Majdnem egész oldalt kaptam egy lexikonban!
Ilyen is van
Este átcsattogtam Marcsihoz, hogy az erkélyén fekve megváltsuk a világot, ahogy szoktuk. Már jó három órája csevegtünk, amikor barátnőm egyszer csak roppant izgatott lett, felugrott és berohant a szobába: “Ó, a KOS-könyv, a KOS-könyv! Te még azt nem is láttad, ugye?! Ó, pedig benne vagy, ezt muszáj megnézned! Gyere, keressük együtt, itt van valahol a lakásban…”
Megtaláltuk. Két éve jelent meg (ó, azóta már mennyi mindent csináltam!), és persze tudtam, hogy megemlítenek benne engem is, de fogalmam sem volt, milyen formában. (Őszintén szólva nem is nagyon mertem belegondolni – elég szigorú vagyok magammal, és nem érzem még úgy, hogy az “említésre méltó” kategóriában lennék. Sebaj, az idő talán meghozza majd azt is.)
Végül nem is vörösödtem el nagyon, amikor Marcsi felolvasta a rólam szóló részt: a leírás alapján szinte már azt lehet hinni, hogy I’m so kewl I shit awesomeness (nem bírtam ki, lefotóztam a telefonommal az oldalt, lásd lentebb). Úgy látszik, ez egy ilyen hét volt: hétfőn nagyon szép olvasói levelet kaptam, kedden meg a melóhelyi hétindító értekezleten hallottam magamról jóleső költői túlzásokat. Az univerzum azért igazán okosan intézi a dolgokat: amikor támad az önbizalomhiány, mindig küld egy kis ego-tuningot.
Nyugalom: azért tudom, hol a helyem, és igyekszem túllátni az egón is.
Nem is hallottam erről a könyvről. Én 1996-ban végeztem, eddig csak a KOS honlapon találtam meg magam. Azóta sem frissült, még mindig az első melóhelyemet jegyzik, pedig nyomultam pár szerkben. Nincs mese basszus, könyvet kell írnom :)
Nocsak, teisfiambrútusz? Kicsi ez a szakma, na.
Nos, szerintem a dolog kulcsa az elérhetőségben van. Kint van a mail-címed és a számod Facsén? Engem felhívtak, hogy mi van velem, hívtak órát tartani, és érdeklődtek, mi jót csinálok. Kontakt, kontakt.
Azt viszont hiányolom, hogy nincs kint, hogy én vagyok a barokeszter.hu alapító vezérigazgatója és főszerkesztője. Jól is hangzik, igaz is. :)
Mail cím kinn van, számom nincs. Mióta elvégeztem a sulit egyszer hívtak, a vizsgák után Pluhár Erika csörgött, hogy lenne egy meló, beajánlott, csak rajtam múlik – gyakorlatilag pályára rakott, azóta tolom. Csak köszönettel tartozom, még akkor is, ha soha többé nem hívnak fel.
Itt is ugyanez, rengeteget köszönhetek nekik.
Történelem lettél (megint)! Gratu! Lehet pár év múlva már külön Wikipédia oldalad is lesz, még húsz nyelvre fordítva :)
Minden bizonnyal. :))) Thanks, evribodri.
wooow gratuuuu