Pénzzé tenni a tehetségedet versus ingyen dolgozni – ellentmondás vajon?

A pénteki bejegyzés a gyakornokságról szinte mindenkiben felidézett néhány élményt az "ingyenmunkával" kapcsolatban. Folyamatos és megerőltető szívesség, amit egy ismerős ismerőse vár el, az első gyakorlati hely pályakezdőként, ahol egy főállású munkatárs feladatait taksálják a lelkes fiatalra. Önálló vállalkozás, társulás, amibe sokszor időt, energiát és pénzt fektetünk anélkül, hogy valaha profitot látnánk – ki ne futott volna már bele a fentiek közül valamelyikbe? Természetesen azonban "ingyenmunka" és "ingyenmunka" között is óriási különbségek vannak.

Azzal keresni a pénzt, amit szeretek?

Először is, hiszek abban, hogy mindenki kereshet pénzt olyan munkával, amit szeret és szívesen csinál. Tény, hogy nem lesz minden fürdőszobai pacsirtából Madonna vagy Michael Jackson, de aki ismeri önmagát és az adottságait, igenis képes kiaknázni az értékeit és másoknak is átadni mindazt, amit “a természet tanított ővele”. Szerencsére senki sem egyetlen dologhoz ért csupán, és a személyiségünk is számtalan rétegből tevődik össze: elképzelhető tehát, hogy gyönyörűen énekelsz, remekül bánsz az emberekkel és érdeklődve követed a pénzügyi folyamatokat, ezért aztán – egy lehetőség a sok közül – olyan pénzügyi tanácsadó leszel, aki imád énekelni. Persze annak is megvan az esélye, hogy Madonna és Michael Jackson örökébe lépsz (lássuk be, Lady Gagának ez például sikerült) – a történet végén azonban mégsem ez a lényeg, hanem inkább az, hogy örömmel teszed a dolgod, nem kopik fel az állad és úgy érzed, képes vagy adni valamit az embereknek. Mi lehet ettől fontosabb?

Abban is hiszek, hogy ha valamit igazán szeretsz, akkor is foglalkozol majd vele, ha nem kapsz érte pénzt. Ez az elképzelés logikusnak tűnik, elvégre több milliárd ember szereti a szexet, mégsem prostituált közülünk mindenki. Egy korábbi bejegyzésben ismertettem Penelope Trunk elméletét arról, hogy a lehető legrosszabb karriertanács az, hogy csináld azt, amit szeretsz. Igaza van, ez így önmagában véve valóban kevés: ismerd meg magad, válaszd ki azokat a területeket, ahol személyiségedből és adottságaidból kifolyólag örömmel és hatékonyan tudsz tevékenykedni, közben pedig szakíts időt a legelvontabb álmaidra is. Ha csodálatosan énekelsz és karizmatikus személyiség vagy, ne várj arra, hogy egy milliárdos hollywoodi producer egy napon majd felfedez. Dolgozz, alkoss, építs, teremts, de közben énekelj is – ha jönnie kell a világhírt hozó mecénásnak, hidd el, meg fog hallani.

A két gondolat ötvözésére remek példa egy amerikai lány, akinek a blogját régóta követem. Nicole Crimaldi pénzügyi területen végzett, szorgalmasan építgette a karrierjét, de közben egyre határozottabban érezte, hogy inkább a kreatív szakmák érdeklik, elsősorban a marketing az, ami közel áll hozzá. A huszonéves lány napi nyolc óra irodai munka után szakkönyveket olvasott, hírlevelekre regisztrált, konferenciákra járt, saját honlapján közölte szakmai észrevételeit – és láss csodát, pár év kitartó és bátor munkája után olyan megkeresést kapott, ami miatt könnyű volt otthagynia a zordabb, szálkásabb pénzügyi szférát. Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt évek tapasztalata is hasznára válik: minden munka megtanít valamire, amitől gazdagabb és teljesebb leszel. Nincsenek elvesztegetett évek, ha a befektetett energiát tudod használni. Igen, gyári segédmunkásként is rengeteg olyan dolgot tanultam, ami ma is fontos értéket képvisel az életemben.

Jó, de ingyen dolgozni?

Bár a cél az, hogy számos képességünk közül megtaláljuk azt, ami kenyeret ad és örömet okoz magunknak és másoknak, természetesen lehetnek olyan időszakok, amikor igenis megéri fizetség nélkül tevékenykedni:

Hobbi, ami feltölt és boldoggá tesz – Lássuk be, a fizetség nem mindig csak pénzben mérhető. Bevásárolni és a számlákat kifizetni nyilván lehetetlen lóvé nélkül, éppen ezért mindig szükség van egy biztos jövedelemforrásra. Ugyanakkor ha éppen – egyelőre – nem tudsz pénzt keresni a zenéléssel, miért hagynád abba? Ha élvezed, szereted, jó hatással van rád és mások számára is erőt ad/szórakozást jelent, csináld akkor is, ha nem keresel vele pénzt. Így vagy igazán önmagad, így fejlődsz – és így adod meg magadnak a lehetőséget, hogy idővel (a “hatékony önmenedzsment” eszközeivel élve) anyagi haszonra is szert tegyél a kedvelt tevékenység kapcsán. Ha kitartó és bátor vagy, erre bizony jó esélyeid vannak.

Gyakornoki időszak – Ellentmondásos téma, de ne feledjük: a gyakornoki státusz nem feltétlenül egyenlő a kizsákmányolással. Nagyon sokszor a tapasztalat, a rutin, a referencia és a kapcsolati tőke a fizetség, ami akkor is tagadhatatlanul ott van, ha semmi egyéb nem maradt. Egy pályakezdő ritkán tudja, mi az, amit igazán akar, a gyakornokság pedig az önismeretet adja meg, ami nélkül nehéz tovább lépni. Sajnos nem mindenkinek van lehetősége napi nyolc órát tizenkét hosszú hónapon keresztül negyvenezerért vagy teljesen ingyen végigdolgozni (kimaradnak a buliból például a falvak/kisvárosok lakói, a szegény családok gyerkőcei és a bizonyos kor fölöttiek), viszont aki teheti, vágjon bele, legalább fél év erejéig.

Pornó Promó munka – Osztrák nyugdíjasokat vasárnap délután zaklató telemarketinges vagy, de úgy döntöttél, szeretnél inkább németet tanítani egy nyelviskolában. Van heti két-három szabad órád, ezért próbaidőre ingyen is elvállalsz egy kurzust, hogy a, kipróbáld magad egy számodra új területen; b, megismerj egy csapat embert, akik németet akarnak tanulni; c, demonstráld az iskola felé, hogy jó oktató vagy és üzleti hasznot hozol, tehát megéri veled dolgozni; d, referenciát és tapasztalatot szerezz. Mindez nem olyan drasztikus, mint egy teljes elkötelezettséget igénylő gyakornoki munka, viszont mégis elkezdted élni az álmodat, megnyitottál egy új kaput – lehetőséged van tehát arra, hogy bejuss rajta. Nagyon tisztelek mindenkit, aki méltóságteljesen és alázatosan, fizetség nélkül – vagy alacsonyabb díjazásért – is elvállal egy-egy munkát a fenti indokokat szem előtt tartva, de persze előbb-utóbb eljön az idő, amikor a pénzről is beszélni kell. A pénz ugyanis nem szükséges rossz, hanem egy eszköz anyagtól független céljaink elérésére – is.

Jótékonysági és önkéntes munka – Nem teljesen elvetendő az elképzelés, hogy az érettségihez az önkéntes munka is kötelező legyen. Persze az “önkéntes” és a “kötelező” szó ritkán fér meg egy mondatban, pár extra pont viszont a felvételikor talán elegendő motiváció volna. Ma már bánom, hogy nekünk nem volt ilyesmiben részünk középiskolás korunkban. Rendbe tenni egy kisebb tavat, eltüntetni egy illegális szeméttárolót, segíteni egy idős embernek, almát szedni falun, elhagyott állatokat gondozni egy menhelyen… mindez, és a mögötte megbújó segítő szándék és közösségi élmény talán fontosabb, mint egy újabb bemagolandó telefonkönyv, pardon: tankönyv. Nagy önbizalmat és biztonságérzetet ad a tény, hogy képes és hajlandó voltam segíteni, minden ellenszolgáltatás nélkül – később viszont már nehezebb időt szakítani hasonló projektekre. Tegyél valamit másokért addig, amíg időd és lehetőséged van rá: nem fogod megbánni.

Mindent egybevetve, a fizetség nélküli munka nem minden esetben elvetendő, sőt: gyakran az előrelépés fontos kulcsa. Ahhoz azonban, hogy ne használjanak ki, elengedhetetlen, hogy tudd, mit miért teszel és mi az az idő/energia-befektetés, amit még reális máshonnan elvonnod. Hosszútávon fontossá válik az is, hogy udvariasan és határozottan képviseld érdekeidet, ha olyat kérnek tőled, ami a fentiek közül egyik kategóriába sem illik, ugyanakkor rengeteg időt, energiát, felelősséget igényel. Ha valaki rád telepszik, barátságra vagy rokonságra hivatkozva kemény munkát vár el tőled fizetség nélkül, akkor mondj nemet: jogod van hozzá, hogy magad döntsd el, mivel töltöd el szabad óráidat.

A Nem Kimondásának Művészetnél is fontosabb, hogy mi az, amit igenis tegyél: képezd magad, gyakorolj, légy nyitott az új lehetőségekre, válj jobbá, egyre jobbá és profibbá, bármit is csinálsz – a befektetett energia ugyanis előbb-utóbb mindig megtérül.