Az abszolút eltévedt levél – avagy így ne keress állást!

Mindig azt mondom mindenkinek, hogy próbálkozni nem csak érdemes és hasznos, de egyben szükséges is: egyáltalán nem ciki, ha az ember elküldi az önéletrajzát-referenciáját néhány olyan cég számára, ahol szívesen munkálkodna. Nem biztos, hogy célba ér a levél, de ha meg sem próbáltuk, honnan várjuk a sikert? Azt azért viszont nem árt megnézni, hogy az adott szöveg a megfelelő címzetthez jut-e el...

Én ebben sajnos soha nem voltam jó, nem küldözgettem és promóztam a dolgaimat, a diákkorból kilépve nem vettem részt pályázatokon és versenyeken – félénk voltam és kishitű, ma már egészen másként állnék a dolgokhoz. Az én relatív hibám azonban nem jelenti azt, hogy aki bátor és proatív, arra egyből ragasszuk rá a  “naiv” vagy a “nyomulós” címkét… így aztán én mindig kíváncsian és örömmel nyitom meg a szerkesztőségbe érkező bemutatkozó maileket, néha viszont ráfagy a kezem a billentyűzetre:

Fiam, ez legalább olyan kellemetlen, mintha a Népszabit lemagyarnemzeteznéd vagy vica versa… mert bár jelen esetben a két termék két különböző (elárulom: annyira azért nem, mint elsőre hinné a kedves olvasó) célcsoportot szólít meg két eltérő platformon, azért mégis csak két nagy kiadó két egymástól igencsak eltérő projektjéről van szó. Azért ennyire nem lehet mindegy! Vagy ha mégis az, akkor már legalább az udvarlás kezdeti fázisában csinálj úgy, mintha lenne némi sejtésed az arculatról és a az azt életre hívó fészekről. Vagy legközelebb talán a Kurucnak ír a fiatal szerző-aspiráns, hogy a Zsidó Nyári Fesztiválról vágyik melegszívű beszámolót firkantani a bármicvója után?

Talán azt hinnénk, vannak egyértelmű dolgok, de a mindennapok gyakorlata mégis azt mutatja, sokan egyáltalán nem tájékozódnak, mielőtt a “küldés” gomb fölé fut a kurzor. Éppen ezért egy gyorstalpaló, amolyan magányos-kiáltás-a-pusztába jelleggel:

• Ne add be BÁRHOVÁ és mindenhová az önéletrajzodat! Egy gyakorlott szerkesztő bárhol feltalálja magát, én se azért kerültem zenei magazin vagy gazdasági szaklap közelébe, mert remekül értek a brit gitárpophoz vagy az FMCG-hez, hanem azért, mert az adott keretek között tudtam, hogyan kell feldolgozni a forrásokat, kiemelni a lényeget és kezelni a szöveget… ettől viszont még nem lettem szakember. Az írósabb feladatok nem mennek mindenkinek egyformán jól minden felületen, muszáj legalább bizonyos keretek között specializálódni: ne írj már 24/7 biciklikről, ha még nem is ültél soha kerékpáron!
• Még ha húsz helyre jelentkezel, akkor is vedd már a fáradtságot, hogy mindenhova külön levélben küldöd el a cv-t, és mellé az adott/vágyott pozícióra szabott kísérő- és motivációs levelet csatolj.
• Legyen bőséges háttérismereted: tudj meg mindent, amit lehet a szerkesztőségekről és kiadókról, ahova jelentkezel! Meg persze a konkurenciáról is… (Ez persze nem csak szerkesztő-újságíró fronton van így, egyébként is ciki, amikor a HR-est meg kell kérdezni a telefonban, hogy mi is a cég profilja…)
• Azt tuningold fel a cv-ben, ami jó: ha elkezdtél három sulit és kettőbe még jársz munka mellett, akkor inkább a szakmai tapasztalat szekciót vedd előre… a diákoktól amúgy is van némi para a munkáltatókban.
• Kerüljük már a fölösleges, modoros kifejezéseket, pláne ha trendi csajmagazinba vagy vagány tiniszájtra akar írni az ember. Az “amennyiben” és a “magasságában” fekete pontot von maga után. Emlékszem, a zorigó-programajánlós időkben állandóan azon jártattam az agyamat, hogyan lehetne elkerülni a “megrendezésre kerülő” kifejezés merev, nyikorgó terhét… persze heti harminc programjavaslat részletes körbeírásakor ez már igen komoly kihívás, pláne az első két hét után.
• Miért hagynak sokan tömérdek helyesírási hibát az önéletrajzban, amivel szerkesztői pozíciót pályáznak meg?
• Huszonegy évesen ne legyen már öt oldal a CV. Obamáé is elfér két oldalon.
• Nem kell ez a sok klisé a kiváló csapatmunkáról meg a felhasználói szintű számítógépes ismeretekről – ez csak semmitmondó helykitöltés, új infót nem árul el.
• Ha nem tudsz legalább angolul minimum középszinten, minden bizonnyal hiába próbálkozol. Kivéve persze, ha egy rendkívül speciális szakterületen szereztél már 30 év tapasztalatot, amire piaci igény is mutatkozik… vagy esetleg már celeb vagy, évek kemény munkájával kiépített kapcsolati hálóval.
• Legyél nyitott mindenre és bármire (talán az anál intrúder határeset), mindenhova multifunkciós embereket keresnek. Ma már nincs elefántcsonttorony. Előny, ha videóvágás és bugteszt közben fórumot moderálsz, tanácsot adsz és telefonos interjút szerkesztesz,  lábujjaiddal pedig éppen egy állófogadáson bájcsevegsz.
• Kössed föl a gatyát fiam, és búcsúzz el a magánéletedtől! Haha, ahogy a Metal Hammer mondaná.

Ezzel együtt viszont igenis muszáj próbálkozni, küldözgetni a küldözgetnivalót, bemászni az ablakon, ha kirúgtak az ajtón és föl sem venni, ha megérkezett az ötödik elutasító levél, mint Snoopy író úr esetében. Feltételezem, így van ez más szakmai frontokon is, csak éppen könyvelőt vagy pénzügyi asszisztenst gyakrabban keresnek hirdetés útján, mint mondjuk médiamunkást. A legteljesebb szerencsét mindenkinek, akár ír, akár számol!