Így telik egy ideális nap

Az ideális nap reggelén nem számít, hány óra van. Igazából az sem számít, ha az a reggel nem is reggel. Napsugár csiklandozza a szemhéjat, kacér és szemtelen rigó kiált be az ablakon. Friss tengeri hal készül fűszeres jázmin rizzsel, kerül somlói galuska és egy üveg finom Irsai Olivér is, aztán jön egy szolidabb húsz kilométeres túra, csak hogy a vádli ne fájduljon meg.

Filozofálás a fűben az első igazán tavaszi délutánon, Irsai úr mellett, az első apró, alig látható rügyek társaságában, frissen ébredt madarak dalának kíséretében. Még minden kopár, de a szél már a föld, a pázsit és kertek alatt bográcsozó családok főztjének illatát szállítja, a fakopáncs pedig először üti csőrét a még csupasz fákhoz.

Három hónap sötét, hideg, szürke, fehér és fekete után egy mozdulattal újra színt kap a világ, a hegy lábánál négy-öt széles patakban ömlik alá a több tonna jégtáblából lett víz. Kicsi, sárga virágok dugják ki a fejüket a még szürkésbarna, meggyötört fűszálak közül, a távolban már égetik a régi, rossz avart, hogy a múlt helyére új élet költözzön.

A Nap már nem percek alatt bukik le fél négy körül, hanem újra színesre festi az eget: világoskék, rózsaszín, lila, bordó, narancs, fehér. Kedvenc, elhagyatott helyeinket most kirándulók és biciklizők veszik uralmukba, itt-ott borral, gulyással vagy szalonnával kínálnak távoli ismerősök. Szabadság van, az izmok felélednek, mire visszaérünk a városba.

Egy kis ejtőzés a teaházban, törzsi jellegű, improvizatív világzenére, lebegős, fűszeres teával, gyertyafénynél. Mindig más tea kell, most éppen csokoládés mate, málna mézzel. Gyorsan és szavak nélkül szállnak a gondolatok, megáll az idő és bekéredzkedik a jövő várakozással teli öröme a jelenbe.

Az ideális nap estéjén pedig jön a buli, mehet a tánc hajnalig.

Hát, így telt az én hosszú hétvégém is.