Aktuális

Az önbizalomról és az önmenedzsmentről – önzés nélkül

Reach the sky.

Egy ideje tudatosan próbálok türelmesen és toleránsan viszonyulni az emberekhez, így sokkal hamarabb felfedezem bennük az értéket, mint korábban. Néha eláll a lélegzetem, mennyi tehetséges, sokoldalú, kreatív és értékes tudással bíró ismerősöm köt méltatlan kompromisszumot vagy tékozolja el az adottságait fogcsikorgatva. Az egyik leggyakoribb probléma, amit magam körül látok, az önbizalom és az önmenedzsment teljes hiánya. Önbizalom, önmenedzsment, önérdekérvényesítés... viszolygást ébresztő szavak, mintha csak az önzés és az egoizmus szinonimái lennének. Épp elég szomorú, hogy individualista társadalmunkban sorra bomlanak fel a kisebb-nagyobb közösségek, az egyén vágyai túl gyakran kerülnek a család - a legalapvetőbb közösség - érdekei elé. Ökölbe szorult a kezem, amikor Marcsi ötéves kis "Firenzéjéről" olvastam, akit a szülei félretettek, mint egy karácsonyfadíszt Vízkeresztkor, hogy saját önző karrier-céljaiknak élhessenek.

Cigányútra tévedt szocializáció eredménye, hogy az önmenedzsment kifejezés tudatalattinkban az önzéssel kapcsolódik, az önbizalom pedig emlékeztet minket a nagyképűségre, a gőgre. Először Amerikában figyeltem fel a kelet-európai gondolkozás hiányosságára, hiszen valahányszor valaki megdicsérte a külsőmet vagy a munkámat, zsigerből szabadkozni kezdtem: ugyan már, egy hete nem mostam hajat és különben is nőtt egy pattanás az orromon, menj már a francba, ez csak egy fércmunka, öt perc alatt raktam össze éjjeli kettőkor. Az amerikaiak hasonló helyzetben viszont kedvesen elmosolyodtak, és annyit mondtak: thank  you. Figyelni kezdtem az embereket, és idővel rájöttem: valóban nincs egészséges kultúrája annak, hogy képességeinket és munkánkat elismerjük és elismertessük.

Nem egy ismerősöm van, aki nem azon a területen tevékenykedik, ahol a legjobb lehetne, míg mások kiemelkedő adottságaik ellenére sem igazán jutnak egyről a kettőre. Az ok: nem ismerik, tisztelik és fejlesztik saját képességeiket, illetve nincsenek tisztában azzal, hogyan kell méltóságteljesen, de határozottan vonzóvá tenni értékeiket és képviselni érdekeiket. Én talán tudom? Tanulom, de még van hová fejlődni.  Sokan eleve alantas, méltatlan törtetésnek érzik saját maguk fényezését, és a szellemi arisztokráciával összeegyeztethetetlennek tartják a fizikai szintű önmegvalósítást – holott nem sokat ér az elmélet, ha gyakorlat nem társul hozzá.

Mit lehet tenni? Nem írhatjuk ki a homlokunkra, hogy alkalmasak vagyunk nagyobb feladatokra is, viszont van pár dolog, ami egyáltalán nem vezet Aranypedál-díj győzelemhez, “csak” némi sikerhez. Például…

Hibáink, hiányosságaink felvállalása – Úgy lettünk szocializálva, hogy szégyen, ha nem értünk valamihez vagy melléfogunk véletlenül. A tanárképzés keretében kötelező pszichológiai önismereti foglalkozások során kiderült, hogy tizenkét csoporttársam közül tizenegyen nem mernek kérdezni, ha valamit nem értenek. Én kérdezek: megszoktam és elfogadtam, hogy vannak határaim. Sokáig visszatartott a teremsporttól, hogy nem mindig jó a koordinációim és a diszkalkulia miatt nehezen utánozok tükörmozgást, ezért sokszor vagyok a leggyengébb láncszem. Gyakorlatlan is vagyok, hiszen tizeniksz éve nem voltam tesiórán – de miért szégyenkezzem emiatt? Nem olimpiára készülök, a mozgás a testi-lelki egyensúly egyik kulcsa, nem teljesítményharc. (Különben is, harminc kilométert bármikor lesétálok hegymenetben!) Igyekszem levetkőzni azt a rossz szokásomat is, hogy ha hibát követek el a munkámban, rögtön megmagyarázom, miért történt. Nem kell tökéletesnek lennünk, senki sem tévedhetetlen: ha ezt elfogadjuk, nem fogjuk állandóan ledegradálni egyéb képességeinket sem. A hibák továbbá hitelessé tesznek: ember vagy, hús-vér tapasztalatokkal, nem pedig gép.

Proaktív ötletbörze, mások bevonásával – Ha figyeled, hogyan segítheted a munkaadódat/üzleti partneredet, fontossá és értékessé válsz. Mindenkinek vannak ötletei, csak legtöbbször hallgatunk, mert tapasztalatlannak és jelentéktelennek érezzük magunkat, pláne pályakezdőként. Pedig az ötletbörze pont arról szól, hogy minden kósza gondolatot, asszociációt összegyűjtünk, amiknek egy része aztán a csapatmunka eredményeként hasznos, használható megoldásokká alakul – ennek a folyamatnak még kedvez is a fiatal szakmabeliek szabad, kreatív, szárnyaló és kötetlen – néha kicsit naiv – agyrohanása. Légy proaktív, kezdeményezz ötletbörzét, de csak a megfelelő helyen és időben oszd meg az ötleteidet, különben lenyúlják őket.

Rivaldafény – Nem győzöm idézni Csáth Géza mondását: “Dolgozni keveset, de azt a rivaldában!” Közben eltelt száz év, ma már a “keveset” nem működik, hiszen többnyire egy ember több dolgozó munkáját végzi, viszont még mindig fontos, hogy tudjanak arról a megfelelő berkekben, mit is csinálsz. Ha pluszt tettél a kalapba, azt igenis kommunikáld: tudod, a maileknek több címzettje is lehet…

Saját hely a neten – Ma már ingyen, informatikai tudás nélkül bárki könnyen készíthet magának saját oldalt, egy önálló domain név is fillérekbe kerül, ha valaki arra vágyik. Nemrég azt javasoltam egy művészpályán mozgó ismerősömnek, hogy szedje össze minden említésre méltó vagy egyszerűen csak érdekes művét, az összes projektet, amiben részt vett, és a már meglévő fotókkal, videókkal és linkekkel hozzon létre egy interaktív virtuális önéletrajzot. Ez a dolog több okból is hasznos: egyrészt magadat erősíted azzal, hogy összegyűjtöd és újra átgondolod mindazt, amire büszke vagy (vagy éppen egyszerűen csak a fejlődésedet szolgálta), tehát jobb lesz a közérzeted, közben pedig átlátod, mit értél el eddig és mire van még szükséged szakmailag. Másrészt pedig kiváló referenciaként szolgál az ilyesfajta portfólió: együtt van minden, amit másoknak tudnia kell rólad, a munkáidról.

“Webkettes” jelenlét – Ott lenni a szakmai fórumokon és hozzászólni az aktuális témákhoz hasznos dolog. Légy szakértő, legyen véleményed, foglalj állást: tetszik az, ha egy nyelvtanár módszertani fórumokon, felületeken, blogokban osztja meg a tapasztalatait potenciális diákjaival, annak szüleivel. Szimpatikus, ha egy orvos a weben is elérhető, ha egy stylist-gyakornok divatblogot készít vagy egy fodrász feltölti a Facebookjára hajkreációit. A közösségi portálok, fórumok és blogok óriási lehetőségeket rejtenek magukban, ha okosan használjuk őket – terápia, segítségnyújtás és personal brand-építés egyben, mellékhatások nélkül (mi van, milyen oversharing???).

TiszteletPlastic Tinkerbell jó példa a webkettes jelenlétből fakadó sikerekre: Noémi sokszor napi tizenkét óra gyári munka után készítette el divat-videóit, és ma már hivatalos YouTube-partner, elsőként a magyar videóbloggerek közül. A fiatal lány kap hideget-meleget, különösen honfitársaink mocskolják, de én tisztelem – függetlenül attól, hogy olyan területen ténykedik, ami számomra semmit sem jelent. Miért nem tudjuk tisztelni azokat, akik fütyülnek a dohos konvenciókra, és gátlásaikat levetkőzve megmutatják a világnak kreativitásukat? Saját belső bizonytalanságunk miatt, azért, amiért jó néha röhögni Fekete Pákón vagy a napiszaros emókon (ki nem szokott néha?). Volt idő, amikor tizennyolc évesen órákig ültem a sarokban és gonoszul vigyorogtam a rosszul kifestett, ritmusérzék nélkül vonagló kiscsajokon – tele voltam gátlásokkal. Könnyű kinevetni bárkit, akik próbálkozik és hibázik, de a végén sokszor mégis ők jutnak messzebbre: aki nem hibázik, az nem dolgozik, nem él. Tiszteljük a többieket, a hibáikkal együtt – ez a hozzáállás az önelfogadást és ezáltal az önmenedzsmentet is segíti.

Kapcsolatépítés, összefogás – Csodálom a buliszervezőket és zenészeket, akik képesek együttműködni és összefogni egy közös cél érdekében, és felveszik a kapcsolatot azokkal, akikkel hasonló elképzeléseik vannak. Minden szakmában jó, ha vannak körülötted olyan emberek, akiknek már megmutattad, hogyan tudsz dolgozni, és ezért másoknak is ajánlanak. A jól végzett munka mindig hoz magával egy másikat – ez pedig önbizalmat ad, az eredmények megfelelő tálalása pedig az önmenedzsment alapja.

Asszertív kommunikáció – Mondd el, mi zavar, mi bánt, mivel nem vagy elégedett. Jobb, mintha minden esetben némán tűrnél. Persze megfelelő időben és helyen, türelmesen és empatikusan kell közölni mindezt, nem akkor, amikor a bili kiborult. Ha felszólalsz, az önbizalmat ad, és mások is tudni fogják, hogy nem lehet veled bármit megcsinálni.

Jó látni az emberekben az értéket, a szépséget. Ijesztő, mennyire nem hisznek magukban. Nagyon nehéz dolog félretenni a félelmet, a cinizmust, a kishitűséget – én is folyamatosan kardozok ezzel a sárkánnyal. De megéri, mert néha vannak apró győzelmeim a sárkány – és önmagam – felett.

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

6 hozzászólás Az önbizalomról és az önmenedzsmentről – önzés nélkül bejegyzéshez

  1. Szeretem az ilyen anyagaidat, tök jó össze szoktad szedni a dolgokat:) Részleteiben ezeket mondjuk én is tudom/gyakorlom, viszont sosem tudom ilyen frappánsan összefűzni, meglehet mert minden más terheli az agyam és úgy érzem már több hónapja, hogy a kreativitásomat egyre csak blokkolja a közelgő államvizsga, pedig úgy szeretném előhozni és végre kamatoztatni a bizniszben, hiszen végre emberekkel dolgozhatok, amire mindig is vágytam… még az sem érdekel, hogy most éppen kurvanehéz, 12 órára állok egy szigorlattól, amire egy kurva szót nem sikerült eddig megjegyeznem, mert az agyam elutasítja ezeket a felesleges információkat, ellenben üdvözöl mindent, ami az ütőképes üzletkötéssel kapcsolatos. . .
    Pedig le kell küzdenem azt az akadályt is, hogy inkompatibilis emberkék akkora kárt okoztak előttem a saját bizniszeikkel, hogy 10x annyi idő és energia lesz ezt helyrehozni. Mert nem tudtak türelemmel, figyelemmel és segítő szándékkal fordulni a másiktól, aki kínjában a sokadik ilyen élmény után negatívan skatulyázott mindent, ami mlm.

    • Na, most már nemsokára túljutsz a szakdolgozat-parán, és visszatérsz a normális emberek világába – ha van ilyen egyáltalán, haha. :) Inkompetens emberek mindenütt vannak, az mlm meg nem mindenkinek való, de semmiképp se hagyd, hogy lehúzzanak! :)

      “All the rebels in the world can’t bring me down! All the psychos in the world can’t bring me down!”

      “You say – I must stay – I must teach what I was taught
      Learn to dream – learn to pray – dead end – I will never stay”

  2. Amit Plastic Tinkerbell csinál, az csak itthon újdonság, amúgy a YouTube tele van hozzá hasonló nőkkel, lányokkal, akik mindenféle smink- és divatvideót csinálnak. A legtöbben amerikaiak meg britek, de vannak más országokban is azért szép számmal. Közülük rengeteg a partner aki pénzt is kap ezért, és a különböző cégek komolyan veszik őket, sok termékmintát küldenek a részükre amiket aztán videókban értékelnek is, meg elhívják őket rendezvényekre stb. Szóval a YouTube “gurukat” (mert tényleg így hívják őket) én nem nézem le, sokat lehet tőlük tanulni, bár tény, hogy mindegyikük kap hideget-meleget egyaránt, bőven.

    • Azért más egy kicsit a magyar youtube-partner, mert a nyelvi korlát miatt kevesebb a potenciális kattintó, és az internet-penetrációnk is szűkebb, ugye. Szóval, egy amerikai “commercially successful youtube-partner” esete más, bár tény, hogy ők is kapnak hideget-meleget. Viszont Plastic Tinkerbell-ről külön gyűlölet-fórumokat kellett törölnünk a NEONon, tehát kissé megdöbbentő a dolog. Hogyan vesztegetheti bárki az energiáját egy számára idegen ember gyűlölésére? Eleve gyűlölködésre…? No, persze nyilván magának árt vele, nem pedig a lánynak, aki valóra váltotta egy álmát, függetlenül attól, hogy mi álmodoznánk-e ilyesmiről. Ne kívánd felebarátodnak, amit magadnak kívánsz, mert lehet, hogy más az ízlése.

  3. köszi ezt a bejegyzést! Tökéletesen időzítettél!
    Én vagyok az az ember, aki ha valamit jól csinál, bocsánatot kér érte, ha valamit megcsinál, szabadkozik, hogy nem lett jó és lehetne ezerszer jobb. Már gyakorlom amiket fent leírtál, már nem szoktam mindig bocsánatot kérni, ha tudok valamit, és nem szabadkozom mindenért, de sajnos ez csak a felszín, belül még nem hiszem el ezeket :( Éppen ezért írom a nyomi kis CV-met két hete és még semmi nincs benne :(

    Amúgy valaki híres ember mondta, hogy a bók ajándék, tudni kell elfogadni. Amióta ezt évekkel ezelőtt hallottam, mindig kedves ajándékként tekintek rá és tényleg sokkal jobban el tudom fogadni és megköszönöm, ahelyett, hogy magyarázkodnék :)

  4. Érdekes a magyar hozzáállás a dolgokhoz, erről tényleg tanulmányt kellene írni: sírva vigadunk, meg szomszéd tehene, a különbségek keresése a hasonlóságok megvitatása helyett és persze a nulla szintű önérzet.
    Akciófilmes főgonosznak magyar embereket, mert még hiteles is! :D
    Viszont a cikk témájára visszatérve: sajnos, hogy már eleve úgy nevelnek bennünket, hogy meg kell húznod magad, vagy csak akkor szabad kilépned a demos szürke forgatagából, ha már minimum űrsikló hajtási engedéllyel rendelkezel és már megjártad oda vissza a Marsot háromszor- mert így csak fel lehet rád nézni.
    Óvatos népek vagyunk, meg még szégyenlősek is, nem bízunk semmit a véletlenre és attól pedig egyenesen rettegünk,ha kinevetnek, vagy gúnyolódnak, pedig ez csak egyet jelent… ha fáj és szégyenkezünk…mert elsősorban saját magunkat szégyelljük, pont azt akit a legjobban kellene szeretnünk, akire a legbüszkébbnek kellene lennünk.
    Én is ezzel küzdök (gondolom még sokan mások is), hogy ha valami jól sül el, akkor lebecsmérlem magam: ugyan, nem nagy valami, ha meg elrontok valamit, akkor önostorozás, böjt, remeteüzemmód, majd a magyarázkodás,… lassan már szinte elvárásszerűen. emlékszem az első alkalomra mikor megvontam a vállam és ennyit mondtam: “hibáztam, megesik, megyünk tovább” … és sokkal könnyebb így, mint önmarcangolni mindig… :) Köszi az írást, most még pozitívabb lettem! (több ilyet, több ilyet!) :D

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Tantárgyak, amelyeket minden iskolában tanítani kellene | Eszter's Offtopic
  2. A 3 legfontosabb szabály a sikerhez, ha magánórákat adsz | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: