Aktuális

Hitközösségek a nagyvilágban: hogyan ne légy szektás barom?

Nagy sikere volt múlt hónapban az Iránytű-para: hogyan (ne) válassz magadnak lelki vezetőt, terapeutát vagy mentort? című bejegyzésemnek, ezért most egy kicsit választásaink más dimenziójáról, szintjéről is szeretnék beszélni. Pünkösd esti témám az, hogy vajon hogyan érdemes csoportot választani, ha valaki egy bizonyos valláson vagy ideológián belül közösségi élményre vágyik.

Nem mindenki hülye szektás vagy bigott élien, aki közösségben gyakorolja a hitét, de nem árt észnél – és szívnél – lenni

Kezdjük rögtön azzal, hogy életem legnagyobb részében valószínűleg röhögve legyintetem volna, majd arra biztatlak, hogy kerülj el messze mindenféle karámot, ne hagyd átmosatni az agyadat és ne gyarapítsd senki bankszámláját sem a hiteddel. Ma már sokkal elfogadóbb vagyok a különféle egyházi közösségekkel: ha megfelelően választasz és a helyén kezeled a dolgot, akár még jó is kisülhet abból a dinamikából, amit sok hasonló gondolkozású ember hoz létre közösen a fejlődés reményében. Jézus is azt mondta, hogy ahol az ő nevében ketten vagy többen összegyűlnek, ő ott jelen lesz, és ez az erő nyilván az összes vallás valamennyi felekezetének minden közösségére érvényes.

Tény, hogy akár a kereszténység, akár a hinduizmus felé tapogatózol, mindenhol embereket fogsz találni, akik között bizony túlkapások, hatalmi harcok és rosszindulat is felütheti a fejét – ez elkerülhetetlen, épp ezért érdemes előre eldönteni, képes vagy-e ezzel együtt elfogadni a közösségi létből fakadó előnyöket. Sok-sok hívő omlik össze és fordul el nem csak vallásától, hanem hitétől is, amikor rájön arra, hogy az egyik rabbi/püspök/szellemi vezető/pap stb. vérre menő harcokat folytat magas rangú hittestvérével, az egész gyülekezet szeme láttára. Emberi gyengeségek mindenhol akadnak, ahol ember is van – ez azonban nem oltja ki az alapvető igazságok fényét és megéléseid hitelességét.

Nem azt mondom, hogy szektásodj, és mostantól mindenképpen járj el valahová templomba, mecsetbe, zsinagógába, kolostorba, de ha van egy konkrét hited, és találsz olyan közösséget, ami hasonló értékeket vall, nyugodtan nyiss feléjük. Azért, mert a legtöbb ember az egyházakból már mélyen (és érthető okokból) kiábrándult vagy éppen gondolkozás nélkül oda jár, ahová a szülei vagy a párja is, neked még lehet igényed egyéni közösségi élményre. Ne szégyelld ezt tehát, nyugodtan nézz szét a környékeden, viszont mindenképpen légy észnél, mielőtt egy picit is megnyitod magad egy új élménynek. Íme, néhány jótanács:

Soha ne a félelem motiválja a keresést és a választást.

Ismered azt a mondást, hogy zuhanó repülőgépen nincs ateista? Nos, a legtöbb ember a hitet – bármilyen transzcendens hatalomban is összpontosuljon az – amolyan vészhívóként használja, amit kétségbeesetten benyom gyorsan, ha nagy a baj. Rettegsz, hogy súlyos beteg a gyereked? Rohansz a templomba, hogy ezreseket ajánl Szent Antalnak. Attól félsz, hogy a csomó a hónaljadban rákos daganat? Indul az ima ezerrel, a rokonokat is arra biztatod, hogy szóljanak pár jó szót az érdekedben az Úrnál, amíg a szövettan eredményét várod. Izgulsz, hogy nem kapod meg az álommelót és felkopik a család álla? Nosza, egy kis extra jappázás a maha mantrával jót fog tenni… Még ennél is durvább, amikor a bűntudat, a rettegés és a gyász befolyásolja a döntést: azt hiszed, hogy ha nem élsz eléggé aktív hitéletet, pusztulás és kárhozat vár rád – sajnos sokan gondolkoznak így. Az óriási megrázkódtatás után felekezetbe menekülő emberek ítélőképessége csorbul, így érthető okokból ők az első számú préda, amikor az agymosó szekták tagokat toboroznak. A haláleseteket követő mély fájdalom és hiányérzet nem az az időszak, amikor új felekezetet kell választanod magadnak… töltsd az időt kötetlen tájékozódással, és csak akkor tarts terepszemlét, ha rendbejöttél már.

Önállóan dönts, se lebeszélni, se rábeszélni ne hagyd magad semmire.

Az ember spirituális kérdésekben maga dönt, és nem azért lesz buddhista, mert a csaja ebbe az irányba mozdult el. A lányok szeretnek csoportosan ide-oda járogatni, de nem biztos, hogy ami a többiekhez szól, az téged is megérint. Ugyanígy azt sem szabad hagyni, hogy bárki is lebeszéljen a döntésedről: természetesen ha öt hozzád igazán közelálló ember, a mélyebb beszélgetéseiteket követően is elborzad az általad választott csoportocska neve hallatán, akkor már érdemes elgondolkoznod. Az azonban, hogy a téged csak felületesen – vagy sehogy sem – ismerő emberek mit gondolnak, ne zavarjon. Ahhoz, hogy más mit gondol rólad, neked semmi közöd.

Maradjon mindig különvéleményed.

Lehet, hogy megtaláltad végre azt a közösséget, ahol a hitélet minden alaptételével egyetértesz, ezért úgy gondolod, hasznodra válna velük a közös út. Nos, természetesen akkor sem szükséges, hogy minden egyes mondatot és szertatást kétkedés nélkül elfogadj. Bármit is hallasz, legyen benned egy egészséges kétely: nem azt mondom, hogy gyanakodj és kötekedj, de mindenképpen nézz mélyen a szíved mélyére. Tedd fel a kérdést, hogy az adott dolog valóban tiszta forrásból származik-e és az épülést szolgálja, és hallgass az első megérzésedre. Komolyabb kérdések esetén hagyj időt magadnak a válaszra: nézz utána, kérdezz, és tartsd fenn a jogot magadnak arra, hogy különvéleményed legyen.

Nem biztos, hogy jó, ha TELJESEN elkötelezed magad.

Nemrég egy utcai evangelizáció keretében mesélt egy leányzó arról, hogy az ő életét a gyülekezet változtatta meg: ők adják neki és a férjének a lakást, a munkát, az ételt, az ő iskolájukba jár a gyerek, és az ő pszichológusuk kezeli a nagyi depresszióját is. Mindez szép és jó, elvégre a csaj nyilván abszolút spirituális otthonára lelt a vidám kis csapatban, de… több előnye, mint hátránya van annak, ha az ember ennyire elköteleződik. Egyrészt zárttá válik, nem jutnak el hozzá más információk, más perspektíva, ami egyfajta korlátot teremt – rácsok között pedig nehéz szabadon úszni. Másrészt ott van az a probléma is, hogy emberekről lévén szó bárki bármikor összeveszhet egy hittestvérével, vagy egyszerűen csak megváltozhat… egy ilyen kontextusban viszont a távozás a csoport életéből szinte lehetetlenné válik. Egyértelmű, hogy számos hitközösség tudatosan épít erre, hiszen érdekük báránykáik karámosítása: ők természetesen bőszen hangoztatják is, hogy még véletlenül se látogass másik gyülekezetbe az adott vallás berkein belül, különben összezavarodsz és elkárhozol (döbbenten láttam, hogy a különféle pünkösdi keresztény karizmatikus csoportok tagjai egymás ellen folytatnak gyűlölet-kampányokat, és egyes védikus hagyományokat követő szervezetek azt ordítják egymásnak, hogy “inkább volnál materialista, mint tartoznál közéjük a vaisnavizmus berkein belül” – helllóóóó, mi van?!).

Ne próbálj soha megtéríteni senkit.

Egy fényúton járó embert nem elsősorban a szavai, hanem a tettei minősítenek: ha valóban úgy érzed, megtaláltad azt az ösvényt, amit másokkal együtt, de a magad tempójában és stílusában kívánsz taposni a jövőben, akkor nincs szükség arra, hogy kísérőket toborozz magad mellé. Hidd el, akit inspirál a sok szép és jó általad elért siker, az úgyis kérdezni fog, esetleg melléd szegődik. Persze az is lehet, hogy nem: akkor sincs baj, elvégre rengeteg út létezik, és mind ugyanoda vezet… igaz, némelyik kerülővel. Sokáig nem fogtam fel, hogy egyes keresztény csoportok miért dörömbölnek az ajtómon a “Szívedbe fogadtad-e már Jézust?” kérdéssel ajkukon, de aztán megértettem, hogy az ő hitük szerint egyetlen út létezik, méghozzá az övék… a valóságban azonban ezt az utat csak a külsőségek különböztetik meg az összes többitől. Ha kizárólagosságot hirdető hited van, legalább az ítélkezéstől tartsd magad távol: majd a Mennyei Atya az érintettekkel közösen szépen eldönti, hogy a gnosztikus kolléga vagy a wiccás tini milyen szintre hangolódhat be e teste elhagyása után. Akárhogy is, ez nem a te feladatod, és az erőszakos térítés még soha nem vezetett semmi jóra… nézz csak bele a történelemkönyvekbe. Ne feledjük: Robinson Crusoe és Péntek között is komoly vallásháború tört ki, noha rajtuk kívül egy lélek sem volt a lakatlan szigeten – ne ess te is ebbe a hibába buzgalmadban.

A hitgyakorlás nem elsősorban szertartásokról szól, hanem a teljesebb megértésről, elfogadásról és – mindenek előtt – szeretetről.


A témához tartozik:

About Eszter (773 Articles)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

30 Comments on Hitközösségek a nagyvilágban: hogyan ne légy szektás barom?

  1. Tücsi Soulleader // május 29, 2012 - 11:08 // Hozzászólás

    …azon gondolkodtam, hogy mikor fognak lelőni minket….

  2. Tetszik. :)

  3. Bocs a késői hozzászólásért, csak most vettem észre a posztot, és nem bírom megállni.

    Érdekes gondolatsor, egész jó egy – ha jól vettem ki – vallástalantól.
    Azért én beírnék néhány pontosítást, ha szabad:
    “Az ember spirituális kérdésekben maga dönt, és nem azért lesz buddhista, mert a csaja ebbe az irányba mozdult el.”
    Ez azért nem egészen igaz. Spirituális kérdésekben az ember olyan szinten meghatározott, hogy nagyon komoly döntéseket nem hoz, és nem is érdemes. Általában van egy családi hagyomány, többnyire katolikus, vagy református a delikvens, ami a családi hagyományokat illeti. Szerintem mindenképpen érdemes azt a hitet megismerni, amiben van hagyománya (most nem a minden oldalról 3 generációig visszamenőlegesen ateistákra gondolok). Így könnyebben kapcsolódik a családjához is, és…
    a hitet kulturált esetben nem kitaláljuk, hanem megismerjük. Végső soron minden vallás (remélem) azt igyekszik tanítani, hogy hogyan legyen az ember jó, így a mindennapi életbe kevés teológiai igazság szivárog le. A posztíróra pl. erősen hatott a kereszténység, ami ezekből a sorokból derül ki:
    “mindenhol embereket fogsz találni, akik között bizony túlkapások, hatalmi harcok és rosszindulat is felütheti a fejét”
    ezt a kereszténységben úgy fogalmazzák meg, hogy minden ember gyarló…
    A komolyabb közösségeken belül pl. így is vannak olyan közösségek, amelyek az ember bizonyos igényeit kielégítik. Aki katolikus és szeret kirándulni és hegyet mászni, az valószínűleg fog találni katolikus közösségből kifejlődött hegymászó csapatot.

    “Maradjon mindig különvéleményed.”
    Maradjon, de ne teológiai kérdésekben!
    Egy komolyabb egyházban minimum évszázadokig csiszolták a hitüket, így egy kezdő felnőtt ember valószínűleg sosem fog találni olyan létező állítást, amit valaki már ne magyarázott volna meg logikusan, érthetően, elfogadhatóan. (Van olyan, amiről az ember azt hiszi, hogy az adott vallás állítja, pedig vagy sosem állította, vagy már újraértelmezte. Sok vita van ezekből, teljesen fölöslegesen.
    Különvéleményt érdemes illő alázattal a konkrét cselekedetekre és esetekre tartogatni.

    “rácsok között pedig nehéz szabadon úszni”
    Ez igaz, de azért érdemes óvatosnak lenni. A mai világban a partot nézik sokszor rácsnak, pedig egy óceán közepén sem sokáig úszik az ember (élve).

    “Ne próbálj soha megtéríteni senkit.”
    A kifejtés már szerencsésebb, de a címet úgy fogalmaztam volna, hogy
    “Ne téríts minden áron vagy erőszakkal!”

    Még egy állítással vitatkoznék:
    “rengeteg út létezik, és mind ugyanoda vezet…”
    Hát egy ateista számára mind meghalunk, és ennyi, de egy keresztény minimum egy bitben kifejezhető végeredményt ad (üdvözül vagy elkárhozik), egy buddhista viszont többet is szerintem (hangya lesz, papagáj, ember, vagy megvilágosodik…), és, ha szigorúan vesszük, azért ebben a világban is több módon lehet élni. Nem mindenki él boldogan, vagy helyesen, pusztíthatja magát vagy másokat, kicsit vagy nagyon… szóval nem minden út vezet ugyanoda. A jó utakból tényleg rengeteg van, a rosszból is, de azért a lehetőségek közül érdemes a jók valamelyikét választani.

  4. Tetszett Eszter írása, es pont az előttem szóló kiegészítéseivel:-)
    En főleg a különvéleményről tanultam az elmúlt évben sokat.

  5. Ez egy négy éves poszt, de én most találtam a főoldalon, ezért hozzászólok. Valaha én is úgy gondoltam, hogy a keresztény vagy hindú vagy az “agykontrolos, hazugságvizsgálós” szekták a legrosszabbak, mert viszik a pénzed, elzárnak a családodtól és a józan eszedtől is, de ma már úgy gondolom, nincs rosszabb az iszlám radikalizációnál. Ahol élek (francia külváros) viszonylag sokan térnek át az iszlámra, fiatal lányok is, furcsa nekem, próbálom megérteni a döntésüket. Talán fontos nekik az ilyen elidegenedett, individualista és bonyolult társadalomban, hogy működő közösségre és konkrét lefektetett szabályokra leljenek. Az iszlám bizonyos szempontból “logikusabb”, mint a kereszténység. És valóban vonzó az, hogy minden szembejövő “fivérednek, nővérednek” tartja magát. De sokan térnek át interneten, “agy nélkül” (azaz nem úgy, hogy évekig tanulmányozták a Koránt, hanem úgy, hogy a haver azt mondta, ez kúl), és ők könnyebben radikalizálódnak. Ez pedig veszélyes az életükre, és mások életére is. Én elkezdtem félni attól, hogy a fiamim áttérhetnek, ha mi nem tudunk nekik egyértelmű identitást adni. Pedig az nem lesz könnyű, mert eleve származásilag is vegyes pártól vannak, az apjuk ateista, én “spirituális útkereső” vagyok. De picik még a srácok, és valószínűleg el fogunk költözni. Egyébként meg el kell fogadnom a döntéseiket, csak mondjuk jó lenne tudni róla időben, hogy a radikalizálódást megakadályozhassuk. Vagy feleslegesen agyalok ezen? Lehet, hogy kicsit mániámmá lett a téma…

    Én mostanában a kereszténység felé mozdultam el, de vannak “pogány” gondolataim, amit én nem tartok rossznak, és nehezen mondanék le róluk. Mint ahogy a lelki szabadágomról is.
    Valaha szerettem volna zsidó lenni, de származásilag nem vagyok az, így bonyolult.

    • Bár nincsenek olyan tapasztalataim, mint neked (én csak itthon láttam perzsákat és szaúdiakat ölelkezni, és lerészegedni egy bizonyos 09.11-ei napon), de nekem úgy tűnik így távolról, hogy inkább a radikálisok találják meg az iszlámot, mint fordítva.
      A sokszor állástalan, kilátástalan helyzetben lévő, fiatal férfiaknak nagyon vonzó az a megközelítés, hogy kizárólag azért, mert ők hisznek alanyi jogon jár a pina (tudom, hogy a Korán nem ezt mondja, de a radikális térítők mindig ezzel kezdik, mert ez válik be a legjobban)

      Hogy egy nőnek mi a jó az iszlámban: őszintén nem tudom. Azt látom, hogy a nők többsége képtelen racionális alapon választani férfit (nem a szerelem ellen vagyok, de ha a ‘családi ezüst’ (már hogy a két készlet összeillik-e) számbavétele nélkül kezd valaki “aranytartalékot” (https://barokeszter.hu/2015/04/07/belemesz-egy-parkapcsolatba-aranytartalek-nelkul/) építeni, annak 99%-ban szopás a vége, persze hiába választ valaki racionálisan, ha nincs szerelem) lehet, hogy ők inkább átadják a választás jogát másnak, mert annyira félnek a rossz eredménytől.
      Mondjuk az iszlám többnejűsége azért is lehet vonzó, mert ha nem jó férjet választott, akkor megoszlik a teher, és a feleségek összefogva még ott is kemény érzelmi/szociális terrort tudnak csinálni, ha jó férjet kapott akkor meg többet ér fél/harmad/negyed pohár kakaó, mint egy tele pohár szar.
      Legalábbis szerintem.

      • “…én csak itthon láttam perzsákat és szaúdiakat ölelkezni, és lerészegedni…” – ez ugye nem csak az alkohol miatt furcsa, hanem azért is, mert az arabok és a perzsák, mind származásilag, mind valláslag (az előbbi főként szunita, az utóbbi siita) fasírtban szoktak lenni. De nem kérdőjelezem meg, amit mondasz. lyen is van. Reméljük nem általános. (Mondjuk én Szaud-Arábia vezetését külpolitikailag szarkeverőnek érzem.)

        Természetesen olyan is van – sőt, ebből kell kiindulni,- hogy valaki tiszta meggyőződésből, “isteni hívásra” tér át az iszlámra, teológiai alapon abban találja meg az igazságot, és nem befolyásolják párkapcsolati kérdések. Amiről én beszélek, az csak egy jelenség, szociális és lélektani okai vannak, és lehet, hogy csak Franciaországra érvényes.

        Az iszlám nem ad automatikusan nőt, a Közel-Kelet (is) tele van szexuálisan frusztrált fiatal férfiakkal. Az ISIS mondjuk valóban azzal is marketingel, hogy ott mindenkinek jut feleség, de ők jezide szexrabszolgákat osztogatnak. Ahhoz pedig inkább fegyver kell és erőszak, mint vallás. Az itteni muzulmán férfiak szoktak panaszkodni, hogy a több generációs arab lányok már “elfranciásodtak”, ezért algériai falvakból hoznak maguknak feleséget. Tehát ez sem annyira a vallásról szól talán, hanem a nő “informáltságáról”.
        A poligámia nem annyira jellemző, inkább elvi lehetőség. Én marokkói adatot láttam, ott a férfiak 0,6%-a él ezzel a lehetőséggel. Komoly anyagi bevállalás, mert az összes feleséget ugyanazon a nívón el kell tartani gyerekestül. Igazából inkább csak státusz szimbólum.

        • A Közel-Kelet pláne tele van szexuálisan frusztrált fiatalokkal, pláne, mert azt az elképzelést, hogy a nő és a szex jár, bizonyos értelemben erősíti, miközben a két nem elzárása egymástól (az esküvő előtt) durvább, mint a legviktoriánusabb vagy legközépkoribb időkben Európában.
          A poligámia tudtommal pl Iránban úgy van, hogy akinek már van (volt) több felesége, az nyilván megtarthatta, nem kellett az egynél többet elküldeni (merthogy hova is ment volna). Következésképpen ma már csak elég idős poligám családok léteznek.

          • Olyat is hallottam, hogy az első feleség házassági szerződésben kikötheti, hogy nem akar konkurenciát. És akkor a férj lemond a poligámia lehetőségéről. Sok függ tehát itt is a nő tudatosságától, informáltságától, lehetőségeitől (családjától?).
            Fekete Afrikában viszont gyakori. (sajnos nem meglepően)

            • Igen, és nagyon súlyosan elítéli ám a közösség azokat, akik elfelejtenek szólni a második feleségnek, hogy van első is. Ez történt egy amerikai muszlim bloggerlánnyal is: összeházasodott egyiptomi férjével, kiderült, hogy a jóembernek van már neje, csak nem szólt. A lány végül maradt, 4 év alatt 3 közös gyerekük született, de végül lelépett a francba, már a csávó egy nárcisztikus abuzer volt. Mindenki elítélte, hogy hazugsággal kényszerítette poligámiába az asszonyait.

              • Ezt nem értem, Amerikában élek?

                • élTek

                  • Persze, a szokásos harmadik világbeli sztori: a faszi első neje az első unokatestvére volt, ott ugye ez nagy szokás, a klán gyönyörűen összezárt, segítettek az amerikai betolakodó kicsinálásában. Csávó karizmaikus vallástudós, helyi tévében önálló műsora is van, celebritás, hiába ítélte el a hazugság és az abúzus miatt a közösség, a döntéshozók mellé álltak, mert a férfi, és a vallási vezető, tehát a próféta szócsöve.

                • Amerikában ismerkedtek meg, ott volt imám a faszi, de Egyiptomban volt neki a titkos első családja, esküvő után derült ki, hogy már nős volt. A lány nagyon vallásos volt, mint az áttértek általában (nem sokkal áttérés után ismerte meg a fickót), ezért ő maga kérte, hogy vegyék fel a kapcsolatot az egyiptomi családdal, mert a Korán előírja, hogy két vagy több feleség esetén mindegyikről azonos mértékben kell gondoskodni minden szinten, különben pokol, és a csaj féltette a szerelmét a kárhozattól. Elég brutális körülmények közé kényszerült, és a faszi mindkét nőt az öngyilkosság határára sodorta.
                  A közösség elítélte emiatt (a hazugság miatt, és mert mindkét nőt és mindegyik gyereket elhanyagolta), de fogta magát, új helyre költözött, és most újra vallási vezető, két új feleséggel, naiv amerikai áttértek. Az volna az igazi, ha az ilyen koráni törvényeket megszegő vallási vezetők nem maradhatnának poszton, mert hiteltelenek, de Kaighla szerint egy hiperpatriarchális országban ez elképzelhetetlen, fedez nekik a sok hasonszőrű imám.

                  • Szörnyű ez a történet, és az is hogy ennyire nem lett következménye, pedig még a vallási törvények ellen is vétett a férfi.
                    Amerikai nőt hogyan tudott poligámiában elvenni?

                  • Na ezért bűncselekmény a poligámia, és ahogy ez csinálta az rendkívül undorító. Az USA néhány tagállamában jó pár év börtön nézne ki neki.

                    Lehet, hogy ezt már leírtam egyszer, de hátha mégse:
                    A poligámia egyetlen megvalósítható, és közel egyenlő megvalósítását egy francia útifilmben láttam, amely egy vándor-kereskedő törzsről szólt (részben).
                    Az ő közösségeik nagyon aprók, és nagyon szét vannak szakadva, de nem hajlandóak mással házasodni, ezért a fiatal férfiak a megfelelő korban útra kelnek az apjukkal, és elmennek egy másik ilyen közösség falujának határába. Ott felsorakoznak, kidíszítik, sminkelik magukat, majd hajnaltól napnyugtáig ugrálnak megállás nélkül. Az első napon még csak a nők apjai jönnek, figyelik a fiatalokat, és beszélgetnek az apjukkal. Ha egy lányos apának kompetensnek értékeli valamelyik fiatalt, akkor másnap hajnalban is megjelenik a lányával/lányaival és a felcicomázott legények az egész hajnalt mosolygással, szemezéssel, van aki énekkel, sőt hangszeres produkcióval próbálja csábítani a lányokat. A lányok pedig szabadon választhatnak (már azok közül, akiket az apjuk kinézett), de haza is mehetnek, ha egyik sem tetszett. A választás annyit jelent, hogy beállnak mögéjük, és egész nap állniuk kell (és figyelniük választottjukat miközben ő már második napot ugrálja végig). Több lány is állhat ugyanahhoz a fiúhoz, és tisztában vannak a másik jelenlétével (gyakran előfordul testvéreknél, és ‘legjobb barátnőknél’, mert többé nem látják a családjukat, barátaikat, hiszen a férfi házában fognak lakni több ezer km-re)
                    Be lehet állni másodiknak, harmadiknak stb., de ki is lehet állni, beállni egy másik fiú mögé, vagy hazamenni. A fiatal férfiak annyi napon át ugrálnak, ameddig bírják, illetve ahány feleségjelöltet szerettek volna ott megállnak, ugyanis a lányokért fizetni kell (az addigi életük összes költségét, ami barbárul hangzik, de megakadályozza, hogy egy lánycsecsemőt megöljenek csak azért, mert lány, másrészről újabb kompetencia-felmérés.) A ‘lányvásáron’ csak egy sikeres alkalommal lehet részt venni a fiúknak (ha nem találta őt szimpatikusnak senki, akkor a köv. évben próbálkozhat.), vagyis nincs utólagos feleség-behozás.
                    Ez szerintem az adott szituációban a legnőbarátabb poligámiaforma (nyilván nincs válás, stb.)

                    Előnyei:
                    1. A férfiak többsége atom-jóképű (heteróként én ezt nem tudom igazán eldönteni, de a természetes kiválasztódás…és persze a lányok is gyönyörűek pont emiatt, de ezt bizton állíthatom)
                    2. Páratlan fizikummal rendelkeznek, hiszen aki 2 teljes napig nem bír ugrálni, annak nem jár feleség.
                    3. Megvan az anyagi biztonság, mert nem csak a lányt kell kifizetni, de előre feleségenként 3-szor ennyit fel is kell mutatni, hogy van miből eltartani.

                    • És mi van azokkal a férfiakkal, akiknek nem jut nő? Nem lesznek féltékenyek, irigyek azokra, akiknek több is van? Nem fognak nőt rabolni, erőszakolni?
                      Szerintem ez csak akkor működik, ha több a nő, mint a férfi. Mint ahogy a mormonoknál volt.
                      Kínában vagy valahol van olyan törzs is, ahol többférjűség van. Talán azért, mert nincs elég nő? Furcsa. De vannak “érdekes” népszokások.

                    • “És mi van azokkal a férfiakkal…”
                      Biztos volt régebben ilyen, de nem hiába eléggé erődszerűek a házak és az egész falu. Idegeneknek meg tilos a belépés, még a kérők sem mehetnek be, csak a közelben táborozhatnak. Ez a magatartásforma gyakorlatilag kihalt (ez is bizonyítja, hogy a hajlam genetikusan kódolt.) Más törzsekkel szemben védekezniük kell természetesen.
                      “…csak akkor működik, ha több a nő, mint a férfi.”
                      Ez régen adott volt, mert a gyerekkori betegségeknek a lányok jobban ellenállnak, ezért a ‘természetes’ férfi-nő arány alapból 1:1.5 vagy 1:2 lenne a felnőtt lakosságban (És azt, hogy a férfiak ölik egymást még bele sem számoltam). Gondolkodóba ejt néha, hogy nem kellene-e mesterségesen beavatkozni a nemek születéskori arányába, hogy valódi egyenlőséget teremtsünk. Ha a mai magyar/nyugati társadalomban vezetnénk be ilyen rendszert abban teljesen igazad van, hogy kitörne a káosz, kivéve, ha a technika odáig fejlődik, hogy élethű androidok elégítsék ki a ‘nem kellő’ férfiakat és nőket, ez kb. 20-30 év.
                      “Kínában vagy valahol…”
                      Tibetben ha jól tudom, ez azért alakult így, mert a kopár fennsíkon 2 férfi munkája kellett, hogy elláson egy nőt és gyerekeit. Amúgy a férfiak testvérek, vagy unkatestvérek, és évente váltják egymást az ágyban.
                      Máshol Kínában van olyan közösség, ahol a fiatal nők minden nekik tetsző palit kipróbálnak egyszer, majd így választanak (valami ilyesmi folyik nálunk is, csak ezért megkapják a bélyeget.)
                      Szokások, meg hagyományok szerintem kellenek a párválasztásba különben az a káosz van, ami most, és mire egy nő megtalálja az ‘igazit’, addigra lassan kiér a szülőképes korból, és csodálkozunk, hogy a demográfia úgy áll ahogy (nem csak ez a probléma, de ez is).

                    • Én el tudom képzelni, hogy különféle emberek különféle konstrukciókban érzik jól magukat, és ebbe belefér az, hogy egyrészt nem mindenki monogám, másrészt nem mindenkinél előfeltétel az, hogy a párja is az legyen. Én olvastam mormon és muszlim poli-blogokat sokáig, és sokan voltak elégedettek, sőt boldogok ezzel a felállással. De ez a fajta hazugságról, átverésről szóló konstrukció eszméletlenül gusztustalan, erre nincsenek szavak. Mindkét feleség és az összes gyerek irányában. És az is elkeserítő, amikor a nem vallásos közegben egyesek több vasat tartanak titokban a tűzbe: bájos dolog, amikor az embert meghívják egy friss párkapcsolatba a titkos harmadiknak.

                    • Az ilyen típusú érzelmi bántalmazás tényleg felháborító és szörnyű. Ráadásul büntetendővé kellene tenni, függetlenül, hogy van-e papír.
                      Én is csak a logikai lehetőség miatt írtam bővebben róla, hogy etikusan is lehet csinálni, amúgy nem tudnám elképzelni, hogy egynél több nővel kelljen együtt élnem. (Csak gondolj bele, hogy te tudnál-e két férfit integrálni a mostani életedbe? Ugye, hogy még egyet is nehezen! És annak az egynek is tiszteletben kell tartania a munkamenetedet, és az én-idődet! Magyarul jut egymásra 1-2 óra + kaja+szex: ennyi!)
                      Az más kérdés, hogy mindig lesznek ultra-kompetens férfiak, és őket az egész társadalomnak megéri jobban szaporítani (egyrészt gyorsítja az evolúciót, másrészt a sok gyerek közt megoszlik a vagyon és ez tompítja az egyenlőtlenségeket.)

                  • Na de az USA törvényei szerint a pasi elítélhető, sőt, elítélendő, nem? Vagy hol éltek, ill. hol él a pasi most?

                    • blaci200 // május 25, 2016 - 15:53 //

                      Ja, kezdem felfogni.
                      Asszem :D

                    • Hát ez úgy van ilyenkor, hogy a gyakorló, vallásos muszlimoknál csak a nikkah számít, vagyis az egyházi esküvő, polgárit nem is nagyon szoktak tartani. Szóval amerikai törvények szerint semmi gáz dolgot nem tett.

                    • blaci200 // május 26, 2016 - 08:11 //

                      Ja!

        • Perzsa-szaúdi ölelkezés:
          Itt a dátum is lényeges, a WTC elpusztításának ‘sikere’ összehozta őket.
          “Mondjuk én Szaud-Arábia vezetését külpolitikailag szarkeverőnek érzem.”
          Nem csak te. A kezdetben ők pénzelték az ISIS-t, most Jemenben dúl az operetthadseregük, és szerintem az etnikai tisztogatás után(, mert valójában ez történik) az ott maradó ’tiszta’ lakossággal együtt bekebeleznék Szíria és Irak szunnita lakosságú részeit.

          “elfranciásodtak”
          Szeretnék, hogy az esküvő után is kapjanak egy bókot? Vagy, hogy lehessen véleményük, döntési joguk?

15 Trackbacks / Pingbacks

  1. Ma nagyon nyíltam írtam arról, ami foglalkoztat « Eszter's Offtopic
  2. Megérkeztek a várva várt, friss, ropogós keresőkifejezések! « Eszter's Offtopic
  3. Szcientológusnak lenni « Eszter's Offtopic
  4. A Hit Gyülekezete másik (?) arca « Eszter's Offtopic
  5. Katolikus kalandjaim « Eszter's Offtopic
  6. 7 dolog, amit messzire kerülnék spirituális utam során « Eszter's Offtopic
  7. Miért? « Eszter's Offtopic
  8. Hiszek egy… miben is? « tempty blogja
  9. Meg kéne reformálni a divatipart, de tényleg | Eszter's Offtopic
  10. Kérdések és válaszok, a dobozon túlról – interjú az Eszter’s Offtopic szerzőjével | Eszter's Offtopic
  11. A bénázástól a célok eléréséig, avagy: A cikk, amelyben a szerző megszabadul a ruháitól | Eszter's Offtopic
  12. Rekordok, pikantéria, jóslat – minden, amit az Eszter’s Offtopic 2013-as évéről tudni akartál | Eszter's Offtopic
  13. Komoly poén: 5 féle spirituális ember, akiket… | Eszter's Offtopic
  14. Kontrolcézett konteó helyett szabadon, éberen | Eszter's Offtopic
  15. Cyberbullying: így próbált szétszedni a trollkommandó | Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 684 követőhöz

%d blogger ezt kedveli: