Aktuális

X- és Y-generációs szakadékok: vajon te “a generációdnak megfelelően” kommunikálsz?

Már a születési évszám se garancia semmire

Írtam már korábban az Y-generációról, de most Zsófi, Szonja és Marcsi egyszerre ihletett meg a "tech és életmód" téma generációs vonatkozásai kapcsán. Közhely, de igaz: a kommunikáció embertársainkkal életünk legmeghatározóbb szegmense, hiszen mindenkinek vannak rokonai, barátai, szerettei, osztály- és munkatársai, szomszédai, és még a legelveszettebb remetét is interperszonális kapcsolatokra kényszeríti  olykor az élet. Az pedig, ahogyan kommunikálunk, elválaszthatatlan a kortól, amelyben élünk és a körülményektől, amelyek adottak... no és az egyéni vérmérséklettől, személyiségjegyektől. Erről lesz szó ebben a posztban. Múlt héten írtam arról, hogy egy ismerős személyes sértésnek vette, hogy (név nélkül, személyes adatok megváltoztatásával) róla írtam és őt idéztem egy számomra fontos kérdés feldolgozása és bemutatása kapcsán. Már ezt a viselkedést se értettem, de még kevésbé fogtam fel, hogy ha őt zavarja a nyilvánosság, akkor miért leplezi le magát saját névvel önként, pusztán azért, hogy nagyközönség előtt próbáljon meg kést döfni a hátamba. Az én olvasatomban a nyilvános naplót a személyes elemek teszik hitelessé, míg a konkrét személyek közötti konfliktust négyszemközt - online vagy offline - kell rendezni.

Az én attitűdöm tipikus Y-generációs hozzáállás, és csodálkoztam azon, hogy a szóban forgó ismerős tökéletesen járatlan a webkettő világában, noha pár héttel fiatalabb nálam, nem ötven évvel idősebb. Az Y-generáció az 1982-1995 között születetteket foglalja magában, gyakran nevezik őket “ezredfordulós” generációnak is. A sztereotípia szerint kütyüfüggő, internet mellett felnőtt, “multitaszkolós”, nyíltan kommunikáló korosztályról van szó, de azt hiszem, az Y-osok hozzáállásukban, gondolkozásukban is eltérnek az őket megelőző X-generációtól (egészen más például a munkához való viszonya is az Y-osoknak, mint az X-eseknek, erről korábban a neon Karrier rovatában többször is írtam).

Nemrég alkalmam nyílt egy tökéletes, kései Y-gen tag természetrajzát elkészíteni: céges feladat volt, hogy az Internet Hungary kiadványhoz válasszak egy dream readert (az adott termék célcsoportját leginkább fedő, ideális olvasót), akit kizárólag az online világban hagyott nyomaira támaszkodva mutatok be, majd interjút készítek vele, összevetve az internet alapján összerakott profilt a valósággal. Más szerkesztőségek is megkapták a feladatot, de azt hiszem, az enyém sikerült a legjobban: persze nem azért, mert zseni vagyok, hanem mert nekem volt a legeslegkönnyebb dolgom. A kiadó többi felülete nem az Y és Z generációhoz szól, hanem az X-hez és a baby boomerekhez, tehát az “átlagos” (= kor, nem, lakóhely szerint tipikus) olvasó online jelenléte és kommunikációja is egészen más.

Már öt éve napi szinten az Y-generáció fiatalabbik szegmensével foglalkozom (akiket néhol Z-generációnak is hívnak), mégis meglepett az eredmény: kedves, szimpatikus és értelmes alanyomról mindent megtaláltam a neten a konkrétumok és az elvont gondolatok szintjén is, ugyanakkor ő egyáltalán nem tartotta túlzásnak, hogy ennyi minden publikus vele kapcsolatban. Az ő felfogása szerint ez teljesen természetes, míg az én hozzáállásom épp annyiban más, amennyivel idősebb vagyok nála: rólam is minden megtalálható a neten (talán a konkrét adatok kivételével: szülők neve, lakcím, iskoláim és tanáraim neve-címe stb., stb.), de én már úgy érzem, kicsit oversharing-gyanús ennyi nyilvános adat és gondolat rólam, sőt, bevallom: néha szorongok is, nem rombolom-e le a pozitív public image esélyét az intenzív, személyes online jelenléttel. Egyértelmű, hogy a különbség a kommunikációs környezet másságában rejlik, amiben mindketten – tizenegynehány év különbséggel – felnőttünk.

Még ettől is érdekesebb, hogy természetesen nem csak a kontextus határozza meg a kommunikáció kereteit, hanem az egyéni adottságok is (személyiségtípus: flegmatikus, szangvinikus, kolerikus, melankolikus; extrovertált, introvertált stb.). Kedvenc Y-generáció-szakértőm, Penelope Trunk szerint éppen ezért nem a születési év az egyetlen dolog, ami meghatározza, melyik generációhoz tartozunk, hanem az újdonságok felé való nyitásunk képessége is. A Brazen Carreerist Y-generációs közösségi portál alapítója tehát egy kis tesztet is készített arról, melyik generációhoz tartozunk kommunikációs szokásaink alapján:

Van saját honlapod? (1 pont)

Készítettél már más számára honlapot? (2 pont)

Használsz azonnal üzenetváltást, ha a barátaiddal beszélsz? (1 pont)

Szoktál sms-t írni a barátaidnak? (2 ponts)

Szoktál videókat nézegetni a YouTube-on? (1 pont)

Szoktál netről szedett videófájlokat remixelni? (2 pont)

Fizettél már zeneletöltésért a neten? (1 pont)

Tudod, honnan lehet ingyenesen illegális zenefájlokat letölteni? (2 pont)

Írsz szakmai blogot? (1 pont)

A blogod amolyan online naplónak számít? (2 pont)

Megnyitottad már a MySpace-t legalább ötször?* (1 pont)

Kommunikálsz a barátaiddal a Facebookon keresztül? (2 pont)

Szoktál e-mailben kommunikálni a szüleiddel? (1 pont)

Kommunikáltál már sms-ben a szüleiddel? (2 pont)

Készítesz fotókat a telefonoddal?* (1 pont)

A telefonoddal készített fotókat megosztod a barátaiddal? (2 pont)

0-1 pont – Baby Boomer

2-6 pont – Generation Jones

6- 12 pont – X-generáció

12 or over – Y-generáció

*a teszt 2007-ben készült

Nos, én 18 pontos Y-generációs figura vagyok, kommunikációs szokásai alapján a blogos említést drámaként felfogó ismerős pedig babyboomer, vagyis a második világháború után születettek népes csoportjához tartozik (nálunk nyilván a Ratkó-korszak gyerekei lennének), emellett pedig introvertált és flegmatikus alkat – mindez szinte predesztinálja a webkettes kommunikáció teljes elutasítását. Sokan meglepődnek a generáció tagjai közül, hogy 1. a régi, közeli, bizalmas barátok között is intenzív és élénk az online kommunikáció; 2. netes kontextusban is megismerünk olyan embereket, akik a való életben is bizalmas barátainkká válnak. Újabb kommunikációt befolyásoló generációs különbséghez érkeztünk tehát.

A dolog tehát bonyolult, de csodálatos – és lebilincselően izgalmas. Ezért is szeretem szenvedélyesen a munkámat, többek között.

az 1982-1995 között születetteket foglalja magában. Gyakran nevezik őket “ezredfordulós” generációnak is.
Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

19 hozzászólás X- és Y-generációs szakadékok: vajon te “a generációdnak megfelelően” kommunikálsz? bejegyzéshez

  1. 21 pont :) nagyon Y :)

    • Csak a szülőkön szerezhettél nálam több pontot! Én már hét éve tanítom sms-t olvasni apámat, de még mindig semmi (anyukán nem élte meg a mobiltelókat és az internetet már), tehát az online jelenlétbe való bevezetésével nem is próbálkoztam. <3 Igaz, néha már megkér, hogy nézzek meg neki NB3-as meccs-eredményeket a neten. Ha az fél pontot ér, akkor nekem 18,5 jött ki. :)

      • Valszeg. Bár apám az a fajta, aki borzasztóan ellene van minden ilyesminek, de néha belátja, hogy jó, ha a mobil nála van. Ezért van egy ezeréves féltégla nokiája, amin már el tudja olvasni, ha írok neki valamit- évezredenként 1x – meg egyszer már írt nekem 3 szavas smst is, nagy nehezen kilogikázta, hogy lehet a gombokkal betűket varázsolni a kijelzőre :)
        Anyukám most gyűjtötte be öcsém régi telóját, hogy nála is “vész esetére”. Nálunk a mami a csúcs: imádja a teletextet :)

  2. Lehet vitatkozni Penelope-pal? Szerintem nem annyira ezek a kérdések relevánsak (mert akár munka révén is összejöhet annyi pont, ami a magánéletedben jellemző kommunikációs sémánál “későbbinek” mutat), hanem hogy milyen gyakran élsz ezekkel a csatornákkal, és mire, pontosan hogyan használod.
    Sms-ezel és mailezel a szülőkkel és barátokkal – ok, ha XY barátnője külföldre megy férjhez, ő pedig meglátogatja, anyagilag kifizetődőbb mindenkivel sms és online kommunikálni. Így lehet, hogy amúgy nem X-generációs, de már ebből összejöhet elég pont. Kommunikálsz a Facebookon, de mit – lájkolsí egy állapotot hetente, vagy mindent kiírsí? Állandóan SMS-ezel vagy írsz egyet karácsonyra? Emilezel egy elektronikus képeslapot, vagy naponta “jelentesz” haza is? Van honlapod, de oda a vállalkozásod adatait teszed ki, vagy az életed? Milyen gyakran, milyen szövegezéssel kommunikálsz, mennyire vagy indiszkrét mafaddal, másokkal szemben (bár ez lehet, hogy már intelligencia kérdése…)?
    Én nem mennyiségi, hanem minőségi szempontból nézném, hogy ki X, ki Y és ki Z

  3. Good point. Szerintem a kis teszt csak egy része a teljes témának, tény – pusztán ez alapján túlzás volna megmondani, ki hogyan kommunikál 100 százalék pontossággal. Viszont én úgy látom, hogy aki a munkájának köszönhetően közel kerül ezekhez a csatornákhoz, az általában
    a, vagy már korábban is használta őket magáncélokra, és azért került bele “hivatalosan” is (pl. én – az exmelóhelyen a kiválasztásnál szempont volt, hogy felhasználóként már jelen voltam a felületen, amit rám bíztak)
    b, vagy bizonyos keretek között használja őket magáncélokra is (még ha nem is úgy, mint mi – a “kommunikálsz-e facebookon” kérdés azért jó, mert rengeteg 1950-70 között született ismerős van fent, akik barátnak jelöltek, de soha nem posztolnak vagy akár üzennek ott, még olyan meló-related ügyekben sem, amilyen a te önkéntesekről szóló anyagodhoz történő segítségkérés volt).

    Szóval igaz, hogy a teszt “nem minden”, de sztem az “informális” (opcionális) és a “formális” (kötelező) kommunikáció nem válik el igazán egymástól, az egyik területen beépült komm. forma a másikba is beépül előbb-utóbb. Én pl. meglepődtem, hogy sokan az 1950-70 közötti generációból simán küldenek csak hivatalos kontextusban kezelt üzleti partnereiknek és alvállalkozóiknak vicces láncleveleket – ez számomra pl. tabu és komolytalan (még a barátoknak is csak nagyon-nagyon különleges esetben…), de ők ezt CEO-ként és sajtóvezetőként is megteszik…

    Azt látom, hogy akik nem fogékonyak viszont az új dolgokra, azok akkor sem használják őket, ha fontos és praktikus lenne személyes- és munkaszempontból is. Pl. ott van apukám: amikor Amerikában voltam egy évig, nagyon ágált az internet és sms ellen, igaz, akkor – 1998/99 – még jóval bonyolultabb és kevésbé elterjedt volt a dolog itthon, mint most. Viszont ma is ódzkodik tőle… Csinálhatnék neki vmi egyszerű honlapot vagy facsét munkaügyben, de ez az egész nagyon idegen neki és kimondottan zavarná.

    • Persze egy tesztnek egyszerűsítőnek is kell lennie, különben nem lenne teszt, az tuti. De szerintem – azt nem tudom, milyen sűrűséggel – akad, akit úgy “szippant be” valami, hogy a munka felől érkezik. Képzeletbeli példa – végy egy tanárnőt, ne is ötvenes, harmincast, aki nem annyira webkettes, de mondjuk iWiW-en fenn van, ahol tanítványai YouTube linkeket osztanak meg, kitesznek bloglinket stb, egyszer kíváncsiságból beleolvas valamibe, megnézi – és aztán elkapja a fonalat. Tudom, ez mind teória… de pl anyukám emilezik, netezik, fenn van iwiwen, van farmja valami ilyen hülye játszós oldalon, és azt ugyan el nem tudom képzelni, hogy elkezdjen skype-olni vagy hasonlók, de azért mint ötvenes így is egész integrálódott a webvilágba. Vagy az idős néni, aki pár éve halt meg itt az emeleten – nyolcvan fölött én tanítottam számítógépet kezelni, mailt írni.
      Mindenesetre ezek marha jó kutatási témák szerintem.

  4. a dream reader-ös feladat meglehetősen bejövős. a teszten meg 19 pontot értem el. továbbá a számlámra írható, h ötvenes szüleimet belerángattam a világhálóba (nem várt előny: kajacsodák az asztalon netes receptek alapján). a közösségi portálos jelenlétemet viszont nem érzem oversharing szagúnak, de a tinifórumos időszakot annál inkább. utólag nagyon örülök neki, h mind a 15 ezer vagy mennyi hozzászólásom eltűnt a szájbertérben @=P

  5. Már olyan össze-vissza linkelés gyártottunk, csajok, hogy én már azt sem tudom, ki kivel van és melyik bejegyzés kihez tartozik. De én csak 8 pontos vagyok a teszten. :-)))

  6. Tényleg érdekes ez is, hogy kit mennyire zavar, hogy mi található meg róla az interneten. Az egyik jóbarátom rendszeres olvasója egy csomó blognak, de soha nem kommentel, meg Facebookon is a legtöbbször törli, ha valaki bejelöli egy fényképen, vagy ha megjelenik valami a falán. Velem egyidős, és a teszten 12-t ért el. Pedig tudja, hogyan kell használni ezeket a dolgokat, csak nem akarja.

    Ja, és eszembe jutott még egy vicces kis “teszt” is, az Oatmeal-ről: What your e-mail address says about your computer skills – ez lehet hogy inkább az amerikaiakra érvényes, itthon is lehetne ilyet összeállítani mondjuk freemaillel és a társaival.

    • Nahát, a yahoo manapság bénácskának számít? Olyasmi, mint a magyar freemail? Ettől azonnal rirútolom meg ribútolom a világképem. De tényleg, meglep.

  7. 13 ponty, de esküszöm, amint lesz egy jó kis videoszerkesztő progim, úgy mixelek majd youtube-os vidiket, hogy csak na! :DD Sőt, inkább videoklippeket készítek majd. ^^

  8. Megcsináltam a tesztet és magasan Y generációs fiatalnak számítok. Nem titkolt jóleső érzéssel dőltem hátra a székemben, a eredményt böngészve… Hiába, az overshare rám is jellemző volt régebben, most már igyekszem visszafogni magam.
    Amúgy a Battlestar Galactica tavaly elkaszált előzménysorozatában a Caprica-ban volt része a cselekményszálnak, hogy a hálózaton hagyott ujjlenyomataiból alkottak újra virtuálisan egyéneket, akik a való világban meghaltak. A sorozat egyetlen előre mutató ideája (utópia?… inkább csak idő kérdése), hogy annyi nyomot hagyunk magunk után a virtuális térben életünk során, hogy abból teljesen megismerhető személyiségünk, ha ehhez hozzávesszük még a sorozatban használt virtualizációs technológiát, akkor nem is vagyunk már olyan messze a virtuális mennyországtól, ahol örökké élhetünk… Ijesztő.

  9. amúgy 16 pont, asszem :)

  10. 18 pont. Cybergyerek vagyok. :)))))

  11. Ez is megabrutálisan érdekes cikk!
    Amúgy Vaddi, neked mi az MBTI személyiségtípusod?

    Nem szorosan kapcsolódik ide, de mégiscsak: ki hogy áll az internet anonimitással? Pl. nekem fontos, hogy akármilyen virtuális közegben is tolulok, ott anonim maradhassak – azaz ne nagyon tudják meg, hogy mi a polgári nevem, csak az általam választott nicket láthassák; igaz, hogy nagyjából ugyanazt a nicket használom mindenhol (van azért 1-2 hely, ahol nem). Na a fentebb felvázoltak miatt van az pl., hogy én nem nagyon tolulok a Facebook-on, mert ott ugye egy az egyben látszik az én rendes polgári nevem. Nemrégiben meg elutasították a regisztrációs kérelmemet egy fórumra, mert nem voltam hajlandó megadni a teljes nevemet. Rohadtul nem vágom mondjuk, hogy az admin miért ragaszkodik ahhoz, hogy megadjam a teljes nevem, amikor a fórum rendeltetését figyelembe véve ez nem igazán számít – gondolom ez lehet a heppje.

    Én, mint mondtam, az internetes anonimitást nagyon fontosnak találom; de vannak, akik pont fordítva gondolkoznak. Vannak akik szerint becsületbeli kérdés, hogy valaki a polgári nevét használja-e vagy álnevet – aki ugyanis nem vállalja fel magát névvel és pofával a neten, az egy komolytalan, becstelen suttyó. Hát szopás, annak ellenére, hogy a becsület nagyon fontos számomra, az ilyen emberek szemében mégsem leszek sose becsületes. Amúgy szerintem ez a “vállald magad teljes névvel” mentalitás konzervatív háttérre utal.

  12. 12 pont.
    De van két Y generációs gyerekem. Akkor én most hova álljak? :D

    Anonimitáshoz egy szó: láttam már épp elég rosszindulatú felhasználást ahhoz, hogy ne publikban éljek magánéletet. Most ez a konzervatív, vagy a teljes publikusság?

    Generációk és a tanulás: az én apám 60 elmúlt már, amikor bejöttek az első commodore-ok, és nekiállt, megtanulta.
    Ti se akartok leállni 30-40 éves korotok után, remélem:)

  13. “1. a régi, közeli, bizalmas barátok között is intenzív és élénk az online kommunikáció; 2. netes kontextusban is megismerünk olyan embereket, akik a való életben is bizalmas barátainkká válnak. Újabb kommunikációt befolyásoló generációs különbséghez érkeztünk tehát.” – ez nagyon igaz szerintem, legalábbis eddigi életemben ezt tapasztaltam.

    Egyébként mindössze 7 pontocskát sikerült csak szereznem, pedig nagyon sokat használom a netet kapcsolattartásra, munkához és a hobbimhoz is, sőt még honlapom is van. Aktívan fórumozok, és az általam olvasott oldalakat is gyakran kommentelem. Sok barátot, és kedves ismerőst szereztem már így.

    De utálok smst írni – szinte sosem szoktam, ha kapok, arra is inkább úgy válaszolok, hogy felhívom az illetőt vagy mailt írok neki- a telefonom meg óccsó volt, nem lehet vele fotózni, bár bevallom, én nem is szeretek fényképezni.

    Nem vagyok fent semmilyen közösségi oldalon sem. Ennek oka, hogy MegaBrutalhoz hasonlóan én is nagyon fontosnak tartom az anonmitást, nagyobb biztonságban érzem magam így. Úgy gondolom, hogy a munkatársaim zömének, és azoknak, akikkel a szakmám gyakorlása során kapcsolatba kerülök, semmi közük a magánéletemhez, vagy ahhoz, hogy mit csinálok a szabadidőmben. Barátaimnak már származott problémája ilyen esetekből, ezért én sem akarok kockáztatni.

  14. 19 pont, akkor Y. vagyok :)

11 visszakövetés / visszajelzés

  1. Tweets that mention X- és Y-generációs szakadékok: vajon te “a generációdnak megfelelően” kommunikálsz? | Vergiftet – Eszter's Offtopic -- Topsy.com
  2. Kedvenc facebook történetem « S-M-R – Szerintem…
  3. Tinik egykor és most « S-M-R – Szerintem…
  4. A 10 legrosszabb indok, amivel felvételizhet valaki | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  5. A 10 legrosszabb indok, amivel felvételizhet valaki « HR Blog Budapest
  6. Miért ne szülhetnénk ötvenhárom évesen? « tempty's blog
  7. Tényleg: miért akar mindenki pszichológus lenni? | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  8. Buli van: harmadik születésnapját ünnepli a blog | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  9. A Facebook tízparancsolata | Eszter's Offtopic
  10. Keresztes Ildikó könnyei és VV Cristofel flörtje a Híradó vezető hírei között | Eszter's Offtopic
  11. Miért nem alapít családot több fiatal… amíg fiatal? | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: