Aktuális

A csúcs

– Az a baj, hogy nagyon szeretnék már a hegy tetején lenni, de a hegymászás gondolata, a sok veszély és kényelmetlenség, a lehetőség, hogy lezuhanok vagy eltévedek egyelőre rettenetesen félelmetes számomra. Tudom, hogy ez helytelen, és ezen változtatnom kell, hiszen hegymászás nélkül soha nem fogok a csúcsra jutni. Oda nem jár helikopter.
– Oké, de minek akarsz feljutni, ha félsz az úttól? Társadalmi elvárás, megfelelési kényszer?
– Nem, egész biztosan nem az.
– Hát akkor?
– A csúcson a legszebb a kilátás, és én is arra a panorámára vágyom, amióta az eszemet tudom. Ebben az egyben biztos vagyok, pedig senki sem tudja rólam. Nem mutatom, hogy oda vágyom, mert félek tőle és távol állok onnan… egyelőre.
– Akkor mi a megoldás?
– Meg kell tanulnom hegyet mászni, bármennyire is tartok tőle. Nincs más választásom, nem tudok teleportálni.
– Hogyan?
– A legnehezebb egészen biztosan az lesz, amíg összeszedem a dolgokat, amelyekre szükségem van az úthoz, aztán meg az első néhány lépés tesz majd próbára, a botlások, a csúszások, a pofára esések… de úgy tervezem, kicsiket lépek majd, hogy ne zuhanjak óriásit.
– …és aztán?
– Aztán ha végre túljutok a kezdeti nehézségeken, megtalálom a megfelelő utat és rutint szerzek, valószínűleg nem lesz már félelmetes az egész. És végül eljutok arra a pontra, ahol már nekem tetsző lesz a panoráma. Oda, ahova gyerekkoromtól kezdve vágytam.
– Készen állsz az útra?
– Azt hiszem, igen. Nincs más választásom, a rendelkezésemre álló idő nem véges. A természet szigorú a hegymászókkal: aki késik, lemaradhat, mások meg nagy árat fizetnek a hezitálásért. Készen kell állnom.

Reklámok
Eszter névjegye (846 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

6 hozzászólás A csúcs bejegyzéshez

  1. Megyek én is. Kocsival. :-)

    Meg kell mászni azt a hegyet, apukámat idézve: az élet egyrészt nagyon hosszú, másrészt nagyon rövid. Szóval bármilyen hegyről, magasságról is van szó, indulj el, tudod: át kell lépni a saját korlátainkat és ki kell jönni abból a bizonyos komfort zónából.

  2. ..én szeretek hegyet mászni, lehet ebben van pont a hiba…éppen ezért nem jutok fel soha…hogyan is vehetném el magamtól a mászás örömét?
    Ja, hogy akkor újabb hegycsúcsok várnának meghódításra?
    …áh….ahhoz túl öreg és lusta a Tücsök…

  3. There will always be another mountain… :)

    Én mániákus hegymászó vagyok, velem az a baj, hogy nem tudok nem hegyet mászni, akkor se, ha éppen nem kellene…

  4. igen
    ha az ember meg se próbálja akkor biztos sose jut fel, aztán ki tudja ha mégis eltéved, lehet hogy valami olyat talál ami előtte fel sem merült hogy ott lehet és mégis tökéletes, néha jobb is mint ha rögtön felért volna. :)

  5. De az út is lehet élvezetes. Kezdek rájönni. Sőt, igazából muszáj is kiélvezni az utat, hiszen életünk nagy részében nem a csúcson, hanem úton vagyunk…

  6. ez hatalmas… meg valamennyire fájdalmas.

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Megérkezni | Vergiftet – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: