Aktuális

Célok, amiket nem valósítottunk meg

A célokról beszélgettünk egy barátnőmmel - semmi sallang, csak úgy egyszerűen arról, amit szeretnénk. Megtenni. Elérni. Birtokolni. Érezni. Átadni. Mert minden az ember parányi univerzumában kezdődik: az is, amit a kivételezettek az egész emberiségért tesznek.

“Jól nézel ki ma, nagyon csinos ez az új ruha!” – halljuk gyakran, amire a válasz rendszerint látatlanul is borítékolható: “á, nem is, két napja nem alszom”, “ugyan már, a szekrény aljában találtam ezt az ezer éves ócskaságot”. Kultúránk gyerekkorunktól fogva arra nevel minket, hogy szerények, visszafogottak legyünk és lehetőség szerint a háttérből méltatlankodva-panaszkodva szemléljük a világ történéseit. Legfőképpen pedig elégedjünk meg azzal, amink van és ne vágyjunk másra. Úgy se fog menni, mert kevesek vagyunk hozzá, a világ pedig kegyetlen és kiszámíthatatlan. A legjobb, ha sodródunk.

Nem így az “amerikai kultúra”, (a világ legrövidebb könyve?): náluk a legprofibb az önmenedzsment, és ezzel együtt arányaiban sikeresebb a célmegvalósítás. Tudsz valamit, elértél egy dolgot, tettél valamit a világért – az amcsik mindezt gyönyörűen prezentálják, felépítve ezzel megtámadhatatlan mentális várukat. Sokszor döbbenten figyelem, micsoda szuperimázst építenek maguk köré huszadrangú, párezres nézettségű bulvárportálokon működő nóném tengerentúli kollégáim: olyan szakmai önéletrajzot és bemutatkozást képesek rittyenteni, hogy még a tények ismeretében is elhiszem, hogy zseniális szakemberek, nagy stratégák és kreatív művészek egyben. Persze sokszor semmilyen tudás, tehetség és tapasztalat nincs a fellengzős maszlag mögött (ilyenkor legalább van mihez felnőniük, tudják, mi a cél), máskor viszont azt mondom: nahát, ez tényleg ügyes… és ráadásul milyen jól menedzseli a dolgait! Ezeket az embereket szoktuk általában irigyelni itthon.

Alapvetően pozitív és optimista vagyok, így a céljaimat – már ha vannak, mert főként csak sodródtam a múltban – általában el szoktam érni. Nyelvvizsgák, felvételik, osztályozóvizsgák, versenyek, szereplések, ösztöndíjak, könyvkiadás, állásinterjúk – magam is meglepődöm ezen, de meglepően sok dolog jött már össze viszonylag könnyen, ami azt sejteti, hogy ha van egy reális kép a fejemben, valósággá is tudom változtatni azt. Miért nem váltottam még valóra minden álmomat mégsem?

Három oka van ennek.

  • Nem igazán akartam azt, amit célként tűztem ki, mert nem nekem való dolog volt.

Nem mindig azt akarjuk megvalósítani, amire vágyunk, hanem amit a környezet vár el tőlünk. Jó példa erre az első nagy kudarc, felvételi nyolcadikban a pásztói francia-magyar két tannyelvű gimibe. Nyolcadikban már két nyelvvizsgám volt angolból és németből, és bár érdekelt a francia is, nem tetszett az, hogy a másik két nyelvtudásomat nem fejleszthetem tovább, azokat fel kellene adni az intenzív francia programért. Kudarc volt, hogy nem vettek fel az előfelvételi szakaszban, de már akkoriban is több volt az ellenérzés, mint a biztos tudat, hogy célom az iskola elvégzése.

  • Idő előtt szabotáltam a célt, mondván, úgy sem vagyok elég jó hozzá (vagy eleve nem tettem túl magasra a lécet).

Engem is érintett korunk népbetegsége, az ún. kapunyitási pánik: sokáig azt gondoltam, nem tudok kilépni az iskolapadból, mert semmi sincs, ami biztos alapot adna a továbblépéshez. Éveken át nem lehetőségeket kerestem, gyakorlatba ültettem a tudásom vagy kapcsolatot építettem, hanem sodródtam az árral és nem állítottam fel olyan célokat, amik ez életemet előre mozdítanák. Persze, sajnálom ezeket az éveket – de legalább megtapasztaltam ezt is és tanultam belőle.

  • Sokszor nem tűzök ki konkrét célt.

Remek és tanulságos példa erre, hogy pár évvel ezelőtt egy szakmai tanfolyamon komoly ösztöndíjat lehetett nyerni, de én nem gondoltam rá, hogy ez számomra is opció lehet – titkon tudtam, hogy persze én is esélyes vagyok az adott mezőnyben, de nem volt számomra prioritás, hogy küzdjek érte vagy legalább tudatosan célként állítsam magam elé. Végül a díjat egy nagyon kedves barátom nyerte meg, aminek szívből örültem, megérdemelte. Ő viszont elmondta: úgy indult neki a dolognak már az első pillanattól, hogy MEG AKARJA és MEG FOGJA nyerni a díjat, de mikor megismerte a mezőnyt, elbizonytalanodott… megrázta magát, tette tovább a dolgát. Akkor nagyon határozottam tudtam, hogy nem azért nem én győztem, mert szakmai kvalitásaim vagy szorgalmam nem lett volna elég a díjhoz, hanem mert nem volt számomra cél egy pillanatig sem, hogy én nyerjek. Ha pedig nem célom, nem is fogom megkapni soha, hiába adott minden feltétel hozzá (vagy ha igen, akkor sem fogom észrevenni, értékelni).

Tanulság? Önismeret, önismeret. Célkitűzés, célkitűzés. Az élet bármilyen területéről is legyen szó.

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

3 hozzászólás Célok, amiket nem valósítottunk meg bejegyzéshez

  1. A célkitűzések nagyon könnyű dolgok, ám tartani magunkat hozzá és elérni azokat nagyon nehéz. Magam is meglepődtem rajta a dohányról való leszokáskor, hogy jobb példát ne említsek. Amikor már két napja nem gyújt rá az ember és egyszercsak rátör az őrület, hogy igenis most el kell szívni egyet de azonnal, akkor rendszerint két opció van. Az első a könnyebb: rá gyújtok és majd holnap újrakezdem (végtelen paradoxon), a másik a nehezebb út: csupán két percig önszuggeszció hogy azért sem fogok és mindjárt elmúlik – és tényleg elmúlik a késztetés. Ugyanígy van a nagyobb vagy más fajú célokkal is: lehet könnyen lemondani róluk és lehet önáltatással – ami nem is az ha alapból megvannak a kvalitásaink a cél eléréséhez – elhitetni magunkkal, hogy ez az elbizonytalanodás csak pillanatnyi lakadás és átvészelhető, jól kikerülve belőle, pedig csak még jobban megszilárdítja az elhatározást.
    Visszaható pszichológia , ha úgy vesszük. Az indíték az már más tészta. Könnyebb kordában tartani magadat, ha te magad választottad a célt és nem más tűzte ki eléd.

  2. Hmm, nekem sosem volt könnyű a célkitűzés, és irigylem azokat, akik számára igen. :) Most már alakulok, de éveken át nullán voltam… Nem véletlenül mondják azt, hogy a siker – legyen szó munkáról, pénzről, kapcsolatról, életmódról stb. – 10% képesség, 70% elszántság, 20% szerencse… és ezt egyre jobban látom én is.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Emlékeztetőül | Vergiftet – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: