Aktuális

Mesés babafotók? A magyar trollszövetség szerint szégyellje magát az “ilyen anya”!

A kislány "a kemény padlón fázik fel" épp... fúj, gyerekmunka!

Az elmúlt hetekben Adele Enersen fotói futótűzként járták körbe a világot: nem volt dizájnblog talán a Földön, ahol ne csodálták volna meg az informatikus-webfejlesztő anyuka saját csemetéjéről készített tündéri képeit. Illetve, de: azért mégis csak volt. Méghozzá Magyarországon, ahol több felületen is tucatnyi rosszindulatú, irigy, bántó kommentet kapott a finn anya. Persze az internet az anonim fröcsögés tárháza, nem kéne meglepődnünk ezen. Adele Enersen képei viszont annyira bájosak, kedvesek és derűsek, hogy mélyen megdöbbentett a gonoszság és ostobaság, amivel honfitársaink jelentős hányada viszonyult az ártatlan babafotókhoz. Mit csinált az anyuka? A délutáni alvásidő alatt különleges mesevilágot állított fel a baba köré, és lefotózta a kompozíciót. Hallatlan!

Nemrég egy kreatív kismama – Nina Maria Kleivan dán képzőművész – híres diktátorok bőrébe bújtatta szeme fényét: láthattuk a bébit Hitlerként, Sztálinként, Türkmenbasiként, Kim Dzsong-Ilként, Milosevicsként, Husszeinként… utalva ezzel arra, hogy egykor a világ legszörnyűbb népirtói is ártatlan csöppségek voltak. Szerintem zseniális ötlet társult fantasztikus megvalósítással, de belátom, valóban ellentmondásos dolog kissé diktátort csinálni imádott magzatunkból. Adele Enersen képei viszont bájos meséket idéznek, sehol az Endlösung vagy a kambodzsai koponyavölgy szele.

Nézzük, hogyan vélekednek a szelídebb finn sorozatról pár százan, valahol Európa keleti csücskében:

  • Az anyuka beteges mániáját erőlteti a gyerekre, micsoda felelőtlen, éretlen nő: tárgyként kezeli a saját csemetéjét!
  • Az ilyen anya szégyellje magát, amiért ráér az ilyesmire: a gyerek mellett napi két óra alvással kéne robotolnia a konyhában, holtfáradtan!
  • Szegény, ártatlan kisded: önző szórakozásból erőszakkal játszik vele az anyja, amikor aludnia kellene!
  • Felháborító és erkölcstelen, hogy közszemlére teszi a gyerek arcát, és hülyét csinál belőle az egész világ előtt! Hogy fogja magát szégyellni, ha felnő!

Az első egy-két kommentnél azt hittem, csak pár troll keveredett az oldalakra, akiknek nincs életük, ezért másokon köszörülik a nyelvüket, hobbiból. A tizedik támadó hangú megjegyzés után viszont kezdtem érezni, hogy felmegy bennem a pumpa. Percek alatt olyan mérges lettem, hogy sebes gépelésbe kezdtem:

Kedves rosszindulatú, irigy, ostoba honfitársaim, akik a névtelenség homályából szidtok egy tőletek több ezer kilométerre élő nőt!

Szó sincs beteges mániáról és műanyag játékként használt gyerekről. A szülői szerepben talán az az egyik legszebb, hogy újra átélhetjük a gyerekkort, érett fejjel rácsodálkozhatunk a világra egy gyerek szemein keresztül. Aki nem tud felnőttként önfeledten játszani, annak valószínűleg soha nem lehetett boldog gyerekkora.

Miért kellene napi tíz órában értelmetlen, agyatlan robotmunkát végeznie egy egészséges, értelmes embernek? Senki nem lesz jobb attól, hogy mártírként mos-főz-takarít a négy fal között, végelgyengülésig. Bármilyen furán is hangzik, szerencsére vagyunk pár millióan a világon, akik az ilyesmi helyett inkább a, a családunkkal töltjük az időt; b, leülünk a gép elé, és olyan munkát végzünk, amellyel pénzt is lehet keresni; c, igyekszünk kreatív hobbik által feltöltődni. Hála az égnek ma már senkinek nem kell halálra dolgoznia magát, mert a, léteznek korszerű háztartási eszközök; b, a házimunka nem személyi számhoz kötött; c, vannak külön erre a területre specializálódott szakemberek, akik egy-két óra alatt fillérekért kitakarítanak.

A gyereket senki sem zavarta meg délutáni álmában. Amint az a képeken jól látható, a poronty bélésen szunyókál, és fogalma sincs arról, mi zajlik körülötte. Kicsi a valószínűsége annak, hogy az édesanya eszméletlenre verte vagy benyugtatózta a kisdedet, éppen ezért fölösleges ál-aggodalommal palástolni irigységünket, amiért egy egészséges kisbaba derűs körülmények között, jólétben és szerető családban cseperedik.

Aki figyelmesen megnézi a képeket, láthatja, hogy a kicsinek semmilyen személyes adata nem került nyilvánosságra, ugyanúgy élete intim részletei – mikorböfi, mekkorátkaki – sem köznevetség tárgya. Te talán nem örültél volna annak, ha a szüleid a családi fotóalbumot egy-két kreatív kompozícióval is kiegészítik annak idején? Nyilván a tinivé, majd felnőtté érő főszereplő is jókat derül majd a képeken, és büszkén mutatja majd meg unokáinak a híressé vált fotókat, amelyek a világ számos sarkába repítettek mosolyt és derűt.

Most komolyan: milyen lelke lehet annak, aki szerint a képek felháborítóak? Én még csak a giccsrendőrséget sem riadóztatnám, hiszen a mese pont arról szól, hogy színes, játékos, vidám, határtalan. Pont, mint a képek…

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

22 hozzászólás Mesés babafotók? A magyar trollszövetség szerint szégyellje magát az “ilyen anya”! bejegyzéshez

  1. Hát figy, nekem a finessmániámból kifolyólag Rubint Réka ismerősöm a facebookon és a terhességének az utolsó két hónapját folyamatosan láttam képekben, kommentekben, meg hogy mikor szült, esztétikus képek kerültek fel a szülőszobából, pár nap múlva Zalánkával, aztán egy héttel szülés után elment az Alakreform órára, bár még csak “háztűznézőbe”, mert azt Norbi tartotta meg, de két hét múlva már kis intezitással engedte neki az orvosa, mert nagyon gyorsan gyógyult.
    Ezért aztán jöttek a fröcsögő kommentek, hogy hogy meri másfél órára magára hagyni a gyereket (pontosabban a nagyival), hogy mert szép, csinos, vékony lenni, mikor otthon kéne ülnie a babaágy mellett két cmes betéttel a lába közt összebüfizett pólóban, lenőtt zsíros hajjal. Akik meghajoltak azelőtt, hogy ezt kell csinálni – pl. disznóméretűre hízni, holott maga a gyerek + magzatvíz = max 8 kg, ami szüléskor ugye el is tűnik – azok most fröcsögnek Rékára, hogy mégis hogy mer ilyet csinálni, d eközben irigyek, meg szégyellik magukat, hogy két ember helyett ettek, nem mozogtak, annyira rákattantak a gyerekre, hogy teljesen alárendelték magukat.
    Jelzem a házimunka nem nagy kunszt sztem, legalábbis annyira nem, h ezzel takarózzunk. Pl. két óra alatt vígan csilivilire varázsolok egy 75 nm-es lakást. És kétlem, hogy a heti nagytakarítást kifejezetten a gyerek alvásidejére kéne időzíteni.

    Am. a képek sztem cukik, semmi baj nincs azzal, ha a szülő ilyen mód kreatívkodik a babájával, ha az a kicsinek is kényelmes.

    • No, a Rubint Réka-gyűlöletet még kevésbé értem. Nem mondom, hogy nekem szuper-szimpatikus a Schobert Norbi-család (az ominózus indexes videó óta pláne :D), de nem is gyűlölöm őket (Hajdú Petyához képest kimondottan kedvelem a párt). Én azt látom, hogy túl sikeresek ők ennek az országnak: önerőből óriási gazdagságra tettek szert, gyönyörű házaik, autóik, virágzó vállalkozásaik vannak, ismertek, szép helyeken nyaralnak, egészségesek, csinosak, van három szép egészséges gyerekük, a házasságuk pedig jobb, mint az átlag magyar emberé. Felháborítónak tartom, hogy valahányszor valami rossz történik velük (Norbi betegsége, Réka rosszulléte, pár Update-kajálda bezárása, családi gondok), az ország fele elégedetten csettint. Undorító.

      • Az. És jellemzően folyamatosan támadják. Nekem sem kedvenceim, de azt gondolom, ha úgy döntök, gyereket vállalok, lehet megkeresném Rékát, mert elég sok tapasztalata van három gyerek után, bár szerintem az ő titka a következő három dolog:
        – egészséges étkezés
        – folyamatos sport a terhesség alatt, nyilván orvosi ellenőrzés melletti intenzitással
        – POZITÍV hozzáállás
        Persze Rékát sem kellett félteni, elindította a “Kismama sikertörténetek” anyagát facebookon, ahol anyukák vállalják, hogy nem híztak terhesség alatt, és hogy abszolút pozitívan élték meg a terhességet mindenféle ilyen vizesedéses, állandóan hányós, igénytelenné válásos dolog nélkül (szvsz azt gondolom, ha egy nőnek nincs ideje 10 percet hajat mosni a gyereke mellett, akkor ássa el magát).
        Itt jön el az a pont amikor elkezdem azt érezni, hogy hiába a gyönyörű nyelv, a világhírű kultúra, mégis Magyarország az emberek többsége miatt sokszor olyan számomra, mint mocsár. Mindenkit beszippant, aki máshogy mer gondolkodni. Vagy legalábbis megpróbálja.
        Sokszor vettem már észre, hogy idegesítenek a csinos csajok. Hát hogyne, bevallom, ez az irigység miatt van, mert egész életemben csinos szerettem volna lenni, de a genetika nem engedte. Most végre elhatároztam, hogy tényleg megküzdök azért, hogy soha többé ne idegesítsenek a jó seggű, vékony derekú csajok – mert én is olyan leszek :D

  2. Nálam akkor ment fel a pumpa, amikor Isabelle Delobel jégtáncosról folyt a vita, hogyan mehet terhesen jégre. Biztosan roppant szerencsés az összes ősanya, mert teherbe esése első pillanatától körbeugrálják, hogy kímélje magát, de a normális emberek terhesen is dolgoznak (édesanyám két héttel a születésem előtt még tanított, és reggel-este negyven percet buszozott, mert az iskola székhelye akkor egy másik városban volt). Szerintem amíg valaki nem vág egy nagykést bele a hasába, nem iszik, nem dohányzik, a mozgással nem árthat a gyereknek.
    (Ugyanez tornaórán a menstruációkor. “Nem tornázhatok, beteg vagyok.” Ezt sose értettem. Miért ne lehetne attól tornázni? Jó, mondjuk spárgázni nem túl praktikus, de amúgy 1) a menstruáció a nő természetes velejárója, nem betegség, 2) a mozgás is az ember természetes velejárója, nem betegség.)

    • A tanároknál viszonylag ritka az utolsópercesség, mert a kölykök egy csomó veszélyes betegséget terjesztenek, de a fehérgalléros munkáknál gyakori, hogy valaki munkahelyről megy szülni. Nem mondom, hogy ez az etalon, de azt sem értem, egészséges esetben miért kéne túldramatizálni a dolgot. Ugyanígy a menstruáció se betegség. Venni kell egy doboz Cataflamot vagy Algoflex-M-et, és az első napon magunknál tartani, akkor simán lezsibbad az alhas és lehet bármit csinálni. A második-harmadik naptól meg már nem gáz általában.

  3. szerintem marha jók a képek!

  4. Itthon ez így megy… Pont a minap került szóba ez a mentalitás egy másik téma kapcsán. Valamit (azt hiszem a Margit-szigeten a világítást valahol a futópálya egy szakaszán) megcsináltak. Rendesen. Erre a kommentek fele arról szólt, hogy ez miért nem jó ez, a “biztosebbenisizraelkezevan”-tól az “én értek hozzá, és fele ennyiből megcsináltam volna”-n keresztül a “miért nem inkább kórházaknak/rendőrségnek/árva cserebogárlárváknak adják a pénzt”-ig. Itt mindenki mindent jobban tud, viszont mindenki kikéri magának ha bele akarnak avatkozni az életébe, és az akinek bejött az élet, az bűnöző szarházi alak, aki biztos csak hazudozással/férfi nemi szervek szájbavételével jutott el addig, ahol van… Mellesleg európai viszonylatban a magyar nők gondolkodnak a legkonzervatívabban a női szerepekről (bár tudom, van kis hazugság, nagy hazugság, meg statisztika, de ezt nem “brittudósok” mutatták ki, “szakmai ártalom”, hogy ilyen statisztikákat böngészek). Annyit tudok tenni ellene, hogy mikor észreveszem, hogy belőlem is feltörne ez a hozzáállás (mert az az ijesztő, hogy bennem is megvan a hajlam, pedig nem vagyok az a kifejezett trolljellem, sőt), elszámolok tízig és átgondolom, hogy mi is a pozitív, előremutató az egészben és most akkor ez tényleg olyan rossz dolog, vagy csak megszokásból böffene fel a negatív attitűd…

    • Lehet genetikailag bennünk van, tehát igazolt magyarságunk. :) Néha nekem is eszembe jutnak troll-gondolatok ugyanis. A felvázolt példa nagyon tipikus: MINDENKI ért hozzá, minden a kormány vagy az ellenzék hibája, mindenki csal-lop-hazudik-erkölcstelen, akinek jól megy.

      A tradicionális nemi szerepek nem teljesen azok azért, aminek sokan ma hiszik őket. Őseink nem kettesben – netán szingliként – éltek, hanem nagycsaládban. Egy nő soha nem egyedül nevelte a gyerekeit, hanem a család többi nőtagjával: az anyjával, anyósával, nővérével, húgával, sógornőivel, unokatesóival… hadd ne soroljam, attól függően, hogy épp hol, kikkel éltek. A Közel-Keleten, és Ázsia, Afrika, Dél-Amerika számos részén ma is az a szokás, hogy a fiatal pár a férj családjához költözik (a tehetősek nyilván tágas, külön lakrészbe, de akkor is egy háztartásba). A mama, nagymama (korai szülések esetén a dédi is) ott van a testvérekkel együtt, akik segítenek a bébi gondozásában, felosztják a házimunkát egymás között, vigyáznak a gyerekre, amikor szükség van rá. Egyszóval a tradicionális női szerep az extrém esetektől eltekintve a múltban nem jelentett 24 órás magányos szolgaszerepet, ahol a nő még a haját sem tudja megmosni, mert ki vigyáz közben a gyerekre. Ma már ritkák a több generációs, nagycsaládos együttélések a nyugati kultúrában, ezért természetes, hogy a babagondozás sokkal inkább a férfi feladata is, mint mondjuk 500 évvel ezelőtt – hiszen nem egyszemélyes feladatról van szó, ez tény. Érdekes, hogy a női egyenjogúság is akkor indult meg leginkább, amikor az urbanizáció óriási méreteket öltött, a nagycsaládok szétszóródtak. Arról már nem is beszélve, hogy a nők is pénzt keresnek azóta, sokszor többet, mint az apuka. (Eh, de mázlista vagyok, hogy olyan területen dolgozom, amit otthonról is lehet csinálni, ezért családalapítás esetén kimaradok a “miért-dolgozik-már” és “ki-maradjon-otthon-a-gyerekkel” dilemmákból, lol.)

  5. Ezek még nem láttak Anna Geddes-képeslapokat??? http://www.annegeddes.com
    Nekem nagy kedvenceim, és nem feltétlenül az anyai ösztönök miatt, hanem mert kreatív és másképp ábrázol.

    A gyereknek semmi baja nem lesz, miért kellene a babákat kizárólag klasszikus környezetben fotózni? És miért kellene élve eltemetni a nőket? Talán jobb a szülés utáni depresszióval kínlódni, ami a babára is rossz hatással van? Az az anyukának sem tesz jót, ha a kizárja magát a világból. Szerintem ezek éppen a képek azt bizonyítják, hogy az anyuka is szereti a gyermekét. Ez a fotózás is egy játék a babával. Játszik vele és élvezi.

    • Szerintem Anne Geddest mindenki ismeri, még ezek a trollok is. Nyilván azokra a képekre is beszólnának szívesen, csak most ez a hölgy volt épp soron. :) Csökött fapinák, műpélók.

  6. Most nem azért, de gyerekvállalás nem egyenlő az anyuka számára a vég nélküli házimunkával. … De most komolyan. Ez ilyen tipikus magyar anyuka felfogás. Egyébként meg a neten az ilyen magyar anyukának van ideje tombolni, miért nem inkább a padlót vikszolja…. ikszdé

  7. Ja, trollkodni bezzeg ráérnek…ahelyett, hogy folytatnák a házimunkát a szutykok! :D

  8. Ezek a képek annyira tündériek és annyi fantázia meg szeretet van bennük, hogy egyszerűen csak sajnálni tudom azokat az embereket akik ezt képtelenek meglátni. Milyen szar lehet már így élni? Önmagukat fosztják meg egy csomó jó és vidám és boldog dologtól.

  9. Hű, nagyon édesek a képek :) És nagyon ötletesek, nem sok embernek jutna eszébe, legalábbis én még nem találkoztam ilyesmivel, pedig elég sokat ülök a gép előtt :)
    Nem értem, irigységből miért kell így leszólni szegény anyját. Tipikus magyarok :(

  10. Tök jó képek, mondjuk én jobban örülnék ilyeneknek a családi albumban, meg hát azért digitális világ, most már nem 26 kocka készül a gyerekekről évente, amiből fele homályos és bemozdult, hanem lehet kattogtatni.
    Tetszetős és aranyos – nem nagyon értettem én sem a lincselést, meg azért ki is csapja a biztosítékot… de magyarok vagyunk – jófajta nemzet: szomszéd tehene klasszikusok ott sorakozik mindenki tudatának polcain…
    *egyébként kedvenc a boszorkányos seprűs és a “baba kocsit hajt” :D

    • Nagy előnye a digitális technikának, hogy lehet kísérletezni a kattintgatással, bárki lehet otthon fotós, akár profivá is képezheti magát. Kíváncsi vagyok, 50 év múlva milyen családi albumok lesznek… 3D? :D

  11. Bennünk,magyarokban van valami roppant fura.

  12. jaajj, nekem nagyon tetszett a videó! ^^ Annyira édes. :))
    A diktátoros már nem annyira, mert kicsit morbidnak tartom, de ízlések és pofonok. :) Egyébként nekem van egy spanyol ismerősöm, aki illusztrátor, ráadásul nem rég született gyereke, de hobbiból rengeteg erotikus képet rajzol (nem csak meztelenül pózoló emberek, hanem szexuális aktus is!). Hát ennyit arról, hogy a nőnek otthon kell robotolnia, ha már gyereke születik. :P

  13. Elképesztően kreatív a dolog, és ez tényleg már már magyar népbetegség, hogy az anya csak akkor jó, ha napi X óra házimunkát végez.
    Ismerősöm is most szült, és a legapróbb dolgokba, pl pelenkázás, öltözés visz valami kis játékot amivel mind a maga mind a baba számára kicsit mókásabbá teszi ezeket az amúgy unalmas rutin dolgokat, ettől már szidni kell? Jah slusz poén, hogy otthonról végezhető a munkája így még dolgozni is tud a pici mellett.

  14. Azt hiszem, itt, Magyarországon soha nem lesz sem együtt örülés, sem elismerés, vagy bármi hasonló. Rácz Zsuzsa ezt írta a második Terézanyus könyvében: “Mindig elfelejtem, az amerikaiak mennyire tudnak örülni az egyéni teljesítmény megnyilvánulásainak. Hja, az ő kultúrájuk ezt hirdeti: mindenki a maga szerencséjének kovácsa. You can do it. Ott bezzeg könnyű örülni. De itt, nálunk? Ahol más sikerét mindig is saját kudarcunknak láttuk? Ugyan, minek örüljünk?”
    Na, igen, a más sikere… A képek amúgy fantasztikusak, a kisbaba csodaszép, s az anyuka hihetetlenül ötletes! Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet rá! :D
    (Mellesleg magam is anyuka vagyok, 5 hónapos a kislányom, úgyhogy még elég sok a tanulnivalóm ezen a területen. De nem hiszem, hogy attól könnyebb, ha mártírként szenvelgek, főleg, mivel összességében nagyon élvezem ezt az egész helyzetet, imádom a kisbabámat, s végre egy csomó olyan dolgot csinálok amire eddig nem volt, vagy csak nem szántam időt.)

4 visszakövetés / visszajelzés

  1. Buli van: harmadik születésnapját ünnepli a blog | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  2. Egy új világ – otthon « Csengebaba
  3. Az önbizalomról és az önmenedzsmenről – önzés nélkül | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  4. Látni, ami a múlandón túl mutat | Vergiftet – Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: