Orgazmus
Két hete ugrándoztam a földeken, és azt kiabáltam, szeretnék traktoros lenni. Valóban kedvet kaptam hozzá, ahogy a nap lebukott és a meleg esti fények játszottak a virágokkal. Csodaszép lenne: szabadság, gyönyör, könnyedség, és az a páratlan érzés, amikor az izmok megfeszülnek. Két hét után persze biztos zavarna, hogy akadozik a mobilnet-kapcsolat és le-lemerül a netbook, de… nem lehetnék esetleg hobbitraktoros, néha, mondjuk havonta kétszer?
Meg horgász is szívesen volnék, meg borász, meg állattenyésztő… meg mit tudom én még mi, csak halljam a tücskök és a békák énekét, feltűnjön néha pár őz és nyúl a távolban, és érezzem a föld és a víz hűs nedvét és a szél játékát a karomon. Szeretem azt a színes csendet, amit csak a természet adhat… órákig el tudom nézni a fűben fekve a kis bogarak és apró rágcsálók menetelését, és imádom, ahogy a Nap és a Hold sugarai táncot járnak az érzékekkel.
Aki úgy nőtt fel, hogy ismeri a mezei munkát, biztosan kinevet… de én ettől szebbet tényleg nem tudok elképzelni.
[alul lehet lapozni]
- Messze egy házikó… állatokkal (thx for the 10x zoom)
- Vannak itt is későn érő típusok… az októberi, friss napraforgó
- Pont olyan néha az ősz, mint a tavasz…
- Megértek…
- Eljárt felettük az idő
- Fancsalkúti-tó, Nagyréde
- Fancsalkúti-tó, Nagyréde
- Gyönyörű szép…
- Lehajtják fejük…
- Nagyréde, Hó-tó… és a Charon csónakja
- Még mindig zöld…
- Nagyréde, Fancsalkúti-tó, és a bőség
- Nagyréde, Fancsalkúti-tó szeptember végén
- … még mindig az édenkert
- Nagyrédei Fancsalkúti-tó… az édenkert
- Gomba, gomba, gomba…
- Gomba…
- Élet csírázik a halottból
- Napsugár a farönk mögött…
- Kibújt egy farönkből a gombacsalád a nagyrédei Fancsalkúti-tó mellett
- Gyöngyöstarjáni-tó
- Gyöngyöstarjáni-tó és a korán alábukó nap
- Gyöngyöstarjáni-tó és némi egzotikum
- Gyöngyöstarjáni-tó
- Gyöngyöstarjáni-tó
- Gyöngyöstarjáni-tó
- Gyöngyöstarjáni-tó
- Gyöngyöstarjáni-tó
- Gyöngyöstarjáni-tó mellett
- A tarjáni tó mellett…
- Sárga
- …kibontja szárnyait
- Pillangó a háztetőn
- Megérett
- Sárga függöny…
- Sárgul…
- A hegyeim
- Szőlőtőke és Gyöngyössolymos a távolban
- Ebből a szögből még sosem láttam az otthonomat
- Gyöngyössolymos a távolban…
- Nagyréde
- INRI
nagyon szépek a képek… sok mindenben hasonlítunk :)
imádom a gombás képeket, a pillanatok megörökítését…
hogy kattint-e valaki a kirándulós bejegyzésekre…?
Én biztosan….mert általuk repülhetek….
szülinap?…BOLDOG SZÜLINAPOT…!
Köszi, a képnézést és a szülinapi jókívánságot is. Számomra igazi terápia a természet, meg persze a pillanatok megörökítése… épp ezért is szeretnék majd idővel többet tudni a fotózás szakmai oldaláról. Addig is marad a hobbi. :)
én általában az érzéseimhez fényképezek… de szeretem ha saját képet tehetek a mondanivalóhoz amit “át kell adnom”
Én úgy érzem, hogy egy igen sokoldalú, és nagyon magasan rezgő Lélek vagy, akinek semmi nem okoz “problémát”..a fényképészet sem… :)
Kevesen tudják úgy átadni a körülöttük lévő világot, ahogy ők megélik azt a pillanatban… Te erre is képes vagy.. :)
ölellek
Köszi, jólesnek soraid. :) Ölelés vissza!
Sok boldog születésnapot utólag is!!
Nem tudom mi a baj a kirándulós bejegyzésekkel. Szerintem néhány fénykép sokkal többet mond, mintha oldalakat írnál. Persze az írás részéből is látom, hogy mennyire lelkesedsz, és ez tök jó :)
Nekem is októberben van a szülinapom, és ilyenkor szeretem azt gondolni, hogy az ősz lánya vagyok :) Sokáig azt mondtam, hogy minden évszakot egyformán szeretek, de azt hiszem mostmár inkább az átmeneti évszakok a kedvenceim, amikor nincs se túl hideg, se túl meleg, és a természet változik – olyankor különösen szép és érdekes.
Főleg a tóparti képeid tetszettek – meg úgy az összes :D
El is kéne menni már kirándulni, bár én itt a budai “hegyekben” lakom és azzal kárpótolom magamat valamennyire…
Köszi. Hát igen, általában a kirándulós-képes bejegyzéseket tényleg kevesen nézik, ami alapjáraton nem zavarna, elvégre nem az itteni kattintásszámból élek :), de tényleg olyan jó érzés tudni, hogy mások is látják ezt a szépséget, amit leírni nálam jóval nagyobb koponyák sem tudnának tökéletesen. A budai hegyek is gyönyörűek, bár ott még én is csak egyszer jártam.
Ide írom, mert a frissebb bejegyzéshez nem tettél kommentlehetőséget, és olyan vagyok, mint egy jó indexes kommentelő – egész könnyeket csalt a szemembe. És igen, erre is vannak az igazi barátok
Nehéz szitu, de volt benne valami szép. És tanulságos számomra is.
Abszolút értem, mire gondolsz
Először is, boldog szülinapot!
Másodszor: én ismerem a mezei munkát, de nem nevetlek ki, ugyanezt érzem én is. Falun nőttem fel, és nekünk gyerekeknek már egész kicsi korunktól segíteni kellett a szülőknek a szőlőben, a kertben, az állatok körül stb. Néha szerettem, néha nem – gyerekként sokminden ellen lázadozik az ember. Aztán egyetemre kerültem, majd a városban találtam munkát, de azóta is hiányzik mindaz, amit leírtál a posztodban. :) Nem tudom, hogy vissza tudnék-e térni a falusi életbe, ahol nincs meg mindaz, amihez az utóbbi 12 évben hozzászoktam. Abban viszont biztos vagyok, hogyha városban kell leélnem az életemet, akkor halálomig hiányozni fog valami…
Ez a kétlakiság nehézsége… kétlelkűséghez vezethet. Szeretném valahol a természethez közel leélni az életemet…