Aktuális

Miért szeretem a munkahelyemet?

Jövünk!

Mivel az utóbbi napokban melóbéli bokros teendőim miatt nem értem rá blogolni, gondoltam, magyarázatként kivételesen írok egy csinos kis munkahelyes posztot (normális esetben ez nem ajánlott téma sajátneves publikus blogokban, de én szeretem felülírni a szabályokat). Mostanában egyre jobban zavar, hogy gyöngyösi és pesti társaságomban is mindig mindenki csak panaszkodik, pedig minden melóhelynek vannak jó és rossz oldalai, ezért szeretném, ha példámból okulva most mindenki a pozitívumokra fókuszálna legalább néhány perc erejéig: jót tesz az ilyesmi az arcbőrnek és a vérkeringésnek is. Ki ne szeretne magasabb fizetést? Azt hiszem, nincs az a havi bevétel, amit ne tudnánk legalább ötven százalékkal magasabb szám képében vizionalizálni. Sőt, igazából felső határ sincs... Ha már itt tartunk, számomra például a teljesítménybérezés lenne a legideálisabb, hiszen gyors vagyok és mindig sok ötlet bújik meg agyam néha kissé pihent rejtekhelyén. Viszont szeretem azt, amit csinálok, és van egy sor egyéb pozitívum, ami miatt azt is hajlandó vagyok megbocsátani, hogy a szellőztetők néha elfelejtik bezárni az ablakot...

Azt csinálom, ami a legjobban megy nekem: írok és random online mókákat intézek.

Ezen nincs mit ragozni, borzalmas lenne például, ha mondjuk egész nap idegenekkel kellene bájcsevegnem vagy a könyvelés volna a feladatom. Testhezálló a munkakör az enyém, mert egyébként is folyton írok és netszörfölök, éjszaka és hétvégén is, sőt: akkor is, ha szabadságon vagyok. Persze a médiamunka nem csak és kizárólag az önkifejezés és az egyéni kreativitás megélésének küzdőtere, de én nem bánom, hogy alkalmasint stratégiai kérdések megvitatásával, járulékos rutinfeladatokkal és szórakoztató aprómunkával kell tölteni az időt. Aki túl komolyan veszi az “önkifejezést”, az hamar kiég. Plusz bónusz: néha alkalmam nyílik segíteni az olvasóknak konkrét helyzetekben is – legalábbis erre törekszem.

Nem kell korán kelni.

Sosem éreztem jól magam a kilenctől ötös konstrukciókban, iskolás koromban délig általában életfunkcióim sem voltak. Óriási szerencse, hogy a magunkfajta kötetlen munkaidőben dolgozik: igazából mindig szolgálatban vagy, de nem köt semmi konkrét időpontokhoz (az egyetlen időpont: elsőnek lenni). A médiaplatformon belül az online legnagyobb előnye és hátránya az, hogy nincs lapzárta… illetve mindig lapzárta van. Én pedig perverz módon élvezem azt, amikor már a harmadik sör mellett támasztom a pultot barátaim társaságában, amikor hirtelen történik valami érdekes a nagyvilágban (ritkább esetben a helyszínen), amit rögtön meg kell írni, mert hírverseny van. Gyerekkoromban imádtam, ha váratlanul kiadott feladat keretében kellett teljesítenünk, és mindig bosszantott, amikor a többiek időt kértek a felkészüléshez. Szeretem azt, ahogyan a mi világunkban az idő működik.

Jó a csapat.

Nincs köztünk AIDS-es sündisznó vagy kordafejű kéjgyilkos, többségünk rendszeresen mosakszik, és a csokit is megosztjuk egymással. Mindenki őrült egy kicsit, és aki egyszer a csapatunk része volt, az valamilyen formában mindig az marad. Pont, mint a maffiánál, csak a mieink még élnek.

A pajtikákkal, kicsiarakásozás után

Sétálótávolságra élek a munkahelytől.

Eddig mindig peches voltam, és egy-három órát kellett ingáznom a melóhelyig. Most először lakom pár utcányira a céltól, ami alaposan megkönnyíti a dolgomat. Utálom a BKV-t, ami a hétköznapi stressz egyik első számú forrása: behúzzák előtted a villamos ajtaját, a nyakadba lihegnek náthás öregasszonyok és farokdörgölő vén szatírok, várni kell a csatlakozásra, kétes figurákkal utazol egy légtérben… és akkor még a mozgólépcső közepén álló tajparasztokról nem is beszéltünk. Egy éve és két napja költöztünk az új irodába, és imádom, hogy végre kiiktathattam az életemből a BKV-t.

Miénk lett az év irodája idén.

Igen. Vannak babzsákok, műfű, hinta, Jamie Oliver-es konyha, általunk válogatott idézetek a falon… és egyáltalán, kúl dolog az év irodájában alkotni.

Itt a mi emeletünk

A szomszédban wellness-fitness központ nyílt, ahová mi térítésmentesen járhatunk.

Még soha nem sportoltam (a kirándulás inkább a hedonizmushoz kapcsolódik, még ha 30 kilométeres túrákról is van szó hegymenetben), de egy ideje már készültem a dologra. A központ nyitásával végre rászántam magam az úszásra: tegnap nem ment ugyan olyan jól, mint múlt héten, pedig akkor azt hittem, szánalmas vagyok. Pénteken meg fogom keresni az aqua fitness-edzőt, aki a felnőtt úszásórákat is tartja…

Az emeletünk dohányzóterasza a pláza etetőhelyeire vezet…

…ahol tíz százalék kedvezménnyel kajálhatunk. Erről többet nem is mondanék, pláne mivel van Subway és BelFrit is.

Van Corvin-kártyánk, ami a sétány összes kajáldájában kedvezményt jelent, de amúgy is jó a környék.

Impozáns a környék: ott van például a Grund, ahol nyáron fantasztikus érzés friss grillcsirkét enni hideg üdítővel, esténként pedig legurítani pár sört a szúnyogok hadával küzdve. Van lángosos, pizzéria, hamburgeres… közel van hozzánk a jó kis Corvin-söröző fedőnevű resti, ahol 100 Ft a kommersz barackpálinka ötcentje, és persze két sarokra van tőlünk a Tündérgyár is.

Megkönnyíti a meló a kommunikációt.

Mától nullaforintos a percdíjunk minden hálózatban, és hamarosan okostelefont is kapunk, egész korrekt adatforgalommal. Még soha nem volt okostelóm, remélem hosszú kort megér épségben, egészségben. Nem vagyok Mac-fan (főként tapasztalatok híján, ugye), de majdnem rápörögtem az iPhone4-re. Három éve a netbook és a mobilnet (meg fél éve a hatcellás aksi…) kaput nyitott a “szinte bármikor, bárhol” szemlélet felé, kíváncsian várom, milyen lesz nonstop netközelben lenni. Remélem, nem leszek olyan, mint azok a tinik, akik beülnek egy szendvicsbárba Blackberryn facebookolni egymással…

Soha, sehol nem juthatunk annyi csodás itthoni és külföldi magazinhoz, mint itt.

Mint tudjuk, én mindent elolvasok, amit a kezembe adnak, legyen az spanyol zenei lap vagy a híresen jó ausztrál tinimagazinok. De a hazai női glossyk termékmintáit is jó néha átfutni. Bevallom, elég régen vettem már bármit is újságárusnál.

Szajré egy délután

Nagyon klassz, hogy a céges mail google mail-es, már több mint egy éve.

Igen, utálatos dolog webmaillel és különféle outlokokkal szenvedni, a’la 1998 style. A gmail gyors, könnyű és precíz, ráadásul ott a chat és a megosztott dokumentumok. Ki szeret Excel-táblázatokat küldözgetni a kollégáknak? Nem mellesleg pedig én voltam a riporter a hat ország kollégáinak szánt Google-beavató videó készültekor – tehát simán lehet, hogy Kínában már youtube-sztár vagyok.

Néha olyan jó érzés elmenni sajtóeseményekre, ahol kiváló ételt, jó italokat és hasznos ajándékokat kap az ember…

Nos, azért csak néha, mert a hasonló eseményeket kimondottan havilapos kollégáknak tervezték, akik ráérnek három-négy órákat is tétlenül végighéderelni. Egy időben csodálkoztam, hogy mindig Joy-os vagy Cosmós kolléga nyer a különféle játékokon és sorsolásokon, de aztán rájöttem, hogy ők egy hónapban írnak annyi cikket, mint mi két nap alatt, tehát ráérnek élvezkedni a kis mázlisták. Három-négy havonta azért én is igyekszem eljutni ide-oda: múlt héten például az állatkertben jártam termékbemutatón, még óriáskígyót is vettem a nyakamba, plusz medveborzot simogattam, csak mert elfogyott a tusfürdőm. Imádom az állatkerteket! Másnap egy ötcsillagos szállodába hívtak wellnesselni masszázzsal… de sajnos három órát nem volt szívem élvezetekkel tölteni munka helyett. Holnap este nyolckor pedig koktélpartyra vagyok hivatalos.

Mindent egybevetve, azt hiszem, van azért bőven előnye annak, hogy nem porszívóügynöknek vagy telemarketingesnek mentem. Igaz, nyilván ott is akadnak bizonyos előnyök, csak nézőpont kérdése…

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

19 hozzászólás Miért szeretem a munkahelyemet? bejegyzéshez

  1. Nagyon irigykedem és drukkolok, hogy mindez megmaradjon Neked. Akár azon az áron is, hogy elmarad az Axel-Ringier frigy, mert attól tartok a fúzió után a felsoroltak zöme elveszne.

    • Köszi. Am. nem hinném, hogy minket közelről érintene a frigy, max a printeseket. (BTW Axelék adnak ki egy új gyöngyösi kiadványt…) Aztán meg, hogy mi lesz X év múlva, azt nem tudhatjuk. De fölösleges is aggódni ezen: vagy itt, vagy máshol, de a lényeg, hogy boldogan. :)

  2. ÓÓÓÓÓ…. szeretem munkahelyed!

  3. Nagyon hangulatos hely lehet és még a folyosóba is vittek fantáziát, nagyon jók azok a képek. Ide tényleg nem úgy járhat be az ember, hogy a “fene, már megint”, persze a kollégákon is múlik a hangulat, de te e téren is szerencsés vagy. Szóval valóban szimpatikus munkahely.

  4. A helyem sötét, oxigénhiányos és kicsi, rengeteget kell rohangálni, de nagyon szeretem jópár kollégámat, csapat lettünk, barátok is akadnak, és írhatok, meg olyan dolgokat tapasztalhatok meg, amiket nagyon kevesen, szóval én is szeretem a munkámat :) És örülök, hogy neked is jóó:)

  5. Tyű, vagyis tyű!!! :D
    Nem semmi melóhely! Nagyon tetszik, hogy figyelnek a munkavállalók kreatív oldalának állandó ingerlésére! Hasonlót csak az olyan nagy cégeknél látni, mint pl. a Google… Persze a belsősök bizonyosan tisztában vannak, hogy az a “kis” plusz mennyire képes megdobni a színvonalat. Pláne a te ágazatodban, nagyon fontos, hogy “szeresd” a munkád és elkötelezett legyél iránta – csak akkor működik ugyanis megfelelően.
    Gratulálok és sok sikert a továbbiakban is!!!!

  6. Jaj de jó! Nagyon gratulálok! :) Azt hiszem, kevés ember mondhat el ilyen sok jó dolgot a munkájával kapcsolatban.
    Egyszerűen felemelő olvasni, hogy élvezed és értékeled, amit elértél az életben, mert ez tényleg a te érdemed.

  7. “…normális esetben ez nem ajánlott téma sajátneves publikus blogokban, de én szeretem felülírni a szabályokat”

    ezen majdnem fölvisítottam. nem tudom, leírtam-e már valahol, de engem az informnál kőkeményen megzsaroltak egy cikk miatt. http://tempty.hu/2011/02/01/pali-bacsi-az-onlajn-ujsagiro/ (katt a képre, bár ide is vissza fogom tenni vmikor, teljes háttérsztorival együtt, csak várok még egy kicsit.) megjelenés után néhány nappal jött mail meg telefon, h azonnal szüntessem meg a tempty.hu-t, vetessem le klubhálóról is a cuccot, vagy kirúgnak és beperelnek jó hírnév megsértéséért és üzleti titok kiteregetéséért (EPIC WTF?)

    kiakadtam, zöldi lászló elmagyarázta szépen a főfő felettesemnek, h ez nem így megy, aztán megkaptam az azóta már ex munkahelyemen, h neveletlen kölyökkutya vagyok, kicsi még, s rengeteg ilyen pofonra van szükségem, h éretten tudjak viselkedni. miután 3,5 évig óránként 400 ft-ért szoptam náluk a faszt. (oké, jóideig szerettem ott dolgozni, de tavaly bizonyos kiteregetni nem óhajtott, rajtam kívül álló tényezők miatt – értsd: rossz, irracionális vezetési modell – behánytam párszor.)

    egy héttel az eset után pedig megkeresett az első szonos főnököm, aki 2008-ban dobbantott, h mennék-e hozzájuk debrecenbe, normális melóra, normális fizetéssel. mentem. a bagoly énem elhalálozott, háromnegyed hétkor kelek, este tizenegykor álmos leszek, és jól érzem magam, van értelme a napjaimnak. (bocs, h idepiszkítottam a saját élettörténetemmel, de hátha okul belőle vki @XD)

    • Nos, sztem az ominózus cikkben az ég adta világon semmi nem vót, de tényleg. Abszolút nem az a típusú poszt, ami üzleti titkokat tálal ki. Nos, gyökérség a köbön, van ilyen.

      Ami meg a reggel 7-es kelést illeti… mióta tudom, hogy PARTNEREK lettünk :D, egyre határozottabban érzem, hogy a mi szakmánk egy 4×4-es homokozó! :D

  8. majd kölcsönkérném azt a fasza kislapátod.

  9. sugarglider // március 9, 2011 - 22:19 // Válasz

    De jó, ez tetszik. A “Jó a csapat” részen hangosan röhögtem. :) És most már azt is tudom, hogy kinek az agyából pattantak ki azok a pink sorok a falon…:D Kaja közben mindig megpróbálom értelmezni őket, de sosem megy, mert a mondat háromnegyede többnyire le van vágva…

    • Lehetnének találóskérdések a fali idézetekkel kapcsolatban… mi először a legdurvább RSS-címeinket akartuk kiküldeni, aztán lehiggadtunk… :D

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Volna (avagy megbánások nélkül élni) | Vergiftet – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: