Aktuális

Divat rovat: bemutatom a cipőgyűjteményemet (és a cipőmentalitásomat)

Sajnos a Tommyról egy darab kép sincs a neten, annyira exkluzív: helyette itt egy klasszikus kedvencem

Évente kétszer jelentkező divat rovatunkhoz érkeztünk. Találtam ugyanis egy lábbelit (figyelem, most jön a meglepetés), ami tetszett, és még (dobpergés) hordani is tudnám: egy Tommy Hilfiger hosszú, lakkszerű gumicsizmáról van szó, ami remek szoknyakísérő, ám mivel nem tűsarkú, nem kíván ostort és bilincset. "Elegáns és praktikus, de 40 ezret nem ér meg egy cipellő, hiszen az a legjelentéktelenebb ruhadarab az összes közül..." - gondoltam magamban, és már szinte hallottam is a fashioniszták hangos, transzparenses tüntetésének zaját, ami némiképp elgondolkoztatott. Nézzük csak a jelenlegi cipőattitűdömet, ami talán mindent megmagyaráz. Biztatnak az ismerősök, hogy tízezerért is van hasonló az aluljárókban, de azok szörnyen olcsó hatást keltenek, úgyhogy akkor már inkább veszek egy ötezres mezei gumicsizmát, jó lesz kirándulni, mondom erre én. Bár kétlem, hogy ezek kényelmi szempontból megütik a hajlékony és puha, vízálló aerobic Nike színvonalát, amivel a talpamon negyven kilométer göröngyös hegyi úton meg se kottyan. És ezen a ponton a kör bezárul. A gond az, hogy csak azt tartom cipőnek, amiben a, legalább öt kilométert talpsajgás, vádliégés, lábujjdagadás és sarokvérzés nélkül meg tudok tenni; b, vadul és őrülten tudok táncolni-ugrálni terror ebm-re  hat órán keresztül. Ha a cipő nem tartozik ebbe a kategóriába, sajnos számomra nem létezik. Akkor sem, ha egyébként szép - mert hát mit ér a cipő, ha szép? Csak a lábfétisesek és a muszlim nők szeretik a kényelmetlen, de tetszetős lábbeliket: az előbbiek pusztán szexuális okból, az utóbbiak meg azért, mert a Korán valamiért szexibbnek tartja a könyököt vagy a homlokot a meztelen bokánál és lábfejnél, így más területe nem marad a femininitás demonstrálásának.

Egyáltalán nem értem, hogy lehet egyes nőknek több tucat cipője, amikor én hónapok kemény kutatómunkájával találok olyan lábbelit, ami a fenti kritériumoknak megfelel és külsőre is tetszetős, de legalábbis nem stílusidegen. Ez a szemléletmód aztán ahhoz vezet, hogy csak négy lábbelit használok, és ezek közül mind drága volt sajnos. Közös előnyük, hogy a magas árfekvésű pipők nem okoznak lábszagot és nem bűzlenek, ellentétben a szörnyű kínai cipőkkel vagy a műanyag-gumi-műbőr holmikkal. Ez fontos, mert én szinte mindenhol azonnal leveszem a cipőmet és törökülésbe helyezkedem, nyáron pedig szeretek mezítláb futkosni. Meg is lennék lőve tehát, ha úgy élnék, mint száz nőből kilencven, és lenne harminc darab kétezer forintos műanyag cipőm a józsefvárosi piacról. Garantáltan nem lenne sok barátom, na.

A kicsinyke cipőcsapat kemény magját jelenleg – az elmúlt négy-öt évben – a következő mestermunkák alkotják:
– ott a már említett Nike, ami télen fűt, nyáron hűt, nyolc éve ez a márka és ez a típus a társam, két éve cseréltem magát az egyedet egy újra, mert a régi a nonstop használattól elrongyolódott;
– az elegáns Nike: ez szép, merev, mintás, szoknyához is felvehető, bársonycipőfűzővel, ugye, amit képtelenség pótolni: sajnos két-három kilométer után feltöri a sarkat, de legalább nem szorítja össze a lábujjakat, nem deformálja a láb természetes formáját és nem olyan, mintha papírba csavart talpakon járnék, mint mondjuk a szörnyűséges balerinacipők
– a fekete, hosszú lakkcsizma – tavasszal, ősszel, enyhébb téli időben, szoknyához és elegáns szerelésekhez. Ennek van egy kis sarka, de hat kilométerig nem jelentkezik fájdalom: akkor is csak talpégés és sarokvérzés, ha már négy-öt napja minden nap hordom
– a gladitárorszandál, aminek megszerzésével annyit szenvedtem – nyárra, őrülten tüzes nyárra.

A kemény magon kívül van pár egyszerűbb cipőm, amelyeket nem nagyon használok, de vannak:
– egy nyolcéves törpemagassarkú, klasszikus fekete, tehát nem nagyon mehet ki a divatból: azért vettem, mert őrült nyomás alatt voltam, de vidéki tanítónőnek érzem magam benne, azonkívül szörnyen kényelmetlen: talpégés, bőrkeményedés vastagodás, lábujjszorongatás, sarokvérzés fél kilométer után megvan
– egy magassarkú, de dark cipő, a müncheni gót bolhapiacon vettem, mert 5 euró volt – néha felveszem, pózolásból. Nehéz benne menni, de egy-két megállót eltipegek, aztán lerúgom… látszik rajta, hogy lánykorában drága cipő volt
– egy emókislányos fekete magasszárú tornacipő, de az is kényelmetlen… utálom azt az érzést, amikor mintha papíron járnék, tíz perc után ég a talp…
– egy ezüst balerinacipő – a műfajt sokan dicsérik, de én még nem találtam közöttük kényelmeset. Biztos van, de annyira meg nem csinos, hogy érdemes legyen keresgélni, kutatni és szenvedni a betörésükkel, tehát ezt sem hordom…
– a két tíz éves Doc Martens, egy rövid és egy hosszú…. kényelmetlenek, merevek, nem lehet bennük sétálni, nyáron pedig lábszagot okoznak, tehát őket sem hordom már.

Ez tehát a cipőarzenál. Nem sok. Most nyilván azt gondolod, hogy nem vagyok hajlandó szenvedni a szépségért, amit alátámasztani látszik a tény, hogy utálom a merevítős-szivacsos melltartókat is (szerencsére azonban nincs is szükségem tömésre, ha rajtam múlna, nyilván többször futkosnék töklaposan, mint kényelmetlen szivaccsal tuningolt cicifixekben). Pedig ez nincs teljesen így, a műraszta például a legdurvább hajhúzós, szúrós, meleg, merev kellemetlenség, mégis kibírom, mert szép. A cipőt viszont nem tartom sarkalatos pontnak az emberen, a kényelemérzetet azonban döntőbben befolyásolja, mint bármi más. Kényelmetlen, de szexi melltartóban bárki kihúz egy estét, de rossz cipőben…? A mobilitásnak annyi, nem tudsz mozogni, táncolni, ugrálni, nem tudsz mászkálni a többiekkel a kertben, örömmel hazasétálni a gyönyörű természetre koncentrálva a bormámoros hajnalon, fogócskázni a kedvessel… egyszóval csaknem mindenről lemondasz, amiért egyáltalán elindultál szórakozni. Ha nem mondasz le, akkor pedig az élmény torzul.

Minden együtt: ronda és fájdalmas

Amikor nagy és élvezetes élményre készülök, jó hedonista módjára előtte mindig méltón felkészítem a testem rá. Kajálás előtt is elszaladok pisilni, hogy élvezhessem a finomságokat anélkül, hogy a hólyagduzzadásra kéne koncentrálnom. Apróság, de mindennel így vagyok, éppen ezért egy bulit, koncertet, találkozót képtelen lennék fölösleges fájdalommal elrontani vagy a jelenlétet kényelmetlenséggel korlátozni. Victoria Beckhamre nézek, és nem értem, a szörnyű, torz csülkökre húzott rettenetes kalodák mire jók, mert én se attraktívnak nem látom őket, se a szabadságot és kényelemfaktort nem fedezem fel bennük… vajon ez egy napon meg fog változni? Rá kellene már szánnom magam, hogy keressek egy szuperkényelmes tűsarkút, amiben ugyan öt kilométert nem fogok tudni megtenni, de öt métert talán igen…

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

15 hozzászólás Divat rovat: bemutatom a cipőgyűjteményemet (és a cipőmentalitásomat) bejegyzéshez

  1. Én múlt héten vettem egyet a Deichmannban 3500-ra volt leárazva, 50%-os volt. Annyi, h első adandó alkalommal menni kell cipészhez tetetni rá kemény sarkat, mert ami ezeken a cipőkön van, secperc alatt lerongyolódik.
    Én 5 km-t mentem benne első éjjel – most gyógyul a lábam, mert mindkettőn vízhólyag lett – nagylábujjon – egyik fel is szakadt. Persze én voltam a buta, nem volt otthon leukoplast, ilyenkor azzal szoktam szépen körbetekergetni, átlátszóssal harisnya alatt és akkor semmi baj nincs :)
    De a többi cipőm az kényelmes és szeretem őket, bár egyszerre 5-6 km-nél többet nem is megyek bennük. Én csizmát nem találok, mert vádlim olyan, mint egy focistáé. Pontosabban vékony a bokám, aztán a lábikránál hirtelen vastagon és szélesen kitüremkedik az izom. Nincs az a csizma, ami felmenne rá :P

  2. nem létezik szuperkényelmes tűsarkú, én képes vagyok szenvedni kicsit ha jól néz ki az a cipő, de tűsarkúban szerintem kb 2 lépés után törném ki a bokám. :D
    Én jelenleg csizmát keresek, de sehol nem találtam még jót idén. Legyen magasszárú de azért a térdem alatt, mondjuk úgy a vádlim tetejénél fejeződjön be mert idegesít ha a térdhajlatomig ér valami, legyen lapos, de kicsi sarka az kell mert különben nem tetszik. Ne legyen az orra hegyes, szögletes vagy olyan hegyeskerek egyszerű kerek orrot szeretnék. Emellett legyen fekete, ne lógjon a bokámon és feszüljön a vádlimon mert az ronda és esetleg mindemellett még létezzen is a méretemben. Tudom, elfelejthetem, ilyen csizma nem létezik, főleg nem bőrből.
    Ha esetleg találok ilyet szólok neked is mert a lehessen benne fájdalom nélkül kilómétereket gyalogolni és ugrálni, táncolni, állni nálam is fontos kérdés. Mindig elcsábulok és veszek egy-egy magassarkút vagy nem annyira kényelmes de annál szebb cipőt és mindig akkor jövök rá milyen rossz ötlet volt amikor véletlen az van rajtam és a megszokottnál egy picit többet kell sétálni/állni benne. :D

    • Neked még itt van a lábujjbeakasztós magazinszandálod… :)))

      Egyébként sokan mondják, hogy nekik már olyan kényelmes a tűsarkú, hogy egész estéket végigbuliznak benne boldogan, mert megszokták… meg nem utolsósorban olyan az alkatuk, a lábuk, a gerincük… szóval magassarkúra termettek. Én nem hiszem el, de sokan győzködnek…

      Ha látok ilyet, én is szólok, mert nekem is hasonló kéne. :)

      • Anno nekem is volt magassarkús időszakom, aztán egyszer sikerült elesnem, valami húzódás vagy zúzódás lett a vége és utána nem tudtam egy ideig magassarkút hordani (egészségügyileg lettem letiltva a cuccról), aztán meg nem is akartam. Felfedeztem a “lapos”világot, rájöttem, hogy sokkal egyszerűbb, vidámabb és gyorsabb, mint a “magas”, ezzel párhuzamosan elfogadtam, hogy 1,60-nak teremtett az ég vagy valaki és nem azért tette ezt, hogy jól kib…on velem, rájöttem, hogy nem törpe vagyok, hanem egy filigrán csaj és azóta nincs igényem a 10 cm-es sarokra. Néha próbálgatom, de ahhoz újra meg kellene tanulnom járni, arra meg per pillanat nincs időm, majd egyszer… :-) De elismerem, van, akinek nagyon jól áll a magas sarok.

    • Én is ilyen csizmát kerestem. Nincs. Hihetetlen, de nincs.

      • Én még azon borultam ki, hogy tavaly is kerestem már fekete csizmát (olyasmit, mint Niniel) és azt mondtam végül, hogy nem érdekel mennyibe kerül, ha találok olyat, amilyet szeretnék, megveszem. Na, de amikor megláttam, hogy egy szimpla, 40-ezres csizmában még bélés sincs… Nem vastag, meleg bélés, hanem csak az a sima, tudjátok. Ennyi erővel felveszek egy térdzoknit.

  3. Ó, a vízhólyagot kihagytam, igen… el is felejtettem, hogy az is szokott lenni. :D

    A vádlim nekem is nagyon izmos, ami szűkíti a lehetőségeimet… a sok séta mellékhatása. A térdig érő gladiátorszandálokat sem ilyen vádlira szabták ám… pedig amúgy nincsenek trampli lábaim. :)

  4. Online rendelés nem jöhet szóba? Tudom, hogy kockázatos, főleg felpróbálás nélkül, de B tervnek nem rossz. Ha meg nem válik be, el is lehet adni.
    Választási lehetőség szempontjából viszont megfontolandó.

    • Én személy szerint nagyon háklis vagyok cipőre, ezért rendelni nem mernék… pedig vannak szépek itt-ott, jó áron.

      • Még akkor sem, ha adott esetben egyszer már bevált az a cipő? Vagy csak én vagyok olyan, hogy képes ugyanazt megvenni, ha az előző tönkrement? :D

        Időközben eszembe jutott még valami: hogy csinálják azok, akik végig tudják bulizni az estét? Cipőtől függetlenül. A lábam már néhány óra után elfárad, sportcipőben. Pedig nem mondhatni, hogy úgy pörgök, mint a duracellnyuszi. :D

  5. Én magam nem próbáltam, de mástól azt hallottam hogy egy kis vazelinnel keni be a lábát mielőtt magassarkút venne fel, és az nagyszerűen megakadályozza a vízhólyagokat meg az egyéb kellemetlenségeket.

    Egyébként én mindig úgy képzeltem, hogy aki olyan nagyon tűsarkút hord az csak beszáll a taxiba és a helyszínen meg kiszáll a taxiból, aztán a buliban meg maximum egy kicsit körbetipeg :D
    Ha iszonyúan fáj a lábad, úgy elég nehéz azt sugározni hogy hú de vonzó vagyok…nem?

  6. Gáz, ha erről a témáról filozófiai mélységű beszélgetéseket tudok folytatni az erre fogékony emberekkel? :)

  7. Háh, a kényelmes cipő szinte mission impossible. Vagyis legalább nekem a mérsékelten szép cipőimmel szokott előfordulni, hogy kényelmesek is… Igaz, találtam már olcsóban is kényelmeset, csak sajnos az meg hamar elnőtt, holott szép is volt…

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Tárgyiasult karácsonyi kívánságlistám | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  2. Felveszem a futócipőt | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: