Aktuális

Gondolattolvajok – már megint posztot loptak tőlem

Tulajdonképpen megtisztelve kéne érezni magamat, hogy ennyien lopják a gondolataimat (kép: flickr user prepressdig's photostream)

Most őszintén: érti valaki a blogposzt-tolvajokat? A professzionális médiában a hírverseny miatt olykor muszáj átvenni egy-egy infót mástól, s bár valóban aggályos szakmailag az a pont, ahol a média fő forrásává a média válik, a forrás megjelölése és/vagy egy link legalább erkölcsileg és jogilag legitimizálja a helyzetet. Helyes vagy nem, az okok mindenesetre egyértelműek - ellentétben a naplólopókkal. Mégis miért jó sajátként kopipésztelni egy-egy vadidegen ember gondolatait, érzéseit? Szakmai életem bő fél évtizedét az ifjúsági újmédia ütőerére tapadva töltöttem, a G-Portaltól a T-tiniportálon át a Neonig mindenhol napi probléma volt a képlopás, posztlopás. A tinik között rengeteg a szerzői jogi probléma, nem ritka, hogy egy tizenkét éves a másik tizenkét éves összes fotóját és blogposztját sajátjaként tünteti fel. Az ilyen esetekben a webmester, adminisztrátor, moderátor feladata, hogy kulturáltan felvilágosítsa és figyelmeztesse a rossz útra tévelyedett delikvenst, aztán - ha süket fülekre talál - törölje, netán tiltsa a kopipésztelőt. Bár a becstelenség semmilyen korosztálytól nem üdvözlendő, a kistinik esetében még mondhatjuk, hogy a kialakulatlan, instabil énkép, a közösséghez tartozás mindent elsöprő vágya, a megfelelési kényszer, a szeretethiány és a tájékozatlanság vezet a plágiumhoz.  De mi a helyzet az egészséges, felnőtt férfiak és nők esetében?

Ma már megint sikerült rábukkannom egy kedves, harmincas (legalábbis 1996-ban érettségizett) romániai magyar úriemberre, aki valamiért úgy érezte, feltétlenül a saját teljes polgári neve alatt, a “Gondolataim” rovatban kell feltüntetnie az én tegnapi írásomat a spirituális tévutakról. Csak csendesen szólok, hogy ő az elmúlt fél évben a negyedik, aki feltétlenül tőlem kívánja kölcsönözni a gondolatokat és érzéseket. A dolgon inkább meglepődtem, mint felháborodtam, ezért rutinos webmesterként udvariasan írtunk neki, hogy legyen szíves feltüntetni egy linket az eredeti poszthoz (sok webegyes júzer ezt egyszerűen, minden rosszindulat nélkül elfelejti), egyébként áldásom a publikációra, gyűjtsön vele milliós kattintásszámot, ha jól esik (olyan büszke volt az írásra, hogy posztolta párszor a Facebookján is). Az úr kedvesen törölte a kommentjeimet, majd nyilván barátságosan letiltott, válasz természetesen nuku.

Nos, ez már felbosszantott. Mégis ki ez a láma? Rákerestem, és két dolgot találtam:
– a jóember TELJES Facebookja publikus, az összes fotója, minden adata (inc. munkahely, iskolák, elérhetőségek) és valamennyi státuszüzenete bárki számára elérhető;
– fantasztikus “blogján”, amelynek domainje saját teljes polgári neve, kizárólag lopott cikkek szerepelnek, egytől egyig. A “szerző” természetesen mindig ő maga, a cím néha más, de a teljes szöveg változatlan formában már máshol, más által korábban publikált anyag. Ezeknek egy része ismert portálok professzionális publicisztikái közéleti és gazdasági kérdésekben, mások abszolút privát naplóbejegyzések személyes tapasztalatokról, hétköznapi megélésekről. Érti ezt valaki???????????????

Pár percig gondolkoztam rajta, mit tegyek az úrral. Megérdemelné, hogy a teljes nevét kiírjam, mert kissé egyoldalú kommunikációnk minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy nem egyszerű tévedésről vagy tudatlanságról van szó, hanem a szerencsétlen úgy gondolta, megúszhatja a szándékos lopást a világhálón, mert nyilván nem tör rá a titkosrendőrség emiatt. Mégsem írom le itt a nevét, nem osztom meg a személyes adatait, és a fotóját sem töltöm fel, mert nem akarom, hogy a munkáltatója (vicces módon egy iskola – haha) és a (jövőbeli) párja a nevére keresve rögtön erre a nem épp hízelgő tartalmú írásra bukkanjon vele kapcsolatban. Hibát követett el, ostoba és gerinctelen volt, majd még neki állt feljebb – de nem én akarok ítélkezni felette, bőven elég az, hogy (ha nem jár el illő módon 24 órán belül) a közös szolgáltatónk majd megteszi a szükséges lépéseket most is, mint eddig mindig. Egyelőre azt beszéltük meg a WP-supporttal, hogy várok 24 órát, és ha nem tesz ki linket vagy töröl posztot, intézkednek ők. (Na jó, a biztonság kedvéért elmentettem az adait és a képeit, screenshottal, mert az ördög nyilván nem alszik, hiányzik a francnak, hogy aztán ide járjon névtelenül trollkodni, én meg tilthassak egy csomó IP-címet a lakóhelye környékéről.)

Itt és most meg is ragadnám az alkalmat, hogy elmondjam: nagyon-nagyon szeretek írni, ahogy kedvenc őrültem, Csáth Géza mondta, “az írás gyönyört ad és kenyeret” (gyönyört főként itt a blogon, kenyeret meg más felületeken), éppen ezért akkor is írok, ha senki sem olvassa. Ha viszont mégis közönséget talál magának pár szövegfélém, én nagyon boldog és hálás vagyok. Örömmel veszem, ha bárki megosztja a posztokat, reagál vagy utal az itt leírtakra, lájkolja a bejegyzést, idéz egy-egy karcolatból, okoskodásból, miegyébből – ez számomra abszolút megtiszteltetés, akkor is, ha nem ért egyet a leírtakkal vagy támadja a nézeteimet. Nagyon szépen kérek viszont mindenkit, hogy a forrást szövegnél és képnél egyaránt tüntesse fel, és ha úgy dobja a pakli, a linkelésnek is örülnék. Tudom, hogy a Google képkereső miatt a fotókredit keményebb dió, és én igyekszem több helyen hangsúlyozni, hogy ha valaki nálam saját, forrásmegjelölés nélküli képpel találkozik, jelezze, és én megteszem a szükséges lépéseket (értsd: leveszem vagy feltüntetem a szerző nevét, linkjét). Nincs értelme lopni, hiszen a neten minden szabadon elvihető, csak ennek erkölcsi és jogi keretei vannak.

Nem költői a kérdés: érti valaki, mi motiválja azokat az egészséges felnőtt, érett embereket, akik sajátjukként tüntetik fel vadidegenek véleményét, érzését, gondolatát, dilemmáját, mindennapját??? Komolyan válaszokat várok ezekre a kérdésekre, mert a WordPresses privát blogszférában aztán se reklámbevétel, se hírverseny, se kattintásszám nem motiválhatja a tolvajt, hiszen maga a felület és az írások személyes jellege sem alkalmas ilyesmire… Lehetséges, hogy ez a meglett férfi jobban érzi magát a bőrében attól, hogy öt Facebookos ismerőse gratulál esetleg egy vadidegen ember neki tulajdonított eszmefuttatásához…? Elképzelhető, hogy valakinek annyira nyomorult kis élete van, hogy ez boldoggá teszi??? Ember legyen a talpán, aki ezt érti.

Advertisements
Eszter névjegye (831 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

32 hozzászólás Gondolattolvajok – már megint posztot loptak tőlem bejegyzéshez

  1. Ha őszinte akarok lenni,a lopásban azt hiszem még meg is értem a pasast (vagy másokat) persze a hozzá állásával már nem. De. Én pl. nagyon sokszor érzem úgy, hogy fényévekkel el vagyok maradva emberek mögött szellemiekben,hogy nekem nincs egy ép gondolatom se,én olyan buta vagyok mint a tök,én nem jövök rá semmire,nem látok át összefüggéseket,nem látok okot és okozatot stb. És ha olvasnék egy frankó bejegyzést, ami tükrözné,vagy legalábbis belül megpendítene valami ‘aha,ilyesmit érzek én is’-t lehet én is ellopkodnék posztokat (gondolatokat szándékosan nem írok,mert hát ugye olyan nagyon sok újra már nem lehet gondolni) s csak azért nem teszem,mert kerülöm a cikis helyzeteket-mindenhol. Ilyenkor vagy hosszú ideig nem jönnek tőlem új posztok,vagy odavetek valamit,na mégis. Talán azzal sincs baj,ha okosabbnak akarunk tűnni,mint amilyenek valójában vagyunk. De egy intelligens ember ugye nem így reagál mint fentebb láttuk.

    • Na neeeeeeeeee, neked aztán végképp nincs okod “szellemileg fejletlennek” nevezni magad! Komolyan mondom. Ha igazán őszinte akarok lenni, sokszor van úgy, hogy az tart vissza a “bűntől”, hogy lelkifurdalásom lesz utána és sok a vesződség vele, de mi van, amikor valakinél már ez sincs? Aggasztó.

  2. Na, ide mondjuk még én se süllyednék le! Bár már csináltam egy-két hülyeséget így neten, de ilyen még eszembe se jutott, hogy más írását egy az egyben lenyúljam mástól, ez annyira szánalmas! Amúgy megtaláltam hogy kiről lehetett szó:
    http://orbanlorand.wordpress.com/
    csak gratulálni tudok hozzá, ezzel aztán lehet villogni!

    • Well, vicces módon kb. múlt héten írták meg nekem, hogy egy másik cikkemet is sikerült ellopnia valakinek, méghozzá egy olyan poszt tetemes részét pár wikipédia-idézet között, ami itt és a neonon is az egyik number one landing site a gugliból. Megnéztem, és basszus tényleg, viszont van egy bibi: azt az “ismeretterjesztő oldalnak” szánt blogot pont egy távoli ismerős csinálja, akivel sokáig egy felületen fórumoztunk, van százmillió közös ismerősünk, és bejelölt a facsén is. Szegényt nem volt kedvem basztatni, mert pont mostanában derült fény két súlyos betegségére is, gondolom, a kopipészt legutolsó gondja épp. Viszont a kommentelőm írt neki, mielőtt eldöntöttem volna, hogyan kezelem az ügyet, és ő kirakta a linket, tehát alapvetően korrekt volt. Simán feltételezem azt is, hogy egyszerűen csak elfelejtette a forrás feltüntetését, mert igen, van ilyen is. Spongyát rá.

  3. Világosi Niki // február 13, 2011 - 09:05 // Válasz

    ” Elképzelhető, hogy valakinek annyira nyomorult kis élete van, hogy ez boldoggá teszi??? ” Kérdésedre a válaszom: IGEN. Szerintem a valóságban semmi érdekfeszítő dolog nem történik a fószerrel, de így virtuálisan begyűjtheti a ” dicséreteket ” rendkívül jó és jól megfogalmazott gondolataiért – már ha valaki, aki ezeket olvassa, mást nem olvas, mert így nem jön rá, hogy ezek lopott gondolatok. Ez egy olyan tipikus hálón élő fazon lehet – amit a való életében nem tud, vagy nem mer megtenni, azt itt és így próbálja megélni. De ez az ő szegénységi bizonyítványa – nem hiszem el, hogy egyetlen épkézláb saját gondolata nincsen, de ha így van, mi az istennek kezd el blogolni???? Nekem ugyan ( még ) nincs blogom, de azt hiszem, annak pont az a lényege, hogy saját életedről, érzéseidről stb. mesélj. Lényeg: SAJÁT. Nekem ilyesmi eszembe se jutna – elég a saját gondolataimat lejegyeznem… :-)

    • Igen! Alapvetően én is azt mondom, hogy nem attól jó egy blog, hogy az ÉVEZRED GONDOLATAI megszületnek benne, hanem hogy az embernek a sajátjai, az identitásának az alapkövei. Szóval éppen ezért nem értem a dolgokat. Hiszen ha egy romániai magyar oldalról átvesz valaki egy szubjektív, véleményközlő publicisztikát, akkor ahhoz hiába szólnak hozzá akár pozitív, akár negatív hangnemben mások a tolvaj oldalán, azok a KOMMENTEK NEM NEKI SZÓLNAK, hanem az írás eredeti szerzőjének. És abban igazad van, hogy ezt csak azok szopják be, akik semmi mást nem olvasnak.

      ps.: Én örülnék amúgy, ha írnál blogot, Niki. :)

  4. Ez egy beteg idióta – elnézést, nem szoktam így fogalmazni. Az egyik témája meg olyan, mintha az egyik posztom átirata lenne, de neki korábbi dátummal van fent, bár nem lepne meg, ha átdátumozta volna. Nem zavar, ha valaki témát vesz át, de egy ilyen poszttolvajnál még ez is kiveri a biztosítékot. Én ezt találtam nála: “Az örök kérdés, létezik-e barátság férfi és nő között?” Ismerős? Bár lehet véletlen, és a dátum korábbi, de ebből már bármit kinézek, mert a dátumot át lehet írni – tudtommal. Én ezt nem értem egyszerűen, ez a blogírás egy hobbi, kikapcsolódás, nem ebből élünk, akkor hogy lehet valakinek az a hobbija, hogy mások írásait lopkodja?? Ez mire jó? Kit akar átverni, mennyire semmilyen az élete, egy ilyen eset után büszkén gondol magára, ha facen lájkolják a bejegyzést? És utána mit érez? Nem tudom ezt hova tenni – komolyan mondom. Ahelyett hogy ihletet merítene másoktól, ha már ennyire nem megy…

    Találtam egy olyan írást is, amiben arról értekezik, mennyire fontosak a célok. Címe: “Célok nélkül”:

    “Ihlettelenség. Sajnos a mai nap elég silánynak ígérkezik. Mióta felkeltem csak szenvedek magammal. Elkezdtem olvasni, aztán reggeliztem, majd ideültem a géphez. Gondoltam, írogatok egy kicsit, de 2 mondat után befejeztem. Elkezdtem zenét hallgatni, de azt is meguntam. Most filmet fogok nézni, csak várom, hogy betöltsön. Hmm..bonyolult az élet…

    Talán a film ihletet ad majd a könyv folytatásához, ki tudja?”

    Kommenteltem is neki, gondolom, hamar leveszi majd.

    “Kedves Roland!

    Nagyon tetszik ez az írása, nagyon fontos témáról értekezik. A célok a legfontosabbak az életben, célok nélkül üresek vagyunk. Mindenkinek vannak álmai, vágyai, amelyekért ha harcolunk: cél lesz belőlük. Feltételezem, hogy Önnek az az egyik vágya, hogy írjon, s ezért is indította ezt a blogot. Sajnálattal láttam, hogy kissé alternatív utat választott az önkifejezésre, s ellopta az egyik kedves barátom írását (nevezzük most őt Eredetnek). És akkor most nyugodtan törölheti is ezt a kommentet, de előtte adnék Önnek egy tanácsot. Én mindig is szerettem volna írni, de soha sem volt hozzá bátorságom. Tavaly találtam rá Eredet blogjára, s ihletet adott nekem. Én is írni kezdtem és Eredet mindig biztatott, s amikor kértem, hogy véleményezze az írásaimat, azt mondta: “nem kell véleményezni, mert szerintem aki írni akar, az egyszer úgyis írni fog. Mindegy miről, hogyan, kinek, de ha van ilyen vágyunk, akkor azt egyszer úgyis meg fogjuk élni.” Rendszeresen olvassuk egymás blogját Eredettel, biztatjuk egymást, kommentelünk, linkeljük a bejegyzéseket, volt, hogy ugyanarról a témáról írtunk, de soha nem loptuk el egymás gondolatait vagy tüntettük fel a másik írását sajátunkként. Szerintem kezdjen el Ön is írni, sokkal vidámabb és boldogabb lesz, ha a saját munkáját fogja lájkolni valaki a facebookon vagy akár szemtől szembe.
    Amennyiben véletlenül kerültek fel írások mások tollából forrásmegjelölés nélkül, akkor tekintse üzenetem tárgytalannak. ”

    Egyébként ez az egész olyan szánalmas, hátha észbe kap és nem csinál többet ilyet…

  5. Azt nem csodálom, ha lopják a gondolataidat, írásaidat, mert én is szeretem őket. :) Ha nem is kommentelek mindig, rendszeresen olvaslak, tetszik a stílusod, de még jobban a nyitott, érdeklődő hozzáállásod. (Az olyan postjaidba meg, mint a Kitántorgók, még a szívem is belefacsarodott.)

    Valószínűleg ennek az illetőnek is tetszik, amit írsz. Talán szeretne úgy gondolkodni, úgy látni a világot, mint te, illetve azok az emberek, akiktől még lopott, és szeretne mások szemében eredetibbnek és okosabbnak tűnni – ahogy azt I-See-Stars írta az első kommentben. El tudom képzelni, hogy egy görcsös, kisebbrendűségi komplexussal és megfelelési kényszerrel küzdő, az életben magát sikertelennek érző ember lehet, aki vágyik mások elismerésére. Mivel azonban úgy érzi, hogy a saját gondolataival és írásaival ezt nem vívhatja ki, más tollával próbál ékeskedni. Ez valahol érthető is, de azt én sem értem, miért nem érzi, hogy ez mennyire szánalmas, sőt etikátlan is.

    Egyszer nekem is ellopták az összes írásomat – pedig egyik sem akkora remekmű – de valaki minden cuccomat lenyúlta, és egy az egyben feltette a saját oldalára, önmagát tüntetve fel szerzőként. Rajongói oldalról lévén szó, tanácstalanul álltam a dolog előtt. Hiszen az ember alapból azért készít ilyen oldalt, mert szeretne arról írni, ami érdekli, és szeretné azt másokkal is megismertetni. Én azért álltam neki, mert majd szétrobbantam a közlési vágytól – és írok azóta is, lehet, hogy bénán és amatőr módon, de ha egyszer olyan jól esik! Viszont ha valakinek nincs miről írnia, akkor minek csinál honlapot/blogot? Főleg személyeset? Azért hogy utána telelopja? Úgy gondolja talán, hogy ez által mások szemében izgalmasabbnak tűnik majd az élete és a személyisége? Lehet.

    Az is eszembe jutott, hogy sokak számára (és úgy látszik, nem csak a tinik körében) manapság amolyan státusszimbólummá vált a blogolás/weblapkészítés: olyasmivé, amiről elmondják, hogy nekik ilyen is van, és hú, de sokan olvassák őket – vagy legalábbis azt, amit feltettek. Talán ez is motiválja ezt a bloggert abban, amit csinál.

    • Atyaég, egy komplett honlap lemásolása… hihetetlen! Igaz, amikor a G-Portálon dolgoztunk, ez simán gyakori eset volt… durva.

      “Viszont ha valakinek nincs miről írnia, akkor minek csinál honlapot/blogot? Főleg személyeset?” – Ez az igen! Az ember azt hinné, valaki pisztolyt tart a fejükhöz és azt mondja: “Hé, 48 órán belül kötelező egy telljes egoblogot/fan page-t produkálnia, különben családjával együtt kilakoltatjuk, majd kivégezzük Önt”…

      PS.: Egyébként egyáltalán nem “amatőr” az oldalad, épp hogy nagyon profi!

      • Köszi! :)

        A G-portálról sokat hallottam, hogy divat az anyagok másolása, de ott végül is elsősorban gyerekekről-tizenévesekről van szó, akikre rá lehet fogni, hogy nem mindig vannak tisztában azzal, hogy ezt nem szabad.

        Érdekelne egyébként, hogy most, hogy törölték a lopott postot, mit érez vagy gondol ez a fickó… Én elsüllyednék szégyenemben.

  6. csak azt lopják, ami jó, szóval először is gratulálok. másodszor pedig halkan megjegyzem, h sztem túlzás nélkül elmebeteg a csávó, szóval ha ráküldöd a wp support-öt, aludj pisztollyal a párnád alatt.

    • Hát well, akinek a TELJES Facebook-profilja publikus MINDEN személyes adatával együtt, az csak pata lehet, nem? Könnyű lenne írni pár ismerősének, a munkáltatójának stb., plusz készíteni róla egy izgalmas, örökre szóló bejegyzést név szerint, hadd legyen nyoma a gugliban, de… a fene se akar ezzel vesződni, amúgy is békeszerető, jámbor fajta volnék. Igaz, veszélyes ellenfél, de azért alapvetően nyugis.

  7. ja, és lájk az illusztrációd @XD

  8. Azért ez kemény :( Hallottam már korábban olyanról, hogy szinte egész oldalakat másoltak le, de azok inkább “csak” kisebb blogok, rajongói oldalak voltak, nem gondoltam, hogy veled is megtörténhet… :-/
    Nem tudom felfogni, másoknak miért jó “idegen tollakkal ékeskedni”. Még ha ugyanazt a témát járná körbe, de az ő gondolataival, az más, de így… ez azért durva :( Remélem, megteszik a megfelelő lépéseket.

  9. Nekem most az is eszembe jutott, hogy esetleg tényleg nem tudta, hogy meg kell jelölni a forrást, és csak gyűjti a neki tetsző cikkeket, de ez nem valószínű, mivel nem reagált a leveledre és az én kommentemre sem. Ez a facen van neki kitéve az üzenőfalán:
    “Annyi ember van az életben, akik egyszerűen kijelentik: te ezt úgy sem tudod megcsinálni. Ha ilyen történne, csak vegyél egy nagy levegőt, fordulj meg, és mondd: akkor most figyelj…” – ha tényleg szándékosan lopja a cikkeket, akkor ez lehetne az ars poeticája. :-))))

  10. Egyébként a legdurvább az, hogy most javítottuk a statisztikáit, szerintem mindenki megnézte az oldalát. (velem az élen) Vajon örül az olvasottságnak, vagy elgondolkodik? Ja, és ő egy tanár!!!

  11. hát ja, mégha nem is ért annyira a neten a dolgokhoz, akkor is tudnia kellene pl neki is kellett írnia diplomamunkát a tanári diplomájához , és a plágium abban is tilos, márpedig minden annak számít, ha mástól is veszi át, és nincs ott a hivatkozás,h kitől.
    egyébként meg olvastam, h Romániában sokan szereznek feketén diplomát, legutóbb meg azt hogy nem túl jók ott a körülmények, mert csak azok kaphatnak ezentúl családi pótlékot, akiknek nincsen laptopjuk, ezüst dísztárgyuk, szőrmekabátjuk, és hasonló dolgok (és ezt ellenőrzik is…)
    Romániában biztosan már kuriózum a net is, biztos úgy volt vele, hogy másnak úgy se tűnik fel, hogy amiket kitett az oldalára, egy se saját….

  12. Mondjuk azt még felfogom, hogy ellop valaki egy publit, véleményt, karcolatot. De érzéseket, emlékeket és élményeket miért is? (Én nem leltem a fészbukját:))

  13. Alattomos és gerinctelen dolog, elvégre is, ahogy már fentebb említették, ezek a személyiség részei, gondolatok, ettől személyesebb még a fehérneműd ellopása és felhúzása sem lehet (jujj… miért vagyok ennyire vizuális típus: őrültet látok vihogni női tangában a tükör előtt), mivel pont a gondolat, gondolkodás, vélemény és a világhoz való viszonyunk alapkövei ezek…
    * említették itt, hogy talán nem tud linkelni…. / de még gépelni sem, hogy “hahó hahó, forrás : Eszter Offtopikja” vagy valami hasonló “szellemes” megjelölés.
    * a klasszikus esete áll fenn, amelyet még inkább jellemez, hogy a szövegek, csak úgy, ömlesztve jelennek meg, nulla formázással. Azt hiszem,hogy képet is csak két posztban láttam, az is ugyanaz volt – minek bajlódni…
    Kérdés: Hogyan követhető le legkönnyebben, hogy valaki posztot lopott tőlünk, mármint, gondolom te sem mindig guglizod a saját tartalmakat?
    ** A linkelés az egyik legjobb dolog a blogok népszerűsítésében és a hasonló tematikájú tartalmak összekapcsolását illetőleg, hiszen az pingback-ként megjelenik nálunk is, sőt kommentben is, így a visszalinkelés meg is van oldva… Persze ehhez saját tartalom dukálna… / én még akkor is visszalinkelek, ha éppen ugyanabban a témában írok, amelyben már mások előttem – hisz nem az én álláspontom az egyedüli, és ezt az olvasóimra sem erőltethetem rá… vagy nem?

  14. Van elvileg egy oldal, most nem ugrik be a címe, de majd rákeresek, ahova beírod a blogod linkjét, és magától lecsekkolja, hol máshol szerepel még ugyanaz a szöveg a világhálón. Az elvileg hasznos, de nekem mostanában ismerősök szoktak szólni. Szoktak, hah… hát igen, reméljük, nem válik rendszerré.

    Igen, én is pont azt nem értem, hogy személyes gondolatot, véleményt, tapasztalatot MINEK lenyúlni, mi a konkrét haszna… hi-he-tet-len. A tangás őrültet meg én is látom magam előtt, haha! :)

    Szonja, nincs kedvem megnézni, de valszeg eltüntette magát facséról ezek szerint. Mindegy, le vannak mentve az adatai. ami egyszer ugye felkerül a világhálóra… nem lennék szívesen saját magam ellensége. :)

  15. A miértekről már előttem leírtak a többiek mindent, nekem egy technikai dolog jutott eszembe. Létezik olyan kiegészítő (adminisztrációs felületre telepíthető alkalmazás), mellyel meg tudod akadályozni, hogy a megjelenő írásod “kopipésztelhető” legyen. Már több oldalon láttam ilyet, azt sajnos nem tudom, hogy WordPress-en használható változata létezik-e.

    • Igen, igen, az egy kód, g-portálon használtam is, viszont az a baj vele, hogy nem minden böngészőben fut. Meg aztán a jogszerű másolással nincs bajom, sőt, örülök neki, szóval ha technikailag működőképes is, nem az az ideális forma. *sóhaj*

    • Eszter említette már a másolat keresőt, amely a blog URL-je alapján megpróbálja megkeresni az esetleges egyezéseket a neten.
      Ha minden igaz, akkor ez az: http://www.copyscape.com/
      A másolás elleni védelmet saját domain-es WP blogoknál meg lehet oldani egy pluginnal a WordPress.org oldaláról: WP-CopyProtect [Protect your blog posts] /ezzel tiltható a jobb klikk szabványmenüje az oldalon , az az nem lehet sem szöveget kijelölni, sem “copy-zni” – képeket ettől függetlenül lehet vinni, ez csak a szövegre terjed ki…
      *Abban viszont egyet értek Eszterrel, hogy nem ideális megoldás, mert a “jó szándékú” másolóknak, akik esetleg egy apróbb szövegrészt idézve kívánnak ránk linkelni hátrányos lehet… -Ön dönt-

  16. Felháborító! Kalodába zárni!

  17. Elég szánalmas és érthetetlen, amit a pasas csinál, az biztos. Ha annyira mások életét akarja élni, akkor miért nem néz inkább szappanoperákat?

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Blog-diktatúra: bosszúság vagy nyugi van? « Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: