Destruktív barátság – helyett…
Akkor ezen elcsodálkoztam: destruktív barátság? Vajon valóban létezik ilyesmi? Egy ember, akivel jóban vagy, érdeklődéssel, kíváncsisággal és szeretettel fordulsz felé, mégis komplexusokban, kirekesztésben és pesszimizmusban gyökerezik a közös jelen? Később aztán rájöttem: valóban van ilyen, nekem is volt benne részem többször, és nem volt jó hatással rám. Persze én sem rá.
Ma már tudatosabban figyelem a körülöttem lévő energiamezőket: ha érzem, hogy csapolnak, kilépek a képből, visszavonulok. Ha látom, hogy csak negatív tendenciák erősödnek bennem egy kapcsolatban, tartom a távolságot. Annyira rövid az élet, és annyira hosszú az önmagunkhoz vezető út: nem szabad elébe menni a mérgező energiáknak. Önzés? Talán. De szükségünk van erre a fajta tudatosságra.
Nem, nem arról van szó, amikor egy barát nehezebb perióduson megy keresztül, szenved és ömlik belőle a panasz. Az ilyesmi bárkivel előfordulhat. Ilyenkor mellé kell állni és segíteni neki, ha engedi – a segíteni tudás képessége engem mindig erővel tölt el, különösen akkor, ha látom az eredményét erőfeszítéseimnek. Kerülni az emberi érintkezésnek azt a formáját kell, amikor azt érzed, a másik ember mellett te is csak a rosszra, a negatívra, a fájdalmasra tudsz gondolni. Mert a minden ember lelkében megbújó ösztönös félelem-morzsák kettőtök esetében úgy kapaszkodnak össze, hogy az utórezgések felerősítik egymást.
Erre nincs szükség. Arra van szükség, hogy együtt fejlődjünk, egymást segítve, de a saját utunkon. A félelmet útjára engedve, hadd zuhanjon a mélybe.
All the rebels in the world can’t bring me down!
All the psychos in the world can’t bring me down!Can’t reveal what I feel – no control to compromise
Live in fear since I hear that your eyes consist in liesCan’t count on you – you’re my friend – understand – you’re cold as ice
Make your choice – make it quick – let me go – true lunaticAll the rebels in the world can’t bring me down
Down, down!
All the psychos in the world can’t bring me down
Down, down!You say – I must stay – I must teach what I was taught
Learn to dream – learn to pray – dead end – I will never stayMade my choice – hear my voice – make me sick – true lunatic
Diary of Dreams: Kindrom
Eszter's Offtopic 
Igen, ezt én is állítom, hogy létezik ilyen típusú kapcsolat. Először csak apró kis panaszokkal kezdődik, közösen szinte képtelen szollúciót találni a problémákra, aztán már a másik fél is elkezdi a kis bajait. Lassan de biztosan pedig egyre több és egyre mélyebb fájdalmak kerülnek előtérbe, de nem jön létre a “de jó hogy elmondtam” érzése, hanem ott a másik fél részéről “á, te csak hallgass, én…”. Valójában önzővé válik a dolog. Amikor a erre a barátodra gondolsz , akkor nem a biztonság és a “jó együtt lenni” érzése kerít hatalmába, hanem mind amikor a török kávéból eggyel többet kortyolsz a kelleténél és egy kis zacc is a szádba kerül.
Ezek a kapcsolatok nem gyógyító jellegűek, hanem olyan mintha sebet sebhez dörgölnél, fekélyesedést és gennyedzést idéz elő.
Az ilyenre az egyetlen gyógymód a lezárás, ha más kiút nincs.
először is nagyon tetszik ez a kelta sellő ólom/bronz szobor! :)) Nekem tündéreim meg Pixieim vannak. ^^
Destruktív barátságban nekem is volt részem, habár az inkább “netes barátság” volt. A leányzó elkezdte élete sanyarú sorsát mesélni, én pedig folytattam az enyémmel, utána ahelyett, hogy erőt merítettünk volna egymásból a talpraálláshoz, a fejemhez vágta, h én csak panaszkodom, de neki aztán valódi problémái vannak. :D
A másik lány meg folyton csak panaszkodott, és hiába próbáltam víasztalni, annál inkább mondta a magáét és kesergett. Végül elküldtem a francba, mert untam már a nyavalygását. XD Nem mellesleg egy energiavámpír volt, egy óra hossza alatt tökre leszívta minden energiámat, ő pedig egyre csak virult. :S
no, vámpírt ismerek én is, ugyi:)
sajna panaszkodós egy nép vagyunk mi:S
Na ja, a vámpírok egy külön kategória, rettenet a köbön. Hát igen, észen kell lenni!
Van ilyen, én is éltem már át hasonlót. Régen nem számított semmi, illetve az energiák biztosan nem voltak fontosak. Most viszont én is jobban figyelek erre, kerülöm a vámpírokat. Valószínűleg vannak olyanok, akikkel jól kijönnek ők is. Most már tudatosan figyelek, és próbálom szorosabbra fűzni a kapcsolatot azokkal, akikkel pl. sokat nevetek, akik a pozitív oldalamat erősítik, és kerülöm azokat, akik – akármennyire is szerethetőek -valahogy feszültté tesznek engem, lehúznak még akkor is, ha alapvetően teljesen normálisak. Nem tudom, hogy ez miért van, lehet, hogy tényleg az energiák működnek? De ér elég stressz a munkámban, sokszor kell együtt dolgozni olyanokkal, akikkel szintén rosszak a közös energiamezők, így nincs már erőm ahhoz, hogy a magánéletemben is ugyanezt éljem át. Talán önző vagyok, de egyszer eljut oda az ember, hogy ez bizonyos helyzetekben nem akkora bűn…azzal nyugtatom magam, hogy jobb ez így mindenkinek, meg a (számomra) vámpírok is találnak maguknak társaságot.