Aktuális

Barbie egy avantgárd költő és igen, marslakók üldözik

Nagyon sokáig játszottam: bármilyen figuratív holmival, amivel lehetett. Hatodik osztály szeptemberében, amikor már egyes lányok fúkkal futkostak, anyámék fogták a dobozokból művészi gonddal felépített plafonig érő babaházat, és levitték a pincébe. Illetve csak remélem, hogy levitték, mert azóta sem mertem belegondolni, hogy esetleg kidobták. Egyszer csak nem volt ott, és a lakói sem. Nem sírtam, nem kerestem, mert tudtam, hogy ez így helyes, ideje volt lezárni a gyerekkor legintenzívebb szakaszát.

Pedig tuzailinek még olyan barbie-ja is volt, hogy felnyitottad a hasát, és kivetted a két kis ikerbarbie-t, tök jól lehetett vele abortuszosat játszani (mert marslakók ejtették teherbe), de ezt tuzaili nem kultiválta: lett is vagy két gyereke húszéves korára. Marslakók.

Partraszállás után

Nem tudom, ki hogy van ezzel, de az én gyerekkoromban például három ember volt, akikkel szellemileg együtt tudtam mozogni a játékplatformon: rettenetesen komplex, sok-sok csavarral megspékelt sztorikat találtunk ki, amikhez minden esetben bonyolult jellemrajz tartozott. A konvencionális fejlődéstörténetek nem érdekeltek, inkább bizarr vagy bukott figuráim voltak, és akkor kezdődött végzetes nagy szerelmem a disztópiákkal (ez azóta is a to-do listen van, de csak akkor ülök neki, ha profin meg tudom csinálni). Ott volt például a kicsit szétesett hawaii barbie, aki az én színdarabomban avantgárd költő volt – ez tízéves koromban rendkívül vonzó perspektívának tűnt, és reméltem, én is az leszek egyszer, whatever that may mean -, és egy barlangban kellett bujkálnia, mert részt vett egy pikáns államcsínyben, tisztán intellektuális alapon, ezért megkínozták és börtönbe zárták évekre. De az is előfordult, hogy evakuálni kellett a Földet, mert meteor csapódott be, és egy naprendszertől távol eső bolygón szükségeltetett új civilizációt felépíteni (akkor még nem gondoltam arra, hogy már egy lakásban sem egyszerű dolog rendet tartani, nem még egy ismeretlen bolygón). Persze mindig volt rengeteg dráma, mert a lányokkal már akkor is úgy vélekedtünk, hogy a cselekményt mindig a konfliktus viszi előre. Meg az ellentézis, de ezt már Gárdonyi mondta, akitől akkoriban mindent elolvastam.

Szóval, ezzel a Nagy Négyessel nem szívesen játszottunk együtt más csajokkal, mert azok nonstop fésülgették meg öltöztették a babát, ami dögunalom volt. Nem tökmindegy, milyen ruha van rajta vagy hogy áll a haja?! A habosbabos barbieházakat is totál giccsesnek találtuk – mégis ki alszik halványrózsaszín baldachinos ágyban?! – így aztán inkább a patika udvaráról összegyűjtött dobozokból építettünk hatalmas rezidenciákat, amiket extravagánsan rendeztünk be. Egy-egy ilyen minikéró megkonstruálása rengeteg kreativitást igényelt, és órákig tudtunk molyolni vele. Negyedik utáni nyáron aztán már szégyelltük ezt az egészet, de még nem tudtunk lejönni a cuccról.

Ilyenünk pl. nem volt

A prepubertás időszakában az osztály nagylányai már fiúzás elemeit építették a játékba: Ken rámászik Barbie-ra, az meg megpuszilja az alsógatyás pöpösét, fúj, aztán összeházasodnak és fel lehet venni a dollárboltban vásárolt ötvendolláros menyasszonyi ruhát, amiért fél évig kellett nyavalyogni, dögunalom. A szerelmi történetek maximum akkor lehetnek izgalmasak, ha van valami intrika, pedig akkor még nem voltak dél-amerikai szappanoperák. Nem értettük, a csajok mégis mi a pélót élveznek abban, hogy kétszer ötven percig öltöztetik és fésülik a babát, aztán ráadják az ötvendolláros tüll menyasszonyi dresszt, végül pedig befektetik Barbie-t a halványrózsaszín baldachinos ágyba, Kennel a tetején. Ásítás. Legalább mindez az Uránusz felszíne alatt 500 kilométerrel történne! De nem – nem értettük tehát. Pedig tuzailinek még olyan barbie-ja is volt, hogy felnyitottad a hasát, és kivetted a két kis ikerbarbie-t, tök jól lehetett vele abortuszosat játszani (mert marslakók ejtették teherbe), de ezt tuzaili nem kultiválta: lett is vagy két gyereke húszéves korára. Marslakók.

Az igazság az, hogy azóta eltelt jópár év, de még mindig nem vágom, hogy tudtak ilyen sekélyes “történeteken” órákig piszmogni az osztályból a csajok, a dobozház meg hiányzik. Le kéne menni egyszer a pincébe megnézni, hogy megvan-e még…

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

14 hozzászólás Barbie egy avantgárd költő és igen, marslakók üldözik bejegyzéshez

  1. Kegyetlen vagy tuzailivel :)

    Amúgy én sose babáztam, és nem is nagyon rémlik, hogy mikkel játszottam. Építgettem néha dobozokból ilyen városfélét, de csak rövid időre (értsd: este szétszedtem). De ha visszagondolok a kiskoromra, akkor csak arra emlékszek, hogy olvasok, olvasok, olvasok….

    • Te olyan lehettél mint csécseiréka – whom I defintely miss a lot – aki nem babázott, de betegmód játszott fűvel-fával-virággal, igen jókat velem is, és persze olvastunk ezerrel, amikor már tudtunk. :)

  2. Ez jó volt. Néhány ismerősömmel játékkatonásat játszottunk még 24 évesen is, igaz, hogy a katonaiskolában tanult legmodernebb stratégiai elméletek megvalósításával és szigorú szabályok szerint.
    Ugyanez a Warhammer játék, amiből száz dollárokba kerül egy figura.

    • “Ezt a postot Barok Eszternek ajánlom, akit imádok és esetleg jó témát kínál számára egy tényfeltáró riport megírásához. Ha kell, átadom a regemet, én úgysem tudnék egy nő stílusában írni. Anthony ismerőseinek többségére tökéletesen illik amúgy “A 16 éven aluli netes jelenlét íratlan szabályai – kórtörténet” írás, szintén a kéjgyilkos arcú ifjú tehetségtől.”
      Nálam

      • No, meg lesz lesve, csak most épp médiagenyóban turkáltam és őrülten hasogat a fejem és még melóm is van, de… meg lesz lesve, no! :)

  3. Nosztalgikus élmény volt olvasni, nekem is rengeteg barbim volt, de a legjobbakat sosem azokkal játszottuk. Egy máig legjobb barátommal (értelmes ez így…?:)) mindig “színészkedtünk” -jobb szót nem találok rá- kitaláltunk történeteket, amikben mi voltunk a szereplők, közben alakítottuk is őket, a jelmez általában egy jelzésszerű sál volt a fejünkön/derekunkon/akárhol. Imádtam, csak sokszor kellett fiút játszanom benne, mert ő fiú és mindig fiús történeteket talált ki. :D Furcsa, hogy ő még később is tehetségesnek bizonyult színészkedés terén, míg belőlem ez valahol félúton a felnőttség felé kiveszett.

    • Ez egy érdekes dolog, mert gyerekként én is ügyesen játszottam és ennek megfelelően sokat szerepeltem, felnőttként viszont már nem tudtam átadni magam, nem is játszottam soha jól, ha próbáltam. Valahogy kiveszik a dolog egy része a legtöbb emberből – még a profikból is, hiszen annyi ígéretes gyerekszínész tűnik el a süllyesztőben és/vagy kap rá a drogokra, amikor “természetesen” már nem jön a játék, és váltania kell attitűdöt… érdekes ez az egész.

  4. No, én 6 éves koromig – míg a húgom meg nem született – nem is barbiztam egyáltalán! :D Helyette matchbox kocsikat gyűjtöttem. *__* Volt vagy 50 db, mindenféle színben, kocsivontatóval, szállítókamionnal, amit csak akartok. ^^ (Látszik, hogy fiúnak készültem valójában, csak aztán valahogy mégis lemaradt az a 10 centi… XD)
    De a plüssállatokat és a my little pónikat (kedvencem egy türkiz színű bordó csillagokkal borított lila hajú póni volt, talán még most is megvan valahol a pincében…) nagyon imádtam. :D Barbikkal is játszottam, kb. 3 különböző barbie házból építettem meg húgomnak (?) a ultra modern és fantasztikus Barbie Álom Villát, ami 2 szintes volt, Barbara Milicent Roberts (aka Barbie, az utánozhatatlan) él ott a férjecskéjével Kennel, és 3 tüneményes leányukkal, Skippererl, a mindig problémás tinivel (folyton idősebb srácokkal akart dugni, no meg partyról partyra járni) Stacievel, aki igazi kis sporttehetség volt, és a kis Shelleyvel, aki bár még csak ovis, de már most olyan, mint egy kis díva (a lányok valójában Barbie húgai voltak, de hát én családcentrikus egyéniség vagyok, nah :D) és Bobby nevű pöttyös dalmát kutyájukkal (aki aztán később lefialt vagy 3 kölyköt, ne kérdezzétek hogy! :P).

    Később áttértem a legokra, hogy fejlesszem a kreativitásomat és a kézügyességemet. :P Imádok építeni, még most is, csak manapság már nem magamnak, vagy a húgomnak, hanem ismerősöm gyerekeinek építek legokastélyt, és Pirinyó Tündérke palotáját. ^^

  5. Ó, matchboxokkal én is toltam, mert unokabátyáim vannak. Azt hiszem, a gyerekek természetből mindennel eljátszanak, ha kiegyensúlyozottak, csak rendszerint eleve a fiúnak-kiskocsi, lánynak-baba elv alapján építkeznek a szülők. Hajaj, van erről egy pár szociológiai felmérés!

    A történeteid viszont jól hangzanak! :)

    • Köszi, lehet egyszer megírom őket egy könyvben, és a gyerekeid majd egy napon azt olvassák. (: Amúgy én mindig sokkal jobban eljátszottam magamban, mint más gyerekekkel. Unokahúgom abszolút társasági egyéniség, őt nem lehet lefoglalni babákkal, neki az kell, hogy foglalkozzanak és játszanak vele.
      Én annyi idősen, mint ő most, örültem, ha végre békén hagynak a játékaimmal, és felépíthetem magamnak a saját kis álomvilágomat. ^^ (amit aztán mindenkinek büszkén mutogathattam :P )

      Apropó, álomvilág. A héten kezdik el vetíteni a Komfortos Mennyország c. filmet. Érdemes megnézni, hogyan képzeli el egy 14 éves lány a saját mennyországát:

  6. Én is túlkorosan is barbiztam… de nálunk keményen űzték az ipart barbiék, meg voltak gyilkolászások is benne, erre emlékszem. A gyilkos fegyver egy megnyálazott, pirospaprikába mártott fogvájó volt :)

  7. Jajj, a szívem , régi szép gyerekkorom. Habár fiúként szinte szégyen bevallanom, de szomszéd dórikával imádtam barbizni! Igaz örök harag volt, amikor benyomtam Lisa egyik csöcsét (behorpadt na!), de megnyugtattam, hogy melltöméssel és pushup melltartóval megoldható.
    Sajnos ő a klasszikus fésülgetem típusú lány volt, én meg a sci-fi, horror sztoris, már akkor is perverz kiskölök és bezzeg nekem sosem vettek G.I.Joe-t szóval maradtak dórika barbijai. Nálunk is volt modellélet, gyilkosság, űropera, vírusfertőzés – mindezek mellett akkoriban ment a szerb tévén a Kassandra (a Kisasszony utáni első nagyszabású argentin szappanbuborék) és abból aztán lehetett tanulni dramaturgiát.
    Persze ezért cserébe dórika elkísért a fára mászásban, amikor a fa volt az űrhajó, persze mindig megtámadtak bennünket és evakuálásnál fiúként én voltam a gyorsabb, ő mindig felrobban anyahajóstól, mire leért… :D
    Aztán jött a Lego, amely szégyen, nem szégyen – 15 éves koromig meghatározó volt, imádtam építeni, persze közben sztorikon agyalni. Mindig sci-fi-set játszottam azzal is. Az unokatesómmal egyszer összeöntöttük a Legó gyűjteményünket, mert mindkettőnknek voltak egyedi stuffjai, és megépítettük a hatalmas Alfa nevű robotot. Mikor kész lett, akkor gondolkoztunk el rajta, hogy vajon hogy fogjuk szétválogatni a cuccainkat ha vége a játéknak…
    De rutinos Legósokként, minden alkatrészt ismertünk, tehát cirka 2 óra alatt lebontottuk mesterművünk. Emlékszem az ilyen partik egész szombatokat emésztettek fel, de juszt is megérte!

    • “és abból aztán lehetett tanulni dramaturgiát” – ezen mekkorát derültem! :) Hát mondjuk igen, a Legó szerintem is alap. Unokabátyámig is kamaszkorig tolták, hatalmas várakat építettek,én meg játszottam vele..

  8. Én pont azt nem vágom, hogy a mai gyerekek hogyan tudnak meglenni építőjátékok nélkül, vagy olyan szabadidős tevékenységek nélkül, melyek igénybevennék a fantáziájukat és kreativitásukat. Shame…

4 visszakövetés / visszajelzés

  1. Blogszületésnap az elmúlt két év legjeivel « Eszter's Offtopic
  2. A három legfontosabb dolog az életben | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  3. Könnyű nekik… | Eszter's Offtopic
  4. Az egyenlőség próbája: osztozni a jogokon és a kötelességen?! | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: