Orgazmus

A születésnapomon szerencsére a legszebb arcát mutatta a természet: napokig esett előtte és utána, de aznapra szépen kitisztult az ég és színt kapott a táj. Hosszú idő után most jutottam ki a szabadba először. Tudom, hogy a kirándulós bejegyzésekre a lőtéri sánta kutya se kattint, de most - újra - nem tudtam megállni, hogy ne töltsem fel a friss képeket. Annyira, de annyira jó lenne, ha más is látná azt a szépséget, amit én! Nem tudok gyönyörűbbet elképzelni a tónál, a szőlőnél, a hegynél, a búzánál, a napraforgóföldnél, az évszak ajándékainál és a zöld, zöld, zöld messzeségnél. Hogyan lehettem évekig olyan felszínes, hogy nem vettem észre a természet szépségét?

Két hete ugrándoztam a földeken, és azt kiabáltam, szeretnék traktoros lenni. Valóban kedvet kaptam hozzá, ahogy a nap lebukott és a meleg esti fények játszottak a virágokkal. Csodaszép lenne: szabadság, gyönyör, könnyedség, és az a páratlan érzés, amikor az izmok megfeszülnek. Két hét után persze biztos zavarna, hogy akadozik a mobilnet-kapcsolat és le-lemerül a netbook, de… nem lehetnék esetleg hobbitraktoros, néha, mondjuk havonta kétszer?

Meg horgász is szívesen volnék, meg borász, meg állattenyésztő… meg mit tudom én még mi, csak halljam a tücskök és a békák énekét, feltűnjön néha pár őz és nyúl a távolban, és érezzem a föld és a víz hűs nedvét és a szél játékát a karomon. Szeretem azt a színes csendet, amit csak a természet adhat… órákig el tudom nézni a fűben fekve a kis bogarak és apró rágcsálók menetelését, és imádom, ahogy a Nap és a Hold sugarai táncot járnak az érzékekkel.

Aki úgy nőtt fel, hogy ismeri a mezei munkát, biztosan kinevet… de én ettől szebbet tényleg nem tudok elképzelni.

[alul lehet lapozni]