Spirituális sovinizmus

Az információ zavartalan, korlátok nélküli és anonim terjedése kedvez a hamis prófétáknak, mestereknek és módszereknek. A gyökerek hagyományaitól elszakadt, új értékrendet azonban még meg nem valósított, Kelet és Nyugat között vergődő, válság sújtotta fogyasztói társadalom tagjai – tehát a ma élő emberek a Földön – különösen nyitottak és fogékonyak minden lelki életet előtérbe helyező tanításra. A magam részéről a filozófiai és spirituális iskolák, vallásokba ágyazott misztikus tanok többségét ártalmatlannak találom, és kezdettől, ösztönösen megtalálom a közös pontokat, alapigazságokat és mélyebb összefüggéseket az adott szimbólumrendszer nyelvén, a külső máz és méz alatt. Szóval soha nem állítanék fel hierarchikus rendet hitek között, viszont van néhány szélsebesen terjedő világnézeti métely, amelyről muszáj beszélni. Ilyen például az ezoterikus körökben (is) hódító spirituális sovinizmus.

Egyes csoportok szent írásaiban már évezredekkel ezelőtt megjelent a saját nép más kultúrák rovására történő kiemelése. Ez egy bizonyos pontig természetes is: szép dolog hinnünk, hogy Magyarországon dobog a világ szíve és Szűz Mária külön lobbizik nálunk a Jóistennél. Itt azonban nem csak egy “választott nép” történelemmel egyidős teóriájáról van szó, hanem más civilizációk leigázásának jogosultságáról is ennek folyományaként. Bár nem vagyok szakértő, sejthető, hogy a hasonló képek nem Isten (vagy az egyiptomiak esetén: istenek) szavai nyomán kerültek lejegyzésre, hanem az extrém iszlamistákhoz és a keresztes háborút, gyarmatosítást spirituális okokra alapozva engedélyező keresztényekhez hasonlóan minden esetben egyes hatalmi csoportok vették “jegyzőkönyvbe”, hogy a zsidók szemszögéből például a gójok leigázhatók, elpusztíthatók. A New Age-Titok-Univerzum kultúra köré épülő spirituális összeesküvés-elmélet természetesen pont a zsidók köré épül (ezt nevezik karmának?), akik fondorlatos módon gyarmatosítják a világot, mivel eredendően gonosz és önző természetük a Sátánhoz vonzza őket.

Ha egy nép vagy vallás spirituális tanai közé befészkeli magát a sovinizmus és a rasszizmus, az többet mond mindig az aktuális hatalmi játékokról, mint a lélek valódi természetéről. Józan ésszel mérve durva általánosításról van szó, bármelyik oldal szellemi propagandájáról is beszéjünk – viszont sokkal tisztábban ráláthatunk a helyzetre, ha spirituális szempontból is megvizsgáljuk a szellemi-lelki alapokra helyezett kérdést. Nézzük csak… Igen, valóban nem csak egyéni út és karma létezik, hanem a közösségre kivetítve is beszélhetünk ilyesmiről: ez nyilván logikus, hiszen azért adott közegbe születünk, mert adott feladatokkal adott utat jelöltünk ki magunk számára. Igen, valóban azonosítható egyes népcsoportokra jellemző mentalitás, működési elv, tipikus életút, nem véletlenül fújja mindenki a sztereotípiákat a magyar pesszimizmusról, az olaszos temperamentumról, a német precizitásról, a skót takarékosságról, a zsidó kereskedői vénáról, a japán udvariasságról vagy a brazil ritmusérzékről. Ezek az alapvető tulajdonságok generációról generációra öröklődnek adott kultúrkörökben: egyrészt a genetika (és epigenetika) útján, másrészt az otthonról hozott, közösségekben (tudatosan és tudat alatt) tanult minták által. Nature és nurture egyaránt arra dolgozik, hogy származásunk alapjaiban határozza meg egyes személyiségvonásainkat, bónuszként pedig maguk a sztereotípiák léte – önbeteljesítő jóslatként, hasonlót a hasonlóhoz vonzva – erősíti is azokat.

Ha tehát a durva általánosítások és leegyszerűsített sztereotípiák egy részének valóságalapja van, nyilván adott a feltételezés, hogy egyes közösségek – motivációik vélt vagy valós tisztasága alapján – egymás alá vagy fölé állíthatóak. Ha a precizitás, ritmusérzék, üzleti véna, udvariasság – tehát egy sor velünk született és szerzett tulajdonság – népcsoportonként azonosítható az adott társadalom többségére kivetítve, akkor nyilván a “jó” és a “rossz” is ilyen egyszerűen megmutatja magát. “Kivételek persze lehetnek, de a többségük olyan, amilyen” – halljuk sokszor. Mi ezzel az elmélettel, és legfőképpen annak spirituális tanokba ágyazott változatával tehát a gond?

1. Nem léteznek etnikailag tiszta egyének. Hét-nyolc generációra visszamenőleg is csak kevesen tudnak “tiszta” vérvonalat felmutatni, nincsenek “csak” magyarok, “csak” svédek”, csak “zsidók”, “csak” cigányok, hiszen a népek vándoroltak, hódítottak, háborúztak, menekültek, költöztek, keveredtek, a határok változtak. Különösen igaz ez éppen az önálló hazát felmutatni képtelen népcsoportok esetében, akik aztán egészen sajátos módon keveredtek a világ népeivel az évezredek folyamán. Nem vagyok antropológus, de mostanában a ír utazók történelméről faltam a tanulmányokat, és döbbenetes, mennyi különféle elmélet létezik az etnikai csoport származásáról: ehhez képest a cigányok indiai eredete pite, bár nyilván ott sem minden kutató ettől teszi függővé a “rom” vért. Mindez már önmagában is abszurddá teszi a rasszizmust és a sovinizmust, spirituális értelemben viszont a keveredés remek bizonyítéka a “minden egy” tételnek. Az etnikai mix, amiben az ember jön, üzenete épp az, hogy “benned a tükröm”, “én te vagyok”, “egység” köt össze minden létezőt. A tulajdonságok (lélek) karmikusan keverednek a vérrel együtt (test), amit a másikban utálok, azt valójában magamban nem tudtam még feldolgozni.

2. A valóság sokkal árnyaltabb, mint ahány szó létezik. Durva egyszerűsítés minden kétpólusú felosztás: jó vagy rossz, angyal vagy ördög, Isten vagy Sátán, beteg vagy egészséges, üres vagy teli… ezek között mindig számtalan egyéb árnyalat létezik. Egyetlen embernek sincs olyan rálátása és tudása a létezésre, hogy meg tudja ítélni, embertársa pontosan hol tart saját spirituális útján, motivációja – akár fix szempontok alapján – tiszta-e vagy “szennyezett”. “Az vesse az első követ…” – és valóban, még saját magunkat sem ismerjük olyan mélységben, hogy minden tudattalan mozgatórúgónkat átlássuk, megértsük, feldolgozzuk és – szükség esetén – megfordítsuk.

3. A más személyre, csoportokra kivetített gyűlölet mindig valamilyen belső bizonytalanságot, egyensúlyvesztettséget sejtet – a pszichológia nyelvén ezt nevezik projekciónak. Ha egy társadalom beteg, bűnbakot kreál, hogy frusztrációját materializálja. A bűnbakképzés során az egymástól távol álló csoportok is közel kerülnek egymáshoz: ha nem volt közös barát, majd segít a közös ellenség. Maga a Hitler is bevallotta, hogy a bűnbakképzés politikája fontos alapja, mivel így forraszt egybe egymással korábban együttműködésre képtelen közösségeket, hogy egy emberként állítsa maga mögé azokat a közös érdek mentén. A sovinizmusnak (nem a nacionalizmusnak, ami egészséges és fontos dolog) így sem tudományos (genetikai, társadalmi), sem spirituális (lelki) létjogosultsága nincs.

A legizgalmasabb spirituális kérdés persze mégis csak az, hogy bár a történelem során szinte minden civilizáció misztikus tanaiba befészkelte magát a spirituális sovinizmus valamilyen formája, a ma élő átlagember azért mégis csak két fő csapásirányról tud: az egyik a zsidók, a “választott nép” kabbalisztikus vezetőinek vallási felsőbbrendűségtudata (egyes csoportok szerint eleve a Talmud a sovinizmus alapja – témát soha nem kutató laikusként ebben nem foglalnék állást, a lényeg – itt: az általános közvélekedés – szempontjából ennek igazságtartalma most amúgy sem releváns) és a másik, a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei* című áldokumentum és a hasonló oldalról, hasonló szellemben íródott spamként-mémként terjedő antiszemita bölcsesség*, ami idén januárban öntötte el a postaládákat. A kör, ami magába ér vissza: nincs eleje, nincs vége, ok és okozat kerek egységet alkotva. Mondja még valaki, hogy nincs karma…?

---

*szándékosan Google-keresést linkelek, hogy több, egymásnak ellentmondó forrás értelmezése közül is választhasson az olvasó