Jó bor és tiszta akkordok: a Nemzetközi Gitárfesztivál zárónapja

Szerdán világmegváltás Marcsival, csütörtökön forgatás a Pont Ott Partin (bár magasabb lennék pár centivel, akkor nem kéne felemelni a kamerát és nem remegne be egy perc után a kezem), pénteken a Nemzetközi Gitárfesztivál záróakkordjai... - így aztán keveset aludtam mostanában, viszont annál enerváltabb és dehidratáltabb voltam a másnapokon. Csoda, hogy a megkezdett blogbejegyzéseket nem volt időm befejezni és kiélesíteni? De majd most... jobb később, mint soha.

A szerdáról már írtam, a csütörtökről csak annyit érdemes, hogy jó volt a sör, a péntek pedig zseniálisra sikeredett, pedig nem vagyok sajnos zeneértő ember. A farkasmályi bor és a gitárszó viszont elsőosztályú kombó: van-e szebb dolog annál, mint amikor a természet ölén hallgathatunk zenét jó társaságban némi cserszegi fűszeres és Irsai Olivér ölelésében? Viva la hedonizmus.

Naplemente után a rendezvényt egy masszív zápor kényszerítette a pincébe, majd éjszakai erdei dínomdánom következett. Mikor a csapat visszatért a városközpontba, még reggel négyig eldumálgattunk a szabad ég alatt, de most beszéljenek helyettem a képek (persze többet is fotózhattam volna és jobbakat, de összesen ennyi kép készült – majd legközelebb)…