Aktuális

Agyonvert kiskutya, hiteltelen klisé, pénzért szexelő barátnő és az indián neved – na, ezt NE oszd meg a Facebookon!

Jó, de muszáj?!

A Facebook többek között azért van, hogy hasznos infókat, elgondolkodtató idézeteket vagy vicces mémeket osszunk meg egymással. A sok valóban értékes közös kincs között persze megesik, hogy árnyékra vetődünk. Nem ritkán, inkább gyakran. Figyelem, most egy kicsit félretettem a humorérzékemet, mert szeretném, ha mindenki hazamenne, és átgondolná a megosztásai mögötti tartalmakat, és nem árulna halálpálcát. a, Hasznos és sokkoló infók - Nem vonom kétségbe, hogy mindenkit a lehető legjobb szándék vezérel, amikor "share"-t nyom, de ehhez képest elképesztően kevés azoknak az eseteknek a száma, amikor bárki is profitál a megosztásból.  Általában kiderül, hogy a megszűnő közösségi oldal él és virul, a Facebook természetesen soha nem lesz fizetős, a vesére váró kicsi beteget már rég megműtötték, az elveszett kiskutya megkerült, a nyereménynyaraláshoz pedig le kell pengetni háromszáz ezer forintot - az ilyen infó tehát nem túl hasznos. Bocs, de nem lehetne, hogy gondolkozz és/vagy guglizz, mielőtt "közhírré téteted", hogy május harmincötödikétől a Facebook megszünteti azokat a profilokat, amelyek nem váltottak az idővonalra? Általában százas IQ-nál és egy perc kutatómunkánál több nem kell ahhoz, hogy kiszűrjük, mi az, ami kamu, és mi lesz valós, releváns információ a szélesebb közösség számára. Ezeknél az eseteknél is értelmetlenebb, amikor még csak nem is segíteni, hanem inkább sokkolni szeretnének a kedves ismerősök: nem, senkinek sem lesz attól jobb az élete, hogy agyonvert cicakölyköt, haldokló kisgyereket, megcsonkított menekültet, lemészárolt hadifoglyot kap a reggelije mellé a gép bekapcsolását követően. Attól, hogy a világ borzalmait sűrítve egymás arcába toljuk, még nem leszünk jobb emberek - igazából inkább rosszabbá válunk, hiszen ingerlékenyebbek, dühösebbek, szomorúbbak, közönyösebbek vagy cinikusabbak lehetünk a látottak miatt. Aki valóban segíteni szeretne, az nem sokkoló képeket oszt meg pókhasú etióp csontvázakról, hanem rákeres a megfelelő segélyszervezetre, és átutal a számlájukra egy-két ezer forintot, vagy éppen szétnéz a környezetében, hogy vajon hogyan segíthetne a különböző helyeken önkéntesként, helyettesként, lelkes amatőrként.

Sokan elhitték annó a Facsé megszűnéséről szóló híreket is - még ez az infóközlés békésebb módja

b, Elgondolkodtató idézetek – Nincs veszélyesebb dolog, mint a kontextusából kiszakított idézet. Hiteltelen emberek bölcsességei, fűzfapoéták szépen hangzó, de tartalom nélküli közhelyei, légből kapott dalszövegek, amiket még a szerző sem ért, és persze a különféle önjelölt művészek, ezo-guruk, botcsinálta szakértők, terapeuták okosságai, vagy éppen csak egy-egy kontextusból kiragadott passzus a teljes (amúgy értékes) repertoárból, a legrosszabb esetben forrásmegjelölés nélkül. “Mi a szerelem? Egy útvesztő, amin összezavarodva mész keresztül, óriási kockázatokat vállalva. Csak két kiút van: a szíved összetörik, vagy pedig boldog leszel. De nem számít, mennyire keményen is próbálkozunk, hogy ezt elkerüljük, újra és újra szerelmesek leszünk” – jaj, neeeee, lőjük le a szerzőt, de tényleg. “A szívem nem egy járda, hogy mindenféle köcsög járja. Ezért útépítés miatt zárva” – ne már, tényleg szükségünk van ezekre a “bölcs útmutatásokra”?! Az sem sokkal jobb, ha a részletnek van ugyan értelme és túlmutat az ordas klisékén, ám – mondjuk ki – nincs hozzá sok közünk. Nem a miénk, nem mi éltük át, nem látjuk át, hogyan jutott el a szerző a felismerésig, esetleg még a verbális köntös valódi értelme is ködbe vész  előttünk (fordítások és ferdítések esetén ez különösen gyakran fordul elő). Nem azt mondom, hogy a pokolba vezető út Facebookon megosztott idézetekkel van kikövezve, hanem inkább azt, hogy az istenke szerelmére, gondoljuk már át néha, mit osztunk meg és azt milyen tartalmi és formai kerettörténetben tesszük! Nem minden arany, ami fénylik, nem minden közvetít értéket, ami jól hangzik.

Van, hogy tetszik egy idézet, csak épp rosszkor jön :D

c, Vicces mémek – Általában nagyon jókat szoktam röhögni mások poénjain, de némely mémet kimondottan kártékonynak találok. Általában azok a virtuális anyagok bosszantanak fel, amelyek különféle sztereotípiákat erősítenek, ezzel mélyítve az ellentétet nemek, világnézetek, vallások, országok, generációk… satöbbi között (nem a klasszikus zsidós-skótos-anyósos-szőkenős-rendőrös poénokra gondolok, hanem a komplexebb üzenetet hordozó tartalmakra). Oké, én csak vállat rándítok, ha szűklátókörű baromságot olvasok szellemességnek álcázva, de vannak pillanatok, amikor egy-egy percre felhúzom magam. Jó példa erre az egyik régóta világhálón keringő sztori, amit a különböző oldalakon már több tízezren lájkoltak. Azoknak, akik lusták végigolvasni a marhaságot: a történet egy pasiról szól, akit kedvese elutasít az ágyban, mert épp fáradt, így hardkór szex helyett egy kis kedvességre vágyna inkább. A képzeletbeli főhős ezt úgy reagálja le, hogy elviszi a nőt shoppingolni, a kosárba pakoltat százmillió drága holmit (főként bundát és ékszereket), majd a pénztárnál közli, hogy nem kíván fizetni, csak látni akarta az örömet szíve hölgye arcán. Vazze, most komolyan elégedetten mosolygunk és tapsolunk lájkolunk, amiért vannak olyan pasik (még véletlenül sem “férfiak”), akiket kizárólag a saját kielégülésük érdekel, és akadnak csajok (nem “nők”), akik természetesnek tartják és elvárják, hogy valaki megvásárolja és eltartsa őket?! Nem követek én semmiféle “izmust”, de tőlem teljesen idegen mindkét attitűd, akár férfihez, akár nőhöz kötődik az adott viselkedésforma. Azt gondolom, hogy két ember intimitása kéjen, kölcsönösségen és kompromisszumon alapul, nem kötelesség, aminek eleget kell tenni, és nem egy termék, ami “jár” vagy amit meg kell “vásárolni”.  Nem is tudom, mi a gázabb: az, ha valaki elvárja, hogy az ő kielégülése körül forogjon a világ, bármi is történjék, vagy ha a másik fél természetesnek veszi, hogy az anyagi gond a másiké, a közös problémák megoldása helyett őt inkább kényeztetni és kitartani kell – mindenesetre mindkét attitűd mélyen sérült emberi lelket takar, és akkor még nem beszéltük a gyerekes bosszú képzeletbeli heroizásáról. Értem én, hogy egyszerű poénról van szó, de nem hiszem, hogy ezek a negatív sztereotípiákat erősítő, rossz üzenetet közvetítő mémek bárkire is jó hatással vannak.

Nem lennék a helyében, de 116-an igen

d, Adathalász- lájkgyűjtő alkalmazások – Mindig mosolyognom kell, amikor valaki színpadiasan kijelenti, hogy törli magát a közösségi portálról, mert a rendszer túl sokat tud róla vagy éppen zavarónak találja a virtuális zajt (=értelmetlen applikációkat), majd azt látom, hogy az illető fala tele van “indián névvel”, “anime-hős baráttal”, “a kísértettel, aki nálatok lakik”, “a celebbel, aki a legjobban illik hozzánk az ágyban”. Mindenki, aki közösségi médiával foglalkozik, előbb-utóbb felteszi magának a kollégáinak a kérdést: érdemes összehozni egy félperces, vicces lájkgyűjtő applikációt, hogy Facebook-oldalunknak egy hónap alatt fél millió követője legyen, és így mindenféle termékeket és szolgáltatásokat nyomhassunk le a lájkolók torkán? A vélemények megoszlanak: egyesek szerint a befektetett energia busásan megtérül, elvégre az indián neves applikáció pillanatok alatt elkészül, a gyártó ékszerboltját ilyen módon követő fél millió emberből pedig – a nagy számok törvénye alapján – csak lesz pár ezer, aki az ékszerekre is kíváncsi. Az ellenvélemény – amit én is osztok – azonban úgy vélekedik, hogy nem feltétlenül 500 ezer naiv, webegyes felhasználóra van szükségünk, aki nem kíván ékszert vásárolni, hanem inkább a releváns vásárlóközönségre kell gyúrnunk, akiket tényleg a mi termékeink érdekelnek az indián nevük helyett: lehet, hogy ők csak ötvenezren vannak, de legalább ők a mi target audience-ünk, ugye. Ugyanez a probléma a felhasználói oldalról egyszerűbb: miért kell mindenre kattintani, minden adathalász reklámnak és lájgyűjtő alkalmazásnak bedőlni, majd panaszkodni, hogy megnőtt az irreleváns falposztok és a kéretlen reklámlevelek száma, sőt: csodálkozni, hogy esetleg ismerőseink fala is megtelt a profilunkról küldött vírus-spamekkel?! A kérdésre mindenki maga adja meg a választ, a végkifejletért azonban már nem a Facebook, hanem a kedves júzer a felelős.

Nagyon kaszált ezzel az ékszerbolt lájk-szinten

A tanulság az, hogy nekem is két fülem van, mégsem vagyok szatyor tobzódjunk bátran az izgalmas, poénos, hasznos megosztások hálójában, de ne, ne, ne könyörgöm, ne osszunk meg olvasatlanul és átgondolatlanul mindent, ami alatt “share” gomb van!

Advertisements
Eszter névjegye (832 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

7 hozzászólás Agyonvert kiskutya, hiteltelen klisé, pénzért szexelő barátnő és az indián neved – na, ezt NE oszd meg a Facebookon! bejegyzéshez

  1. Jó kis cikk, be kell valljam, már vártam… :)
    A megvert kutyás, beteg csecsemős, és a legutóbbi, Főtaxis sztori mellé beadott megvert nő fényképével energetikailag nemhogy jót, de brutál rosszat cselekszünk: ezek a képek ugyanis mind a negatív energiát szórják széjjel, mintha a kollektív tudattalan nem ezzel lenne tele amúgy sem (és az emberek csodálkoznak hogy egyre rosszabbul élnek)… De ugyanez vonatkozik az indián törzsfőnök képére (a sztori asszem az hogy a brazil őserdőbe akarnak valami vízművet telepíteni, és a mellékelt képen az indián embert sírni látjuk), hiszen a részvét, a sajnálat szintén negatív energia!!! Petíció aláírás helyett javasolnám a szeretet elküldését az érintett területre és személyeknek, kábé egymilliószor hatékonyabb, mint a neten keringő petíció virtuális aláírása. Ugyanezt a módszert tudnám ajánlani az összes beteg ember és állat segítségére; lehetetlen ennyi kiskutyát és kismacskát megmenteni a biztos haláltól, de az állatok még érzékenyebbek az őszinte szeretetre, így biztosan megkapnák a kis csomagot. (Azt meg halkan teszem hozzá, hogy ez az áldásos tevékenység a női minőséget erősíti, hiszen a női energia passzív, befogadó…)
    Ma amúgy is tízmilliószoros nap van (bár egyesek szerint még csak 2 hét múlva lesz), tessék a pozitív érzésekre koncentrálni, úgy mint szeretet, egység, mert bizony ez is eljut a kollektív tudattalanba, és segít felszakítani azt a jó vastag fátylat, ami alatt az emberiség él…

  2. Amíg pl. (csak egy példa, ezer ilyen van) Valóvilágot néznek az emberek és még drukkolnak is nekik, komolyan gondolják, sajnos a cikk irreleváns. A “b” és “c” pontok amúgy is csak a különböző emberi látásmódokat, magányfokot, érzelmi “mélységeket” tükrözik, ebbe belekötni olyan, mintha meg akarnád mondani, ki mennyire legyen normálisan gondolkodó egyén. Jó pár ismerősöm van, aki így kiállt bele a világba, hogy itt vagyok! Szerintem csak eljutottál arra a pontra, hogy túl sok ismerősöd van ott. :) Az “a” és “d” pedig a naivitás, lustaság és butaság egyszerű példái… Mind megvan FB-n kívül is, csak ott nem nyomják a szemed elé.
    Mondjuk szerintem én sem vagyok szent, tuti van olyan, amikor én írok ki olyat, ami valaki szerint hülyeség, esetleg egy-két embernek jelent valamit. Bár adathalászatnál próbálok nevelni :)

  3. Van abban valami, amit András mond: a Facebook valami brutálisan az arcodba tolja az ismerőseid primitívségét, amiről vagy aminek a szintjéről amúgy nem is tudtál volna. Tökéletesen le lehet szűrni azt is, hogy ki a rutinos és rendszeres internet-felhasználó, és ki az aki néhanapján odatéved és akkor megosztja a már ezer éves kamu sztorikat és hasonlókat.
    Arról nem is beszélve, hogy szembesülünk az ismerőseink helyesírásával és nyelvtudásával, ami igen gyakran valami elképesztő.
    Egyébként nagyon egyetértek azokkal, amit írtál, tök mindegy, hogy mi az oka, tényleg gondolkodni kellene a share gomb megnyomása és a hülyeségek kiírása előtt. Egyre több emberről iratkozom le mostanában, egyre kellemesebb hely a Facebook news feedem. :)

    • Csatlakoznék.
      Az még hagyján, hogy a szüleink korosztálya, akik hirtelen, alig néhny év alatt megkapták a nyakukba a webkettőt, nehezen birkóznak meg vele és nem feltétlenül értik, hogyan kell használni. De könyörgöm, amikor azt látom, ahogy az ismerőseim sorra kattintanak rá a pók volt a lány bőre alatt meg hogy apuci rányitott a lányára maszturbálás közben, ójaj linkekre, az kicsit jobban fáj. Nem állítom, hogy én nem szoptam be még soha semmi hasonlót, de már nagyon figyelek erre. És tényleg, amit Zsófi is ír – a magyart megerőszakoló mondatszerkesztés, helyesírás, angoltudásnak nem nevezhető száni mekegéssel való dobálózás, az egyik nap szar ez a fészbuk, itt hagyom, másik nap tíz idézet, két videó, hat demotiválós kép megosztása és az ismerősök lebaszása, amiért nem foglalkoznak vele… fuh. Tényleg elkeserítő időnként, hogy mekkora a digitális írástudatlanságon túl az is, hogy az emberek képtelenek disztingválni. Simán rendeznek le parázs vitákat barátjukkal-barátnőjükkel a fácsén, tökéletesen nyilvánosan, hogy még tetézzem.
      Ja és – ez m

  4. és csak sztem tök fölösleges ilyenekkel foglalkozni??? mégcsak eszembe sem jut, el sem olvastam, ahogy a többi poszt 90%-át is csak átfutottam de valamiért a blog írója annyira meg van győződve róla, hogy ezzel annyira érdemes foglalkozni, és hogy rá annyira rá vannak kattanva (kb 5 kommentelőn kívül)- fogalmam sincs miért, és le lehet pattani nyugodtan arról is amihez nincs is semmi köze!!!

  5. Üdv, Csajszi. :) Bocsi, hogy rég jártam itt, a magánéletem kissé felpezsdült, úgyhogy ritkábban kockulok már a gép előtt. :P

    Teljesen egyet értek Veled, pár nappal ezelőtt vettem észre, hogy egyik ismerősöm szétposztolta az üzenőfalamat kivert, megcsonkított, felakasztott kutyák és egyéb házi kedvencek képeivel, és demonstrált, hogy ne hagyjuk szabad lábon az állatkínzókat! o_O Na mondom, ezt most miért kell? Ha aktivista akar lenni, akkor menjen ki az utcára, és tegye ott, ne a facsén borzasszon el másokat a brutális képekkel. @_@ Ezek után felvett az “Együtt az állatkínzások ellen” nevű csoportba, ahol több száz hülyével együtt folytatta habzó szájjal, hogy igen, ne hagyjuk, osszátok meg a fényképeket, stb. No, abban a minutumban léptem is ki a fenébe a drága csoportjából. Hagyjanak békén az ilyesmivel! Főleg a virtuális térben! Imádom az állatokat, nekem is vannak kutyáim, de nem úgy gondolom, hogy majd pont facsén fogok tenni az állatkínzások ellen.

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. Egy szülinappal még tartozom: 4 évesek lettünk « Eszter's Offtopic
  2. A fej nélküli nő, a hőbörgő díszmagyar és a rejtőzködő szekta – fura Facebook-megosztásaink krónikája | Eszter's Offtopic
  3. Így szöktem meg a Facebookról Árpád Blog

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: