Aktuális

Ambíció

Petyhüdt arcú, fáradt öregember utazik az egri buszon, a sofőr melletti ülésen. Pórusain erősen átütnek a vöröses színű erek, szinte markolni lehet körülette az erős cefre-illatot. - Tudod, Marcikám, az apáddal együtt énekeltünk a kórusban, amikor te még egy kéjes sóhaj sem vótál. De a Pista abbahagyta a dalolást, én maradtam egyedül - a fiatal, hórihorgas buszvezető megadóan bólogat,  hátrébb nem hallani, mit mond. - Borász vagyok, dalolok, vót, hogy nagy sikerrel, vót, hogy kicsivel, de biztosra veheted, fiam, hogy Józsi bácsi a koporsóban is énekelni fog, most osztán meg úgy néz ki, több millió ember előtt mán itthon is, még életében.

Józsi bácsi nem várja meg, mit lép egy ilyen ünnepélyes bejelentésre a sofőr, előrébb hajol és tovább kiabál:
– Vótak énnekem szép sikereim, tudod, Párizsban meg New Yorkban, de hát hazagyüttem mindég, mert csak magyar ember vagyok, meg hiányzott a szőlőm is. Itt minálunk meg nem szeretik a tehetségeket, egyik lehúzza a másikat, tudod, hogy van az… – vakaródzik, aztán hatásszünetet tart. – Osztán a fene se hitte vóna, hogy így öregségemre meggyün a siker itt Magyarországba’ is. Már az előző Megasztárnál is gondókoztam rajta, hogy jelentkezni fogok, de mostan szántam csak rája magam. Hát oszt képzeld el, bemegyek én a zsűri elé…
A sofőr itt hátrafordul egy pillanatra, kicsit csodálkozva, az öreg meg a hirtelen támadt érdeklődéstől egészen felélénkülve folytatja:
– No, oszt ott ül a Presser Pici  meg a Friderikusz, a kis vörös nő meg az a hogyishíjják. Szóval a szakma. Elénekelem a dalomat, látszik, hogy ezeknek virul a fejük. Hát már hogyne virulna, tudok én mindent, amit köll: dzsessztet, blúzt meg parasztkantátát, meg rokker is vagyok, tudod, kör közepén állok meg amit akarsz. Tetszik nekik, na. Befejezem a produksziót – így mondja, “produkszió” -, oszt aszongya a Friderikusz: “Hát maga hun vót eddig?” A Presser is egészen meg van lepetve, látom rajta, azon gondókozik, hogy vegyen be maga mellé, mer én ilyen zongorás darabokat is tudok, Párizsban játszottam azt is sokat… A hosszúhajú is nagyon örűt, rögvest mondta, hogy köszöni az élményt, micsoda bódogság vót hallani engem, reméli még talákozúnk… képzelheted, fiam, micsoda felüdülés vótam nekik a sok dilettáns után. A kisnő is hogy értékelte, hogy a kezit megcsókoltam neki! Mert hát a mi időnkben még vót jómodor meg udvariasság.
A busz itt egy percre megáll, nagytáskás diákok furakodnak az utastérbe, ketten a képcsőn foglalnak helyet, péntek van. Józsi bácsi még örül is neki, hogy többen hallhatják.
– Osztán nemtom mi lesz még, fiam, lehet fő kő gyünni Pestre, mer itt lesz a sok főllépés. Özvegy ember vagyok, fiam felnőtt, lányom Ausztráliában dolgozik, senki nem köt a faluho’. Még jó ki is tőtöm a napjaimat ezzel a sztársággal mostmán nemsoká, meg a pénz is jó fog jönni, lecserélem a kis targoncát… jó lesz a!
Amíg a busz a hétvégi dugóban áll, a sofőr örökmutáló fiúhangját hangját tisztán hallani.
– Ezernégyszátötven forint. Nem tudtam, hogy Józsi bácsi dolgát így felvitte a Jóisten, gratulálok. Diákigazolvány van? Nem tudok tízezresből visszaadni…
– No nem azt mondom, eddig is szép sikereim vótak, nem panaszkodhatom. Párizsban fiam, olyan lemezem jelent meg hetvenhétbe’, hogy két nap alatt elkapkódták, a szakma is imádta, de hát megélni abbul nem lehet, mert nyugatról akkor még nem kaphattunk jogdíjat. Ma már milliomos lennék abbul pedig, mentem a rádióba’ éjjel-nappal. Szép idők vótak, de osztán hazagyüttem, mer’ magyar ember vónék, osztán hiányzott a szőlőm, meg az ember csak itt szeret élni-halni.
– De meghallgatnám azt a lemezt – jegyzi meg a buszsofőr, krákog, és az ifjúságra sandít. Azok oda se figyelnek, a telefonjukkal játszanak, egyenletet oldanak, szunyókálni próbálnak a koraőszi fényben fürödve.
Az öreg ruganyosan ugrik fel a tenyérnyi ülés előtti térben, és emeli ki nadrágja hátsó zsebéből félig görnyedt állapotban a rongyos kazettát.
– Hát Marcikám, oltári mákod van, mer’ itt van pont az első lemezem anyaga a zsebembe’, hát meg ugye meg zsebembe’ van az egész szakma krémje is! Haha… na. Hej, de jó idők vótak azok hetvenhétbe’, amikor eztet csinátuk Párizsba’…
Marci hátra se néz, ahogy elveszi az öregtől a kazettát, elégedett mosollyal a szája szegletében vezet tovább. Újra nem hallani, mit beszél, a hangja elveszik M3-as autópályán. Fél perc múlva már szól a zene, egész pontosan a Titanic híres betétdala, a My Heart Will Go On, Celine Dion tolmácsolásában.
– No hallod, fiam, ilyen hangja vót a te Józsi bátyádnak harminc éve, ilyet énekeltem meg dszessztet, meg parasztkantátát. Ma is ugyanígy eléneklem ezt a nótát, mint itt a kazettán, tánccal.
A voláninges fiatalember elégedetten pillant oldalra és hátra, pár másodperc alatt beméri a röhögő tiniket a lépcsőn. Józsi bácsi beharapja az ajkát, bántja, hogy a kölykök röhögnek, de hát ez Magyarország, mi mást várhatna itt az emberektől… soha nem értékelték a produkszióját a kisemberek, bármit is csinált. A kanadai énekesnő hangja közben betölti a busz orrát, és az első sorban ülők tisztán hallják alatta a sofőr fals, kappanhangú dúdolását:
“Near, far, wherever you are… nobasszus, van egy sajátos orgánumom, az biztos…” – Marci nagyot sóhajt. Elnézően mosolyog az öregen, majd arra gondol, talán jelentkezni kellene neki is a Megasztárba. Egészen biztosan el tudná kápráztatni a zsűrit, Lilla is komolyabban venné őt celebként, és akkor legalább nem kéne hallgatnia itt a sok pszichopatát nap mint nap a buszon. Ő lenne a buszos sztár, felléphetne falunapon is egy vagyonért késő este a nagyszínpadon, és hogy lesne a Lilluska…!
Elvégre a hangja, karaktere megvan hozzá.

Reklámok
Eszter névjegye (885 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás Ambíció bejegyzéshez

  1. Azért egy kórisméhez csatolt elmeszakértői véleményt kikérhetne a bácsi a következő megasztár casting előtt. Tudom hogy mostanában marha vicces bolondokkal szórakozni, meg adni alájuk a lovat, ( neadjisten celebet csinálni belőlük), de én szeretem nevén nevezni azt az állapotot, ami itt azért eléggé nyilvánvaló. Én inkább azt sajnálom hogy egy ilyen ember ennyire magára hagyatott tud lenni, hogy nincs egy őszinte barátja, aki ha még fájdalmas is de ráébresztené a valóságra.

  2. ..szerintem az emberek csak magányosak…beszélgetni vágynak… sokszor elég egy figyelmetlenül elengedett mosoly és a nyakunkba szakad sok sok év öröme vagy fájdalma…
    Én-mint klinikai eset- jól tudom, hogy van, hogy másoknak kell magyarázzam a megéléseim, hogy magam is megértsem… (bár ez a bácsika nem ez az eset :) )

  3. És igazából azt utálom, aki még élvezkedik is azon, ahogy ezt a szerencsétlen, erős önértékelési zavarral küszködő embert mindenki röhögi (pl. a buszsofőr , aki mondjuk személyesen ismeri) sőt még hecceli is, hadd hallja ország-világ . Ez undorító, bár tudom mostanában ez nagyon menő dolog némely médiakörökben is, de én lehet, hogy rosszul vagyok összerakva, mert én ezen nem nagyon tudok jóízűen nevetni.

    • Igen, valahogy olyan buta, sőt lehúzós, rosszfej dolog ezen szórakozni.
      Régebb néztem ikszfaktoros videókat, de valahogy akkor se röhögtem magam szénné rajtuk . Bejön egy ember, önértékelése a béka segge alatt, némi kamuönbizalom látszik rajta, meg idegesség, humora, önkritikája szintén lemaradt valahol… Zsűri jobb esetben nem hecceli és nem nézi hülyénk (bármennyire is akként viselkedik), de inkább igen. És nem vicces, mert ez mind hiányosság. Nem poénból csinálja, tényleg alap dolgokkal nincs képben, és rosszabb esetben viszont a kiröhögés, a bántás neki is fáj.
      Voltam már én is nemképben, éreztem is magam akkora kreténnek, mint a ház, hát nem esett volna jól, ha körberöhögnek. Hálaég valahogy a megasztár eszembe se jutott, mert azt azért felfogtam, hogy oda jó értelemben vett haknisták kellenek, nem én. Még akkor se, ha képzett hangom lenne.
      Külön misét ér az, akiből meg megpróbálnak hülyét csinálni, de nem az. Ez ritka, de pl volt az a dudás bácsi egyszer. Na Ember felhomályosított, hogy ő egy nagyon jó népzenész dudás, semmi cikis nincs benne, sőt – mégis próbálták gyagyásnak eladni, mert egy idős, bajszos vidéki bácsi, aki tájszólással beszél. Ő meg nézett meglepődve, hogy most vajon ő bolondult meg, vagy inkább az a négy vigyori a zsűripultnál, akik hisztérikus röhögésre fakadnak, valahányszor kinyitja a száját. És hát abban az esetben az utóbbi volt az igaz.

  4. Nekem ebben az egészben az a fura, hogy ennyi ember létezik reális önismeret-önértékelés nélkül. Még ha félretesszük, hogy van, aki ezt kineveti és kizsákmányolja… még akkor is megdöbbentő.

  5. 1. sztem aranyos volt a bácsi, én sem nevetném ki
    2. a légynek se árt, úgyhogy nem kéne bántani
    3. azért lehetne nagyobb tisztelettel is beszélni egy idős bácsiról, és nem lebolondozni (bár tudom, ebben az országban az időseket sem divat tisztelni)
    4. ha már “mostanában marha vicces bolondokkal szórakozni, meg adni alájuk a lovat, ( neadjisten celebet csinálni belőlük)” – hát nekem meg Hozé pont ez a kategória, őt persze éltetitek…
    5. “Én inkább azt sajnálom hogy egy ilyen ember ennyire magára hagyatott tud lenni, hogy nincs egy őszinte barátja, aki ha még fájdalmas is de ráébresztené a valóságra.” ezzel viszont mélységesen egyetértek.

    • Igen, ő egy olyan ember, akin látszik, hogy légynek nem vét, csak van egy plusz tekerés az agyában. Ezt nem tiszteletlenségként írom, de hogy a fenében lehet leírni röviden azt, hogy valakinek a realitásérzéke elszállt a sztratoszférába, ő meg itt maradt? Amúgy persze, ettől még az alap tiszteletet meg kell adni, nem is azért, mert idős, hanem úgy egyáltalán, mert van. És igen, ebben a magárahagyottság a hajmeresztő, ahogy röhögni tudunk rajta, d nincs egy családja, akikel tudna kapcsolódni, akik tudnák, hogy ő milyen, és nem neevetnék ki meg nem baszogatnák. És esetleg tudnának segíteni is neki kicsit helyrezöttyenni, ha olyan típusú a személyiségzavara. De ha olyan maradna, amilyen, akkor is lenne legalább egy pár ember, akivel megtalálja a hangot.

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. A három legfontosabb dolog az életben | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  2. Karriertanács: a kisnyúl esete a konyhában, na és Szíj Melinda | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  3. Élet a főműsoridő után | Vergiftet – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: