Aktuális

Szerződés az állammal: a diplomás fiatalok nem mehetnek külföldre dolgozni?

Menni vagy maradni? (kép: ?)

A nap legnagyobb port kavart megosztanivalója a fiatalok körében a közösségi portálokon kétségkívül az új felsőoktatási törvény keretében konkretizált hallgatói szerződés volt, amelyben az állami ösztöndíjban részesülő hallgatók vállalják, hogy a képzési idő kétszereséig, a végzés utáni 20 évben bármikor, Magyarországon dolgoznak (ez hat, tíz vagy tizenkét évet jelenthet). "Aki aláírta a szerződést, de nem teljesíti a feltételeket, annak vissza kell fizetnie az évente több százezer forintnyi támogatást. A cél, hogy minél több képzett értelmiségi maradjon Magyarországon" - mondta Hoffmann Rózsa. Ha a diák nem tud maradni, vagy nem tud végezni időben - ez az alapidő másfélszerese lehet -, akkor elkezdődik a visszafizetési procedúra. Akik nem tudnak diplomát szerezni, azoknak csak a támogatás felét kell visszafizetniük; a nőknek, ha három gyermeket szülnek, elengedik a visszafizetést. Talán mondanunk sem kell, hogy ezen az ifjak többsége felháborodott, az idősebbek - akik ezer éve végeztek, és egyébként sem vándorolnak tömegével Angliába - pedig helyeslően bólogattak. Én egyelőre nem foglaltam állást, meglátjuk, hogyan működik a szerződés a gyakorlatban. Néhány dolgot azonban nem árt tisztázni, mielőtt felháborodunk vagy bólogatunk.

Először is, míg évtizedekkel ezelőtt presztízse volt a diplomának, addig ma már az egyetem és a főiskola amolyan bohém játszótérré vált a felelősséget vállalni képtelen, önmegvalósítást kereső fiatalok körében. Sokan csak hobbiból szereznek diplomát (bizonyos szakokra eleve elég kedvtelésből bejárni heti pár órára), míg közben tudják, hogy egészen más területen kívánnak elhelyezkedni: “mindegy az, csak papír legyen, fiam”, biztatják a kissé rosszabb képességű vagy éppen bizonytalan gyereket a szülők. A válság csak rontott a helyzeten: tavaly az Országos Továbbtanulási Központ előadásán elém tettek egy grafikont arról, milyen mértékben nőtt a felvételizők és mesterképzést választók száma 2009 óta: az óriási munkanélküliség arra ösztönözte a népet, hogy tanuljanak, amíg úgysem tudnak dolgozni. Mindez logikus döntésnek tűnik, de mindannyian jól tudjuk, hogy nincs szükség több millió bölcsészre és művelődésszervezőre. Sőt, igazából még ügyvédekből és tanárokból is túl nagy a bőség. Mit kezdjünk tehát akkor azokkal az emberekkel, akik csak elvégzik az említett szakokat, míg közben végig tudják, hogy soha nem kívánnak nyelvészkedni, nyugdíjas klubot szervezni vagy tanítani?

Másodszor, fontos emlékeznünk arra, hogy a diploma nem kötelező. Igen, sajnos az elmúlt években szinte a felnőtt élet alapfeltételévé vált (a harminckét fős gimnáziumi osztályomban nem volt olyan ember, aki ne jelentkezett volna valahová, mindegy hová), de ettől még senki sem lesz sikeresebb vagy gazdagabb, mi több, sajnos még csak tájékozottabb sem. Ha valaki ennek ellenére úgy dönt, hogy “papírral” a fiókjában jobb esélyekkel láthat neki az álláskeresésnek, akkor bizony annak ára kell, hogy legyen. Európa legtöbb országában a felsőoktatás komoly pénzbe kerül, Amerikában a szülők a bébi fogantatásának pillanatától tesznek félre pénzt az oktatásra (tudom, az ottani helyzetet nehéz a miénkkel összevetni, de hiába keresnek amerikai kollégáink jóval többet, mint mi, arányaiban a felsőoktatás is sokkal drágább, mint a mi költségtérítéses képzéseink a hazai átlagfizetéshez hasonlítva). Mi értelme van annak, ha az állam – az adófizetők – pénzén öt-hét éven át fizeti az egyszeri ember oktatását, aki aztán a diploma megszerzése utáni félévben Londonba vagy Helsinkibe költözik, és pincérként helyezkedik el? Az ő szakértelméből és adójából már nem jut semmi Magyarország számára.

Másfelől felmerül a kérdés, hogy mi értelme van a közös piacnak, az Európai Uniónak, a határtalan munkavállalás szabadságának, ha épp az anyaország az, amely – ezúttal nem diktatórikus, hanem demokratikus, gazdasági alapon – röghöz köti a “polgártársait, barátait”?! A nemzetközi tapasztalatok, a világlátás és a nyitottság nem csak személyes, de szakmai szinten is rengeteget hozzátesz a társadalom egésznek fejlődéséhez (a japánok így importáltak szaktudást és szemléletet száz évvel ezelőtt). Abban hiszek, hogy mindenki éljen és dolgozzon ott, ahol személyes és szakmai boldogulását a leginkább megtalálja, és ez természetesen éppúgy lehet Bécs, Berlin, Tokió, Stockholm, mint Budapest, Salgótarján vagy Karácsond…. elviekben.

A valóságban ez sajnos nem így van, és itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiért könnyű megérteni, miért vágyik ma egy fiatal az országhatárokon túlra, idegen zászlók alá. Nem, sajnos nemhogy Salgótarjánban vagy Karácsondon, de sajnos még Budapesten sincs mindenkinek és bárkinek lehetősége a kiegyensúlyozott, kényelmes életre. Egyre kevesebb a munkahely, a megmaradó álláshelyek egyre bizonytalanabbak, az adók rakétaként szöknek az egekbe, az infláció mértéke óriási, a forint elképesztően gyenge, és sajnos még mindig több százezren élnek az országban 60-70 ezer forintos havi nettó bérből. Csodálkozunk, ha egy létbizonytalanságban felnőtt egészséges fiatal úgy érzi, hogy szívesebben keres 550 ezret Norfolkban takarítónőként, mint 105 ezret itthon tanárként?! “Emelkedjenek a bérek, akkor majd itthon maradunk” – mondhatják sokan, de természetesen szarból várat építeni pár év alatt még egy a miénknél talpraesettebb kormány sem tudna.

A kérdés tehát jóval komplexebb annál, hogy felháborodjunk vagy bólogassunk. Az éremnek több oldala van: az viszont egészen biztos, hogy a korrupciómentesebb politika és a tudatosabb gazdasági döntések mellett egy egészen más, hiányszemléletet és korlátozó hiedelmeket legyőző pénzügyi attitűdre* is szükség volna az egyén szintjén ahhoz, hogy olyan változás álljon be Magyarországon, ami hasonló szerződések nélkül is itthon tartja a fiatalokat.


*erről bővebben is írok hamarosan
Reklámok
Eszter névjegye (857 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

8 hozzászólás Szerződés az állammal: a diplomás fiatalok nem mehetnek külföldre dolgozni? bejegyzéshez

  1. egyetértek.

    nekem erről az egészről az jutott eszembe, h mindig, minden helyzetben húzni kell egy vonalat, aminek az egyik oldalán szopás van. emlékszem, a tandíjat (fer néven) pont gólyakoromban akarták bevezetni, ki is akadtam rendesen. hiába tartanám sokkal árnyaltabb kivitelezéssel racionálisnak az ötletet, egy pillanatra sem tudtam elfogadni, h pont én szívjak miatta. (véleményem a tandíjról: az 1. félév legyen lehetőség szerint ingyenes, a továbbiakban a tandíjat teljes egészében a tanulmányi teljesítmény határozza meg, semmi más. ne keverjenek bele szociális buziságokat, mert a bmw-s tarka kutya is tud havi 5000 egy főre jutó jövedelemről papírt hozni.)

    engem egyébként nem zavarna a röghöz kötés, mert pont nem azt a fajta távolra mutató rugalmasságot igénylem, h külföldön lehessek, hanem azt, h itthonról melózhassak. ennek ellenére abszolút megértem az elvágyódók indokait. főleg, mivel lassan tényleg ott tartunk, h hozzánk képest a legtöbb helyen kolbászból van a kerítés.

    az egyetlen pozitív momentum: jónak tartom, h a felvételit emiatt nagyobb agyalás fogja megelőzni.

  2. Én értem, hogy miért akarják bevezetni, de szerintem ez csak tüneti kezelés. Inkább a felelős döntésre kellene rávenni a fiatalok, erre nevelni őket és nem ezzel visszatartani mert hosszabb távon sokat segíteni. Másrészt meg vannak olyan szakmák (mondjuk orvos) ahol teljesen érthető a kivándorlás. Bagóért dolgoznak a felelősségükhöz képest. Ha kicsit sikerülne ezen javítani és tisztességesen meg lehetne élni belőle akkor szerintem kevesebben választanák külföldet.

    Én elkezdtem gondolkodni, hogy mennyek-e tovább mester szakra és arra jutottam, hogy így is úgy is fogok menni valamikor és ez semmit sem változtat. Egyrészt érdekel az ott megszerezhető tudás, másrészt pedig úgy okoskodtam hogy ha utána itthon fogok dolgozni, akkor az azért nem gond, ha meg kimegyek külföldre akkor úgy is keresek majd annyit, hogy vissza tudjam fizetni.

    (az meg pár kérdést vet fel, mi van ha én már négy éve dolgozok egyetem mellett – bele számít-e ez abba a négy évbe amit mondjuk egy 2 éves mester szak után itthon kellene dolgoznom vagy lenullázódik-e a számláló)

  3. @tempty: jaja, engem sem érint, hat évet már ledolgoztam, külföldre nem vágyom, amúgy meg szívesen szülnék három gyereket. :DDD

    @icarusdes: igen, azért az is fontos szempont, h ha egy altatóorvos kimegy mondjuk Kaliforniába, pár hónap alatt röhögve visszafizeti a teljes tandíjat. Aki igazán jól jár, annak ez aprópénz lesz – akkor meg miért ne járulna hozzá a képzési költségeihez? Eleve milliókat spórolt azzal, h nem Amerikában tanulta ki a szakmát. :) Visszatartó erő nem lesz annak, aki jó ajánlatot kap, viszont a kissé élhetetlen útkeresők legalább jobban átgondolják majd, érdemes-e hobbiból román szakra járni, csak mert székelyek vagyunk és pont beszélünk románul úgyis. :)

    • Nem értek egyet. Sok olyan tényező is van, mint család, ismerősök és hogy hol nőtt fel. Ha valaki megteheti hogy jól él ilyen környezetben, akkor sokkal kisebb esélye van arra, hogy elmegy máshova ahol ugyanúgy jól élne csak többet is keresne. Kutatások mutatják, hogy ha egy bizonyos határt el fog érni egy ember keresete (általában amiből be tudja fizetni a számlákat és félre is tud kicsikét tenni) akkor a magasabb fizetésnek nincs már olyan nagy jelentősége mint előtte (nyilván vannak akik másképpen gondolkodnak, mint mindig is de nem ők az irányadóak). Ha ezt a szintet megütjük akkor már nem kel jelentős kivándorlástól tartani.

      Egyébként ugyanúgy jönnek be hozzánk külföldről is orvosok (jellemzően keletebbről) és és ők hozzák magukkal a tudásukat.

      Én az oktatásra mindig is mint befektetésre tekintettem az ország szempontjából, ha sok jó szakember van, azzal mindenki jól jár. Ami itt igazán fontos, hogy jó legyen és abból amire szükség van. Azaz pl a keretszámok átstruktúrálásával részben egyet értek (van ahol túlzásba vitték és szerintem túl kevés embert képeznek már). Igazából még az egyetemi felvételiket is visszahoznám mert segít az okos emberek közötti válogatásban. Viszont semmiképpen sem ebből akarnék minél több pénzt kisajtolni… Nem hinném, hogy ez lenne a minőségi felsőoktatás felé vezető út.

      Ez szerintem inkább egy populista intézkedés amiből pénzhez jut az állam. Sokkal több pénzhez mint amennyi bevételt eddig ez jelentett. Sőt, aki teheti az már külföldön is fog államilag támogatott képzésre menni és valószínűleg ott is helyezkedik el. Aki nem teheti az itthon is megszívja. Én sokkal több árnyoldalát látom ennek, mint pozitívumát…

      Mint mondtam, szerintem ez egy tüneti kezelés és mint ilyenek, ez is elhibázott. Hosszú távon kell kezelni a mögöttes okokat.

      • Persze, a hosszútávú megoldás lenne az ideális, korlátozások nélkül… de sajnos szerintem az elmúlt 20 évben nem nagyon volt kompetens kormányunk, ami alapot teremtett volna az ideális(abb) megoldásokhoz gazdasági téren… és sajnos a szemlélettel is végig gondok voltak. Szóval persze, hosszútávú megoldás kell, de ezek még az orrukig sem látnak, ezért most nincs nagyon más opció… vagy van? Miből finanszírozható a béremelés vagy az adócsökkentés? Hátha a chipsadó meg a hipermarket-adó hoz vmit a konyhára, de ez idő…

  4. Szerintem itt nem az a legnagyobb probléma, hogy mostantól fizetni kell-e a képzést vagy sem, hanem az, hogy ezt a döntést alig pár hónap alatt hozták meg.
    Egy ismerősömet nem vették fel a Közgáz Egyetemre, ezért gondolta, csinál egy OKJ-s képzést, amivel lesz annyi többletpontja, hogy biztosan felvegyék az egyetemre. Erre most közlik vele, hogy az a szak kizárólag fizetősen fog létezni ezután. Hát mi ez, ha nem kib*szás?! Gyakorlatilag elpazarolt majdnem 2 évet, mert nem szóltak neki időben, hogy “hahó, te hülye, ne csináld, úgysem vesznek fel oda, menj máshová alapból!”

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Egy szülinappal még tartozom: 4 évesek lettünk « Eszter's Offtopic
  2. Népnyúzások, vallásszabadság, oktatás-nevelés: hová tart a politika? « Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: