Aktuális

Három idegen nyelv – oké, de reális ez egyáltalán?

Persze ma már az érettségin anyanyelvi szövegértés is van...

Komoly indulatokat generált a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban 2012-től bevezetendő három idegen nyelv kötelező oktatásáról szóló törvénytervezet. Értelmetlen, stressz-szaporító kényszer vagy inkább lehetőség a munkaerőpiacon itthon és külföldön? Persze az is lehet, hogy a kérdés egészen más: van egyáltalán reális esély arra, hogy a rendszer a közeljövőben működőképes legyen? Van egy kedves ismerősöm, aki pénzügyi területen helyezkedett el, s alig várta, hogy a diplomaosztás utáni első évek tapasztalatszerző ingyenmunka-körútja után végre normális, az adott szférától elvárható fizetés érkezzen a számlájára. Hiába várta - hamarosan ugyanis kiderült, hogy az alapoknál megrekedt, hiányos angol tudása még egy szakmai bájcsevejhez sem elég, így aztán maradt a minimálbér és a régi szobája, otthon.

A tény, hogy nagy nehezen kiizzadott egy középfokú nyelvvizsgát a főiskola utolsó félévében, senkit nem érdekelt az állásinterjún: egyedül azt tesztelték, el tudna-e boldogulni egy külföldi ügyféllel szóban és írásban. Zsófi nem tudott: egész életében feszengve, magolva, halasztgatva tanulta a nyelvet, már kisiskolás korában sem kötötte le se az angol, se a német. Reál érdeklődésű lány volt, nem számított arra, hogy majd jön az EU, a globalizáció, a közös piac, és sehol nem talál végzettségének megfelelő, stabil anyagi hátteret biztosító állást, ha nem beszél minimum középfokon legalább angolul. Arra sem gondolt ötödikben, amikor Rózsika néni folyamatos jelent és befejezett múltat üvöltött a fülébe, hogy a nem éppen egyszerű jövőben, a válság derekán a huszonegyedik század huszonévesei olyan sebesen menekülnek majd külföldre, mint a csótányok, hiszen Magyarország nehezített terep, ha a fiatalok önálló, sikeres életkezdéséről van szó.

A szüleink idejében a diploma volt a fény az alagút végén, ma a nyelvtudás az: számos hivatás esetében nincs jelentősége, jártál-e főiskolára vagy egyetemre, ezzel szemben a használható, biztos nyelvtudás – nem pedig a nyelvvizsga, ami maximum a felvételi pontszámok számításánál jelenthet előnyt – jó ideje már az élet minden területén alapfeltétele az elhelyezkedésnek, érvényesülésnek, előrelépésnek. Mindezek fényében talán örülhetünk annak, hogy Hoffmann Rózsa gondoskodik a kis lelkünkről, és egyből három idegen nyelvet ajánl érvényesülésünkhöz (legalábbis ha hat- és nyolcosztályos gimibe járunk, egyébként kettőt). Mindez valóban szép és jó – de vajon mennyire reális?

Bölcsészként kíváncsiságból elvégeztem a tanárképzést is (igen, egy időben tevékenykedtem nyelvtanárként is), volt alkalmam látni, hányan voltak egy húszfős csoportból, akik ténylegesen tanári pályán képzelték el magukat. Akkor azt hittem, egy kimondottan tanárképzésre specializálódott intézményben csak jobb a helyzet valamivel, ám csalódtam: ma egy átlagos főiskolai évfolyamon a hallgatók alig 15 százaléka képzeli el magát pedagógusként, a nyelvtanárok kilencven százaléka pedig kizárólag nyelviskolában vagy céges kurzuson kíván tevékenykedni. A többiek? Egyszerűen ide vették fel őket, a szülők és a tanárok pedig ragaszkodtak egy ötödik helyhez is a jogi kar vagy műszaki egyetem után a felvételi lapon (belefér a mi adóterhünkbe, ugye), mivel az előbbiek még a “csak-papírod-legyen-fiam” rigmussal az ajkukon nőttek fel egy egészen más világban, az utóbbiak pedig a felvett diákok arányszáma alapján tehetnek szert presztízsre. Az azonban tény, hogy azoknak a hallgatóknak a száma, akik a felsőoktatási intézmény megfelelő szakának elvégzése után tanítani is szeretnének és bónuszként még alkalmasak is rá, rettenetesen kevés. Sőt, rosszabbat mondok: többségük két-három év iskolai robot után még így is kiég, és pályát vált. Az iskolai meló ugyanis stresszes, időigényes, hálátlan és remekül lehet éhen halni mellette. Maximális tisztelet azoknak, akik hivatástudatból választják a tanítást, és kibírják a stresszt és az anyagi bizonytalanságot, amivel a pálya ma Magyarországon jár.

Mivel a tanáranyag – finom eufemizmussal szólva is – nem éppen tökéletes, érthető, hogy a nyelvoktatás színvonala is ingadozó. Sokkoló, de a saját szememmel tapasztaltam: 2010-ben kis hazánkban még léteznek olyan általános iskolák, ahol a hetvenes években megszokott magolást és biflázást igénylő nyelvtan-fordítás módszert alkalmazzák a pedagógusok, a gyerek tehát akár nyolc éven keresztül egyetlen spontán, idegen nyelvű beszélgetésben nem vesz részt. Százezrek jutnak úgy el ennek köszönhetően a (tragikus módon egyébként pont nyelvtan-fordítás jellegű felkészülést igénylő) középfokú állami nyelvvizsgáig, hogy nem értenének meg egy filmet sem az adott nyelven, ha nincs felirat és nem egyértelműek a képsorok. A legtöbb diák ilyenkor nem csak az adott nyelvet nem képes használni, hanem az önbizalma is sérül: “nincs nyelvérzékem”, “kilenc évig tanultam németül, de Berlinben semmit sem értettem”, “nem merek beszélni, mert nem értem a nyelvtant”. Nos, mindez a nyelvtanulás halála, ilyen kontextusban pedig ezerszer jobb, ha inkább bele se fog az okulásba az illető.

Hoffmann Rózsa mellett persze nem lenne választásunk, ő nem a dolog reális alapját nézi, hanem az idealizált eszmét, ami megkönnyíti a jövő munkavállalóinak életét, a magyar gazdaság fejlődését. A megvalósulás azonban – sóhaj – egyelőre még messze van a hétköznapok realitásától: ahhoz ugyanis egy egészen más oktatási rendszer, pedagógus-presztízs és mindenek előtt szemlélet lenne szükséges.

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

31 hozzászólás Három idegen nyelv – oké, de reális ez egyáltalán? bejegyzéshez

  1. Ami az iskolai nyelvoktatást illeti,az botrány. Ha őszinte akarok lenni,azt amit tudok, nem az iskola padban kapartam össze,hanem önbuzgóságból, itthon, egyedül, kellemes módszerrel. A felsőoktatásba nem látok bele, a középiskolai körülmények viszont önmagukért beszélnek, maximálisan osztozom nézetedben, miszerint tisztelet azoknak akik hivatástudatból ezen a pályán maradnak. (Nálunk,az újságírón is van 2 kiégett pedagógus,holott alig idősebbek mint én,ez sokat elmond azt hiszem) A tanárokat jobb esetben le se szarják, rosszabb esetben nap mint nap megalázzák, s ennek tükrében valóban kevés akad közöttük,akik állják a sarat, s tudásuk maximumát át is tudják nyújtani-már annak,aki azt hajlandó befogadni. Engem mindig a matek tanáraim szuttyongattak, s alaposan a földbe is döngölt egyik másik az olyan esetekkel,mikor én vért izzadva kínlódtam,de nem ment. S erre a pedagógus reakciója nem az volt, hogy alternatívát nyújtson elém,mit lehetne ezzel kezdeni, hanem -emlékszem- megállt a padom előtt, összefonta a kezét és mély sóhajtások közepette feltette a kérdést ‘hát magával mit kezdjek’. Azt,hogy létezik egyáltalán olyan, hogy diszkalkúlia vizsgálta,s felmentés is szerezhető, a korrepetáló fiútól tudtam meg, aki 1 hónap után rá jött,itt súlyosabb a helyzet. Ha ő nincs, talán még mindig a harmadikban ülnék. A három nyelv szép és jó, csak éppen az embereknek és legfőképp a hozzá állásuknak kéne változnia,amíg ez a ‘büdös a munka’ hangulat uralkodik (hogyne lenne büdös,kevés ember munkáját ismerik el) addig egy ilyen ötlet csak értelmetlen plusz teher. Teljesen mindegy kívül mit hadonászunk, ha belül nincs rend.

    • Gondolkoztam rajta, hogy beleírjam a posztba, hogy az önfejlesztés mennyire fontos – nem csak nyelvtanuláskor, csak ott a legszükségesebb és leglátványosabb, ugye. Viszont azt hiszem, az egy egészen más téma, hiszen egyénfüggő, az oktatásügyben pedig általános szabályok kellenek. Nem mondhatjuk azt, hogy Kiss Józsika szülei gazdagok, kifizetik a különtanárt, Nagy Pistike meg szorgalmas, majd megtanulja otthon egyedül vagy a játékokból. Szóval igen, jól tetted, hogy a vacak képzés ellenére is nyitott voltál a tanulásra.

      ps.: BTW, van itt egy posztom a diszkalkuliáról is.

      • Ebben tapasztalatom van, anno a töritanár lánya, meg a konzervipari fejes lánya, meg a tesitanár lánya járt különtanárhoz, mert meg tudták fizetni. Sőt, a két tanárgyerek ott nyelvvizsgázott, ahol a töritanár érettségi elnök volt és könnyebb vizsgájuk volt persze.
        Én meg nekiültem a könyvnek, többször átrágtam, addig csináltam a teszteket, amíg flottul nem mentek, éjjel-nappal az adott nyelven hallgattam zenét, angol előtt ugye filmet. És meglett a hatása, jóval olcsóbban.
        Így tehát bennem valami olyasmi alakult ki a magántanár fogalmát illetően, hogy gyakorlatilag korrepetitor… :P

  2. Ahogy látom, leginkább “azoknak van nyelvérzékük” (tehát azoknak könnyebb megtanulni egy idegen nyelvet), akik a magyar nyelv szabályaival is tisztában vannak, és a szókincsük is széles skálán mozog, mert mondjuk olvasnak. Na, meg az se mindegy, hogy mi motiválja az illetőt a nyelvtanulásban. :)

    • Így van. A legtöbb dolog, ami az ún. “nyelvérzékhez” kell, kicsi korban fejleszthető – persze a logikai érzék vagy a mozgás, hallás is fejleszthető, de ne feledjük: egy nyelvet legeslegkésőbb 5,5 éves koráig minden egészséges ember megtanul, tehát nyelvtanulásban mindenkinek van némi tapasztalata…

  3. Ha meglenne az a fajta választási szabadság a magyar oktatási rendszerben, hogy tényleg szakosodni lehessen (értem úgy példának okáért, hogy aki nyelvet akar tanulni, az tanuljon x mennyiségű nyelvet és csak a számára elegendő mennyiségű többi tárgyat, aki matekozni akar, az matekozzon és legyen az a fő tárgya), akkor könnyebb lenne, de az egész rendszer valóban szocialista kövesedés és mindenből egyenlően magas szintű tudást próbál megkövetelni.
    Szerencsémre az angol tanárom (a második, mert az első egy húszéves kislány volt és ő maga se tudott angolul, sztem a mostani tudásommal ledöngölném már) az inkább beszélgetni próbált, én meg rájöttem, h filmet nézni fontosabb, mint nyelvtant magolni (legalábbis míg nincs ingergazdag környezet, hogy lehessen kivel beszélgetni is). De tény és való, hogy a valódi angoltudásom az aiesecben a külföldiekkel való dumcsizás közben szereztem.
    Viszont ha most kéne középsuliban választani, akkor kermark + legalább 3 nyelv, csak hát sajna 1997-ben még nem tudtuk, mi lesz 2010-ben a tendencia. 2005-ben meg még mindig hülye voltam a matekhoz és csak sima közgáz szak volt. bezzeg egy évvel később jöhettem volna kermarkra.

    • Azt látom, hogy kicsi gyerekeknél még nem baj, ha a nyelvtanár nem profi beszélő – fontosabb, hogy jó pedagógus legyen, sok dalt és mesét, verset ismerjen és jól adja őket elő, fel tudja kelteni a gyerekek érdeklődését a nyelv és a kultúra iránt. Persze ideális az lenne, ha mellé szakmailag is ott lenne a szeren, de az én egyik gyerekkori nyelvtanárom se nagyon tudott angolul, mégis azon a ponton az elég volt… később ez már nyilván gátja a tanulásnak.

      A preferenciák szerinti tanulás fontos volna, hiszen az érdeklődés és érzék középiskolás korban már nem változik: max az, hogy a gyerek konkrétan matematikus, mérnök vagy matektanár akar lenni. A tanárok és a szülők sokszor azt az érzetet keltik, hogy 14 éves korig pályát kell választani – ma már 34 évesen se tették még ezt sokan, és ez nem is baj. Folyton tanulunk, kipróbáljuk magunkat, fejlődünk, képezzük magunkat, keresünk és találunk.

  4. Szerintem az elképzelés önmagában nem lenne rossz, csakhogy… először azt kellene elérni, hogy egy (azaz 1) idegen nyelv ismerete / használata menjen készség szintjén, értsd: az adott nyelven az illető bármikor meg tudjon szólalni, és hétköznapi szituációkban kommunikálni. Egyelőre a többség számára még ez sem realitás sajnos.

    Ha ebben nem kullognánk nemzetközi összehasonlításban annyira hátul, akkor lenne értelme 2-3 idegen nyelv tudását is megkövetelni. Félő, hogy így az lesz, hogy 3 nyelvet fognak _tanítani_, de az érettségizők majd egyiken sem fognak tudni megszólalni… Én a 2. és 3. nyelv tanítására fordított időt (de legalábbis a harmadikét feltétlenül) az első nyelvre fordítanám…

    • Utánunk bizony EU-s szinten már csak az angolok jönnek idegen nyelvtudásban, mert ugye ők nincsenek ráutalva a dologra… :)))))))))))))

      Teljesen egyetértek: legyen az az alapcél, hogy legalább angolul mindenki tudjon használható szinten.

  5. jahm, igazából nem tudom, hogy Hoffmann Rózsa melyik dimenzióból pottyant közénk, mert, hogy nem ebben a valóságban él, az tutibiztos.

    most őszintén, három idegennyelv?! jó lenne, ha először eljutnánk az egyig…

    (grr, agyamra megy ez a nő. XD)

  6. Szerintem átlagos vagy afölötti képességekkel két idegen nyelv lenne reális, mocskosul jó tanárokkal akik aktivizálnak – ja és lehetőséggel., hogy válassz a nyelvek közül. Urduul nyilván sosem fognak a nyolcadik kerületi általános iskolások tanulni, de – tudom, utópia – jó lenne, ha az angol, német, olasz, francia, spanyol kvintett lehetősége megvolna. nekem például a gimis német nagyon rossz volt, ha latin nyelvet tanulhattam volna, az felért volna egy megváltással – az eredeti terv is ez volt, és később a spanyol szeretetet is ezt igazolta.
    Átlag alatti képességekkel meg van, hogy a magyar is nehezen abszolválható, egy kis alap angol meg már maga a mennyország.
    És kéne sok, motivált tanár, akik beszélgetnek, nem beszéltetnek, kellene angol szövegű dalokat hallgatni és angolul filmet nézni, meg olvasni, nekem ezek rengeteget segítettek.
    Persze, előbb rendesen ki kéne fizetni a tanárokat a melóért… akkor ők is jobban lelkesednének.

    • Na igen, ott kéne rendet rakni, hogy ne azt a világot éljük, amikor a kommunizmus a tanárokat a társadalmi megbecsültség szinte legaljára szorította és azóta sem sikerült nekik fentebb kapaszkodni. Én borzasztóan szeretnék tanítani, de azért nem is csinálom meg a tanárképzést, mert nem vagyok hajlandó egy olyan irodalmi/nyelvtani tanmenethez asszisztálni, ahol a diáknak és a tanárnak zéró szabadsága van a műértelmezésben, hanem egyszerűen át kell nyomni amit Mohácsy “IdiótaBaromÁllat” Károly leír a könyvében. Nyelvtan ugyanígy. Fel nem tudnám idézni, mit tanultunk a gimiben nyelvtan órán – sztem semmit a nyolc év alatt. És ez nem Editke néni hibája volt, ő még Papp István professzornál tanult és tudott nagyon sokat.

      Btw. ha már nyelvoktatás, múltkor megcsináltam egy angol tesztet facebookon, igaz folyékonyan, kis felkészüléssel tárgyalószintet megütve csevegek angolul, de a sok hülye kivétel számonkérése miatt a rendszer azt javasolta, menjek el középfokú nyelvvizsga felkészítőre:P
      Ez is a baj a magyar nyelvoktatással: nem azt tanítják, amit tudni kell, hanem amire a büdös életben semmi szükség nem lesz, ha nem akar valaki tolmács vagy épp műfordító lenni…

      • Á, sztem az a teszt kamu, ez ne frusztráljon, engem is előkészítőre küldött volna (bár asszem azt nem írta, milyen szinten, mindenesetre többre értékelem a meglevő felsőfokú papíromat, mint egy fácsés tesztet, és az ráadásul egynyelvű vizsga, nem egy bebifláztad-é a rendhagyó szabályokat bullshit)

    • A neonon voltak kommentelők, akik azt írták, ők elsőben elkezdték az angolt, ötödikben a németet, kilencedikben pedig lehetett választani spanyolt vagy franciát. Szóval van benne ráció, de tényleg egy a minimum (normális szinten), kettő az ideális, a harmadik meg legyen választható. Biztos sokan szívesebben választanák, mint a humán érdeklődésűek számára leggyakrabban elérhető magyar és töri faktot (nálunk volt pszicho és filozófia legalább, manapság már biztos van kommunikáció – de akkor is, plusz egy nyelv csak hasznosabb). Az is igaz persze, hogy ifjabb korban fogékonyabb az ember, mint 16 évesen már, mire odáig jut, hogy a két első nyelvet használni tudja…

      • Azt írták, hogy elkezdték:))) A németet én is elkezdtem gimi elsőben, még vizsgám is van, elvileg középfokon beszélek, gyakorlatilag kb. semennyire… Aki amúgy is kicsi zseni, annak megy hat nyelv is, de szerintem egyelőre először a funkcionális egy nyelvet kéne mindenki számára betonba önteni, azután a kettő… és így tovább… mert hát kell a kihívás, anélkül nem lehet felhúzni senkit semmilyen szinten… de ha más a kihívás, ha megkérnek arra, hogy írjak egy novellát, mintha egy családregényt, ugye :)

  7. Én imádom a nyelveket, de a három kötelező nyelv szerintem is sok. A harmadik nyelv oktatása esetleg lehetne valamilyen fakultáció keretében, amit felvehetne az aki nagyon szeretné, de így nem sok értelme van.
    Ha csak abból indulok ki, hogy én egy elég jó hatosztályos gimnáziumba jártam (az Apáczaiba), és két idegen nyelvet tanultunk kötelezően, de még itt is sok volt ez bizonyos embereknek, akkor nem tudom, milyen lenne három nyelv gyengébb iskolákban. Mert nálunk szerintem a tanárok nagyon jók voltak, de ahol gyengébb a tanár azok miatt a problémák miatt amiket írtál, és hát valljuk be, a diákság színvonala se szárnyal az egekben, ott nem tudom, mit kezdenének ezzel.
    Mondjuk a nyelv tényleg baromi fontos, de lehet hogy erről már én is írok egy posztot mert most hirtelen annyi mondanivaló gyűlt össze bennem. :)

    • Ez érdekes dolog, mert én nyolcadikban sokat szenvedtem azzal, hogy olyan középiskolát találjak, ahol két idegen nyelvet is haladó szinten lehet tanulni. Ez 1996-ban iszonyú ritka volt!!! Örültem, hogy találtam ilyet, és előfelvételiben fel is vettek versenyeredménnyel (amúgy soha nem kerülök be), erre szeptemberben kiderült, hogy a két haladó nyelves csoport némettudása a béka feneke alatt, maximum bemutatkozni tudnak. Szörnyű volt, de a németesekhez meg nem mehettem, mert ők meg nagyobb óraszámban tanultak németet, mint mi. Német tagozatos általánosból jöttem, nyolcadikban közelebb voltam a középfokúhoz, mint másfél évvel később, amikor megcsináltam végül. Persze az általános iskolai némettanárom segítségével, nyilván. Pedig a mi tanáraink is jók voltak, csak akkoriban még nem volt olyan szinten a nyelvoktatás, hogy az általános iskolások két nyelvet alapfok fölötti szinten beszéltek volna. Igény sem volt még rá! Szóval érdekes dolog ez, na.

  8. én tök hülye vagyok a nyelvekhez… részemről az angolt tenném kötelezővé…és ezt emelném majd anyanyelvi szintre… 3 nyelv? még magyarul sem tudnak lassan a mai gimnazisták… :(

    • Az biztos, hogy az anyanyelvismerettel nagy gázok vannak. Pár éve az érettségin már feladat a szövegértés (magyar gyerekek értsenek meg magyar nyelvű szöveget), mert katasztrofális a helyzet. Én hivatalból látom, hogy nagy a gond, a 10-14 évesek óriási hányada nem érti, amit olvas. Ez tragédia!

      Egyébként kétlem, hogy rossz a nyelvérzéked, mert választékosan fejezed ki magad meg a helyesírásod, nyelvtanod is jó, tehát valószínű, hogy egyszerűen el lett hanyagolva az iskolában ez a képességed vagy éppen – ami még rosszabb – demotivált valami még gyerekként. Mondjuk hülye módszerrel próbáltak tanítani és te ezért hülyének érezted magad – ez sajnos gyakran megesik, és az ilyen nyelvtanulóknak sokszor nehezebb dolguk van legyőzni a kishitűséget, mint azoknak, akik 50 éves korukig egy szót sem hallottak az adott nyelven (igen, volt ilyen tanítványom is :)).

  9. névtelenülírninemmenő // december 8, 2010 - 15:01 // Válasz

    jajj de irigylem őket ezért, ha tényleg bevezetik nekik… nekem az angol meg a német volt középiskolában is a kedvenc,és szívesen tanultam volna még mellé olaszt és finnt, vagy esetleg franciát, spanyolt is. Én ezt nem tenném automatikusan kötelezővé, csak akinek tényleg van kedve/tehetsége ehhez, de sztem azért elég sokan vannak azok is akik szeretnek nyelvet tanulni, akár többet is egyszerre.
    Egyébként ez a jövő, nálunk a főiskolán nem győzik hangsúlyozni, hogy angolból és németből egy felsőfok körüli tudás az alap, de mellé kell még egy “egzotikus” idegennyelv, pl japán, kínai, arab, mert ezeket kevesen tanulják, és sokkal könnyebb velük elhelyezkedni. És főiskolán nekünk is 2 nyelv van amit elég magas szinten kell elsajátítani a 3 év alatt (szakmai B2, C1), de 3.nyelvet csak akkor lehet felvenni, ha már legalább az egyikből teljesítve van a követelmény! Sztem reálisabb lenne így csinálni náluk is.
    Én sajnos a finnel vagyok így, hogy halasztgatva, magolva tanulgatom immár sokadik éve, pedig nagyon érdekel az is de önállóan tanulom, és kicsit nehéz sztem, még megfelelő könyvet is beszerezni hozzá, az olasz sokkal jobban megy,azt is nagyon szeretem.

    • A finn igen… az számomra is vonzó. El tudom képzelni, milyen nehéz lehet megfelelő könyvet és egyéb anyagokat találni! (Bár most már ez biztos változik, mert sokan költöznek Finnhonba a lehetőségek miatt, ezért fejlődik a finn, mint idegennyelv módszertan…)

      Hát igen, amikor már megvolt a két középfokúnk és nem volt kötelező nyelvórára járni tizedikben, mi is elkezdtük a franciát. De heti 2-3 óra nem volt elég, engem le se kötött, plusz inspirált az, hogy tvább alhatok/előbb mehetek haza… szóval azt elhanyagoltam. Viszont egyetemen tanultam szlovént, ami jó poén volt – hasznos lett volna tökéletesen megtanulni, de idő és keret nem volt rá sajnos. Pedig a szomszédnyelv hasznos, és egy szláv nyelv után könnyen jött volna a többi. Érdekes, hatodikban önszorgalomból egy évig egyedül tanultam otthon svédet, és most is többet megértek belőle, mint a franciából és a szlovénből… szóval rengeteget számít, hogy hány éves az ember. Ma már a nyelvtanulás per se nem köt le, de nyelvészetileg, hobbiszinten nagyon érdekel minden nyelv működése.

  10. Hát az a baj, hogy Magyarország annyira a béka segge alatt van, hogy szinte esélye sincs annak normális állást találnia, aki nem tud valamilyen nyelven. Aktív álláskeresőként látom, hogy pl. nyugaton több az osztrák cég, így perfekt német tudással lehet csak pályázni. Nos, az pedig a másik, hogy se diplomával, se középfokú végzettséggel nem lehet könnyen elhelyezkedni.

  11. Pont ma jött ki a Workania-kutatás, hogy milyen nyelveket kérnek nagy számban a munkaadók. És láss csodát: a német évről évre nő, tavaly kb. 11 százaléknál kellett, ma 14,4-nél! Érthető, miért…

  12. “Ha őszinte akarok lenni,azt amit tudok, nem az iskola padban kapartam össze,hanem önbuzgóságból, itthon, egyedül, kellemes módszerrel.” Detto. A Gond az, hogy amíg a tanárok pl. a középsulikban is éhbérért dolgoznak és elvesztik a küldetéstudatukat, ami az lenne, hogy teljes erőbedobással tanítsanak, addig a helyzet nem fog változni. A középsuli alatt én sem tudtam volna letenni a nyelvvizsgát, ha nem járok különórákra és nem fordítok folyamatosan itthon. Tehát, míg régebben a diákoknak 1 nyelvet nem tudtak normálisan megtanítani, a jövőben ez 3-ra fog nőni. Azzal egyetértek, hogy jó, ha van lehetőség az intézményekben több nyelvet tanulni (mondjuk fakultatív tantárgyként), de hülyeség, hogy kötelezzék rá a nebulókat, akiknek a többségét ráadásul nem is érdekli a dolog.

  13. az ötlet meglepően értelmes, a kivitelezés pedig a hazánkban megszokott módon lehetetlen. ilyen gyorsan legalábbis biztosan. szeretem az újdonságokat, a fejlődést, és hasznosnak tartom, h a bolognai képzés alapszintjével szerintem sokkal több tudást kaptam, mint a szakpáros hallgatók. nagyon szimpatikus az is, h 1 adott alapszak után számos mester közül lehet választani teljes kreditérték vagy legalább a többség beszámításával. ugyanakkor néha eszembe jut: nem jártam volna-e jobban angol-kommal a sima komm helyett? dehogynem. viszont születési dátumomból adódóan nem volt választási lehetőségem, így ezen filózni olyan, mint a “ha farkam lenne, fiú lennék” téma. de ha azt kérdeznék, h szeretnék-e olyan suliba járni, ahol 2-3 idegennyelvet akarnak a fejembe verni, gondolkodás nélkül visítanék igent, pedig az én középiskolámban (1 szakközép az országos top10-ből) még az angol is csak annak jöhetett össze, aki nyelvsuliba / magántanárhoz járt. az általános iskolai franciáról meg ne is beszéljünk, hét és fél év alatt az alapfok közelébe nem juthattam vele, igencsak rá kellett tanulnom tavalyelőtt, h legyen belőle legalább valamilyen papírom. két éve pedig hiába próbálkozom spanyollal és olasszal, a város 1 nyelvsulijában sem jött össze a csoport, pedig van jó néhány hely, meg jelentkező is, de mindenki angolt + németet akar. c’est la vie, nyelvtanulásom jelenleg igencsak megrekedt. viszont halleluja, mert a jolly jokernek számító “angol felső” 17 éves korom óta megvan. (ne firtassuk, mit felejtettem 4,5 év alatt @=P)

    • Valahol az is durva, hogy cirka öt évente totálisan átrendeződik az oktatási rendszer. “nem jártam volna-e jobban angol-kommal a sima komm helyett? dehogynem. viszont születési dátumomból adódóan nem volt választási lehetőségem” – én ugyanezen gondolkoztam, csak fordítva: mikor kezdtem az egyetemet, nem volt még ilyen kombó, de volt B-szak a harmadik félévtől… mire eljutottam addig, megszűnt a B-szak rendszer. Igaz, kicsit tényleg büfé szaknak tűnik… na nem mintha olyan területen dolgoznék, ahol számít, milyen diploma van vagy van-e diploma, szóval voltaképpen gyakorlati szinten is tök mindegy.

  14. Húsba vágó téma – legalábbis számomra (no és még pár ezer/tízezer sorstársam számára is). Középiskolában németet tanultam/tanítottak, és egészen jól ment. Sajnos, nem volt rá szükség sehol, ezért sokat felejtettem. Most az angol nyelv szinte a kötelező mindenütt és/vagy francia is (a városban ahol élek, ez a két nyelv a boldogulás záloga). Szóval, tavasz óta angolul tanulok. Mivel dolgozom, csak tanfolyam jöhet szóba, heti kétszer két óra. Kevés. Kénytelen vagyok itthon is tanulni, sőt, elsősorban itthon, hiszen a 120 perces órán kb 20 perc jut rám statisztikailag, ugyanis 6 fős csoportokban tanulunk. De ez így ebben a formában nem igaz. Az óra első fél órájában szódolgozat, házi feladat megbeszélése és egyéb adminisztráció. A következő fél óra olvasás/fordítás. Mindenki olvas egy pár mondatot, amit le is fordíthat. A gyengébbek (elnézést) akár 10 percig is elgyötrődnek két mondattal. Szóval, mire újra rám kerül a sor, már el is telt 60 perc. A következő fél óra az új nyelvtani részek elsajátítása. A maradék fél órában pedig beszélgethetünk. Többnyire egymással. Magyar akcentussal, magyar akcentust hallgatva, rosszul megfogalmazott, szánalmas nyöszörgéseket. A tanár kijavítja a hibákat – persze csak ha meghallja a nagy hangzavar közepette. És már ki is csöngettek. Újabb foglalkozáson vagyok túl, amin max pár új szóval gazdagodtam. Két hónapig mentek így a dolgok, utána meguntam. Vége a tanfolyamnak, itthon tanulok. Angol nyelvű filmeket nézek, ha kell, többször is megnézem/meghallgatom. Angol nyelvű rádió riportokat hallgatok, kinyomtatom a szöveget, fordítok, és minden nap pár órát azzal szórakozom, hogy az eredeti angol szöveget hallgatva, hangosan ismétlem, amit hallok. Egy hét alatt többet tanultam, mint a tanfolyam két hónapja alatt. Igaz, nincs kivel beszélgetnem, de már elég jól megértem a különböző akcentusokat is. Készülök a nyelvvizsgára. Talán oda elég lesz, amit eddig “felszedtem”. Kérdés az, elég lesz-e egy állásinterjún?

5 visszakövetés / visszajelzés

  1. Casi todo lo que pienso sobre las lenguas extranjeras | Sophie writes
  2. Na ja… nyelvtanítás :D « A MAGYAR VIZSGASZAKÉRTŐ
  3. Kitántorgók – avagy a jövőre váltott múlt | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  4. Szerződés az állammal: a diplomás fiatalok nem mehetnek külföldre dolgozni? | Eszter's Offtopic
  5. Tudás csak belső motivációból fakadhat | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: