Zumba – követni nem mindig tudom, de jó a buli

A mai nap a zumbáé volt, természetesen a Gold Centerben - ki kell használni, amíg csak ingyen járhatunk. Mivel már nyilván unjátok a kétbekezdésnyi szabadkozást, hogy soha nem táncoltam szervezett formában és aerobic órán sem jártam még, ezúttal magammal vittem egy félprofi táncost komoly aerobic-tapasztalattal kontrollszemélynek. Nos, a zumbában nekem pont az tetszik a legjobban, ami a tánctanárokat és az aerobic-edzőket kiakasztja: az, hogy nincs komplex koreográfia, nincsenek merev szabályok, csak buli van. A bő egy óra tíz perc alatt egyetlen egyszer sem szólt ránk egyik oktató sem (összesen négyen voltak), pedig elég gyakran tarkítottuk egyéni elemekkel a lépéseket. A dolgok elképesztően gyorsan történtek: egyszerű a koreográfia, viszont kevés az ismétlés, és nem kerülnek túlsúlyba a kiszámítható elemek. Nekem persze sokszor a bal-jobb követése is kihívást jelent, de a Táncos is megjegyezte óra után, hogy valóban volt pár érdekes megoldás, ami nem következett egyértelműen az előző lépésből.

Mindenki bulizott, mókázott, jól érezte magát, így én is hamar partyhangulatba kerültem. Szerencsére nem punnyadós latínó zenék voltak, hanem gyors slágerek, pár spanyol nyelvű buliszonngal. Öt-hat dalt súlyzóval csináltunk, én két kis kétkilósat választottam magamnak. Persze igyekeztem követni a profikat, de túl pörgős volt a buli ahhoz, hogy pontos tudjak lenni: szétnéztem, és mások is “vittek némi egyéniséget” (ez szép eufemizmus volt) a mozdulatsorokba. Ezzel együtt tény, hogy összeszokott lánycsapatról van szó, akik szemmel láthatóan mindig tudták, mi fog következni. Arra tippelek, hogy van pár fix lépés, amit egy idő után mindenki ismer, és azzal játszanak az instruktorok.

“Követni nem mindig tudom, de jó a buli!” – vigyorogtam a Táncosra a buli felénél, amikor már eléggé kezdtem izzadni. Tény, hogy a végére kicsit elfáradtam a koncentrálásban, hogy ne jobbra ugráljak, amikor mindenki más balra, így az utolsó két szám alatt már több volt az improvizáció, mint az, amit joggal nevezhetünk zumbának. Jól tettem, hogy vittem magammal egy kis teát és lengén öltöztem, mert volt bőven folyadékvesztesség. Észrevettem viszont, hogy a kondícióm lassan, de biztosan javul: nem lihegtem a számok között, és a végére sem fáradtam el.

Most, hogy életemben először több sportot is kipróbáltam, egy nagyon különös anatómiai-pszichológiai szabályszerűségre ébredtem rá: ha bemelegedtek az izmaim, és hangos, gyors zene megy, automatikusan táncolni kezdek. Sokáig azt hittem, az ugrabugrához kell pár kör vodka, de igazából egyre biztosabb vagyok benne, hogy a bemelegedett izmok szesz nélkül is ritmikus mozgásra késztetnek. Döbbenetes felfedezés ez, ami nyilván saját kondicionálásom eredménye. Még az is lehet, hogy a végén kisebb vagyonokat spórolhatok meg az alkoholon, ha egyszerűen csak jól bemelegítek buli előtt…

24 órával később – YAY, nincs izomlázam! Azt hittem, az súlyzós ugrálástól és hajlongástól lesz egy kicsit, de semmi. Hiába, a héten edzésben voltam. Ma két jógaórára is elmentem, és még dicséretet is kaptam.