Aktuális

Elvesztettem az ashtanga-szüzességemet is

Az elmúlt három hét annyira sűrű volt, hogy bizony nem jutottam el túl gyakran jógaórára… talán ha kétszer-háromszor voltam. Színes, intenzív, élményekkel teli hetek voltak, és itt bizony még a felét sem írtam le annak, amiben részem volt. Elég annyi hozzá, hogy szerdán éjjel kettő fele kedvem szottyant egy kis fejenállásra (amivel vélhetően nagy örömet szereztem az erkélyén dohányzó szembeszomszédnak, mivel a második perc végén jöttem rá, hogy nincs rajtam melltartó), s ha már felnyaltam a padlót és elővettem a matracot, végignyomtam pár egymásra épülő ászanasort is. Be kellett látnom, hogy mostanában mintha nagyobb lenne a belem eléggé hiányzott a dolog, így csütörtökön rögtön végignyomtam egy durván fitneszesre sikeredett Iyengar-bulit, pénteken pedig a kétórás Intro Ashtanga fedőnevű történetre pörögtem rá törzshelyemen, a Gold Centerben.

kép: designswan.com

Szokásomtól eltérően korán érkeztem, hogy megtaláljam az új termet legyen időm ejtőzni egy bő félórát a szaunában és a gőzfürdőben, hátha hajlékonyabb leszek. Nos, nem lettem, de szegény oktatót sikerült halálra rémisztenem a vörös fejemmel: végig izgult, hogy a jó meleg hatására túl flexibilissé váltak izmaim, és még a végén lerobbanok itt a nagy buzgalomban. Hajlékonyság tekintetében nem éreztem különösebb változást (egy üveg vodkától sokkal ruganyosabb leszek), viszont 120 percen át patakokban ömlött rólam a víz. Igaz, nem bíztam a véletlenre: egy órával kezdés előtt bevágtam fél liter teát és egy liter tiszta vizet, mert hallottam, hogy az ashtangának vannak szopatós aspektusai… Hiába, a jógában nem mindig a “közben” a legjobb; van, amikor az “utána” miatt csinálod az egészet: azért a friss, energikus érzésért, amivel legszívesebben felszaladnál a Himalája tetejére.

Az ashtanga egyébként érdekes sztori, bár a nevével ellentétben nem tangában kell végezni. Abban különbözik az általam eddig megismert jógaformáktól, hogy bizonyos időközönként meg kell ismételni egy-egy speciális napüdvözletet, ami elég vegyes elemekből áll, és olyan baromi gyorsan, egyik pózból a másikba ugorva történik, hogy én speciel csak az ötödik körben vettem észre, hogy itt bizony a chaturanga dandasana, leánykori nevén a fekvőtámasz is szerepel a menüben (még a végén egész szépen megtanulok szanszkritul). Ez persze azt jelenti, hogy már az első tíz percben túl voltam tíz lefelé néző kutyán, ami – bármennyire is alapdologról van szó – sajnos a gyengém: a hátam már szép egyenes, de a lábamat még mindig nem tudom kinyújtani tisztességesen. Tiszta szégyen, hogy hat év médiamunka után még mindig nem tudok lemenni kutyába rendesen.

Itt egy pillanatra megállnék önkritikát gyakorolni: még mindig ott tartok, hogy ha új jógacsoportba megyek, titkon reménykedem, hogy olyasmit csinálunk majd, ami nekem – khmmm – jól megy, hogy egy kicsit villoghassak a friss közönség előtt, elterelvén a figyelmet a gyengeségeimről. Értem én, hogy ez nagyon szomorú meg minden, elvégre semmilyen mozgásforma NEM a szereplésről szól, a jógánál meg PLÁNE alap, hogy magunkra és CSAK magunkra figyeljünk, de… hát sajnos még el-el kap a gépszíj néha, lássuk be. Egyelőre úgy döntöttem, elnéző leszek és megengedem magamnak ezt a kis gyengeséget, elvégre egy fikarcnyival sem lesz jobb a helyzet, ha még szapulom is magam miatta. Hadd majomkodjon kicsit a bennem élő kismajom, majd kinövi előbb-utóbb: már így is szépen bele tudok feledkezni a gyakorlásba, ha elengedem magamat.

A sok-sok előrehajlás után rezignáltan nyugtáztam, hogy ez nem az én napom, komolyabb hátrahajlás itt tutira nem lesz. Iyengaron megszoktam, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat csináljuk, és szigorúan tilos keverni a kettőt: Hajni egyszer le is cseszte Csillát, mert egy íj után a lábára dőlt (állítólag nem tesz jót a keverés). Képzelhetitek a meglepetésemet, amikor a paszcsimottanászanát konkrétan és frankón, kábé minden átmenet nélkül egy jó kis kerék követte (na jó, lehet, hogy volt valami közben, de olyan gyorsan, hogy észre se vettem). Ennek annyira megörültem, hogy rögtön meg is csináltam, szépen és szabályosan, nyújtott lábakkal és kezekkel, csípőszéles terpeszben. A kerék a kedvenc ászanám, no meg az íj – ezek könnyen is mennek. Nem kérdeztem, de hamarosan rájöttem: nyilván itt azért keverednek az előre- és hátrahajlások, mert a vinyasákban mindkét típus ismétlődik elégszer, így az egésznek van egy egészséges  íve. logikus kontinuitása.

A másik nagy öröm, hogy itt – végre – lótuszülés is szerepel a menün, amit azért szeretek, mert meg tudom csinálni (slendrián módon bármikor, bemelegítéssel szabályosan is). Utánaolvastam egyébként, és az ashtangában NEM azért szerepel a lótuszülés, mert Vaddi meg tudja csinálni, hanem mert az ősjógik szerint az a cél, hogy a “tökéletes ülésben” mélyüljön el a későbbiekben a meditáció. Én egyébként egész nap keresztezett lábakkal ülök: törökülésben (szvasztik ászana), féllótuszban vagy lótuszban. Ha nem keresztezek, akkor a fenékpofáim mellé fektetem a lábfejeimet, felfelé néző talppal: nekem ez rendkívül kényelmes pozíció, ezért meglep, hogy a jógaórákon tízből nyolc ember csak rákészüléssel, pár percig tud így ülni vagy feküdni. Állítólag húzódik a térdük meg a combjuk. Hiába, sokan vagyunk, sokfélék.

Az óra egyébként remek volt, tetszett, hogy sok igazításban volt részünk, és minden pozitúrának volt könnyebb és durvább változata is. Mivel csak 120 percünk volt, és ez egyelőre intró óra volt, kihagytunk pár pikánsabb elemet: például azokat, amikor brutális gerinccsavarokban felemeli magát az ember a mutatóujja begyével meg ilyesmik, és egyelőre fejenállás sem volt (pedig most már megpróbáltam volna szembeszomszéd nélkül, melltartóban is). Már éppen kezdtem sajnálni, hogy ez az óratípus péntekenként van, amikor a lehető legritkábban tartózkodom a fővárosban, ám kiderült, hogy ezentúl szerdán kerül sor az ashtangás jógamókára… ami nagyjából az egyetlen nap a héten, amikor szinte mindig ráérek. Hurrá!

Egyébként – ha már így belemelegedtem – vasárnap tovább folytatom az ashtangával és más jógatípusokkal való ismerkedést, mert MOST MÁR TÉNYLEG megyek a Napforduló Jógafesztiválra. Toljátok mellém nyugodtan a matracaitokat, ha a Margitsziget felé jártok 8 és 18 óra között, mert ingyenes a projekt… bár az is biztos, hogy 8-kor én még az igazak álmát fogom aludni (11-kor viszont már ott leszek). Namaste, bitches, namaste!

A kutyának is megy

Reklámok
Eszter névjegye (861 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: