Aktuális

Köszönöm – a nyár soundtrackje

"Give up your fear, these senseless longings. Let this pain inside you die. Raise your head up high, raise your head up high, so the heavens hear you cry. Light the brightest fire from the highest mountain so the whole world knows that your spirit can't be broken..."

Múlt hónapban, ahogy kijöttek az új VNV Nation album egyperces promói, rögtön beleszerettem három-négy számba - pedig nem vártam csodát, mégis rongyosra hallgattam őket. A Gratitude minden kétséget kizáróan a nyár mantrája himnusza lett. Tizenhatodikán jelent meg az Automatic, de mivel a napot egy csapat turistával összezárva töltöttem egy buszon, csak a másnap délelőtti érkezés után tudtam wifire csatlakozni, hogy letöltsem mindazt, amit már tíz éve spirituális szükségletem hallgatni. (Tudom, ez nem szép dolog tőlem, de mentségemre szóljon, hogy mindig rengeteg cuccot vásárolok a kedvenc zenekaraimtól - főleg topokat, kardigánokat - és a keddi VNV-koncertre is vettem jegyet, nem akarok sajtósként betolakodni.)

Az első napokban, a forró homokban fekve, a lábamat a tengerbe mártva nem igazán hallgattam mást, mint az egyik kedvencemet, a Gratitude-ot: remekül összefoglalja friss megéléseimet. Egyszerű dal, (kivételesen) a szöveg sem operál elvont metaforákkal és allegóriákkal, mégsem zavar a direkt tálalás (pedig tudjátok, mennyire utálom a caramel-lélekdonor kaliberű együgyű egyértelműséget a lírában: ha nem rétegződik a jelentéstartalom, nem beszélhetünk művészetről esztétikai alapelvem szerint). A Gratitude viszont közérthető, elsőre felfogható versszakokkal operál a világ legegyszerűbb, mégis legösszetettebb érzéséről – pont ezért telitalálat minden szava. Igaz, csak az érti, aki már átélte – és ez azért a verbális tálalás egyszerűsége ellenére alaposan szűkíti a kört.

Hihetetlen, de a legfontosabb alapélmény számomra is a vegytiszta hála lett a nehézségekért, amelyeket átélhettem: a tudat, hogy élek és tanulok, tapasztalok, fejlődöm, gyógyulok, változom. Az érzés, hogy egyre jobban ismerem és értem magamat, és bátrabb, erősebb és bölcsebb vagyok már, mint gondoltam volna. A folyamat, ahogyan az elmúlt években teremtettem, változtattam, tükröződtem, adtam, kaptam, nyitottam, szerettem, elengedtem, néhányszor a magánnyal, a kétséggel, a fájdalommal és az ürességgel szembenézve. A megértés és az elfogadás, hogy nem haragudhatunk senkire sem azért, amiért olyan, amilyen: címkézés helyett engedjük meg, hogy mindenki a maga útját járja, mellettünk vagy tőlünk messze. Néha jobb, ha messze.

Aztán ott van a hála, amit azok iránt érzek, akik velem voltak mindebben: nem csak a közeli, régi barátokra gondolok, hanem mindazokra, akik akár egy-egy kedves szó erejéig is mellém álltak azokban az időkben, amikor az imádott egyedüllét elviselhetetlen magánnyá változott, és senkinek sem beszélhettem róla. Ugye mindenkivel történt már ilyesmi? A támasz néha elképesztő, hihetetlen helyekről érkezik – sokszor a legegyszerűbb formában. A fenti segítőim is zseniálisak, mindig megtalálják a kommunikációs csatornát felém, és én egyre jobban veszem az üzeneteket – van velem dolguk rendesen, de angyali türelemmel állják a sarat.

Szóval, a következő dalt tehát küldeném az univerzumnak, önmagamnak, azoknak, akik nem csak magukra figyelnek, akik “túllátnak az enyészet feneketlen kútján”, és persze mindenkinek, aki szereti. Tizenhat óra múlva pedig VNV Nation-koncert lesz… végre! Köszönöm nektek is, Ronan és Mark ezt a tíz évet!

[…]

Torn and repaired, just to endure it all again
without a reason, for my place in all this pain
Though well-concealed, the scars they just compound
until there’s nothing left of what was my former self.

My god, look at what we are now –
without regrets for all the things that we have done.

Thank you for all the doubts, and for all the questioning,
For all the loneliness and for all the suffering,
For all the emptiness, and the scars it left inside,
It inspired in me an impetus to fight.
For the conviction, for the purpose found along,
For the strength and courage that in me I’ve never known.
And if it seems to you that my words are undeserved,
I write this in gratitude for whatever good it serves.

[…]

To all who stood with me when we stood as one:
Thank you for guiding me, for bringing me home.
And if it seems that I’m obliged to say these words,
I write this in gratitude, the least that you deserve.

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

4 visszakövetés / visszajelzés

  1. 10 dolog, amit az elmúlt 30 évben tanultam | Eszter's Offtopic
  2. Az emberiséggel egyidős kérdés: létezik-e barátság szakítás után?* | Eszter's Offtopic
  3. Furcsa tükör: rokonfélék, akikkel fasírtban vagyunk | Eszter's Offtopic
  4. A vonzás törvényéről, spiccesen | Eszter's Offtopic

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

%d blogger ezt kedveli: