.

Tovább nem fárasztom a népet beszámolómmal, annyit viszont még fontosnak tartok megjegyezni, hogy meglepett a tény, hogy az emo fiatalok manapság állatkertben töltik délutánjaikat. A következő scene-es stílusjegyekkel (hidrogénszőke frizura) felvértezett emo-boy például a kijáratnál merengett bele a semmibe, mérhetetlen nihilizmussal és cinizmussal, de azért szereplésvágytól fűtve:

Egészen biztosan vissza fogunk térni tavasszal, amikor felébrednek az állatok és nem lesz vaksötét délután négykor. Addigra Zimba ugyan nem lesz már szabadlábon, de azért megéri bekukkantani!

THE END