Aktuális

A fesztiválok és én – ma belekóstoltam

Megvolt az idei fesztiválélmény is - és tökéletesen kielégültem, nem vágyom többre (bár a Szigetet valószínűleg én sem úszom meg).  Az Arany Ászok Gyöngyösi Sörnapok ugyanazt hozta, amit pár órán át bárki élvezhet egy fesztben: bikini, haverok, sör, paprikás krumpli bográcsban, rock, dodzsem, majd zárásként Aradszky László, röhögni. Csak ehhez nem kell órákat utazni vagy napokig mocskosan a porban fetrengeni, itt zajlik minden a házunk előtt.

Egy időben azt hittem magamról, hogy szeretek fesztiválra járni, de aztán rájöttem, hogy ez nem egészen – legalábbis nem feltétlenül – így van. Igazából az underground dark fesztiválkultúrát szeretem, de ahhoz külföldre kell utazni: a tömeg és a nomád életkörülmények viszont ott is túmaccsá válnak egy idő után, rendszerint úgy a harmadik naptól már ágyra vágyom, asztalra és tévére. És legfőképpen magányra.

Másnaposan feküdni egy tűzforró sátorban sajgó fejjel vagy a háziakat lábujjhegyen kerülgetni egy méregdrágán kivett családi házban persze még megéri, ha a három legkedvencebb zenekaromat láthatom, méghozzá egymás után – lehetőleg backstage vagy az első sorban. Semmiért nem adnám azokat az órákat, amikor a lengyelországi Bolkow Kastély Partyn a színpad mögül, remegő kézzel a Clan Of Xymox-szal közösen néztük a VNV Nationt, és én harminc perc alatt cirka hat cigit szívtam izgalmamban, pedig megrögzött antidohányos vagyok. Ó, hogy remegett a kezem! De az is óriási pillanat volt, amikor a WGT-n Lipcsében a Deine Lakaien-koncert alatt mindenség-pillanatom volt, és egy percre kibújtam a testemből, pótszer nélkül. Vagy ott volt a M’era Luna Hildesheimban, ahol olyan csapat jött össze, ahol mindenkivel órákig el tudtunk beszélgetni bármiről. Bizonyos szempontból még életem legrosszabb fesztiválélménye, a szörnyűséges-borzalmas cseh Rock For People is vicces volt, még ha térdig a sárban a 100 koronás sört nem is tartottuk annyira viccesnek Sárkával. Rengeteg olyan élményem kötődik fesztiválokhoz, amit semmi pénzért cserélnék másra. Mégis, ma már egyetlen porcikám sem kívánja a tartós sárban dagonyázást. A zene kínálta spirituális élmény is mélyebb és teljesebb, ha negyvenezer ugráló részegember helyett kényelmesen táncolhatsz az első sorban egy szolid klub-koncerten, átlépve a teret és az időt.

A sört, a napot, a holdat, a haverokat és a bográcsban főtt ételeket viszont szeretem, ilyenkor az sem baj, ha a háttérben mondjuk Edda, Lord, P-Mobil, Bon Jovi és AC/DC szól. Nem olyan rossz dolog egyébként a nyolcvanas évek öregrockja sem, néha kimondottan üdítő ilyet is hallani. A Fő téren most a KMK szólt, és szörnyen sajnáltam, hogy nem tudok fényképezni. Meglepően jó volt a hangzás, és ahogy a délutáni napon ültem könnyű nyári ruhában és bikiniben, mezítláb, arra gondoltam, hogy muszáj megspékelni a hangulatot egy jófajta Ászokkal, megáztatni a lábam az egyik díszes szökőkútban, hátradőlni és lazítani… megnyugtató érzés volt, hogy nem szorulok toitoira, elég felmennem a lifttel és csuroghatok hazai pályán. Öregszem?

A buli után KMK-ékkal és Wyrággal pár méterre a színpadtól, a Tiszti Klubban bográcsoztunk: csak akkor jöttünk ki – akkor is csupán tíz percre – amikor nyolckor rázendített Isten Véled Édes Piroskám. Nem értem, hogy vonzhat ennyi embert egy ilyen program, bár amikor Soltész Rezsőt látod tarajos punkokkal pacsizni, már kezdesz gyanakodni… Ha fotót készíthettem volna, most összesimulva andalgó öregasszonyokat és vörösre égett sörhasú panelprolikat látnátok a képeken, meg néhány egyenesre vasalt hajú, olcsó cefrétől kipirult arcú kiskorú emót, akik röhögni jöttek. Ennyi multikulti ma estére azonban éppen elég volt…

Szóval nem vágyom fesztiválra, kicsit sem bánom, hogy idén a VOLTot és a Balaton Soundot – munkaügyileg – megúszom. Tegyük hozzá, dolgozni fesztiválon ezerszer izzasztóbb, mint csak úgy “lenni”, tét nélkül… a liveblog pedig izzasztó, és igen, napokra hazavágja az embert. Így szerényre vágtam az idei fesztivál-programot: augusztusban befigyel még egy Fekete Zaj, ahol lesz többek között Faith and the Muse is – még mindig alig hiszem el: fő kedvenceim hét kilométerre otthonomtól, gyerekkorom kedvenc helyszínein… amikor eddig a világ végére is elstoppoltunk értük. Aztán a Szigetet nyilván nem úszom meg, az azonban vegytiszta meló lesz, eleve nem sok olyan zenét hallgatok persze, ami miatt alapjáraton vonzó lehetne az ottani kínálat. És ennyi: még soha nem volt ennyire fesztiválmentes nyaram, mégis elégedett vagyok. Ma pedig, pár órára, belekóstoltam legalább a hideg sör és a forró rockzene napsütötte egyvelegébe…

Ti mentek valahová fesztiválozni idén?

[Az elmúlt 10 év legkedvesebb nyári élményei]

Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

4 hozzászólás A fesztiválok és én – ma belekóstoltam bejegyzéshez

  1. Ismerős érzések ezek. Így VOLT után meg főleg.
    Járogatunk mi kedves kis egyetemi csapattal mindenfelé, ahol zene szól, és sátort lehet állítani, de idén már meg se kíséreltük a sátortáborban való szenvedést. Így persze nem jön át a fíling’, nem hallani ahogy a részegek hajnalban keresik a pajtásaikat, és nem lesz az összefordított sátrak közötti dzsuvás kajálás fűmocskos nadrágban.
    Azért így is élveztük. Kipihenten mentünk le amire épp kedvünk tartotta, és sokkal jobban elviseltük az embereket. Csak nekem az jutott eszembe, hogy ez már nem is fesztivál így. Azért, mert ha belegondolok én mindig társítottam a szenvedést a fesztiválhoz. Oké, hogy a koncerteken egy másik te vagy, és akkor nem érzed a sajgó lábad, a meleget, az éhséget, a tömeget, a semmit. Csak a zene és te. De akkor izé.. ha kihagyod a szenvedést az fesztiválozás-e igazából?
    (Reggeli filozofa… nyaaaammmm. :D)

    • Mindenképpen az. Persze, mi is stoppoltunk és érkeztünk hálózsákkal Lengyelországba, sátor nélkül meg minden, de sztem a lényeg az, amikor ott áll egy kedvenced a színpadon, te pár méterre tőle és sírsz egy (kis túlzással, az eklektikus, mégis homogén szellemi közeget érzékeltetve) féllábú bantunéger öregasszony és egy háromszögtestű beszívott rasztafári keblén az örömtől, hogy ott lehetsz, és nem zavar, h köldökig folyt a tus… :D Sztem ez az, amiért szükség esetén elviseli az ember a sátrat, és nem a sátorért húzza ki a többit… :)

  2. Hát, én azon kevesek közé tartozom, akik még Szigeten sem voltak soha. Egyszer voltam egy fesztiválon Ausztriában, 16 fok volt és végig esett az eső, egyszer meg Görögországban, ahol kb. 45 fok volt. Igaz, jó buli volt, utólag azt mondom, hogy kár lett volna kihagyni, rengeteg élménnyel jöttem haza, ennek ellenére megfogadtam, hogy soha többet nem alszom sátorban. Tudom, hogy ezek a fesztiválok sok mindent adnak, de nekem fontosabb a kényelem és a tömeget sem szeretem. Az életérzést, amit emlegetnek, másképp is át tudom élni, gondolok itt arra pl., hogy milyen felszabadult vagy egy ilyen fesztiválon. A kihagyott programokat, koncerteket sajnálom, de képtelen vagyok elviselni a sorban állásokat (bejutásért, vízért, sörért, toi-toiért, akármiért), a tömeget, azt, hogy nincs egy kis helyem, ahova visszavonulhatok, ha igényem van rá. Esetleg egy-egy este kimennék mondjuk a Szigetre, de egy hétig nem bírnám. Múltkor – egy céges út során – még a négy csillagos szállodát is képes voltam jól megkritizálni, tudom, hogy ez ultragáz, de ez van… bogaras vagyok, és a (meg)szokásaim rabja, ami nem annyira jó.

  3. Nem tudom elképzelni, h vki egy általános mainstream fesztre “csak a hangultért” kivonul, mert az annyira nem fogható ahhoz a nagyon-nagyon mély spirituális élményhez, amit egy belső világodhoz, world view-dhoz, zenédhez etc. kötődő fesztivál jelent (és az tényleg változó, ezt kinek mi nyújtja, mondhatni ízlés dolga). Amikor eltörpül minden szenvedés, macera, mert erősebb a testen túli élmény, színjózanul, bmilyen tudatmódosító szer nélkül… ami értelmet ad a kényelmetlenségnek is. Nem tudom – és tényleg nem tudom – hogy egy Sziget adhatja-e ezt… Esküszöm, nem a “minden-szar-ami-mainstream”-féle sznobizmus beszél belőlem, hanem egyszerűen csak a tapasztalat…

    Wowwww, Görögország és 45 fok… jól hangzik. Kik voltak azok, akikért annyira meg voltál őrülve, h ennyit utaztál és még aszalódtál is a napon…? és legalább jók voltak? :)

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: