Aktuális

Tanulópénz, amit egy balul elsült munkával vagy üzlettel keresel

fotó: Love, Weed, Money and Rock by deviantart user XmissXunderstoodX

Azt hiszem, nincs sok olyan ember, aki tizen-huszonéves korában - esetleg később - ne fizette volna már meg a tapasztalatlanság, naivitás, lelkesedés vagy éppen figyelmetlenség tanulópénzét karrierje során. A tipikus esetek: elvállaltad a munkát, és kiderült, hogy egészen mást kell csinálni; rájöttél, hogy amit nettónak hittél, az a bruttó; fixről beszéltetek végig, de mégis csak jutalékot kaptál az első három hónapban; bejelentett minimálbérben és fix borítékpénzben állapodtatok meg, de valamiért a végén mindig levonták a boríték tartalmát, ilyen-olyan okokra hivatkozva... A példákat sorolhatnánk, mindenki bizonyára talál olyan esetet a repertoárjában, ami ma már nem történhetne meg vele, de akkor igen is megesett. Az én tanulópénz-sztorim is egyszerű, hétköznapi történet: megállapodtunk valamiről, de a részleteket nem beszéltük meg. Eredmény: nem volt fix keret konkrét határidővel, így elúszott a projekt, hiszen minden egyéb határidős, fix pénzes meló prioritást élvezett. Ráadásul a konkrét díjazás/megfeleltetés sem került megállapításra, így a végén úgy jártunk, hogy én dolgoztam többet, mint amennyit eredeti megállapodásunk szerint kellett volna, saját egyéb privát és hivatalos feladataimtól lopva így el az időt. A legszebb pedig az egészben, hogy később sem volt világos kommunikáció az ügyben, a partner egy ideig próbálta tartani magát a megbeszéltekhez, majd az ügy asszertív újratárgyalása helyett egyszerűen eltűnt, mint Petőfi a ködben. Szép történet, lássuk be.

Mások kárán tanul az okos, ezért leírom, mit lehet profitálni egy-egy hasonlóan faramuci helyzetből.

1. Minden részletet beszélj meg, mielőtt megállapodsz valakivel – még ha ez akadékoskodásnak is tűnik, és még ha régi ismerősről vagy közeli rokonról is van szó (sőt, utóbbi két esetben pláne).

Az ördög a részletekben rejlik. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egy alkalmazotti szerződés vagy vállalkozói megbízás minden részletre kiterjedő, írásos tárgyalása
– szőrszálhasogatás
– a bizalom teljes hiányának jele.
Nem így van: éppen a pontos paraméterek előzetes megvitatása véd meg mindkét félt a csalódástól, plusz munkától, kellemetlen szájíztől. Ráadásul professzionálisabb, felelősebb embernek is tűnsz, ha jó előre megvitatod a részleteket nyíltan, világosan, határozottan. Az, hogy ez annak idején a fent vázolt esetben elmaradt, az én hibám ugyanúgy, mint a partneremé: ez mindkét fél felelőssége és érdeke ugyanis.

2. Hiába nincs a teljes projektnek konkrét határideje, a munkának MINDIG legyen.

Ahhoz, hogy egy feladat ne ússzon a levegőben és ne kerüljön elé minden egyéb, feltétlenül szükséges jó előre, közösen konkrét határidőt felállítani. Ez azért nehéz, mert nem minden projektnek van tényleges határideje: járatom a gyereket németre, aztán majd nyelvvizsgázik, ha készen áll; megcsináltatom a könyv lektorálását és fordítását, aztán majd megjelenik, ha a fotók is megérkeznek és kedvező piaci időszak jön valamikor…. ennek ellenére mindig kell határidő, nincs mese. Ennek felállítását adott esetben mindketten elmulasztottuk: nehéz megmondani, miért. Talán azt hittük, a “rugalmassággal” megegyezik a “keret nélküli lebegés”? Pedig a kettő közötti különbséget zongorázni lehetne.

3. Folyamatos visszajelzés, egyértelmű kommunikáció KELL.

Ha az ember nem kap visszajelzést egy közös munka során, elbizonytalanodik. “Ez így jó, ezt másképpen csinálnám, azt kihagynám…” – ezek apró dolgok, de feltételezik azt, hogy időben tájékoztatnak arról, ha valami nem oké, így nem dolgoztál hiába. Az önállóság elengedhetetlen feltétele a sikeres munkavégzésnek, a munkaadó/ügyfél/partner visszajelzésre bizonyos időközönként viszont szükséges ahhoz, hogy gördülékeny mederben, közös elképzelések mentén folyjon a munka. Ő rendelte meg a szolgáltatást, tehát neki kell tudnia, elégedett-e az eddigi eredményekkel. Ha igen, jelezze, hogy mehet tovább a dolog, ha nem, közölje azt is, miben térnek el a tapasztaltak az ő elképzeléseitől. Nálunk abszolút nem volt feedback (még annyi sem, hogy “megkaptam, láttam, jó”), ami tökéletes elbizonytalanodáshoz és demotiváltsághoz vezetett. Mellesleg a nagy cégeknél is az az ideális felosztás, ha minden projektnek van egy dedikált felelőse, aki átlátja a munkafolyamatokat szakemberként, és ennek megfelelően a kommunikációt intézi.

4. Az esetleges aggályok, problémák, nehézségek közös felülvizsgálása mindkét fél érdeke.

Még ha az első három pontnak sikerült is megfelelni, akkor is előfordulhatnak váratlan nehézségek, problémák. Ami elromolhat, el is romlik, nincs minden a kontrollunk alatt – például az időjárás sem. Ilyenkor fontos megvitatni a gondokat, és ha kell, muszáj új megoldást kidolgozni. Tény, hogy ez sokszor igen kellemetlen, netán időigényes procedúra, de nem lehet elkerülni, ha sikeres zárást akarunk.

5. Mindegy, hogy megrendelő, partner, munkaadó, alkalmazott vagy vállalkozó vagy, őrületesen fontos, hogy a projekt végén mindenki elégedett legyen – legalábbis ne maradjon benne tüske.

Írtam korábban arról, amit egy sikeres, gazdag, elismert médiamogul osztott meg velünk pár évvel ezelőtt:

“Minden hosszútávú üzleti siker titka, hogy minden érintett elégedett legyen. Soha senkit, még a legjelentéktelenebbnek tűnő szereplőt sem szabad megbántani vagy megalázni, még akkor sem, ha jogilag nem támadható az eset. Egyrészt humánus okokból, amit nem kell magyarázni, másrészt pedig azért, mert soha nem tudhatod, miben tud ártani neked később (pláne, ha feljebb tornássza magát), illetve a csúcsról lefelé jövet te is bármikor újra összefuthatsz vele, és akkor szükséged lesz a jóindulatára”.

Ezt a posztot, a sikeres karrier titkáról hosszútávon, mindenkinek ajánlom a figyelmébe.

6. Személyiségfejlődés: érdemes belenézni a tükörbe, amit az adott helyzet tart eléd.

A hatás-ellenhatás és vonzástörvény Titok nélkül is egyértelmű: nekem akkoriban gondjaim volt a korlátlan fizikai adakozással, értékek átadásával, ezért a “jószerencse” pont egy olyan üzleti partnert sodort az utamba, aki ugyanezzel a gonddal küzd a maga szintjén. Nem tud ellenszolgáltatás nélkül adni (értsd: nagyon megnézi, kinek mit ad, és milyen áron – hiányzik belőle az alázatos önátadás képessége olyan esetekben is, amikor ez indokolt lenne), fontosabb számára az átlagosnál és egészségesnél is saját szolgáltatása pénzre váltása, munkája elismertetése piros pontok gyűjtésével. Mindez természetesen nem vonja kétségbe az adott üzleti misszió valós értékét, de tény, hogy nehéz úgy a közösséget, az emberiséget segíteni, ha mindig, minden körülmények között túlzottan szem előtt van a mérleg bejövő serpenyője. Egyértelmű, hogy nekem is ugyanezzel volt gondom abban az időben, ezért aztán természetes, hogy nyakamba szakadt egy olyan üzleti viszony, ahol ugyanezt az attitűdöt kaptam az arcomba. Az én viselkedésem, hozzáállásom tette ezt lehetővé: ugyanúgy, ahogy a durva, szadista, kontrollmániás főnököt is azok kapják ki, akiknek az önérvényesítéssel, saját érdekeik felvállalásával van komoly dolguk (mindegy, milyen irányban: ők is kontrollmániásak a maguk szintjén, vagy épp ellenkezőleg, rabszolgaként léteznek, és úgy érzik, nincs beleszólásuk saját sorsukba). Minden helyzet és emberi kapcsolat nagyszerű tükör, és ha bele merünk nézni, nagyon sokat tanulhatunk belőle – önmagunkról.

Advertisements
Eszter névjegye (843 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás Tanulópénz, amit egy balul elsült munkával vagy üzlettel keresel bejegyzéshez

  1. Ez a cikk nagyon-nagyon tetszik! Köszönöm, hogy megírtad, továbbadom másoknak is! :) <3

  2. Igen, valóban sokan vagyunk akik hosszasan mesélhetnének az első komoly munka, vagy állás közben szerzett tapasztalataikról. Az “első állásozók” esetében, a jelenlegi munkaügyi helyzetben, pláne, ha ismerős-ismerős-barát szinten került neved első helyre az esélyes pályázók között, akkor meghúzod magad és nem kötekedsz. Miért? Egyrészről a világ legszerencsésebb emberének érzed magad, hogy nulla munkatapasztalattal, esetleg friss diplomásként lehetőséged nyílik végre munkába állni, másrészről nincs még kellő tapasztalatod a munkavállalók kötelékében, és hiába a szülők, senior barátok figyelmeztetése, elhiteted magaddal, hogy te irányítasz, amit a helyzet már az első körben megcáfol: elfogadod kérdés és puhatolódzás nélkül az állást. Én is így tettem hat évvel ezelőtt, amelynek hála egy olyan munkakapcsolatom alakult ki, amelynek kellemetlen részleteire csak sokkal később derült fény. Nem attól kaptam a nevetséges összegű “fizetést” aki parancsolt és koordinálta a projektet. Ebből adódóan majd egy év után kialakult a “kellemetlen szájíz”. Három hónap ingyenmunka pedig lelohasztotta kezdeti lelkesedésemet, amelyet a főnökök nem néztek jó szemmel. Ennek a se veled se nélküled állapotnak két év után lett vége, így a már címben is megfogalmazott “tanulópénzzel” a zsebemben lettem civil katona, majd kilenc havi szolgálat után jelentkeztem a jelenlegi munkahelyemre, ahová felvettek és úgy tűnik be is váltottam a hozzám fűzött reményeiket – persze azért itt is jelen van a kezdeti túlbuzgóságomból fakadó hátrány, amely kiterjedtebb feladatkört rendelt a nevem mellé, mint azt a bérezésem indokolná, de a sok stressz mellett sok olyan (főként gyakorlati) tudásra is szert tettem ennek köszönhetően, amely bizonyosan számítani fog esetleges következő állásomban. *szerintem nincs olyan aki valamilyen módon ne esett volna hasonló kizsákmányolás vagy a megállapodás pontatlanságaiból adódó kellemetlenségek áldozataivá….:(

  3. Hasznos sztori a tiéd is, és bizony kicsit túl tipikus is… sajnos. Viszont nem is tudtam, hogy voltál katona! (A civil katona olyan, mint a polgári szolgálatos, csak van kiképzés?) Ez a nyolcvanas években születettek körében őrületesen ritka, kivéve, ha izraeli állampolgárok! :D Egyébként az a baj manapság, hogy a tapasztalatok később “érnek be” anyagi értelemben, mint korábban…

    • Igen voltam :D A sorkatonaság hivatalosan is már megszűnőben van… Pár évvel ezelőtt kezdődött az átállás és az első lépés volt a sorkatonaság kiváltása egy barátságosabb civil szolgálati rendszerrel. Valójában az indok tökmindegy, hogy micsoda – nálam főként a pénztelenség dominált, mert azért ha besoroztak volna pár száz kilométerrel arrébb, akkor nem nagyon lett volna pénzem hazautazgatni hétvégén, meg itthon is illet volna valamit a kasszába tenni – így törvény szerint csak azt a kifogást fogadják el, miszerint morális okokra hivatkozol, miszerint nem hiszel az erőszakban és nem akarsz fegyvert hordozni és úgy véled, hogy civil szolgálatosként jobban hasznára válnál a társadalomnak és az országnak. Ezt a kifogást írásba foglalva többnyire zöld lámpát kapsz a civil szolgálatoz. Ez annyiból áll, hogy kilenc hónapig valamilyen állami finanszírozású intézményben, a lakóhelyeden kell kisegítőként dolgoznod. Nálam ez a helyi általános iskolát és a községbeli könyvtárakat jelentette. Így itthon is maradsz, és napi nyolc órában állambácsinak dolgozol. Kiképzés nem volt, pár alkalommal felolvasóest a helyi katonaügyosztályon, ahol a polgári védelem alapjait tanultuk még hetvenes évekbeli tankönyvekből. Arról tanultunk, hogy Vegyi- és biológia-, illetve sugárfegyveres támadás esetén mi a dogunk: intézmények biztosítása, sebesültek ellátása és hasonlók… Szóval semmi komoly, de még mindig százszor jobb opció, mint angyalbőrbe bújva, a koszovói határon (az elszakadás idején) járőrözgetni, meg beton közül füvet kapálni a kaszárnyában hat hónapig. :D

  4. Offtopic, de elgondolkodtatott ez a mondat: “Minden helyzet és emberi kapcsolat nagyszerű tükör, és ha bele merünk nézni, nagyon sokat tanulhatunk belőle – önmagunkról.”
    Az elmúlt napokban éppen úgy éreztem, nem is vagyok más, csak egy tükör, aki elég szerencsés ahhoz, hogy mindig a megfelelő emberek nézzenek bele…

  5. Ezt a bejegyzsét többször is el kell olvasni, hogy ne csak tanuljunk belőle, hanem rögzüljön is az, amit még nem tartunk magától értetődőnek.
    (Na ugye, hogy nem csak 10 pontban lehet gondolkodni? A látványos tagolás szükségeségét pedig nem is vitattam soha.)

  6. azert erre az 5-os pontra en nem bolintok ra 100%-ban…..

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Buli van: harmadik születésnapját ünnepli a blog | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  2. A 3 legfontosabb szabály a sikerhez, ha magánórákat adsz | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: