Aktuális

A 3 legfontosabb szabály a sikerhez, ha magánórákat adsz

Felkészültél? Doga lesz egerészetből! (fotó: hubpages.com)

Az egyik legjobb barátnőm nemrég kezdett magántanítványokat fogadni másodállásként. A napokban hosszasan beszélgettünk az élményről, ami gazdagabbá teszi - nem csak anyagilag, hanem tapasztalatok és tudás téren is. Különórát adni jó, hiszen átadjuk tudásunkat, azzal foglalkozunk, amit szeretünk, segítünk egy embertársunknak és közben pénzt is keresünk. Ugyanakkor munkáról és felelősségről van szó, így muszáj felállítani egy konkrét szabályrendszert magántanítványainkkal a kölcsönös tisztelet jegyében. Iskolás koromban rengeteg privát matektanárt fogyasztottam, később pedig egyetemistaként sok-sok magántanítványom volt angolból és németből. Nyugodtan állíthatom, hogy mind diákként, mind tanárként rengeteg tapasztalatot szereztem, ezért ezeket most szeretném megosztani azokkal, akik tanítanak vagy tanítanának.

1. Okosan, de reálisan határozd meg az óradíjadat, és ne érezd magad alárendeltnek azért, mert szolgálsz. Soha ne legyen ciki, hogy pénzt kapsz, hiszen értéket adtál cserébe – ha ebben nem hiszel, NE oktass!

Természetesen ez az első szabály: tudd, hogy mit adsz és mit kérsz érte, mert ha te magad nem tiszteled a saját munkádat, más sem fogja. Az óradíjat némi piackutatás tükrében határozd meg: más tanárok az adott tárgyból ugyanabban a régióban mennyit kérnek egy óráért? Ehhez viszonyítsd azt, hogy te milyen tapasztalattal, milyen végzettséggel rendelkezel és számlaképes vagy-e (ha nem, nyilván kevesebbet kell kérned). Ha meghatároztad az óradíjat, azt kérd is el, akkor is, ha – figyelem, fontos rész jön! – a nagynénéd legjobb barátjáról, az exed húgáról vagy a kedvenc szomszédodról van szó. Nincs pofátlanabb és tiszteletlenebb dolog annál, mint amikor valaki távoli rokonságra hivatkozva vár el hosszútávú, sok felkészülést és rengeteg időt igénylő ingyenmunkát a másik embertől (persze, az alkalmasinti szívélyes segítség belefér, de a szakmai felsőfokú nyelvvizsgára való teljeskörű felkészítés nem ebbe a kategóriába tartozik). A fix óradíj elkérése alól két kivétel van: a közösen meghatározott akció (pl. a “bérlet”, lásd lentebb) és az, ha előre meghatározott feltételek mentén kevesebbért vállalsz egy szerény pénzből élő, de nagyon motivált tanítványt (magyarul “ösztöndíjasod” van). Az utóbbi konstrukciót egy nagyon menő hazai szexológus és több életvezetési tanácsadó, karrier-coach is sikerrel használja: ha a nehézsorsú kuncsaft motivált, keményen dolgozik és látod a befektetett munkát részéről, akkor adsz neki némi kedvezményt, s ezzel hozzájárulsz munkáddal a rászorulók támogatáshoz is egyben, plusz baromi sokat tanulhattok mindketten egymástól.

Erkölcsi dilemma: Tudom, ez nagyon kemény, de teljesen más a barátoknak, kedvesünknek, családtagunknak tartott “ingyenóra”, mint egy komoly tanítási program, ami szigorú vizsgára készít fel. A pedagógiai kutatások azt mutatják, hogy nem egészséges a hozzánk legközelebb állókat vállalni, mert ahhoz, hogy a diák komolyan vegye az órát és a tanár motivált legyen, szükség van arra a minimálisan is informális közegre, amiben a fizetés aktusa is szerepel. Emellett nehezebb a szabályokat betartatni, könnyebben elkalandozik a figyelem és a beszélgetés iránya, tehát szakmailag lassabb (lehet) a haladás. Gyerekek, nem véletlen, hogy a kezelés időtartama alatt a pszichológus és páciense sem bratyizik, és a hölgyek sem nőgyógyászként ténykedő férjüknél szülnek (legalábbis én nem hallottam még ilyen esetről, pedig ismerek több nődoki-apát).  Ha erkölcsi aggályaid vannak, ne vállald el az illetőt – mindkettőtöknek jobb lesz, ígérem.

Plusz tipp: vigyázz a barterrel. Persze, lehetséges, hogy te statisztikát tanítasz egy haverodnak, ő meg a nyelvvizsgára készít fel, de… nem biztos, hogy a befektetett munka azonos, a többi körülményről ne is beszéljünk. Gondoljátok át alaposan, mielőtt bartert vállaltok, én már befizettem a tanulópénzt ezen a téren is.

2. Legyenek szabályaid, bármennyire is rugalmas vagy.

A kezdő magántanárok legnagyobb hibája az, hogy igyekszenek rendkívül rugalmasak, alázatosak és liberálisak lenni. Úgy vélik, ha valaki fizet az általuk nyújtott szolgáltatásért, akkor az illető minden kívánsága parancs, holott a valóságban a tanárnak kell diktálnia a szabályokat (a UPC sávszélességét is a szolgáltató határozza meg, nem az előfizető). Az eredmény? Kedden megállapodunk a szerda 7 órában, amit a tanítvány 6 órakor – esetleg 7:10-kor – lemond: így hiába készültünk az órára, hiába rendeztük át a programjainkat és hiába számítottunk a pénzre, ráadásul még a tanítási ütemterv is megbicsaklik, elcsúszik. Mit lehet tenni? Nos, bármennyire is NEHÉZ ezt egy lelkes, kezdő magántanárnak megtennie, muszáj szabályt felállítani: az órát legalább 12-24 órával kezdés előtt kell lemondani, különben a teljes óradíj – vagy annak bizonyos százaléka – kifizetendő. Nem a tanár van a diákért vagy a diák a tanárért, hanem KÖZÖS munkáról van szó, ami kölcsönös tisztelet nélkül sehova sem vezet. Ha tehát nem akarod fél év után frusztráltan abbahagyni a tanítást, ezt a lépést kénytelen vagy megtenni. Emlékszem, én diákként teljesen természetesnek vettem, hogy a tanáraim a leírtakat megkövetelik, oktatóként viszont hosszú ideig képtelen voltam rászánni magam a vonal meghúzására. Vicces módon amikor ezt (teljesen kimerülten és frusztráltan) megtettem, egyik tanítványom sem mondott le a szolgáltatásaimról, és onnantól fogva sokkal rendezettebb, kiszámíthatóbb lett mind az én életem, mind a tanítás menete.

Figyelem: ha gyerekekkel vagy tinikkel dolgozol, az órát csak az mondhassa le, aki fizet, méghozzá telefonon vagy személyesen: a kölykök meglepő leleményességgel képesek lemondani az órát anyjuk telefonjáról sms-ben, csak hogy elkölthessék a pénzt és ellóghassák a délutánt.

3. Ajánlj különféle opciókat és csomagokat!

A rugalmasságod és a nyitottságod ne abban mutatkozzon meg, hogy hozzád hasraütésszerűen bármikor lehet menni és az órát kezdés előtt bármikor következmény nélkül lemondhatja mindenki, hanem abban, hogy különféle opciókat és csomagokat ajánlasz tanítványaidnak. Az egyik matektanárom pl. tartott egyéni órákat x-ért és csoportos órákat x/5-ért, és ez a konstrukció a nyelvórák esetén is gyönyörűen működik. Az egyéni foglalkozáson személyre szabott feladatsorokkal és megközelítésekkel haladunk, a csoportos órákon pedig a megszerzett tudást gyakoroljuk, mélyítjük el – neked megéri, mert kevesebb időbefektetésért több pénzt kapsz, a tanítványnak megéri, mert kevesebbet fizet, mégis tanul, gyakorol, felméri tudásszintjét a többiekhez képest, plusz extra motivációra tesz szert a csoportdinamikának köszönhetően. Ugyanez a tanárnő még arra is talált ki ésszerű tarifát, ha egész nap a lakásában matekozol, és bizonyos időközönként/ha elakadsz, ő odajön segíteni, de ettől függetlenül teszi a dolgát és éli az életét a másik szobában. Röhejesen hangzik, de a pótvizsgára készülők körében ez volt a legnépszerűbb “díjcsomag”: értjük miért, ugye? Bizonyos foglalkozástípusok virtuális formában is működnek, pl. e-mailben vagy Skype-on: itt nyilván alacsonyabb a tarifa, rugalmasabb az időbeosztás és egy szélesebb körhöz szól, mint a lakóhelyedhez közeli potenciális tanítványok. Egy másik matektanárom komplett “oktatócsomagokban” gondolkozott: vehettél heti kétalkalmas 60 perces órákat, heti egyalkalmas 90 perces órákat és ezek egyéb kombinációit, a közös pont viszont az volt, hogy mindet egy félévre előre, két részletben kellett kifizetni. Ha bármi közbejött, az IDŐBEN lemondott órákat közös megegyezés alapján, rugalmas időpontban pótoltuk, az utolsópillanatos “ma nem volt kedvem menni” lemondások viszont a tanítvány vesztességlistájára kerültek. A tanár úr kénytelen volt rendet tartani, viszont így is egymásnak adták a kilincset a diákok, és igen magas hatékonysági rátával dolgozott. A legfontosabb itt az, hogy soha egyetlen diák sem lépett vissza a szabályok miatt, a konkrétumok szintjén megjelenő kölcsönös tisztelet viszont produktívabb együttműködést eredményezett.

Tipp: ha nem akarod/mered fél évre előre beszedni az óradíjat, ajánlj fel jelentős kedvezményt azoknak, akik X hónapra előre fizetnek. Ez olyan, mintha bérletet vennének hozzád, tehát mindenki jól jár. Hálásak lesznek az opcióért, akkor is, ha nem mindenki veszi azt igénybe.

Nektek milyen tapasztalataid vannak magántanítványként és – tanárként? Nagyon kíváncsi vagyok…

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

6 hozzászólás A 3 legfontosabb szabály a sikerhez, ha magánórákat adsz bejegyzéshez

  1. Köszi a tippeket ! :) Magántanárként informatikát tanítok – általában unatkozó nyugdíjasoknak akik részéről két nagy csoportot lehet jól szétosztani (bár ez minden tanítványra érvényes): 1. specifikus ismeretanyagra van szüksége (Hogyan töltsek fel képet a Facséra ) 2.átfogó, alapoktól induló tananyag (Van itt ez a gép és még egyszer sem kapcsoltam be). Mindkettőnél megvan az a buktató, hogy egy bizonyos téma érdekli és legszívesebben ugraná az alapozó dolgokat. Pl. képet töltene fel, de nem ismeri a gépe mappahierarchiáját (fingja sincs, hogy hol tárolja a saját képeit), nem ismeri a formátumokat és a méreteket …. – 10Mpixeles képeket RAW formátumban nem igazán fogad el a FB profilképnek ugye. Ilyenkor jön az általad is vázolt erkölcsi dilemma: kapja amit akar és majd nem ért belőle semmit, vagy ragaszkodjak a saját módszeremhez. Sokáig fennállt a hezitálás részemről. Elvégre is ő fizet, tehát azt kell tanítanom amit akar. Aztán fordult a virgula és már keményen ragaszkodok az elveimhez. Sikerrel.
    Mindig meglep mondjuk, hogy egy antitalentum, hatvan éves háziasszonyt hogyan lehetett négy hónap intenzív kurzus után az internet rémévé érlelnem: Facebook papnő, mellette még legalább három közösségi oldal lelkes híve, Skype, MSN, sem más kommunikációs forma sem jelent nála gondot, Nod32 oltárt emelhetne a hozzáértés tekintetében, képeket és videókat szerkeszt és megtanult tanulni – fejleszti magát … Igazi büszkeség. Mindig őt szoktam referenciaként felhozni ha a módszereimet ismertetem az új nebulóknak. :D
    A pénzdíjakat nem igazán tudom osztályozni, igazság szerint egy órát kb. 850-1000Ft értékű összeg között tartok – egyedüli oktatóként (értsd így: lokálisan nincs konkurencia) talán kicsit kevésnek tűnik, de ugyancsak a helyi adottságok miatt (magas munkanélküliségi ráta) nem igazán van pofám többet elkérni. Kevés lenne? :D
    Örülök, hogy írtál a témáról, mert engem is foglalkoztatott a kibontása – arról nem is beszélve hogy remek kereseti kiegészítést jelent, ha pedig rádolgozok, akkor egész csinos kis összegeket lehet vele összekaparni. Nemrég ajánlottak két csoport oktatását is ha megvalósulnának a beruházások és összejönne a banda. Igény van, a többi még eldől! :)

  2. Haha, ismerem a dilemmát, amit leírsz, én az 50+ tanítványoknál tapasztaltam régen angolból, akiknek felnőttek a gyerekeik és mentek volna Angliába dolgozni, hiszen itthon nem volt már mit. Teljesen más, mint érettségire vagy nyelvvizsgára készülni, náluk két dolog fontos: alapszókincs egyszerű jelennel és múlttal, és szövegértés. Kemény dió volt. :D

    Sztem az óradíj tényleg csak a regionális viszonyok tekintetében állítható fel, mert még Bp. és Gyöngyös között is kb. 2x-es szorzós különbség van, pedig csak egyórányi útra vannak egymástól. :))) Viszont milyen komoly már, h felhoztad az öreglányokat ilyen szintre! :))) Ez egy misszió!

  3. én ezt az óralemondásos mókát mindig elszúrom. mindig naivan indulok és nincs arcom az elején közölni ezeket, mert mindig azt hiszem, hogy nem mondogatják le csak úgy ukmukfukk (ezt hogy kell írni?). Csak akkor szoktam közölni, hogy hékás, ez így nem fog menni, amikor tényleg volt több alkalom is huzamos határidőn belül, hogy lemondta én meg hoppon maradtam. Ilyenkor sokszor nem is az zavar, hogy pénzkiesés, hanem hogy “jajj, mennyit alhattam volna még” vagy hogy el tudtam volna menni ide-oda, ha időben tudom. Szóval nálam nem kezdésként van sajnos, ezt elszúrom.
    most viszont van egy új tanítványom, eddig háromból kétszer lemondta az órát, neki a következő óra elején meg fogom mondani, hogy legközelebb ez nem lesz így jó.
    De nekem ez igenis gondot jelent mindig. Nekem ez a gyenge pontom. Mert az a baj, hogy mindig magamból indulok ki, hogy én mindig csak nagyon indokolt esetben mondanám le az órát, ahova járok. És ilyenkor arra gondolok, hogy nem elég, hogy szegénynek belázasodott a gyereke /ellopták az autóját/ nem jött a gázszerelő/ megbetegedett / akármi, még fizessen is. Szóval ez nekem mindig gond. Persze utána amikor meg számolgatom, hogy ma is mennyivel kevesebbet kerestem, akkor dühöngök a hülyeségem miatt.
    Meg azt is észben tartom, hogy nálam is akármi közbe jöhet, és akkor nekem is kell tartani magamat az elvekhez, én sem mondhatok le órát csak úgy. Oké, nem sokszor fordult eddig elő, hogy le kellett mondanom órát 24 órán belül, de azért volt már rá példa (amikor olyan beteg voltam, hogy elment a hangom, vagy hasmenésem volt vagy csak simán az emberek olyan zajt csaptak a környéken, hogy nem lehetett volna hallani semmit egymásból).
    Tehát ezért nehéz kérdés nekem…

    Amúgy izé… én a skype-osat ugyanannyiért tartom, mint az élő órát.

  4. Ó, ne tudd meg, én annó mennyit dilemmáztam a szankció bevezetésén. DE UTÁNA TÉNYLEG JOBB LESZ. cSak ugye ezt rögtön, az első órán le kell szögezni. Egy-két komolyabb indok persze mentesít, de az ilyen fél nap alatt gyógyuló betegségek mindig gyanúsak… Tudod, kedden a halálán van, de szerdán már jönne… :D

  5. igen, én ott rontom el, hogy nem adom elő ezt az első órán. Utána meg már olyan béna.

  6. Nekem szeptember óta van újra angol tanítványom, akivel viszonylag jól elvagyunk, bár azt nem érzem, hogy olyan sokat fejlődött volna. Ez is egyfajta erkölcsi dilemma. Az van, hogy hetente 1×60 percet ér rá, azalatt is általában fáradt és az óra végére látom, hogy már unja szegény és kicsit elege van, de amúgy rendes fiú. 21 évesen még csak most érettségizik (nem tudom hogy csinálta, állítólag sokszor váltott iskolát), arra kellene felkészítenem. Én az elején megmondtam, hogy a 60 perc nem túl hatékony, legalább másfél óra kéne, de az már nem megy neki, ragaszkodik a 60 perchez. Elég lassú, így csomószor azzal megy el az egész idő hogy megírjuk az iskolai háziját… Végül is az ő dolga, az ő igényei, ha neki ez megéri, akkor nekem jó, csak sajnálom. Nem túl nagy kihívás így tanítani. Ami a szigorú szabályokat illeti, én egyelőre nem szabtam meg ilyesmiket, egyszerűen azért mert nemigen volt kötött napirendem, szóval belefért egy-két lemondás (de általában hamar szóltak). Egyébként meg pár hete pont velem fordult elő, hogy teljesen elfelejtettem az órát, mert úgy belemerültem a szakdogaírásba. Én cikinek éreztem, de ebből se volt konfliktus, jó fejek voltak, úgyhogy elvagyunk, mint a befőtt :D

    Korábban is volt már pár tanítványom, az idősebbekkel a leggyakoribb tapasztalatom az volt, hogy nekik munka után nagyon nem fér bele az idejükbe a pluszóra és általában egy idő után el is maradtak.

    Szerintem az a legrosszabb, amikor elvileg valamilyen vizsgára készíted fel a tanítványodat és aztán megbukik rajta. Egyszer előfordult velem ez, és elég kellemetlen érzés volt, bár az órára nem voltak panaszai a lánynak, arról meg nem tehettem hogy túl hamar ment el vizsgázni.

    Hát ez most kicsit vegyes felvágott lett, meg tudom hogy annyira nem is kapcsolódik szorosan ahhoz ami írtál, de azért kapcsolódik. :)

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. A 3 legfontosabb szabály a sikerhez, ha magánórákat adsz « HR Blog Budapest

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: