Patkány a villanyvezetéken, avagy a cigánykérdés az országban

Újabb szomorú gyöngyösi történethez értünk, bár ez a sztori nemcsak a Mátra aljáról, hanem az egész országról szól. Pár napja jutott el hozzám Morvai Krisztina "Hogy kerül a patkány a villanyvezetékre? Cigány-magyar együttélés a gyöngyösi Durandán" című kisfilmje, ami a durandai cigányok életterét mutatja be, élesen bírálva a városvezetést és a kormányt, akik lehetővé teszik az életveszélyes, kaotikus állapotokat. A Duranda Gyöngyös egyik külterülete, ahol több tucat önkormányzati lakásban élnek a cigányok, a város roma lakosságának bő háromnegyede. A 80-as években még kellemes kertvárosi zóna az elmúlt években a pusztulás és a bűn központjává vált, ahol depressziós, munkanélküli dzsipók tartják rettegésben a zömében magatehetetlen, idős emberekből álló, maréknyi magyar lakosságot. A Durandában az emberek nem takarítanak, nem használnak kukákat, hanem a patakba dobják a szemetet, és kutyaviadallal, verekedéssel meg patkánykínzással múlatják az időt - derül ki a jobbról érkező kisfilmből.

Minden magyar településnek van egy “durandája”, ahol a helyi cigányság él, Dr. Orosz Mihály Zoltán, a “sötét Szabolcsban” fekvő híres Érpatak polgármestere például elmondta, hogy náluk Csikágónak hívják a romatelepet. A Jobbikos politikus azzal büszkélkedett, hogy intézkedéseiknek köszönhetően Csikágó tiszta és békés szigetté vált, s ami a Duranda élhetővé tételét megakadályozza, az éppen a városvezetés és a rend őreinek tétlensége… no meg persze az, hogy nincsenek olyan cigány vezetők, akik jó példával járnának a nép egyszerű gyermekei előtt.  Mondjuk, ráparancsolnának a fiatalokra, hogy állatkínzás helyett inkább a toxikus hulladékokat takarítsák el az utcákról, és vállalják a felelősséget saját tetteikért, ahelyett, hogy a honatyáktól-anyáktól várnák a mennyei mannát.

Kevés dolog van Morvai Krisztina kisfilmjében (és városvezetéshez intézett nyílt levelében), amivel egy átlagos, hétköznapi ember ne értene egyet: láthatjuk azt, hogy a világos, átlátható, minden állampolgárra egyaránt vonatkozó törvények betartatása a rend alapja, továbbá a lakosság felkészítése a proaktív, egyéni felelősséget hangsúlyozó attitűdre elengedhetetlen. A Duranda lakói – cigányok és magyarok – folyamatosan a “politikusokra” panaszkodnak, akik kampányidőszakban “ígérnek fát, virágot, bokrot”, aztán soha többé a kritikus lakónegyedek felé sem néznek. Persze a vezetés nem csupán juttatásokat és támogatásokat nem ad a helyieknek, hanem büntetést sem sűrűn eszközöl ki illegális szemétlerakásért, lakásfoglalásért, garázdaságért, állatkínzásért, csendháborításért, hogy a többi egyéb vétségről már ne is beszéljünk. Gazdátlan, elhagyott terület, amit eddig még egyetlen városvezető sem vett a szárnyai alá… A Duranda nem az a hely, ahová szívesen jár az ember.

Persze van, amivel nem lehet, nem szabad egyetérteni: például azzal, hogy Morvai Krisztina a jelenlegi áldatlan állapotokat a “liberális jogvédelmi modellel” azonosítja. Ez egyszerű politikai húzás: arról szól, hogy a parlament többi három pártját ostorozza. Ez amolyan új trend: az egyetlen jelentős, kormány élén időt még nem töltött párt leginkább elítélhető eszköze az, hogy a “liberalizmust” és a “káoszt” egybemossa a közvélemény  szeme előtt. Holott sem a liberalizmus, sem a jogvédelem nem egyenlő azzal, amikor eltűnnek a szabályok és a törvények, és az érvényesül, aki nagyobbat üt vagy többet fizet. Szomorú, hogy egyszerű pártpolitikai csatározás tette szitokszóvá a liberalizmust… és a modern társadalmakban vele párhuzamosan erősödő nacionalizmust is. Miért is ne lehetne pedig hagyományőrző, nemzeti értékekkel és érdekekkel kapcsolatban maradó életet élni úgy, hogy  közben más népek, kultúrák és vallások ajándékait is elfogadjuk? Nyilván azért, mert a politikában mindig bűnbakokra van szükség a kisember meggyőzéséhez: ez pedig baloldalon a demagóg  rasszista náci, jobboldalon pedig a zsidóbérenc cigánybűnöző.

A Durandához visszatérve: a cigányokat nem kiiktatni vagy asszimilálni kell, hanem integrálni: méghozzá kettős mérce és pozitív diszkrimináció nélkül. Ne kerülhessék ki a közmunkát, ne kapjanak önkormányzati lakást alanyi jogon, bérleti joguk társadalomellenes magatartás esetén visszavonható legyen, a segélyeket az iskolakötelesség betartatásához kössék… és még sorolhatnánk azokat a dolgokat, amelyek számos roma lakos életében nem kapnak helyet. A fentről érkező fix szabályrendszer betartatása mellett ugyanúgy fontos az egyéni felelősség felismerése is, ami már összetettebb kérdés – amíg azonban az előbbi nem alakul ki, fölösleges az utóbbiról beszélni. Morvai Krisztinának tehát igaza van, de a probléma megoldókulcsa nem a Jobbik, hanem az egész társadalom kezében van: az összes vezetőjében, a többségi és a kisebbségi lakosságéban. Csak így van esély arra, hogy rend legyen az ország “durandáiban”… és jobb, ha felkészülünk rá, hogy nem öt perc alatt fog változni az éveken át magyar és cigány részről egyaránt kezeletlenül hagyott/rosszul rendezett helyzet.

A témához tartozik:

• Az antiszemitizmusról, kissé nyersen
• Ma volna 100 éves Eva Braun
• Hitler-rajongó tinik armadája
• Kedves szélsőjobbos, radikális tizenöt éves!
• Spirituális sovinizmus

---