Aktuális

A szekta

Egy ismerős család sarja - nevezzük Micának, persze nem így hívják - csatlakozott egy szektához. Legalábbis így adta elő a dolgot a mama, akivel péntek délután sikerült összefutnom a házunk előtti téren. "A gyerekkel három éve nincs kontaktom, most jövök az ügyvédtől, mert oda akarja adni a lakást ezeknek a szemeteknek" - mondja a felbőszült idősödő nő.

Nem akarok hinni a fülemnek, Mica végtelenül talpraesett, két lábbal a földön járó lánynak tűnt mindig, ráadásul meglehetősen racionális pályát választott magának. Mi ütött ebbe a nőbe?
– Pasi van a dologban? Valami nagy szerelem? – találkoztam már elég kapcsolatfüggő emberrel, aki gond nélkül stílust, hitet, nevet, lakhelyet váltott egy férfi kedvéért. Az ilyesmit mindig abszurdnak találtam: az ember legyen önmaga, igazi társa pedig csupán az lesz, aki úgy fogadja el, ahogy van. Tiszta sor.
– Nem, nincs senkije, legalábbis nem tudnak róla.
– Tudnak, kik?
– Ne nézz hülyének, kislányom, de muszáj voltam magánnyomozót ráállíttatni. Rá is, meg arra az állatra is.
Az állatról hamarosan kiderült, hogy egy ismert ezoterikus szerzőpáros egyik tagja, aki sajátos önképzőkört működtet több száz résztvevővel. Mica mindig kíváncsi, nyitott gondolkodó volt, örömmel pallérozta elméjét és tudatalattiját egyaránt, járt jósnőhöz és asztromókushoz is, sokak szerint az ilyesmi pedig melegágya a humbukknak. Rendben, hatott rá a civilizációs ártalmak ellencsapásaként megerősödött gyökérkereső léleküzletág, de ez még mindig nem feltételezi azt, hogy egy egészséges elméjű, racionális gondolkozású felnőtt nő ajándékba adja idegeneknek a lakását.
– Úgy döntött, mindenét nekik adja, a fizetése már az ő számlájukra megy, de ezt a lakást nem hagyhatom. Én vettem neki, az éveken át összespórolt pénzemből… – csodálkozom rajta, hogy Panni néni milyen határozott is harcias, mégis tényszerűen sorolja az érveket egy-egy monológja után. Látszik rajta, hogy évek óta érleli magában a gondolatokat, viszonyát a történtekhez.
– És akkor nem is jelentkezik? Nem tud róla a család?
– Nem beszél velünk. Ez az állat mondta neki, hogy szakítson meg velük minden kapcsolatot, mert mi csak visszahúzzuk őt a magunk szintjére. Ártunk neki, azt merte mondani.
– De hát… az ilyesmi miért érdeke valakinek? – a lakást leszámítva, teszem hozzá magamban, mert mire a kérdés végére érek, már magam is tudom a választ.
– Beszéltem pszichiáterrel, azért csinálják ezt, hogy teljesen a befolyásuk alá kerüljenek az áldozatok, senkihez ne tudjanak fordulni, csak őhozzájuk. Ki lett mosva nekik az agyuk.
– Az szép. És tényleg senkivel nem tartja a kapcsolatot?
– Még az öccsével sem, pedig ő volt a mindene. Ferike kereste többször is, de nem reagált rá. Azt se tudjuk, hol lakik, mert a lakását, amit én vettem neki, ezek az állatok használják, ezért is akarja nekik adni. Így nagy szolgálatot tesz azoknak a mocskoknak. Azok már az ő családja… – és itt látom először, hogy Panni néni szeme elhomályosul. Dacosan az ajkába harap, és elszántan folytatja:
– Az bebizonyosodott, hogy nem erőszakkal tartják fogva, ezt ő akarja, bennünket pedig nem keres. Bujkál a családja elől.
– Hmm. És a rendőrség? Csak lehet ilyenkor valamit csinálni, ha ez az izé… ez a csoport nem legális…
– Ismerik, tudnak róla, már mások is feljelentették azt a szemetet, de nem tudnak mit csinálni, mert mindent legálisan csinál. Senkinek nincs az adóbevallására írva, hogy szektát üzemeltet…
– De milyen szekta ez? Miben hisznek?
– Azt én nem tudom, kislányom. Azt tudom, hogy Micuska tavaly nyáron volt a fogászaton, gyökérkezelése volt a drágámnak, és nem kért érzéstelenítést. A doktornő mondta, mert gyerekkorától ismerem, hogy egy hangot nem szólt, meg se rándult. Állítólag, mondta neki, megtanulják legyőzni a fizikai fájdalmat a tudatuk segítségével.
– Attól még felhívhatná néha a szüleit meg a testvérét…
– Na igen, a család fájdalmára, arra tojik, azt nem akarja legyőzni a tudata!

Hihetetlen ez az egész. Mica… és egy szekta! Igaz, ahhoz, hogy átlássam a helyzetet, érdemes lenne meghallgatni a másik fél mondanivalóját. Azt tudom, hogy a kívülről idillinek tűnő családban gyakran voltak komoly harcok, és meglehet, hogy a viszony végleg megromlott, Mica pedig távolodni próbál a diktatórikus szülőktől. Lehetséges, hogy egyszerűen csatlakozott valamiféle önismereti csoporthoz, önfejlesztő körhöz, a lakás-dráma pedig valójában csak a szülők alaptalan rémálma: egyszerűbb egy szemfényvesztő szekta fenyegető rémére húzni a felelősséget, mint bevallani, hogy anyaként és apaként kudarcot vallottak.

Nem tudhatjuk: ráadásul a hit az egyetlen dolog, amibe nem szólhatunk bele, hiszen a fizikai valóság öt érzékszervvel felfogható tartományán túl mindenki másképpen értelmezi a tapasztaltakat (vagy éppen az észlelések hiányát). Nincs két vonallal aláhúzott abszolút igazság, és nincsenek törvények és szabályok, amelyek a legbelsőbb vélekedést meg tudnák változtatni. A világtörténelem alakulása a példa arra, hogy kevés dolgon lehet annyira összeveszni, mint emberek és embercsoportok eltérő hitrendszerén: már Robinson Crusoe is a valláson veszett össze Péntekkel, pedig a szigeten csak ketten voltak. Simán meglehet, hogy Panni néni azért szekírozta és végül üldözte el képletesen a lányát, mert az egészen másképp gondolkozott az univerzum dolgairól, mint ő.

Ezt az elméletet péntek este persze inkább megtartottam magamnak. Elvégre valóban nem tudhatjuk, mi mozog a háttérben: talán még Mica sem érti magát, pontosan ezért keresgél olyan elszántan…

Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

17 hozzászólás A szekta bejegyzéshez

  1. ez borzalmas:((((….

  2. pff, szegény csaj…
    Ez ugyebár egész véletlenül az a bizonyos sz-el kezdődő nevű “egyház”, aminek a drágalátos T. Cruise is tagja? :D

  3. “Mica végtelenül talpraesett, két lábbal a földön járó lánynak tűnt mindig, ráadásul meglehetősen racionális pályát választott magának. Mi ütött ebbe a nőbe?”
    Hm. Ismerős szitu. :) A szülők legjobb tudásuk szerint nevelik racionális szemlélet módban a gyereket, csak épp nem veszik észre, hogy az a gyerek lehet, épp egy álmodozó, művészi hajlamokkal rendelkező egyén, aki pont azért nem tud kibontakozni, mert elnyomják. Egész életében őrlődik, hogy lehetne önmaga, és közben megfeleljen a szülői elvárásoknak. Aztán kétségbeesésében ezoterikus/vallási dolgokhoz fordul, és rájön, egész korábbi élete egy nagy hazugság volt. Onnantól két út van: vagy összeomlik és öngyilkos lesz, vagy megszakít minden kapcsolatot a korábbi életével, és teljesen új emberként kezd új életet.

  4. ezek tuti szcieontológusok, a legjobban ha szépen elkerüli őket az ember…
    pl Ott van Katie Holmes & Tom Cruise, náluk is úgy volt, hogy Katie-nek érzéstelenítés nélkül, meg nyögés nélkül szabadott szülnie. Nem tudom, hogy lehetnek ekkora hatással egyes emberekre ezek a szekták, de az a legjobb ha jó messzire távol tartja az ember magát tőlük…van épp elég elrettentő történet velük kapcsolatban, kár hogy ezt pont azok nem olvassák akiknek erre szüksége volna, aztán majd rájön szegény lány, hogy csak kihasználták és csak a fizetése meg a lakása kellett…

  5. ..szerintem ez egy roppan érdekes írás…

    Amikor az úgynevezett spirituális fejlődés útjára léptem nekem szerencsém volt…mert senki tanítását nem fogadom be, csak a saját megtapasztalásaimon keresztül tudok fejlődni, így nem fordíthatta el a fejem egy “szekta” sem…

    Azonban én is részt vettem ártatlannak tűnő csoportbeszélgetéseken… amiből aztán úgy tudtunk kikeveredni, hogy kihíján beledöglöttünk… Az az ember, aki nem éli meg a minden és mindenki egy érzését… aki mindenáron tartozni akar valahova, azt könnyen elkápráztathatja a spirituálisan emelkedett világ…azonban egyvalamit mindenki tartson szem előtt…ezen a Földön nem mászkálnak “istenek”…mindenkiben ott lakik a “minden létezőben”, így nincs szükséges vezetőkre… Minden vezető addig lesz segítőkész, ameddig a tanítvány nem kezd el “látni”…. mert ha fejlődik bizony hamar rájön, hogy csak a vérét szívják….

    én nem hiszek a “gonosz” létezésében, mert az emberi elménél, amelyiket szabadjára engedett a gazda, nincs gonoszabb program ….ám éreztem miképp vonja el tőlem életem energiáját az elhagyott csoport “vezetőjén” keresztül valami…valami MÁS..ENERGIA…

    a család is szekta… minden közösség szekta..mindenki csak a vérünket szívja…itt a Földön haladni egyedül lehet… minden infóból annyit magunkévá téve, amennyivel együtt tudunk létezni

  6. Igen, éppen ezért én mindig távolságtartással kezelem a “szekta” címkét, elvégre nézőpont kérdése a dolog. Minden csoportnak lehet egyfajta spirituális energiafokozó hatása és építő jellege, ha megfelelően működik, de az esetek nagy részében az önzés és az energiavámpirzmus is befigyel sajnos…. Én úgy tapasztalom, egy-egy csoport – most nem feltétlenül vallási-hitbéli-spirituális elveken rendeződő közösségekre gondolok, hanem bármi egyébre is – óriási erőt és energiatöbbletet adhat jó esetben, viszont a fejlődés, a tanulás mindig az egyéné. Csak sajnos az ember hajlamos pozitív megerősítést várni másoktól, hárítani a felelősséget, közben pedig kötődik és sokszor a belső csendje elől menekül a tömegbe, ezért aztán “szekta” mindig lesz….

    • a menekülés a “valóság” elől és a felelősség áthárítása nagyon igaz… Én is belekeveredtem, de mielőtt belehaltam volna..épp kiszálltunk…. pedig nevetséges kedves esti teadélutánok voltak…. kívülről…

  7. Kölyökkoromban rengeteget stoppoltam és egy alkalommal felvett egy Jehova tanúja. Nyomta a marketinget egész úton és bár fiatal voltam, egy nagyon halvány “talán majd megkeresem” sablonnal búcsúztam. Óvatosságból jó néhány házzal arrébb tetettem ki magam. Mit ad Isten (haha) következő vasárnap egy fiatal pár állított be hozzánk, hogy velem szeretnének beszélni. Szerencsére apám pont munkásőr egyenruhában épp disznót vágott (ennek az életképnek a vonatkozásairól nem beszélnék), anyám pedig ateista hangulatban volt, nem is jöttek többet.

    Már Veszprémben két öregasszony csöngetett Bibliával kezükben. Pont egy mély Cannibal Corpse zenei korszakomat éltem. Szőrösen, szűk Maiden pólóban nyitottam ajtót és a hangerő megsokszorozódott a lépcsőházban. Pont a Zombie Pit ment, ami még dallamos is. Ennek kíséretére hajtottam el őket.

    Mióta meghalt a hörcsögöm, Istennek esélye sincs, jöjjön képviselője bármilyen köpenyben…esetleg egy Darton paplovagrend, csak ebben a kurva országban nem lehet hátadra szíjazott pallosban járni-kelni. Maximum a cigányságnak.

    • “ennek az életképnek a vonatkozásairól nem beszélnék” – :DDDDDDDDDDD El tudom képzelni.

      Nekem a legszebb szektás élményem pont a Cruisék kisegyházához kapcsolódik. Bnőmmel buli előtt – full fekete smink – jó tíz éve behívtak a központba kitölteni egy tesztet, mi meg kíváncsiak voltunk. Még a kisfilmjüket is megnéztük, nagyon komoly volt. Igazából az volt a súlyos, hogy a pribékek, akik minket szerveztek volna be, teljesen jámbor, jófej figurák voltak, és sajnáltuk őket kiábrándítani… kemény volt, nna. Haha.

      • Nekem örök lelkiismereti alaphangot biztosít, hogy egyik munkatársam nekem köszönhetően vált a szekta egyik finanszírozójává és az utolsó pillanat előtt előtt egy óraütésnyivel sikerült csak kiszállnia.
        A SCi bibliájára egy antikváriumban bukkantam, közvetlenül a buszindulás előtt, nem sokat válogathattam. Talán a 20. oldalnál rémlett fel, hogy ilyen unalmas, logikátlan szóhalmazt rég olvastam (és ez a véleményem egészen Ivan Hoffman: A pénz és a tao című könyvével való találkozásomig tartotta magát), ezért nem folytattam tanulmányozását (ezek szerint a függőséget okozó titkos kulcsszó a 21. oldalon lehetett). Aztán később szóba került a könyv, megvan: Dianetika, és kölcsönadtam. Onnantól kezdve egyre drágább tanfolyamokra kezdett járni, egyre több pénzt költött rájuk.

        Ne haragudj, Béla, nem tudtam hogy ez lesz…

  8. Most olvastam Murakami könyvét az 1995-ös tokiói gáztámadásról a metróban, amikor egy szekta tagjai mérges gázt engedtek ki. A könyv első fele az áldozatok, véletlenül arra járók emlékeit foglalja össze (tulképp egy interjúkötet az egész), a második felében pedig a szekta egykori és jelenlegi tagjai szólalnak meg. Ami érdekes, hogy bár eleinte az emberek különféle indíttatásból kerültek a szektába (vagy legalább a befolyása alá), mindannyian azt érezték a legfelszabadítóbb érzésnek, hogy más megmondta nekik, mit kell tenniük, egycsapásra nem kellett döntéseket hozniuk, mentesültek minden felelősségtől.

    • Ó, az nekem is megvan, még Brüsszelben vettem meg, The Underground a címe! Nagyon durva sztori. És a legérdekesebb a szekta-tagok “vallomása”: megdöbbentő!

      • Igen, pontosan, The Underground :)
        Amíg az első felét olvastam, folyamatosan azt mondogattam, ez milyen érdekes, de a második fele egészen megdöbbentő volt. Mondjuk nekem is volt már olyan napom munkában, amikor boldog lettem volna, ha nyugodt, kiszámítható, felelősség nélküli életet élhetek – mondjuk ez az állapot addig tartott, amíg nem aludtam egy jót. Hihetetlennek találom, hogy valaki mennyire képes feladni mindent csak azért, hogy egy kicsit “könnyebb” legyen, s nem veszi észre, mennyire behálózzák, még kínozni is hagyja magát…

      • Na asszem ezt én is elolvasom majd, kíváncsi vagyok, milyen azoknak a gondolkodása, akik szeretik, ha megmondanak nekik vmit. Világ életemben szabad lélek voltam, utáltam, ha bármit megmondanak előre hogy ‘s mint. Nyilván munkahelyen ez befigyel, de az más téma.
        Az viszont, hogy az életemben mit hogy rendezek – pff, azt ha megpróbálja vki behatárolni, azt leépítem :)

    • van aki szektába lép be és úgy gondolja a vallás a válasz… mások latexbe öltöznek és pórázon vezettetik magukat. Egyhülyeség.
      Van aki a szüleire támaszkodik van aki a párjára és van aki drogokra.
      Mindenki szeretné elhinni hogy nem olyan szürke rövid és magányos egy élet mint amilyen, csak mindenki másképp próbálja elnyomni a valóságot.

      Könyv engem is érdekel, valaki kölcsönadhatná. ^^

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Hitközösségek a nagyvilágban: hogyan ne légy szektás barom? « Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: