Aktuális

Életem (egyik) legizgalmasabb jógaóráján vagyok túl

A hét póza, ez tetszett a legjobban

Életem legelvontabb jógaóráján vagyok túl, mostanában tökélyre fejlesztettem a komfortzónán túli kirándulásokat. Az egész úgy kezdődött, hogy fél hétkor kitaláltam, hogy ma jógázni kellene, és röviddel ezután körlevél érkezett az új céges ingyenes sportolási lehetőségről a Gold Centerben a Budafoki úton.

Átnéztem az órarendet, és hamarosan kiderült, hogy kiváló Iyengar-jógaóra kezdődik 19:30-kor. Gyorsan csekkoltam a lábamat és a hónaljamat (rendben voltak), majd odatelefonáltam, kell-e matracot vinni (szerencsére nem, az nem volt épp nálam), és már száguldottam is a cél felé. Megemlíteném, hogy némi pikantériája azért volt a dolognak: se a Wiki, se a YouTube nem árulta el, milyen is az Iyengar-jóga, ráadásul az órarendben fel volt tüntetve, hogy ez a 2-es szint foglalkozása. Nem baj, gondoltam, azért elmegyek tesztelni a helyet: ahhoz azért eleget tudok a jógáról, hogy lássam, mennyire más minden ember anatómiai felépítése, így aztán simán előfordulhat, hogy lesz pár haladó gyakorlat, amit meg tudok csinálni. A fennmaradó időben pedig “törekszem” a gyakorlatok helyes kivitelezésére, elvégre a jógában úgyis ez a lényeg, nem más. Ez pedig mindenkinek sikerül is, a maga szintjén.

Nos, nagyon örülök, hogy elmentem, bár szinte csak páros gyakorlatok voltak, így a partneremmel szemben talán nem volt egészen korrekt, hogy ennyire bátran belevágtam a fejszémet a legnagyobb fába, hiszen a gyakorlatlanságom tőle vette el az időt. Mindent megcsináltam, de tovább tartott picit, mint a többieknek, és szükség volt a párom segítségére. A helyzet az, hogy amikor az oktató megkérdezte, hogy a lányok közül menstruál-e valaki, már sejtettem mi jön: csak fordított gyakorlatok követték egymást. Nagyon-nagyon okos voltam, amiért három után már nem ettem, nem hiába nem szokás belakmározni jógázás előtt.

Soha életemben nem láttam ennyi jógás kiegészítőt: eleve hat kis párnaszivacs kellett a popsi alá nyitáskor, aztán volt mellettünk két babzsák és két pokróc is. Relatív rövid bemelegítés után rögtön a lovak közé is csaptunk: előkerültek a hevederek, a párnák, a falról lelógó kötelek, és elég elvont dolgokat kellett csinálni velük fejjel lefelé. Mivel soha nem használtam még jógafalat és hevedereket, kicsit el is kerekedtek a szemeim a szado-mazo partit idéző holmik láttán, mire az oktató rögtön megjegyezte: “Amúgy ne ijedj meg Eszter, nem szokott ilyen nehéz lenni az óra általában…” Ezek után kénytelen voltam bátor lenni, és nagy lendülettel kinyomni a kézenállást meg határozottan felcsapni a lábamat a falra lefelé néző kutyából. Ez a gyakorlat tetszett a legjobban, ezt vagy három percig ki is tartottam, mert jó érzés volt a hátamnak és a nyakamnak is:

Ezután ki kellett nyújtani a lábat teljesen, aztán letenni a kezeket, majd a falon lépegetve lemenni hídba: nos, ezt a részt én már nem feszegettem, az már level 10 (egyébként nem sokan tudták megcsinálni a teljes hidat így falról lépegetve, de már a földön).

Ez viszont, amikor csak kiakasztva lógunk, már könnyebben ment: a képen jól látszik, hogyan kell eljutni A-ból a B-be:

Ezután ki kellett nyújtani a kezünket vállmagasságban a falhoz, én sajnos ezt nem mertem sokáig kitartani: épp csak megérintettem a falat, kicsit berezeltem, hogy szorítja a heveder a combomat, és ha mozgolódok, fejre fogok esni, hiszen nincs már ott a kezem, hogy megtartson… így aztán itt megálltam, pedig jó lett volna sokáig kitartani a pózt (a többiek tovább tartották, mert volt már tapasztalatuk ezekkel az eszközökkel, és tudták, hogy a heveder tart).

Így lógni szintén nagyon kényelmes, csak szőnyeget kellett csavarni a derék köré, hogy ne vágjon be nagyon a heveder:

Aztán volt olyan is, amikor könyék fölött összehevederezett kézzel, könyéktámaszra ereszkedtünk, a két tenyér befelé nézett, közöttük egy tégla, majd a fal mellett ki kellett vágni a lábunkat a magasba, mint gyertyánál. Nos, én még soha nem csináltam könyéktámasszal gyertyát, méghozzá úgy, hogy az ujjaimat nem a szőnyegbe mélyesztem, hanem kinyújtva, élen tartom, így mindig két hibát vétettem: a lábamat meg kellett tartani, hogy egyenes és szabályos legyen a póz, az ujjaimmal pedig elkezdtem kapaszkodni a téglába, szóval szólni kellett, hogy nyújtsam ki az ujjaimat. A párom ezt a gyakorlatot remekül meg tudta csinálni, irigyeltem. Erről beszélek, csak nálunk másképp álltak az ujjak, és ott volt a fal, ami megtartott, ha túllendültél volna:

Nos, ezek voltak azok a pózok, amiket még meg tudtam csinálni (az utóbbit akkor, ha megfogták a lábamat, hogy egy vonalban legyen a vállammal), emellett pedig volt még egy-két érdekesség, amit nem is értettem, hogy mehet bárkinek is… keveseknek is ment, na. A skorpiót például meg sem próbáltam, én még nem tartott itt.

Mivel minden gyakorlatot párban végeztünk egymást segítve, nem fáradtam el, pedig a váll- és kézizmom nem olyan erős, hogy túl sok fordított pózt tudnék megcsinálni: már három szimpla kézenállás után is érzem, hogy elfáradt a kezem. Azt hiszem, a súly optimális elosztását kell megtanulnom, és azt, hogy mindenem egyenes maradjon magamtól is, segítség nélkül (itt nem volt tükör, ami kicsit bizonytalanná tette a lefelé néző kutyáimat: szeretem csekkolni, hogy egyenes-e a hátam). A bátorsággal ezen a ponton viszont nincs nagyobb gondom: fél éve tutira nem mertem volna felcsapni a lábamat a falra úgy, hogy közben tíz centivel a föld fölött van a fejem.

Nos, összességében véve tetszett a móka, biztosan fogok még menni (december 31-ig ingyen tudunk, aztán meglátjuk). Legközelebb talán meg kéne nézni, mit csinálnak a “kezdők”, de sajnos nekem a fél nyolcas kezdés ideálisabb… így még az is lehet, hogy kénytelen leszek haladó maradni. Sebaj, ha így folytatom, jövőre már csak a megvilágosodás lesz hátra… :)

Reklámok
Eszter névjegye (852 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

4 hozzászólás Életem (egyik) legizgalmasabb jógaóráján vagyok túl bejegyzéshez

  1. úúúúúúúúúristen, hogy bedurvultál! Szóval akkor én most szólok előre, hogy az én órám ehhez képest alvás. Vagy még az sem. MI nem brutálkodunk, csak szépen konzervatívan csináljuk mindennek kezdő verzióját. Ilyenekre én még csak gondolni sem merek ;)

    De egy hős vagy, hogy végigcsináltad :) Én mondjuk annyira nem vagyok oda a fejjel lefelé lógós gyakorlatokért, mindig attól félek, hogy kipukkad a fejem tőlük :D

    • Ne aggódj, ott is van még mit tökéletesítenem! :DDD Pl. le kell szoknom arról, h a tükörben csekkolom egyenes-e a hátam lefelékutyában. Meg kell éreznem, basszus! Egyelőre néha sikerül, néha nem. Á, én nem a fejkipukkadástól féltem, hanem attól, h kicsúszom a hevederből és fejre esem. De állítólag ezek olyan erős hevederek, h van, aki otthon kocsit húz el vele. Azt meg hagytam, h a párom erősítse őket meg a testrészeim körül, mert ő ért hozzá, látszott rajta elsőre is :D.

      BTW, olyan jó konvó indult a dinamikus jógás cikked alatt a Facse-pluginnal, erre most látom, h már meg se jelenik a plugin semmilyen böngészőben, így nem látni a kommenteket. Mindenesetre nagyon érdekes cikk volt, tetszett! :)

  2. tükörben csekkolás…. szerintem pedig igenis fontos, hogy időnként csekkolja magát az ember. Jó, nem kell állandóan bámulni magadat, de érdemes néha odapillantani, hogy kiderüljön, hogy összhangban van-e az érzés a megvalósítással. És aztán majd idővel kialakul, hogy tényleg jól érzed, de azért néha akkor is jó belepillantani. Például, hogy meglásd a fejlődést és örülj :) Például én tegnap szemüvegben tartottam az órát és meg is lepődtem, amikor oldalra pillantottam és megláttam magam a tükörben. Mert úgy éreztem, hogy mostanában csak visszafejlődtem, és egészen boldog lettem attól, hogy a tükör ennél sokkal pozitívabbat mutatott :)

    A fitnesz eszközök pedig tényleg meglepően strapabíróak. A hevederekben nekem viszonylag nagy bizalmam van (sokat apukával levős kiskölök voltam, egy csomó szerszámot láttam, építkeztünk, autót vontattam, stb), nekem az ilyen gumi izéktől van némi félelmem, hogy mikor szakad el és veri ki a szemem :S Gerinctréngen van egy magántanítványom, vele kislabdázni szoktunk és először ő is nagyon félt, hogy ki fog pukkadni alatta a labda, amikor ráfekszik. És nem. Pedig a srác 190 és egy 5-10 kiló felesleg is van rajta és izmos is mellé. Elfelejtettem, hogy hány kiló, de őt is kibírta.

    A cikk…. nem értem az egész honlapot, soha nem működik. Amúgy, ha megfelelő helyről kattintasz, akkor látszanak a kommentek még. ha arra a linkre mész rá, ami a pt fb oldalán van, akkor megjelennek a kommentek. De én sem értem.
    Amúgy nekem nem a jóga vallás-e vagy sem kérdés, ami igazából foglalkoztat, hanem az, hogy néha totál le tudnak nézni azért, hogy így semmi értelme, hogy nem étkezem az ő elveik szerint, nincs semmi extra. Nem tagadom, hogy összefügg a lélek és test, sőőőőt. Csak annyira tud zavarni, hogy bűntudatot keltenek bennem azért, mert csak egy részét élvezem a jógának. Pedig tényleg hatással van a lélekre is, az már egyszer tuti. Mert régen például taszított az egész, de idővel valahogy éreztem, hogy ez kell nekem, mert más, mert jó, mert boldogabb leszek tőle. Nem tudom, miért és hogyan. De attól még nem fogok hirtelen áttérni a jógi létre, mert észrevettem, hogy tetszik egyik-másik része. Van, ami pedig még mindig nem tetszik :D

  3. Az az érdekes amúgy ebben, h akik annyira felemelkedettek, hogy totális jógi életmódot folytatnak, azoknak ennél nagyságrendekkel nyitottabbnak kellene lennie. Mondja azt az orvos egy alkoholistának, hogy mivel ő alkesz, nem ehet zöldséget, mivel a zöldség egészséges??? nem, hanem örül, h bár szenvedélybeteg, legalább sok-sok salátával erősíti az immunrendszerét. Nos, én ezt kb. így látom e témában is: oké, vannak, akik számára a jóga egy életmód, de a többiek ugyanúgy élvezhetik a jótékony hatásait.

    Emlékszem, gimi másodikban vettem egy klassz sportcipőt, mire egy újgazdag szoláriumszőke kiscsaj a suliból letámadott, h én azt nem hordhatom, mert nem vagyok deszkás. Nos, drága, mondtam neki, nem azért vettem, mert deszkás vagyok, hanem mert kurvára kényelmes. dE PERSZE NEM MONDTAM, CSAK PIslogtam, mint rák a svédasztalon. Ma már mondanám. :D

    Ez a marhaság a szubkultúrákban is megvan: pl. egyes gótok szerint a dark zenék szeretete ruhán vagy sminken múlik, és akinek plasztikcsöcse van, már nem is szeretheti a darkwave-et. Come on. Az emberek eszméletlenül hülyék tudnak lenni.

    Ó, és a kedvenc jógás bloggerem is írt erről, úgy látszik L.A–ben is téma, hogy ki lehet jógi. :DDD
    http://www.yisforyogini.com/2010/09/10-ways-i-am-unyogic-and-dont-give-a.html

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. Napi ezobazár, szellemgyógyász tanfolyam nélkül | Eszter's Offtopic
  2. A feje tetejére állt a világ | Eszter's Offtopic
  3. Életmódváltás: 10 dolog, ami miatt jobb az életem, mint tavaly | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: