Aktuális

Goodbye, LD50.hu!

A héten véget ért az LD50 tizenegy éves pályafutása, tegnap volt a búcsúbuli a Tündérgyárban. A kommentek alapján a törzsközönség nagy része csalódott és szomorú, nem igazán tudják hová tenni magukat kedvenc alternatív közösségi portáljuk nélkül. Persze a placc az LD-n már évekkel ezelőtt kiürült, az utóbbi időben már én is csak néhány havonta jelentkeztem be.

Még 2003 őszén regisztráltam az oldalon, hogy rendszeresen kommentálhassam a bulibeszámolókat és a brutális partyfotókat – ó, azok a régi szép idők a Voodooban, a Marco Polóban, a Kék Yukban, a Living Roomban, a Kollektívák gyakran változó helyszínein és később a Filterben meg a Gyárban! 2003 és 2006 között eléggé aktív voltam a szájton, az akkori törzsközönséggel pár szorosabb barátságot és rengeteg, megszámlálhatatlan haveri kapcsolatot ápoltam. Voltak idők, amikor az LD-fórum tartotta össze a nagyvilágban szétszóródott népeket, ahogyan ma a Facebook tölti be ezt a szerepet.

Aztán persze, ahogy az lenni szokott, lassanként ott is átalakult a terep, ismeretlen és új arcok jöttek, és persze az én érdeklődésem fókuszába is más dolgok kerültek. Jókat buliztunk együtt, de egy idő után már a pardeyyyy, a koncertek, a performanszok és klubok füstje életem egyre szűkebb részét töltötte csak ki. Ugyanígy a virtuális kommunikációm csomópontja is a Facebookra tevődött, az LD50 tehát megszűnt az lenni, ami számomra az első években volt.

Sokan keseregtek a portál háttérbe szorulása miatt már évekkel ezelőtt is, pedig ebben a világban egyetlen dolog biztos: a változás. Teljesen természetes dolog, hogy a kommunikációs csatornák időről időre felbomlanak és újraszerveződnek, többnyire egészen más formában és tartalommal. Nem vagyok már ugyanaz az ember, aki tíz évvel ezelőtt voltam, de ez nem feltétlenül baj: tudod, nem lehet két lábbal ugyanabba a folyóba lépni, hiszen már a lépések között eltelt idő során is más víz csordogál körülöttünk.

Éppen ezért nem voltam szomorú, amikor Damage-ék kiírták, hogy vége a dalnak: az oldalt ugyan nem törlik, de a fórum fagyasztásra kerül. Mivel nem vettem könnyes búcsút a portáltól, a buliról is teljesen megfeledkeztem: még szerencse, hogy kaptam rá pár tucat meghívót, így nem maradtam le róla. Kicsit nehezen szántam rá magam az indulásra, mert attól tartottam, hogy tele lesz a hely 2008 körül regisztrált új arcokkal, akik közül alig ismerek valakit (és akik imádnak átláthatatlanul hosszú kommentekben flémelni arról, hogy Mennyire Más Volt Minden Régen).

De nem: éppen ellenkezőleg, szinte mindenki ott volt, akikkel annak idején izomlázasra ugráltuk magunkat a különféle dark-electro-futurepop-psy-trance-suttyódiszkó-goa-terror ebm-neofolk-aggrotech… partykon. Tizeniksz év műraszta, lakkcucc, bondázsos gatya és bakancs után egyszerű otthoni szetben, pár korty Agárdi málna elfogasztása után ballagtam el a tőlem két utcányira fekvő Tündérgyárba, aminek kertjében óriási tömeg és még nagyobb jókedv fogadott. Az első két órában a bejárattól csupán két méterre jutottam, annyi volt a régen látott ismerős, akikkel jó volt újra dumálni.

Később a Hangárral szemben egy cimbalmos népi zenekart találtam, akik az Ispiricsi faluvégén folyik el a kanáris ritmusban játszottak számomra ismeretlen dalokat, amikre ugrabugráltam egy fél órát a rend kedvéért. Sajnos elég szűkös a népdal-repertoárom: kilencedikben és tizedikben nem volt ének-zene óránk, a tizenegyediket meg cserediákoskodás ürügyén kihagytam, és osztályozóvizsgát tettem a releváns tárgyakból. Énekből ez csupán annyit jelentett, hogy eldönthettem, dalra fakadok-e vagy inkább a zeneelméletet választom, s mivel kottát olvasni nem tudok, maradt az előbbi. Egy népdalt és egy műdalt kellett választanom a középiskolás tankönyvből, ami igazából nem volt túl nehéz feladat: kizárólag a Megrakják a tüzet és az Örömóda volt ismerős a címek közül. Az Ispiricsi sajnos nem volt benne a könyvben.

A népi zenekar amúgy nem tartozott szervesen az LD50 búcsúbulihoz, ahogy a fenti kis anekdota sem. Átzúztam tehát a nyitott terembe, ahol stroboszkópok villódzó fénye mellett ugráltam egy sort némi gépzenére, amitől rögtön otthonérzetem támadt (ó, a jó dark electro, hát igen). Ugyanolyan volt minden, mint tizeniksz évvel ezelőtt, sőt: még a mosolyok körülöttem sem sokat változtak. A felszínen, legalábbis. Biztosan fogunk még bulizni a régi LD-s arcokkal, még ha nem is hallgatok már 24/7 hasonló muzsikákat.

Végül kb. négyig dumálgattunk a kertben, és pirkadatkor elégedetten ballagtam haza (micsoda mázli ilyenkor, hogy a séta csak nyolc percet vesz igénybe). Egy dolog viszont biztos: öt óra alvás nekem kevés, sz’al rá kell még pihennem Emkéék ma esti lemezüdvözlő koccintására a Filterben (Black Nail Cabaret: Emerald City Release Party) továbbá a holnapi BRAVO OTTO-ra, ahol egész nap rohangászni fogunk, mint pók a falon. Ez a hét már megint kicsit sűrűbbre sikeredett…

ps.: Jéééé, most látom csak, hogy az LD50-es profilom tanulsága szerint kúl vagyok. Nahát… az indoklásokat azért nem mertem újraolvasni.

Advertisements
Eszter névjegye (838 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

3 hozzászólás Goodbye, LD50.hu! bejegyzéshez

  1. Azért szép volt, amíg volt.
    Sajnáltam annak idején, hogy elkezdett szétmenni a szokott kis partitársaságunk, de hát ez mindenhol így működik…
    Idő közben már én sem hallgatok sok elektrót, csak időnként egy kis VNV-t, vagy Covenantot. De azt elmondhatom, hogy ha nincs LD50, nem szuszog mellettünk most a családi ágyban két jóllakott poronty. Ha más nem, hát emiatt sosem feledem az LD-t.

    • :) Hallottam, hogy meglepően sok LD50-bébi van, és ez a hideg dark electro ellenére melegséggel tölti el a szívem! :) Gratula a cukkerekhez, épp nézem, hogy már milyen nagyok!

  2. Pedig milyen régóta nem tettem már föl friss képeket… :D

1 visszakövetés / visszajelzés

  1. Igen, eljutottam a Mission-koncertre is « Eszter's Offtopic

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: