Aktuális

Pályaválasztás: érdekes történet a motivációról, képességekről, célokról és a sikerről

Pénteken elmerültem a pesti underground klubéletben (igen, nem csak akkor járok szórakozóhelyre, ha sajtós vagy vendég vagyok), és több régi ismerőssel is összefutottam. Egyikük korábban ismert zenész volt, most viszont szakácsként tevékenykedik. Életmódként tekintett a zenészlétre, komoly összegeket áldozott az albumra, klipre, ezért komolyan érdekelt, hogyan élte meg a váltást. Beszélgetésünk pedig újra elgondolkoztatott. Nem feladatott álom, hanem a valódi motivációk felismerése és megfordítása - Miért hagytad abba? - kérdeztem, miután legyűrtük a Tündérgyár legjobb pálinkáját, ami az előző napi Destillata nemzetközi pálinkaverseny díjnyertes szépségei után harsány, durva és vulgáris műital hatását keltette. - Nézd, egyszerűen rájöttem arra, hogy nem a zenélés az, amiben a legjobb vagyok. Egész gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy majd nagy sztár leszek, aztán ez nem jött össze... - ...hát igen, az ilyesmi komplex dolog, ami nem kizárólag rajtad múlik. Sokesélyes játszma, mert... - Nem. Nem erről van szó: nem voltam elég jó, de ezt magamnak soha nem mertem beismerni. Mindig a körülményeimre fogtam, hogy nem sikerülnek úgy a dolgok, ahogyan elterveztem.

– Azért voltak sikereitek – válaszoltam, de magamban elhűltem a bölcs meglátáson. Mennyiszer fogjuk másokra azt, ami elsősorban rajtunk múlik! Még gyakrabban pedig nem ismerjük fel, hogy valódi motivációink nem az adott álomképhez kapcsolódnak, hanem inkább egy belső űrt próbálnak kitölteni: ebben az esetben talán egy szeretet- és sikeréhség volt valójában a zenészábránd hátterében.
– Igen, nem is panaszkodom. Szép volt, jó volt, elég volt. Eljutottam arra a szintre, ahonnan… nézd, nem volt már előrelépés. Nem csak népszerűségben, hanem úgy egyébként sem.
– És aztán? Hogyan váltottál?
– Aztán? Feltettem magamnak a kérdést, hogy mi az, amit a legjobban szeretek csinálni. Az első gondolatom a zenélés volt. Jó, de van-e olyan dolog, amiben jobb vagyok? És aztán eszembe jutott a főzés. Ha nem a zenélés, akkor a főzés. Imádok főzni, meg sütni is.
– Te végeztél annó valamilyen szakácssulit, vagy ez csak úgy jött?
– Nem, semmi suli nem volt meg, igaz, anyám szakács. Nekem természetes volt, hogy már kilenc évesen sztéket csinálok.
– Ej, nem mondom, hogy nem irigyellek.
– Szóval fogtam magamat, elvégeztem egy méregdrága szakácssulit, fél éves képzés, tudod, ilyen kőgazdag hülyegyerekeknek, hogy meglegyen a papír. Sok újat már nem hallottam. Aztán összeraktam egy pöpec kis önéletrajzot, kis vetítésekkel, ugye, felhívtam pár ismerőst, akik jobb helyeken dolgoznak… és most már Michelin-csillagos étteremben szakácskodom. Nézd meg, ezt csináltam legutóbb – mutatja a telefonjában a képet a HoReCa-történelem egyik legszebb szarvasgombájáról.
– Nahát! Mindent te csinálsz? Vagy ezeket van, aki kifaragja?
– Minden az én munkám, ezek az ételdíszek is.
– Ez is egy formája a kreativitás megélésének, egyfajta művészi élmény. Enni mindenképpen az, de ezek szerint csinálni is.
– Igen, csinálni meg főleg! Úgy érzem, most már végre a helyemen vagyok: azt csinálom, amit szeretek, sikereim vannak, jól keresek és megbecsülnek. Tudod, én már nem vágyom arra, hogy mindenáron zenészként ismerjenek el, és ezt nem keserűségből mondom.
– Elhiszem.
– Megtaláltam, amit keresek, és öt éve nem hittem volna, hogy pont ebben fogom.

Miért mesélem el mindezt? Nos, jó érzés visszagondolni erre a beszélgetésre: nagyon nagy dolog, amit ez a régi ismerős tett. Vannak, akik talán naivan azt hiszik, hogy egyszerűen benőtt a srác feje lágya: családja lett, végre a megélhetésen forog az esze a szex-drog-rock’n’roll triumvirátusa mellett helyett.. Pedig többről van szó ennél: felismerte az igazi motivációit, túllépett önmagán, elengedte a múltat és újat épített a helyére.

Nem minden tulajdonság és képesség látványos és mérhető

A másik ok, amiért megosztom a pénteki csevej tartalmát pedig az, hogy rengeteg levél érkezik a Neon tanácsadó rovatába, amiben arról írnak általános- és középiskolások, hogy nem érzik úgy, hogy bármiben is tehetségesek volnának. Látják, hogy az osztálytársaik kitűnőek matekból, biológiából vagy tesiből, jó a mozgásuk, remekül énekelnek, színészi vénájuk van vagy verseket írnak… ők viszont “csak úgy vannak”, kiemelkedő eredmények híján pedig fogalmuk sincs, merre induljanak, ha pályaválasztásról van szó. További nehézség, hogy az iskola pedig elhiteti velük, hogy már tizenhárom évesen pontosan tudniuk kell, hogy mi lesz belőlük, ha nagyok lesznek – így aztán a keresés görcsös kapkodássá válik, majd frusztrációvá alakul.

Pedig nem kell ennek így lennie. Sőt. Először is, szent meggyőződésem, hogy ahogyan a fentebb bemutatott ismerősöm, úgy minden egyes ember számos tehetséget, képességet hozott magával születésekor. Nincs tehetségtelen ember: csak éppen nem minden képesség látványos, kifelé áradó vagy éppen iskolai kontextusban mérhető. Ha túl őszinték és realisták akarunk lenni, azt is hozzá kell tennünk, hogy bizony társadalmi megbecsültség tekintetében is különböznek a képességek: még mindig jóval többet keres egy A-listás hollywoodi színész, mint egy kiskunmajsai szociális munkás, noha magának a tehetségnek csak a megnyilvánulási terepe különbözik egymástól, az érték és a mérték lehet teljesen megegyező. A jó hír ugyanakkor az, hogy a velünk született képességek mellé némi tanulással egy sor olyan szkill sajátítható el, ami segítség lehet életünk jobbá, boldogabbá tételében (nem, nem csak az önmenedzsmentre gondolok).

“De mit tegyek, ha én semmiben sem vagyok jó?”

Ne kanyarodjunk el az eredeti témától. Mivel nem minden tehetség mérhető és látványos, fontos lenne, hogy az iskolában fő tantárgy legyen az önismeret, ami végeredményben a sikeres pályaválasztás alapja. Folyamatosan változunk persze, de amíg nem tanuljuk meg felismerni, megérteni és alakítani alapvető motivációinkat, az előrelépés sokkal nehezebb. Ha saját képességeit nem ismerő, bizonytalan tinivel találkozom a virtuális térben, általában a következő házi feladatot szoktam adni:

Fogj egy darab papírt, amikor senki sem zavar és kipihent vagy, és írj össze
– tíz jó tulajdonságodat
– tizenöt dolgot, amiben jó vagy
– és tizenöt dolgot, amit szívesen csinálsz.

Az első öt dolog általában könnyen szokott menni, utána viszont már gondolkozni kell: megesik, hogy hozzánk közel álló embert is meg kell kérdeznünk. Első körben hajlamosak vagyunk azokat a tulajdonságokat és képességeket felsorolni, amelyekről iskolai visszajelzések formájában szereztünk tudomást: logikus gondolkozás, jó íráskészség, kiemelkedő kommunikációs képességek, informatikai érzék… pedig sok olyan tulajdonság és képesség van, ami nem osztályozható. Türelem, empátia, kitartás, nyitottság a tulajdonságok közül, és stressztűrő képesség, rendszerezés, állóképesség, spontaneitás, közvetlenség a gyerekekkel/idősekkel/állatokkal… ha képességekről van szó – de a sor szinte végtelen. Persze attól még, hogy jól megy valami, egyáltalán nem biztos, hogy élvezzük is: éppen ezért érdemes azokat a tevékenységeket külön listázni, amelyeket örömmel végzünk akkor is, ha látszólag (!) nem sok hasznát vesszük pályaválasztáskor (az alvás nálam előkelő helyen szerepel).

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem minden képesség és tulajdonság azonnal és egyértelműen nyilvánvaló számunkra, még több dolog pedig idővel alakul ki vagy tör csak felszínre belőlünk. Ha viszont él bennünk egy alapvető igény a belső folyamatok felülvizsgálására, az önmegfigyelésre, akkor időről időre felülvizsgálhatjuk motivációnkat, hogy megkérdezzük: valóban ezek vagyunk? Valóban ezt akarjuk? Mi minden lehet eszköz a céljaink felé vezető úton? Ha síelni szeretünk, vajon feltétlenül síedzőnek kell lennünk, vagy egyszerűbb, ha jól jövedelmező állást vállalunk egy síparadicsomban? A színpadi léttel járó hírnévre nem lehet, hogy azért vágyunk csak, mert kisebbségi komplexusunk és óriási szeretetigényünk van, a kreativitást azonban más területeken is ki tudjuk élni, amelyek legalább olyan fontosak számunkra és talán még anyagilag is jobban járunk?

Mindent egybevetve, a pénteki beszélgetés segített rávilágítani arra, hogy a sikeres pályaválasztás nem csak az önismereten múlik, hanem azon is, hogy megvan-e bennünk a megfelelő érzelmi intelligencia ahhoz, hogy felismerjük a különféle lehetőségeket, fel tudjuk dolgozni az esetleges változásokat/váltásokat és merjünk belevágni egy-egy új dologba, ami megváltoztatja az életünket.

Advertisements
Eszter névjegye (824 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

9 hozzászólás Pályaválasztás: érdekes történet a motivációról, képességekről, célokról és a sikerről bejegyzéshez

  1. Én sem tudnék olyan dolgot mondani, amiben hiperszuperbaromijó lennék :) Sok dolog van, amiben jó vagyok, meg jobb mint mások, viszont engem sokszor a maximalizmusom teper le :)

    • Akkor te maximalizmusban vagy a legjobb! :)))
      No jó, hát minden viszonylagos. Szerintem fontos tudni, mihez mérjük épp magunkat (egy cég, egy csoport, egy társadalom elvárásaihoz, a sajátunkhoz… nem mindig egyértelmű, azt hiszem), és ahhoz képest hol járhatunk kb. És hogy attól függetlenül is lehetünk jóóóók és jól. :)

  2. Szeretem a pályaválasztási cikkeidet, szerintem azok is szeretik, akik pályaválasztás előtt állnak :)

  3. szia, egyébként fotókat nem csináltál erről?
    ha igen, akkor tudsz küldeni email-ben? örülnék neki.
    Köszi :)

  4. engem már csak az érdekelne, h hogyan tud valaki egy tanfolyammal egyből michelin-csillagos étteremben elhelyezkedni? Mikor ha megnézed a hirdetéseket, ahova
    szakácsot keresnek a kritérium 5 év tapasztalat.
    Nagyon nehéz ezt az 5 évet
    megszerezni. Sajna ez
    van. :( Mindenütt azt akarják, hogy
    szemtelenül fiatal légy, de legyen több év tapasztalatod. Más szakmunkásképzőben tanulja 2 évig aztán rögtön megy is dolgozni (pl az Onyx egyik séfje is így csinálta azt tudom)
    ha csak OKJ-s papírod van, még
    nehezebben vesznek fel!

    Szomorú h mégis az ilyeneknek áll a világ a kapcsolataik miatt!:(((

  5. Csak és kizárólag nagyon tudatos kapcsolatépítéssel – ha belegondolsz, maga a tanfolyam is a kapcsolatépítésről szól, elvégre a többség már az odakerüléskor rengeteget tud a szakmáról, a többit meg élesben tanulja meg.

    A kapcsolatépítés sztem a karrier legnehezebb része, nagyon sok munkával jár. Jó, van, aki születéskor kap hasznos pontokat, pl. Paris Hilton, ugye, de nekik meg azért nehéz, mert bizonyítaniuk kell, és hiába tehetségesek és szorgalmasak, mindenki azt hiszi, hogy a családjuk miatt érhetnek csak el bármit. Viszont ők vannak kevesebben, és én nem irigylem őket: k. sok előítélet övezi pályájukat, hiába jók (itt nem pont Parisre gondolok .D). A többieknek viszont ott kell lenni, alázatosan dolgozni, ingyenmunkázni, barterezni, szövetkezni, nyitni… egyszóval építeni a kapcsolatokat. Aki erre képes, az a szakmája dojenje lesz.

  6. ps.: Ó, és találtam még egy nagyon-nagyon hasznos cikket a témában:
    http://blog.penelopetrunk.com/2003/03/16/if-youve-been-unemployed-for-a-while-consider-a-career-change/
    Az egyik munka tényleg mindig hozza a másikat, akkor is, ha vki introvertáltabb típus, és nehezebben networköl.

5 visszakövetés / visszajelzés

  1. Buli van: harmadik születésnapját ünnepli a blog | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  2. Pénz-hírnév-hatalom – szükségünk van rá? | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  3. Inspiráció, ha nehéz helyzetben vagy | Eszter's Offtopic
  4. Mi kell ahhoz, hogy az ember újságíró, cikkíró… médiamunkás legyen? | Eszter's Offtopic
  5. Amikor olyan területen érnél el sikert, ahol nincs még (jó) tapasztalatod | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: