Aktuális

A siketvakok világa, hangok és képek nélkül

Helen Keller magna cum laude kitüntetéssel diplomázott, 1904-ben

Mindenkinek van egy harca, ami nehéz, magányos és fájdalmas, hiába tudjuk végig, hogy a megoldás nagyobb részben függ tőlünk, mint bárki vagy bármi mástól. A csata során többször feltesszük a kérdést: miért kell ezen keresztül mennünk? Miért ennyire nehéz? Miért fáj ilyen nagyon? Nem kaphatnánk esetleg egy kis könnyítést? Aztán jön a tehetetlen düh. A könnyek. A félelem. Mindez valószínűtlen körtáncot jár a reménnyel, a fénnyel, a bizonyossággal, hogy mindig van fény az alagút végén. De mi van azokkal, akik ezt a fényt csak magukban találhatják meg? Az Index az elmúlt napokban sorozatot közölt a siketvak fiatalok és nevelőik mindennapjairól. Ez egy többszörös fogyatékosság, ami magában foglalja a látás- és a hallássérülést, mégsem tekinthető egyszerűen a siketség és a vakság kombinációjának, ezért rendszerint külön fogyatékossági típusként kezelik: vannak, akik így születnek, mások különböző betegségek miatt veszítik el látásukat, hallásukat. A videó szerint Magyarországon 7000 siketvak él. Szeptember óta minden hónapban küldök egy számlaszámra 5 ezer forintot: mindig máshova, olyan helyekre, ahol nagy szükség van rá. Ebben a hónapban a csekély kis hozzájárulást a Siketvakok Országos Egyesülete kapta, akik mindent megtesznek azért, hogy a magyar siketvakok teljesebb életet élhessenek.


Albert, Gyula, Tamás, Gábor, János és Viki története számomra megrázó volt. “Nem tudjuk, mit gondolnak”, mondja a gondozó, hiszen a két érzék elvesztése miatti információhiány következtében a sérült gyerekek pszeudodebillé is válhatnak, vagyis kevésbé tűnnek intelligensnek, mint amilyenek valójában. Az ép emberek elképzelni sem tudják, milyen lehet születéstől fogva, egyidejűleg hallás és látás nélkül élni, örök sötétségben és csendben, másokra utalva. Hiába ép az elme, ha nincs útja és módja a gondolatok rendszerbe szedésének és kifejezésének, hiszen a nyelv többségük számára nem létezik. Tehetetlenség, düh, magány – ugye így egészen más értelmet nyer az a néhány szó, amit az első bekezdésben soroltam fel?

Persze a siketvakok között is akadnak zsenik, például az amerikai siketvak író, aktivista, előadó, Helen Keller. Helen 19 hónapos volt, amikor egy betegség megfosztotta őt a látás és a hallás élményétől. A kislánynak szerencsétlenségében szerencséje volt, mivel jómódban élő családja szeretettel gondozta, idővel pedig képzett nevelő is került mellé. Helen, aki korábban nem tanult még meg beszélni, különleges képességeivel meglepő gyorsasággal zárkózott fel ép társaihoz, majd szárnyalta őket túl intelligenciában, tudásban: megtanult írni, olvasni, beszélni, méghozzá olyan szinten, hogy később többen kétségbe is vonták siketségét. Hiába, a vizsgálatok később igazolták, hogy Helen valóban nem hall.

A tanulás fő eszköze a tapintás volt

Helen az első siketvak fiatal volt, aki – 1904-ben, nő létére – főiskolai diplomát szerzett. Ekkor már megírta önéletrajzát is, amiben részletesen elmesélte azt is, hogyan lépett ki nevelője segítségével a sötét, néma, hangok nélküli elszigeteltségből, és értette meg a körülötte lévő világot, majd idővel az absztrakt fogalmakat is. Elolvastam a rendhagyó biográfiát, de még mindig képtelen vagyok felfogni, hogyan lehet emberi elme annyira intelligens, hogy hangok és képek nélkül absztrakt gondolkozásra legyen képes, és ezeket a belső víziókat betűk és szavak (!) formájában is meg tudja osztani a világgal.

Helen Keller összesen 12 könyvet és számos cikket írt, és előadóként bejárta a világot, hogy adományokat gyűjtsön a siketvakok és más fogyatékkal élők számára, felhívja a figyelmet a nők elnyomottságára, az emberek közötti egyenlőség fontosságára. Pacifista suffragette, Wilson-ellenes, radikális szocialista volt, egyetértett a születésszabályozással, non-profit szervezetével a vakság megelőzéséért küzdött, de az American Civil Liberties Union (ACLU) megalapításában is részt vett. Szintén világhírűvé vált nevelőjével, a szintén látéssérült Anne Sullivannel több mint 39 országban jártak, emellett az aktivista-szónok-szerző amolyan celeb volt, többek között például Alexander Graham Bell, Charlie Chaplin, Mark Twain barátságát élvezte.

Ahogy az élettörténetét olvastam, elszégyelltem magam: Helen Keller 88 évet élt, 1880 és 1968 között. Ha ő ilyen nehézségeket, akadályokat, gátakat, korlátokat leküzdött, akkor én miért ne volnék képes örökre leomlasztani problémáim falait? “Csak türelem és szeretet kell hozzá… azonban az a baj, hogy az embernek saját maga felé van néha a legkevesebb türelme és szeretete” – mondta nemrég gyerekkori jó barátnőm, miután megtettem az elő lépéseket a megoldás felé. Helennek és sok millió siketvak társának nem volt más választása, a hangok és képek nélküli világban kénytelen az ember a türelemre és a szeretetre alapozni. Nincs más út.


Kapcsolódó cikkek:

Reklámok
Eszter névjegye (846 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

3 hozzászólás A siketvakok világa, hangok és képek nélkül bejegyzéshez

  1. A riportsorozat megtekintése után hasonló gondolatok merültek fel bennem is. Még annyit fűznék hozzá, hogy minden tiszteletem a gondozóké amiért ilyen odaadással és szeretettel igyekeznek színesebbé és élhetőbbé tenni a világot a Gyuláékhoz hasonló helyzetű emberek számára. És köszönöm hogy megosztottad Helen Keller történetét, egyszerűen példaértékű ez az életút.

  2. Végignéztem mindhárom videót – tényleg fantasztikus, hogy így is boldogok tudnak lenni, és tevékeny életet élnek. Persze világos, hogy más a helyzete azoknak, akik korábban láttak vagy hallottak, és más az is, amikor valaki soha nem ismerte az életet látó-halló emberként, és születése óta siketvak.
    Mire vihette volna Helen Keller egészséges emberként, ha siketvakként is ilyen sokat elért? Vagy lehet, hogy éppen a hátrányos helyzetéből merített erőt? Sokszor elhangzik, hogy a jót igazán csak akkor tudjuk értékelni, ha az élet árnyoldalát is megtapasztaltuk: talán ezért van az, hogy ők ilyen optimistán állnak sokmindenhez. Egy biztos, nagyon érdemes róluk példát venni.
    Kicsit lazán kapcsolódik, de pont a mai Népszabadságban van egy egészoldalas cikk Balvinszky Orsolyáról, aki olyan “festményeket” készít, amit meg is lehet tapintani és szagolni. Szándékosan fűszereket és könnyen kitapintható tárgyakat használ fel hozzájuk, de az alkotások látóknak és vakoknak egyaránt szólnak. Ráadásul gyógypedagógus, a művészetét a gyerekek fejlesztésében is felhasználja. A cikk szerint korábban egy vak fiúval járt, ez inspirálta. Szép.

2 visszakövetés / visszajelzés

  1. Agyonvert kiskutya, hiteltelen klisé, pénzért szexelő barátnő és az indián neved – na, ezt NE oszd meg a Facebookon! | Eszter's Offtopic
  2. Fellebben a fátyol: nem hétköznapi történet hétköznapi történésekről « Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: