Így éltek őseink
A következő bejegyzést azoknak ajánlom, akik szeretnek régi képeket nézegetni – vagy szeretik Gyöngyöst. A többiek nyugodtan ugorhatnak, hamarosan írok mást is.
A Facebookon született egy kis csoport, I ♥ Gyöngyös címmel. Ez még önmagában véve nem lenne különösebben érdekes, csakhogy a oldal adminjai összegyűjtöttek és megosztottak velünk – többek között – rengeteg, rengeteg retró képet a város múltjából, több mint 100 évvel ezelőttre visszamenőleg. Most ezek közül a képek közül szeretnék mutatni néhányat, mert beszédesebbek ezer szónál.
Mindig is imádtam régi városképeket nézegetni, és az épületeken és az embereken túl döbbenetes látni azt is, hogyan változtak meg utcák és terek, továbbá mi az, ami nem változott. Az érdeklődésem persze csak az utóbbi három évben fordult szülővárosom felé, és idén értettem meg azt is, miféle szakrális genetika köt a városhoz: apai-anyai, apai-apai és anyai-anyai, anyai-apai őseim is gyöngyösiek voltak (illetve a gyöngyösi kistérségben születtek-éltek), ráadásul az 1700-as években ősapám épített számos épületet építész-kőfaragó mesterként. És igen, hegyi ember vagyok, igazi “hegylakó” jeti… számomra a legszebb táj a szőlőtőke és a búza, kéklő csúcsokkal körülölelve.
Szóval, köszönöm ezeket a képeket az I ♥ Gyöngyös oldal szerkesztőinek; őseinknek, akik a képeket készítették… és mindenekelőtt azoknak, akik az elmúlt évszázadokban városokat, falvakat építettek bárhol az országban – sőt a világon -, és azokban öleltek, szerettek, éltek, haltak.
Eszter's Offtopic 
Nem felejtettem el a leírást elküldeni Gyöngyösről, holnap – ha nem hagyom itthon a könyvet – elküldöm.
Elsősorban az ötletnek szól a like, mert Gyöngyöst sajnos nem mondhatnám, hogy ismerem. Viszont az általam ismert helyekről én is imádok régi fényképeket nézegetni, van is egy Hegyvidéki fotográfiák című könyvem, amiben megtaláltam a szomszéd házat még pár éve. Persze Budapestről rengeteg régi képet lehet találni, azok nagyon tetszenek, többek között pl. mert még nem volt rajtuk autó, hanem mindenhol lovaskocsik mentek meg kis villamosok, olyan aranyos :)
A város és ember kapcsolat izgalmas. Nagyon jó érzés lehet ez a szakrális kötődés dolog – engem már az is elbűvöl, ha valaki egy város minden zugát ismeri, és minden utcához és térhez kötődik valami személyes élménye. Nem feltétlenül kell a saját házában lennie ahhoz, hogy úgy érezze, otthon van. Pláne ha még azt is elmondhatja, hogy tősgyökeres lakója a helynek.