5 dolog, amit a jóga tanított nekem

Nem csak a blogon nem voltam túl aktív, hanem másra sem sikerült kellő időt szakítanom - mindig rémesen érzem magam, ha a jógát elhanyagolom. Éppen ezért most egy - remélhetőleg - inspiráló bejegyzéssel lepem meg magam - magam. Már régóta terveztem, hogy összegyűjtöm, mit tanultam az első mozgásformától, amibe két alkalomnál többször belevetettem magam... és ami persze több egy egyszerű szabadidős tevékenységnél. 1. Bizonyos építő jellegű dolgokra mindig akkor van a legnagyobb szükséged, amikor a legkevésbé esne jól. Fáradt és ingerült vagy, nincs étvágyad és legszívesebben behúznál valakinek egyet. Ha tehetnéd, rögtön hazamennél, bebújnál a jó meleg, puha ágyba és szunyálnál reggelig. Nos, épp ilyenkor van a legnagyobb szükséged a jógára. Előfordult már, hogy egy-egy ilyen szürke és frusztráló nap után elvonszoltam magamat órára, és a végén egészen új emberként hagytam el a termet: energikus és vidám voltam, ami minden egyéb pozitív megélésnek az alapja. Valószínűleg az élet minden területével így van ez, ha alapvetően konstruktív dologról beszélhetünk: mindegy, hogy egy fontos beszélgetésről, egy komoly döntésről vagy egy gyógykezeléséről van-e a szó, a legjobb, ha rászánod magad, mert utána sokkal jobb lesz mindenkinek.  

2. Az életben az előremutató, konstruktív dolgokat nem érheted el erőszakkal, ragaszkodással és türelmetlenséggel. Tudni kell engedni, elengedni.

Írtam már erről, és valóban: sokáig meggyőződésem volt, hogy a dolgokat akkor érjük el, ha akarjuk. Egy ideje már úgy látom, hogy inkább akkor megy minden, ha… egyszerűen csináljuk – a jóga esetén ez a rendszeres gyakorlással egyenlő. Ezután pedig nincs más dolgunk, mint hogy engedjük, hogy a dolgok történjenek a maguk útján. Egyáltalán nem egyszerű, de megéri türelmet tanulni.

3. Ne a környezeted határozzon meg, és soha ne hasonlítsd magad máshoz. Nincs értelme.

Már az első néhány jógaórán láttam, hogy iszonyúan nehéz kizárólag magunkra figyelni pedig ha valahol, akkor itt aztán abszolút ez volna a cél. Egyrészt azért, mert baromi sok a zavaró tényező: néha túl hideg, máskor túl meleg van, szemedbe süt a nap vagy alig látsz valamit a félhomályban, zajonganak a szomszédban sportolók vagy az utcán sétálók… ráadásul ott van körülötted egy csomó ember, akiknek a lába rosszabb esetben a olykor a szádba lóg. Nagyon nehéz megtanulni függetleníteni a kinti világtól, és akkor még mindig mindig megesik, hogy a látószögedbe kerül valaki, aki… nagyságrendekkel profibb nálad. És itt el is érkeztünk a következő ponthoz…

4. Nem vagyunk egyformák, az ítélkezés ezért nem csak értelmetlen, de lehetetlen is.

Ami az egyik embernek röhejesen könnyű, az más számára komoly kihívást jelenthet. Soha senkit nem nevethetsz ki, mert egészen biztosan van olyan életterület, amelynél ő mosolyoghatna rajtad. Előfordult már, hogy ügyetlennek és kétballábasnak éreztem magamat, ennek ellenére mégis könnyedén megcsináltam egy gyakorlatot, ami a hajlékonyabb és rutinosabb csoporttársaknak gondot jelentett. Csodálkoztam, hiszen nekem nincs sportmúltam, és nem is mozgok rendszeresen. Máskor mások leptek meg egy-egy sokkoló ászanával, holott húsz perccel korábban még – és igen, hiába magadra figyelsz, látsz olykor ezt-azt – a talpukat sem voltak képesek behajlított térddel a fenékcsontuk mellé helyezni.

Ha jobban belegondolsz, ugyanígy történnek a dolgok a mindennapi életben is: szégyelled magad, mert van, ami mások számára könnyen megy, míg te az első lépések megtételére is alig vagy képes – közben pedig más életterületeken különösebb erőlködés nélkül magad mögé utasítod kortársaidat, ismerőseidet. Nem vagyunk egyformák: mindenkinek más jelent kihívást, és más megy játékos könnyedséggel, magától értetődő természetességgel. Azt azonban ne feledjük, hogy senki sem tökéletes, ám mindenkinek van lehetősége a fejlődésre: éppen ezért soha ne nevessük ki vagy nézzük le azokat, akiknek olyan problémája van, ami nekünk már évekkel ezelőtt sem jelentett gondot. A fejlődés sem a jógában, sem a hétköznapok szintjén nem egyenes vonalú, és soha nem egyértelmű, kézzel fogható mindenki számára. Igazából bármiről is legyen szó, csak te tudod, hogy honnan indultál ás hol tartasz.

5. Minél többet tudsz, annál inkább látod, hogy még sehol nem vagy – és ez nem baj.

Sosem vagy teljesen kész, mindig van mit tanulni. Jó példa erre a kézenállás: eleinte azt hittem, sosem fog menni, mert meg sem merem próbálni. Aztán a fal mellett, segítséggel sikerült. Aztán a faltól picit távolabb, majd némi rákészüléssel egyedül, segítség nélkül. Már egészen vagánynak képzeltem magamat, amikor jött a következő lépés: próbáljuk meg ellenkező irányba fordított csuklóval az egész mozdulatsort. Itt már gondban voltam, és felfedeztem, hogy ez miden egyéb pozitúrával is így van: sosem lehetsz annyira profi és tökéletes, hogy ne lenne hova fejlődni tovább. Büszkén tekint a búza az égre, amíg éretlen, de az érett búzakalász lehajtja fejét.

+ 1. A médiamunkás borzalmas félművelt szakbarbár tud lenni néha. Még alig tudok valamit a jógáról, de már négy cikket is publikáltam a témában.

Erről nincs mit mondanom. A tanulság: mindig legyen kéznél jógabuddy, mert  ha olyan fórumra/Facebook-csoportra regisztrálsz, ahol rajtad kívül senki sem aktív, akkor bizony kénytelen vagy hosszú bejegyzéseket írni mindenféle formában és felületen, többek között például arról, amit a jóga tanított számodra az életről…:)