Aktuális

A gyakornok

Tizenkilenc éves voltam, amikor a tisztánlátó az Oktogonnál két doboz szantálfa füstölő megvásárlásáért cserébe jósolt nekem: azt mondta, az igazi hivatásom mindenképpen az íráshoz és a spiritualitáshoz kapcsolódik majd. Már akkor is reméltem, hogy a fehérkontyú boszorka nem azt látta meg a varázsgömbben, hogy egy napon majd én fogom írni valahol a heti, napi szerelmi és karrier horoszkópot gyakornokként - ez ugyanis a leglélekölőbb rutinmunka a világon. "Járj nyitott szemmel, mert most rád találhat az igaz szerelem. A párkapcsolatban élők is örülhetnek, a bölcs Jupiter és az érzéki Vénusz most igazán kellemes hétfő estét ígér." A gyakornok élete nehéz: a legtöbb helyen fizetést nem kap (szerencsés esetben pár tízezer forint üti a markát), cafeteria nem jár neki, szabadságot nem vehet ki, táppénzről szó sem lehet, és  igen, hallottam már több olyan esetről is, ahol még szerződés sem védte a szerződő felek érdekeit.

“A szépségé és a művészeté ez a kedd, látogass el pároddal egy múzeumba, és fedezd fel a fáraók kincsét. A piramisok tövében sokat tanulhatsz magadról is!” Cserébe a gyakornok a hét öt napján napi nyolc órát dolgozik, hétvégén is elérhető, pörgős időszakokban – ha dolog van – éjszaka is bekapcsolva hagyja a telefonját. Sokszor ő az első, aki megérkezik, és az utolsó, aki elhagyja a munkahelyet.

“Most itt az alkalom, hogy pénzhez juss, már csak egy kicsit kell türelmesnek lenned. A szerda sikert és elismerést hoz, hamarosan elnyered méltó jutalmadat, és az érzéki örömök sem maradnak el.” A gyakornoknak mindenki átpasszolja a saját munkáját, méghozzá a legalantasabb, legkacifántosabb és legunalmasabb feladatokat. A gyakornoktól mindenki segítséget kér, közben viszont komoly felelősséget kívánó projekteket is a nyakába varrnak. A válság kezdete óta a versenyszféra már nem fogad túl sok főállású öregrókát, az ingyentől még mindig nincs olcsóbb: 2008 óta több ezer friss diplomás kénytelen egy esztendő nullforintos munkával indítani a karrierjét.

“Benned van az őserő és a tehetség,valamint a képesség arra, hogy megtaláld a helyet a világban. Ma tegyél meg mindent azért, hogy a holnapod szebb legyen, de azért légy résen: nem minden arany, ami fénylik.” A gyakornokot ritkán dicsérik meg, hiszen munkája többnyire láthatatlan: annál szembeszökőbb viszont, ha az irathalmok rendezetlenül hevernek az asztalon, az adminisztráció hibás, a feladat megoldása késik, a profit alacsonyabb, a partner rosszkedvű. A gyakornokról mindenki tudja, hogy “csak gyakornok”, még kedvezményes szolibérletet sem kap. Örül, ha belépőkártya jár neki – sok helyen úgy kell minden reggel besunnyognia az épületbe, mint egy tolvajnak.

“Érdemes odafigyelni a pletykákra, hiszen pénteken nehézségek adódhatnak a munkahelyen, és kedvesed is idegenek kacsintásáért epedezik. A viharfelhőket azonban elűzi a harcos Mars, és újra helyre áll a béke.” A gyakornok a ranglétrán a takarító személyzet alatt áll, és rengeteg cégnél a komolyabb felelősséget kívánó feladatok mellett a gyakornok még takaríthat és cipőt is pucolhat. Ő meg csak tűr, és alázattal végzi a dolgát, akkor is, ha a vezetők a nevét sem tudják.

“A hét végére kissé elfáradtál, szükséged volna a pihenésre. Töltődj fel egy jó könyvvel, hogy aztán újult erővel folytathasd a munkát. Meglásd, serénykedésed szép meglepetést és komoly jutalmat hoz majd magával.” Ha a csapatot megdicsérik, a gyakornok neve ritkán hangzik el. Amíg mindenki nyaral és pihen, ő fáradhatatlanul végzi mindenki munkáját. Nincs karácsony, nincs szilveszter, húsvét, május elseje vagy pünkösd, a gyakornok augusztus huszadikán, a tűzijáték zajában, és október 23-án, a tüntetők füstbombái között is dolgozik. Intézkedik, telefonál és bemegy az irodába november elsején is, a szerettei sírja mellől, ha kell.

“Nehéz időszak köszönt rád, most erősnek kell lenned, a szombat szigorú Szaturnusza napsütés nélküli vasárnapot hozott magával. Vőlegényed az oltárnál hagyott faképnél, pedig már a közös házatok és készen állt. Ne keseredj el, hamarosan újra rád mosolyog a szerencse.” A gyakornok heti öt napjának nyolc órája abban a reményben telt el tizenkét hosszú hónapot át, hogy hamarosan talán teljes értékű munkatárs válhat belőle, akinek a hét első keddje hat számjegyből álló fizetést hoz a számlájára. Csak egy kis kezdő fizetésre gondol persze, amiből ötödmagával egy kis szobát bérelhet és kifizetheti a számlákat, esetleg pár ezer forint étkezési jegy is jól jönne a bevásárlásokhoz… de ha nincs rá lehetőség, talán pár jó szó, néha egy köszönöm is megtenné. Sokszor – túl sokszor – viszont ilyenkor csak az ajtó marad, mert tizenkét hónap után a tizenkét csillagjegy szülötteinek már nem hoz munkát a hétfő Holdja. Nincs többé remény, és egy pillanatra mintha a jövő is eltűnt volna.

Szerencsés vagyok – uralkodó bolygóm a Vénusz, a legtöbb jegyem Levegő és Tűz – soha nem kellett gyakornokoskodnom. Még a válság előtt kezdtem dolgozni, ezért megúsztam a valamennyi iparágra jellemzővé váló gyakornoki rendszert. Szerencsés vagyok, mert olyan cégnél dolgozom, ahol a gyakornokoknak nem kell ingyen dolgozniuk – még ha nem is lesznek milliomosok a fizetésükből. Viszont évekkel ezelőtt én is átéltem, milyen érzés hiába éjszakázni, teljesíteni és eredményeket felmutatni egy olyan kontextusban, ahol sem anyagi, sem szakmai előrelépés sincs, de mellé még annyi emberség sem a vezetőségben, hogy személyesen – és ne levélben – közöljék a leépítések tényét az érintettekkel. Láttam és tapasztaltam már néhány igazán embertelen, gerinctelen dolgot, tudom, milyen érzés az, amire Ronan Harris csak úgy utal: “And one day, I woke to find the future had no place for me: I was unwanted in a world that with my hands I helped build”.

Nem félek a jövőtől, a sorsomat élem meg – egyre tudatosabban teremtek. Tudom, hogy a hétköznapok igazságtalanok, de hiszek abban, hogy egy magasabb szinten értelmet nyer az igazság, kitisztul a kép, amit mi magunk piszkítunk be újra és újra bizonytalansággal, félelemmel, önzéssel. Hiszem, hogy a befektetett energia nem vész kárba – az érték érték marad, a húszezres akkor is húszezret ér, ha rátaposnak és megköpködik. Már az Oktogonnál rendelő jóssal való találkozásom előtt is tudtam, hogy hova vezet az utam, és kívánom, hogy minden pályakezdő találja meg a válaszokat a kérdéseire – akkor is, ha az első egy-két pofon annyira fáj, hogy utána egy ideig még – például – horoszkópot sem képesek írni.

Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

18 hozzászólás A gyakornok bejegyzéshez

  1. Én voltam gyakornok, ingyen, de egyszer két, egyszer egy hónap volt, majd végül hetedik éve dolgozom ennél a cégnél. Vagyis elvileg nem ismerem a helyzetet… gyakorlatilag viszont több okból nagyon is. Ami politikailag korrektül elmesélhető, az az, amikor állást kerestem, a két gyakornokság között, két diplomával és nyelvvizsgával, nulla tapasztalattal, és egyre ijedtebben. Elmentem az állásinterjúkra, lehetett reménykedni, aztán amikor kimondták a nemet, akkor épp az történt, amiről te is írsz – eltűnt egy kicsit a jövő. Pedig az nem tizenkét hónap, hanem cak egy félórás beszélgetés, esetleg egy próbamunka megírása után volt. Nem tudom, mennyi önbizalmam/világba vetett hitem maradna, ha egy évig facsargatnának, mint a lédús citromot, majd amikor az utolsó csepp nektár és cévitamin is elfogyott belőlem, eldobnának egy másik friss, lédús gyakornokcitromért.
    Tudom, hogy nem kérdés az, hogy jó vagy rossz-e ez a rendszer, mert ez a rendszer. Pont. De attól még érdemes lehet megkérdőjelezni, hogy emberséges-e egy cseppet is.

    • Érdekes dolog ez. Pont nemrég volt a Schobert Norbinak egy botránya, mert a Facebookon megjegyezte, hogy az a baj “a magyarokkal”, hogy ha 80-ad adnak a munkahelyen, lesznek százasával minden ember helyére, akik 70-ért vagy 60-ért is bevállalják ugyanazt a melót. Persze kiakadt mindenki, viszont én értem, hogy Norbi mire gondolt – még ha rosszul is kommunikálta a dolgot (és igen, mondani könnyű, de hasonló helyzetben nem könnyű). Nyilván a pályakezdők a legvédtelenebbek: ők még nem diktálhatnak, nem mondhatnak feltételeket, örülnek minden lehetőségnek, hiszen tapasztalat híján nem megy semmi. Ezzel él vissza a munkaerőpiac, különösen a kreatív szakmák és a versenyszféra esetében, de sajnos máshol is.

      Úgy gondolom, hogy ez egy kicsit öngól is, hiszen az új emberek keresése, interjúztatása, betanítása, oktatása, pallérozása és a visszajelzés óriási energiát és pénzt emészt fel. Hosszútávon kellene gondolkozni…

      • A végéről kezdve: már ha van visszajelzés… no és még mindig kevesebb pénzt, legalábbis szerintem a corporate gondolkodás logikája szerint kevesebb pénzt emészt fel ez, ha elég harmadannyit adni a kezébe, mint a munkaerőnek, ráadásul nincs cafeteria, majd betanítják a kollégák meg betanul magától, egy év múlva lehet újrakezdeni.
        Norbi: az ominózus szövege elég övön aluli volt annak tudatában, hogy alapvetően a hatvan-nyolcvanezret keresők tábora azokból áll, akiknek a kétszáz nettóra, de bruttóra sincs kilátásuk, mert alacsonyan képzettek, hátrányos helyzetű környéken élnek stb. És nekik is jönnek a sárga csekkek, ne adj Isten hitelük van, és legalább kenyeret kell venniük, így nincs meg az a választásuk, hogy akkor felemelt fővel azt mondják, hogy ne haragudj, de hatvanért vállalom. Hazagondolnak, a csekkekre, esetleg gyereke vagy a munkanélküli férjre, feleségre, könnybe lábad a szemük, és megteszik. Jókedvéből senki se dolgozik éhbérért. És mindezt egy szentendrei, hegyoldalba épített, valószínűleg nem gyengén felszerelt házból, vállalkozások tulajaként (az más kérdés, hogy egy részük csődbe ment) marha egyszerű mondani, csak nem valami etikus . (Már egy olyan pletykát is hallottam, de ezt egyrészt nehezen tudom elhinni meg nem is akarom, hogy Norbiig fűtött úttest van a hegyen, hogy fel tudjon menni – szerintem ilyen nem is létezik, de az is elárul valamit, hogy létezik ez a pletyka.) Egy szó mint száz, S. N. az Update-hegyekbe vezető úton valahol elhagyta a szociális érzékenységét, így inkább kurvadrága úgynevezett egészsséges ételeket árul, és vizet prédikál, nomeg gondolom retteg, hogy a Szigeten megujjazza majd egy punk a lányát, mióta Réke ezt vizionálta…

        • Hú, a Norbis pletykát még nem is hallottam, de nagyon találó… Demcsák Zsuzsával is ez volt a gond, kicsit elfelejtette, hogy nem mindenki hétjegyű összegből gazdálkodik havonta, ugye. Viszont Norbinak igaza van, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy nem a nyolcosztályos rédei segédmunkás fog tudni tenni ez ellen, hanem a mindenkori állam, amelyben élünk. Csak éppen a kormányok az utóbbi években semmit nem tettek, hogy visszaszorítsák a kizsákmányolást és a fekete munkát (ha 90-et kap, akkor is borítékban a hatvanhoz képest a plusz harminc), ellenőrzések meg aztán végképp nincsenek. A sok gigacég még dőzsöl, a bér és a segély között alig van különbség, tehát felmerül a kérdés: ki fog elmenni dolgozni? Nincs becsülete a munkának, nincs meg a legcsekélyebb biztonságérzete sem a dolgozónak (értsd: legalább azt a hónapot kifizetik, amit már végigdolgozott), ez pedig jól betesz a gazdaságnak is (meg persze Norbinak, mert ez a réteg nem fog 200 Ft-os kiflit vásárolni).

  2. sugarglider // május 13, 2011 - 07:35 // Válasz

    Jujj. Jujj, de igaz az az idézet. Bátorító, aranyos írás, köszönöm. :) (Ha nekem a pofonok mellett is tökéletesen ment a jövőbelátás, akkor az azt jelenti, hogy jó vagyok? XD)

    • Bizony, te nagyon jó úton jársz. :) Tényleg hiszek abban, hogy a befektetett energia nem vész kárba, a külső tényezőktől függetlenül.

      Ó, hát az idézet meg… szinte mindig könnybe lábad a szemem, ha hallom… talán mert túl sokszor nyertem már szopóágon vagy éppen túl sok példát láttam a jelenségre, mindenesetre most ide kívánkozik a teljes dal, még ha ez a FuturePerfect album legszomorúbb dala is (a többi viszont nagyon lélekemelő).

      VNV Nation: Holding On

      I thought the future held a perfect place for us
      that together we would learn to be the best that we could be
      In my naivety I ran, I fell and lost my way
      somehow I always end up falling over me

      and one day I woke to find the future had no place for me
      I was unwanted in a world that with my hands I’d helped build
      where once was honesty and pride I now stand broken and alone
      just a shadow of what I was meant to be

      Does anybody feel the way I do?
      Is there anybody out there?
      Are you hearing me?
      If I believe in you, will you believe in me?
      Or am I alone in this hall of dreams?

      I’ll believe in you if you believe in me
      but I have no trust in anything
      somehow I’m always, always falling over me

      they say that time will heal, the truth shall set us free
      well that depends on what it is that you choose to believe
      In this prison made of lies
      We see what it is we want to see
      And find comfort in this broken hall of dreams

      Does anybody feel the way I do?
      Is there anybody out there?
      Are you hearing me?
      If I believe in you, will you believe in me?
      Or am I alone in this hall of dreams?

      I’ll believe in you if you believe in me
      but I have no trust in anything
      somehow I’m always, always falling over me

      somehow I’m always, I am always falling over me

  3. Talán akkor elfogadható az ingyen munka, ha valaki jár egy suliba, és onnan elküldik egy rövidebb gyakorlatra, mely során megismeri kicsit a szakmát, kipróbálja magát, belenéz egy kicsit a választott hivatás mindennapjaiba. Viszont az elfogadhatatlan és felháborító, ha valaki hosszú ideig gályázik, majd egy idő után ügyesen elvégzi azokat a feladatokat, amelyeket az öregrókák is, és ezért semmit sem kap. Az a baj, hogy elindult ez a folyamat, sokan vállalják az ingyenmelót, ezért még szép, hogy nem fognak fizetni, amikor van olyan, aki ingyen is megcsinálja. Nem tudom, ki és miért kezdte el ezt az egészet, szerintem a válság előtt is volt ilyen sajnos. Nem szabad hosszú ideig ingyen dolgozni, minél tovább csinálja valaki, annál rosszabb helyzetbe hozza saját magát. Gondolok itt pl. arra, hogyha a gyakornok egyszer majd fizető állást keres, és előadja, hogy 2-3 éves tapasztalata van, amit mondjuk három különböző helyen szerzett, és kiderül, hogy ezért soha egy fillért sem kapott, a hr-es azt is leveheti, hogy az alany valamit rosszul csinál(t), ha évekig nem fizettek neki. A letört önbecsülésről, az esetleges anyagi gondokról, a szakmához fűződő rossz emlékekről nem is beszélve…
    Én nem voltam soha gyakornok (szerencsére!!!), de anno ismerősök gyerekeit korrepetáltam ingyen szívességből, vagy lefordítottam egy-egy rövidebb szöveget, de egy idő után nemet mondtam. Elgondolkodtam, miért hiszi valaki, hogy nekem ez az ingyen meló megéri, és ha annyira jónak tart, hogy rám bízza a gyerekét, akkor miért nem jut eszébe, hogy egy minimum összeget fizessen. A fő ok valószínűleg az volt, hogy hagytam magam… Pár hete egy ismerős oda jött, hogy kikérje a véleményemet tanulási problémákkal küzdő gyerekéről. Jól elbeszélgettünk, javasoltam néhány dolgot, majd megkérdezte, megnézném-e gyereken (pár alkalommal), hogy az általam ajánlott módszerek működnek-e? Erre azt válaszoltam, hogy persze, úgyis gondolkodtam rajta, hogy vállalni kellene néhány tanítványt, nem jönne rosszul egy kis mellékes. Az ismerősöm majdnem lefordult a székről, teljesen zavarba jött, és azóta nem hozta elő a témát. Azért kíváncsi lennék, miért gondolta, hogy elfoglalt, felnőtt emberként, a napi 8-10 órás főállásom mellett az esti pár szabad órámból áldoznék a gyerekére ingyen? Nekem eszembe sem jutna ilyet kérni valakitől. És a döbbenet az volt, hogy az ismerősön látszott, hogy kissé megsértődött. Miért?? Felnőtt ember vagyok, főállásom van, szabadidőmben nekem is fel kell töltődni, hogy jut eszébe, hogy jófejségből megoldjam a gyerekével kapcsolatos problémákat?

    • Ez se semmi. Tervezek posztot írni régóta a szívességekről – persze amiről te írsz, az már egy kicsit több annál. Nekem is van olyan nagyon régi, nagyon jó barátnőm, aki a divatiparban helyezkedett el, és felmerült évekkel ezelőtt, hogy csinál nekem egy ruhát. Kiderült, hogy ő azt hitte, ingyen kérem. Nekem ez eszembe se jutott, de aztán elmondta, hogy sok régi közös barát elképesztő kérésekkel fordult hozzá. Egyikük pl. a komplett menyasszony-vőlegény ruhát vele akarta megcsináltatni, gratis “persze”. Érted, az teljesen oké, hogy egy kiszakadt zipzárt bevarr nekem ingyen, mert az öt perc, mi meg húsz éve barátok vagyunk, én is nyilván megcsinálom neki ingyen az angol motivációs levele ellenőrzését. De azért egy hónapon át napi négy-öt órát dolgozni valakinek szívességből… na, ilyet elvárni már pofátlanság! Végül abban állapodtunk meg, hogy ragaszkodik hozzá, hogy kapjak 10 százalék kedvezményt, és nagyon örült, hogy mi tudtunk erről nyíltan beszélni, mert sokakkal nem lehet.

    • Az ingyen munka szerintem akkor fogadható el, ha szakmai gyakorlaton van a hallgató, és munkájáért cserébe oktatást kap, és bepillantást nyerhet a vállalat munkájába.

  4. Furcsa ez a világ, és sajnos nem csak a multikra jellemző ez a szemlélet a gyakornokokkal kapcsolatosan. Párom húga fodrászként próbált elhelyezkedni, ám a fodrászatok 99%-ában csak vállalkozóként lett volna rá lehetősége. S hiába a 3 éves képzés, a kiváló eredményű szakvizsga és a gyakorlat mellett a fantasztikus kreativitás, ha nincs hozzá annyi megtakarítása, amellyel fenn tudná tartani magát, amíg kialakul a vendégköre. Így csak alkalmazottként tudott elindulni a pályán, amelyre az egyetlen lehetőség a fodrász szövetkezet volt. Itt nagyon pengén kitalálták, hogy nem alkalmazzák “simán” az első néhány hónapban, mert jobban megéri a szövetkezetnek, ha elmegy munkanélkülire, hiszen úgyis hozzájuk közvetíti ki majd őt a hivatal, s így legalább nem a szövetkezetnek kell utána fizetni a mindenféléket. Így is történt, alkalmazták három hónapig, amíg tartott a munkanélküli státusz, s minden hónapban örömmel konstatálták, hogy ő az egyik legjobb bevételi forrásuk. Majd rögtön aznap, hogy lejárt ez a terminus, aláíratták vele a felmondását, ám biztosították róla, hogy természetesen fenntartják a helyét, ez csupán formaság. Igen ám, de ezek után újoncként vették vissza ugyanabba a fodrászatba, ahol előtte hónapokig dolgozott (s nem mellesleg sokszázezret keresett a szövetkezetnek), s mint ilyen, három hónap próbaidővel indult, ami azt jelentette, hogy még a születésnapján sem vehetett ki szabadnapot (azok után, hogy nem csupán megmaradt a szövetkezeten belül, hanem ugyanott dolgozott továbbra is, sem a bolt, sem a főnök, semmi nem változott). Nem túl jó kedvvel, de bement aznap is dolgozni, ám szerencsétlenségére a rá következő héten belefutott a tavaszi víruskavalkádba, s egy hétig nyomta az ágyat. Ebből a kettőből, természetesen, ki is kalkulálták a szövetkezeti múmiák, hogy valódi KMK-val van dolguk, s amikor legközelebb bement dolgozni, a nap végén (a fair play jegyében) megkapta az azonnali hatályos felmondást (a próbaidő szépségei). Kicsit kemény… ?

    • Ez nagyon-nagyon kemény! Elképesztő, hogy ilyen is van… a fodrászoknál már sok évvel ezelőtt is az volt a bevett tematika, hogy a tanulóknak kellett súlyos összegeket fizetni, hogy valaki maga mellé vegye őket gyakorlatra. A jelenlegi fodrászom a volt fodrászomnál volt tanuló, és úgy megszerettem, hogy amikor saját üzletet nyitott, mentem vele én is. Elvitte a volt fodrászom fél vendégkörét, de végülis évekig fizetett neki, majd fillérekért dolgozott a gyakorlati helyért, tanításért, miközben rövid idő után jobb volt és többet melózott, mint a mestere, (plusz a aljamunkát is ő végezte, pl. ő takarította a szalont, seperte össze a hajat a földről, stb), de végül a vendégek “lenyúlásával” egy-egy lett a végeredmény. :) És persze nem is volt lenyúlás, elvégre nem véletlenül pártoltak át hozzá…

      • Valóban nagyon durva, és azt hiszem, még durvább dolgok vannak még a szépségiparban. A stylistok, kozmetikusok, fodrászok, körmösök rengeteg akadályon rágják át magukat, mire eljutnak odáig, hogy az egzisztenciára gondolhatnak. Kemény. Szegény leányzó!

        Az adminisztrációval már én is szívtam: régi melóhelyen történt, hogy jövedelemkiesési biztosítást közöttem, amihez legalább egy év szünet nélküli munkaviszony kellett. Ez meg is volt, csak menet közben a szakszervezet munkaerő-kölcsönzőt váltott, mert kiderült, hogy adót csal és pénzt mos a kölcsönzőcég, ezért hiába dolgoztam ugyanannál a cégnél három éven át, papíron mégis két munkahelyem volt ez idő alatt, így egy szép csinos fityiszt kaptam, nem biztosítási pénzt. (Mellesleg jól jártam, mert a havi befizetést visszaküldték, én meg a válság ellenére egy hónap alatt találtam új melót, de akkor is – az eljárás a durva.)

  5. A gyakornoki cuccos végül is természetes, de az egy éves periódust kicsit hosszúnak találom, pláne ha nincs más forrásból táplálkozó anyagi biztonsága a gyakornoknak – szülők, ösztöndíj, cserkészsütemény stb…
    Felénk inkább próbaidők vannak manapság, amely alapból három hónap, tekintet nélkül arra,hogy friss diplomás, vagy beedződött munkaerő van terítéken. Sőt a munkaadók főként a fiatal, tapasztalatlan, első állásozókat kedvelik, mert ha betanítható, mint egy majom (nincs az amit az ember kényszerből ne tudna megtanulni) annyi luxussal, hogy nem kell aggódni, mert morális szorulása van, vagy éppen lázadozni akar, ne adj úristen innovációval szeretné átrendezni a már jól megszokott munkafolyamatokat… Nyomd ezt, ne legyen véleményed, tessék kék boríték….
    * A tanulásra visszatérve jegyezném csak meg, hogy állategészségügyi végzettséggel civil szervezeti pályázatíró és informatikus lettem, majd bolti eladó és könyvelősegéd, csipetnyi marketingfeladatokkal , szabadidőmben pedig magántanár informatikából.. És még ez sem elég felénk a boldoguláshoz… Véleményem szerint túl nagy feneket kerítenek a gyakornokoskodáshoz… mert hát igen, ingyen munkaerő, de egy idő után pénz és egyéb juttatások nélkül minden motiváció elszáll fél éven belül és akkor már csak “az a zombi az alaksorból” lesz a kedves gyakornok, ahelyett hogy kiaknáznák a benne rejlő potenciált – oké, ha nincs benne semmi, akkor menjen, de egyébként pazarlás… humánerőforrás irtás, masszívan! … szomorú…

    • “a munkaadók főként a fiatal, tapasztalatlan, első állásozókat kedvelik, mert ha betanítható, mint egy majom (nincs az amit az ember kényszerből ne tudna megtanulni) annyi luxussal, hogy nem kell aggódni, mert morális szorulása van, vagy éppen lázadozni akar, ne adj úristen innovációval szeretné átrendezni a már jól megszokott munkafolyamatokat… Nyomd ezt, ne legyen véleményed, tessék kék boríték….”

      Uh, hát ez mekkora. Én ezt az idézetet megosztanám facen (belinkelem alá a blogodat), mert nagyon jól leírja, a “kinek van ma esélye munkát találni” helyzetet. :-))

    • Zombi az alaksorból, hehe. :))) Been there, seen that.
      Kis országunkban nagyon nagy divat a gyakornokság, eleve féléves periódus a minimum, de az egy év a gyakoribb. Utána, ha felvesznek “normálba”, még jön három hónap próbaidő, tehát 15 hónapig nem mehetsz szabira. Van, hogy be sem vagy jelentve, számos helyen… még orvoshoz se tudsz menni. Felháborító. A rendszer eleve kizárja azokat, akik nagyon szegény családból jönnek vagy nem nagyvárosban él a családjuk… szomorú és igazságtalan.

      Persze ettől függetlenül van értelme a dolognak, csak nem egy évig, pláne, ha egy év után hiába elégedettek a munkáddal, nem vesznek fel végül. Jó kapcsolatépítés, referencia és tapasztalat, ezért is mondom többek között, hogy a befektetett energia nem vész el, csak sokkal boldogabb lennék, ha nem lenne ennyi fájdalmas tapasztalat ezen a téren… ha az emberi erőforrás értékes dolog lenne és a munkaadók hosszútávon gondolkoznának…

      • Ezt sohasem értettem, mármint a hosszabb távon történő gondolkodást, hisz megfelelő odahatással , ha a munkavállaló elég elszánt és motivált bárkiből nagyon jó munkaerő lehet, sőt sztahanovista élmunkás is simán, ezúttal sarló meg kalapács nélkül…
        A munkaadóknak is van mit még tanulni, ahogy nekünk is, kis halaknak :D

        • Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a cégek maguknak is öngólt rúgnak: kitanítják, kinevelik a munkaerőt a konkurenciának…

11 visszakövetés / visszajelzés

  1. Pénzzé tenni a tehetségedet versus ingyen dolgozni – ellentmondás vajon? | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  2. Pénz-hírnév-hatalom – szükségünk van rá? | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  3. Az űr és a ház | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  4. A szerethetőségről | Vergiftet – Eszter's Offtopic
  5. Inspiráció, ha nehéz helyzetben vagy | Eszter's Offtopic
  6. 10 dolog, amit az elmúlt 30 évben tanultam | Eszter's Offtopic
  7. Miért nem alapít családot több fiatal… amíg fiatal? | Eszter's Offtopic
  8. Egy szülinappal még tartozom: 4 évesek lettünk « Eszter's Offtopic
  9. Néhány gondolat, ami kiveri a biztosítékot a bigott keresztényeknél « Eszter's Offtopic
  10. Friss keresőszavak, új évad | Eszter's Offtopic
  11. Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: