Energetikai játszma vérszívóinkkal

– Van egy barátnőm, aki folyton szívja a véremet. Felhív az éjszaka közepén zokogva, és ha nem veszem fel a telefont, hisztizik, hogy sose számíthat rám. Folyton a problémáival traktál, órákig tud nyávogni a lusta, alkoholista férje és az idegbeteg, kizsákmányoló főnöke miatt, állandóan tőlem várja a megoldást minden problémájára. Már nagyon elegem van belőle, mert teljesen leszívja minden energiáimat.
– No és mondd csak, elgondolkoztál már azon, hogy neked miért van szükséged erre?
– De hát épp most mondom, hogy nekem baromira nincs szükségem erre…! Legszívesebben kirohannék a világból, ha előjön a hülyeségeivel. Akármit mondok, mindenre van egy “igen, de” kezdetű válasza, és a leglehetetlenebb időpontokban zaklat a hülyeségeivel.
– Akkor miért jó neked, hogy hallgatod?
– Mondom, hogy nem jó, tegnap is totál lefáradtam tőle. Érted, épp jöttem a tesóméktól, fel voltam töltődve, pörögtem, mint a búgócsiga. Aztán felhívott Matild, persze rejtett számról, hogy biztosan felvegyem, és a nyakamba zúdította a gondjait. És te, csak mondta, mondta, egy órán át, levegőt sem vett közben…
– Valami oka csak van annak, hogy még nem állítottad le, és nem küldted el a francba az állandó hisztijével… Mi hasznod van abból, hogy tűröd?
– Hmmm… hát, igaz, ami igaz, jólesik néha, hogy eljön velem teniszezni vagy elvisz a kocsijával havonta egyszer a Tescóba… de ezek nélkül a dolgok nélkül is tudnék élni… nem, nem ezekért vagyok vele.
– Akkor azért, mert olyan jó barátja vagy? A jó barátunkkal egyszer megosztjuk a problémánkat, meghallgatjuk a tanácsát, és utána nem zaklatjuk naponta kétszer a folyamatos pozitív visszacsatolás reményében, ami kitölti a bennünk tátongó hatalmas űrt. A másik oldalon pedig az, aki harmóniában van önmagával, az “igen, de”-rohamra is tud nemet mondani, határozottan és hangosan, anélkül, hogy egy önző féregnek érezné magát: elvégre amikor TÉNYLEG szükség van rá, akkor valóban jelen van.
– Hát, nem is tudom…
– Még mindig nem tudod, miért tűröd a sirámokkal egybekötött energiacsapolást?
– Nem, nem tudom.
– A nehéz helyzetben lévő embernek sokszor szüksége van valakire, akinek még nála is kilátástalanabb az élete. Azzal, hogy Matild szemében te vagy a pszichológus, az adószakértő, a karrier-tanácsadó, a párkapcsolati terapeuta, a mentős és az orvos, tulajdonképpen saját magadat erősíted, hiszen kicsiben átéled a felsorolt szerepek nyújtotta erőt, legalábbis annak illúzióját. Még kell valaki, aki emlékeztet arra, hogy hálát adj mindazért, ami neked megadatott, elvégre nincs gond a te focirajongó férjeddel, amíg Matild élete párja szembe csöppenti a vodkát a futballhuligánokkal való verekedés után. Most még bizony szükséged van valakire, aki rád szorul, hogy te teljesnek érezd magad.
– Hmmm. Van ebben valami…
– Ez egy egyszerű energetikai játszma, amelyből mindketten profitáltok a magatok szintjén. Addig tart ez az adok-kapok, amíg mindketten rászorultok. Hidd el, amint összeszeded magad, nem lesz többé szükséged Matildra. Melletted és veled a barátnőd vagy megváltozik, vagy eltűnik az életedből – ne aggódj, lesznek új barátaid helyette, és ő is talál magának új csapolni való embert, aki épp az ő “segítségével” érzi majd jobban magát a bőrében. De neked akkor már nem lesz szükséged a panaszokra válaszul szánt okos tanácsok mantrázgatására, hogy hasznos, bölcs, hatékony és teljes embernek érezd magad.