Trianon-emléknap: mi az MSZP “gondolata” a témában?
Nem provokálok, csak kérdezek...
Nem provokálok, csak kérdezek...
Mert én nem. A szerdai MTI-hír pedig meglehetősen szűkszavú a témában:
“Az MSZP korábbi parlamenti alelnöke a képviselőcsoport döntését azzal indokolta: a házbizottság szerdai ülésén nem fogadták el azon javaslatukat, hogy az ülésen a frakciók kifejthessék gondolataikat Trianonnal kapcsolatban, figyelembe véve, hogy ez nem egy megemlékezés, hanem parlamenti ülés lesz.”
WTF? Felszólalás egy emlékülésen? Jó hogy már nem – legközelebb – a Himnuszról akarja valamelyik párt ELMONDANI A VÉLEMÉNYÉT, mielőtt az felcsendülne egy magasztos pillanatban. Már bocsánat, de milyen GONDOLATOKAT lehet kifejteni Triannonnal kapcsolatban, ami eltér attól, ami Sólyom László beszédében eleve szerepelt? Ha félretesszük a tényt, hogy Trianon tragédiája és az erre való emlékezés fontossága nem vitatéma és pláne nem az emlékezés perceiben nem az, akkor is ott a kérdés: milyen más álláspont létezhet vajon a témával kapcsolatban?
Ki hogyan emlékezik?
Nagyon úgy néz ki, az MSZP számára semmilyen álláspont – gondolat – nem létezik, egyszerűen ignorálják a dolgot, mintha soha nem is lett volna 1920. június 4. Megnéztem a parlamenti pártok honlapját ma este, a Trianon-tragédia 90. évfordulóján, és felfedeztem, hogy egyedül a második erő nem reflektált arra, milyen nap is van ma:
- FIDESZ
A Fidesz főhíre a flashben a Trianon-emlékülés. Nem az emléknap – ami az egész országé), hanem az emlékülés, ami ugyan mindannyiunkhoz eljut, de mégis a politikusok, a parlament saját megemlékezése. Nincs ezzel semmi baj, csak érdekes…
- MSZP
Az MSZP honlapján nemhogy a főoldalon, de sehol a szájton egy mondat nincs Trianonról. Semmi. Mintha meg se történt volna. Hol van az a híres álláspont – pardon: gondolat -, amit a parlamentben nem fejthettek ki?
- Jobbik
Eleve a Jobbik kezdeményezte a trianoni döntés évfordulójának nemzeti emléknappá nyilvánítását, és az ezzel kapcsolatos hozzáállásukkal én is egyetértek: ha más nemzetünket érintő tragikus eseményekről megemlékezünk, Trianon miért kivétel? Ha van Holocaust-emléknap legyen Trianon-emléknap is. Ismerjük meg a történelmet és emlékezzünk – ez nem pártpolitikai kérdés, ettől még a Jobbik programjának főbb pontjaival továbbra sem fogok egyetérteni. Ez lelkiismereti kérdés, a generációk összekapcsolódásának szimbóluma.
- LMP
Az LMP a főoldal főhírében emlékezik meg a történtekről, amely hosszabb cikkre vezet a témában. A leírtak a Sólyom László által elmondottaktól nem térnek el, egészséges képet látunk: ismerni, felfogni a múlt szörnyűségeit és a jövőre koncentrálni.
Ha a csőcselék a lázadás eszközeként használja Trianont, már nem is szabad emlékezni?
Vajon az MSZP-nek az volt a baja az emléknappal és az emléküléssel, hogy a Jobbik hívta fel a figyelmet az emlékezés fontosságára? Az a Jobbik, amelyiknek egyes radikális aktivistái “VESSZEN TRIANON”, “KIS MAGYARORSZÁG NEM ORSZÁG, NAGY MAGYARORSZÁG MENNYORSZÁG” és “VISSZAVESSZÜK ERDÉLYT A BOCSKOROS ROMÁNTÓL” jelszavakat is az árpádsávos zászlajukra tűztek? Hja kérem, a két attitűd nem összekeverendő. Ismerni a múltat és emlékezni nem azonos azzal, amit a csőcselék saját komplexusainak enyhítésére, minden történelmi, gazdasági és szociális rálátás nélkül használ. Ha ezt a két attitűdöt sem tudjuk megkülönböztetni, nagy a baj.
Mit akar még az MSZP ignorálni? Ez a struccpolitika a cigánykérdéssel kapcsolatban például több százezer szavazójukba került. Egy kedves jó barátom négy éve az MSZP-re szavazott, aztán volt egy esete, amikor nem idén barnult fiatalemberek támadták és verték meg nő létére, és akkor az utca porában, kiszolgáltatottan fekve azt mondta: csak olyan pártra szavaz, amelyik a cigány szót hajlandó kimondani, ellentétben az MSZP-vel, akiknél ez eleve tabu és diszkriminációóóó. Hogyan lehet így bármilyen kérdéssel hatékonyan foglalkozni? A szomorú az, hogy ez a lány aztán olyan alternatívát választott, amely nem feltétlenül a legmegfelelőbb módon tárgyalja a kényes témát – de ez már másik történet, a lényeget értettük (én pedig örülök, hogy nem az én agyamra van bízva az ilyesmi, mert súlyos, de árnyalt és rendkívüli módon összetett dolgok ezek).
Eszter's Offtopic 
Ha másért nem is, ezért biztosan jó, hogy van Magyarországon számottevő szélsőjobboldali erő: erősen ránk férne már egy adag nemzeti öntudat (és itt most természetesen nem az antiszemita gondolataikra célzok). Történt ugyanis tegnap, hogy állunk a pláza előtt, a trianoni megemlékezés velünk szemben zajlik – mire a téma kapcsán barátnőm (aki egyébként kivételesen okos, értelmes, kedves és szeretnivaló lány) egymás után többször is azt mondja nekem, hogy “engem nem tud érdekelni, én utálom Magyarországot”. Miután elmúlt az első waddaf’-effekt, először iszonyúan begurultam, másodszorra pedig csalódtam, sőt elszégyelltem magamat helyette (meg az egész Y-generáció helyett) is. Hogy mondhat ilyet?! Szinte percre pontosan a diktátum aláírásának évfordulóján… Kicsit földhöz vágott.
Szóval lehet szidni a Jobbikot, én is szoktam néha, de azért be kell látni, hogy rá fér már az országra, most pont megfelelő koncentrációban van jelen, szerintem maradjon is így.
engem most itt 2 mondat vágott földhöz.
1.: “Ha a csőcselék a lázadás eszközeként használja Trianont, már nem is szabad emlékezni?”
– én sajnos úgy szocializálódtam, h a trianon szóról nem a nemzeti tragédia, a veszteség, a történelmi tény jut először eszembe, hanem maga a nagybetűs csőcselék. emlékezni szabad, sőt kell, de a hideg is kiráz attól, h majdnem közös gondolataim legyenek a korlátolt szélsőségesekkel. a viszolygásomra nincs különösebb magyarázat, próbálom leküzdeni, remélem, idővel sikerül. (ja, nincsenek zsidó őseim, meg cigányok se, szóval ez “csak úgy” jött.)
2.: MYa commentjében: “engem nem tud érdekelni, én utálom Magyarországot”
– szívtelen, lelketlen állat vagyok, ha a vesszőig osztom a szégyellt ismerős véleményét? ami utána jön, oké, h komolytalanná teszi az egészet… de attól még belőlem nem vált ki semmilyen érzelmet az elcsatolás. ezt talán el kellene titkolnom, mivel nonkonform álláspont, viszont sajnos az a típus vagyok, aki minden körülmények között vállalja a gondolatait – még akkor is, ha azok nem feltétlenül szalonképesek. úgyhogy jöhet az oltás, h hazaáruló vagyok, meg minden, várom szeretettel @=P
ps: a kommentárom (most sem) pártfüggő, úgyhogy nem értek egyet az mszp-vel, h leszarta a dolgot, mint ahogy a jobbikkal sem, h erre veri az árpádsávos péniszét mindennap. az lmp egyébként tartózkodni akart az emléknap megszavazásakor, azért cuki tőlük a főoldali cucc, ehhe.
Asszem, az a fő baj, hogy a pártok rendkívül szélsőségesen állnak ehhez a kérdéshez. Az MSZP, a struccpolitika királya, ignorál mindent, a Jobbik túlpörög dolgokat stb., de az én véleményem is pártfüggetlen. Én abból indulok ki, hogy volt NÉHÁNY MILLIÓ ember, akik úgy vesztették el állampolgárságukat és vele járó jogaikat, hogy nem költöztek, hanem a határt tették arrébb a nagyhatalmak, egy olyan világban, amikor a határok nem voltak átjárhatóak, és így családok, életek roppantak össze. Ez tragédia, ugyanúgy, ahogyan egy holocaust is az, vagy a Gulágra elhurcoltak drámája – én mindenképpen azt gondolom, hogy ezek közül a sorscsapások közül egyik sem pártpolitikai, hanem inkább emberi kérdés. Éppen ezért muszáj ismerni a történelmet, és emlékezni a hibákra, hátha így tanulhatunk belőlük – még ha naivan is hangzik, de a teljes tudatlanságtól ez is csak jobb lehet.
Ami a hazaszeretetet illeti: ezzel kapcsolatban is egészségtelenül szélsőséges a pártok, és ezáltal – közvetve ezáltal persze – az emberek hozzáállása is. Az egyik oldal eladná a földet és a nyelvet is, közben nácit kiállt, ha piros-fehér-zöld zászlót lát, a másik oldal meg annyira KORLÁTOLT, hogy nem fogja fel, hogy nincs még nálunk olyan hazai vállalkozói szféra, amely lehetővé tenné, hogy multik nélkül is elég munkahely teremtődjék és pörögjön a termelés, és vígan hazaárulózik és zsidózik, ha valaki az olcsóbb hipermarketes epret választja a drága hazai helyett. Ezek szélsőségek, mindkettő.
Én a magam részéről büszke vagyok a nyelvünkre, irodalmunkra, kultúránkra, zsenijeinkre, a gyönyörű városokra – és szomorúnak tartom, hogy a rossz vezetők és a szerencsétlen történelmi helyzet következtében a társadalom iriggyé és pesszimistává savanyodott. Az attitűd nem pénzkérdés, Ekvadorban és Gambiában miért optimista és elégedett mindenki? Szóval szeretem Magyarországot, de engem is elkeserít a jelen helyzet.
ps.: bocs a sok elírásért, de ma 10 órát live blogoltam az OTTÓn, 8-10 percenként egy bejegyzés képekkel, plusz főoldalfrissítés, képvágás, futkosád, fülelés, mi megy a színpadon… annyit multitaszkoltam, hogy már az alanyt sem tudom összehangolni az állítmánnyal. Majd blogolok erről is. :)