Aktuális

Amikor a tudomány és a vallás összeér

A félelem a pokoltól jobban visszatart a bűnözéstől, mint a mennyei öröklét reménye – állítják az Oregon Egyetem kutatói, akik 69 ország 26 évnyi bűnözési és vallási adatait elemezték 143 ezer emberre kiterjedően. A Harvard szakemberei még ennél is világosabban rávilágítottak bolygónk lakóinak “fejlett” tudatszintjére: ők a gazdaság és a vallás kapcsolatát vizsgálták, és rájöttek, hogy a pokolhívő fejlett országok hazai összterméke magasabb, mint a többieké. Vajon miért ezt az utat választjuk? A paradigmaváltás törvényszerű.

Földkelte – minden viszonyítás kérdése… Fotó: NASA

Amikor a kutatók csupán azt nézték, hogy a vallásosság intenzitásának van-e bűnmegelőző hatása, nem igazán találtak statisztikai kapcsolatot, ám amikor finomítottak szempontjukon, nevezetesen, hogy a pokoli félelem, vagy a mennybe jutás reménye befolyásolja-e a bűnözést, összefüggés mutatkozott. Azokban az országokban, amelyekben a vallás büntetéshangsúlyú és örök kárhozattal fenyeget, ritkább a súlyos törvényszegés, míg azokban, amelyekben jutalmazás-centrikus, azaz a mennyei, paradicsomi öröklétre helyezi a hangsúlyt, gyakoribb a bűn – írja az MTI. “A természetfeletti büntetéstől való félelem alacsonyabb bűnözési rátához vezet” – állítja Azim Shariff pszichológus, a tanulmány egyik szerzője. A The Daily Telegraph azt is hozzátette, hogy egy tavalyi kutatás készítői hasonló következtetésekre jutottak érettségi előtt álló diákok körében: azok a tanulók, akik inkább hittek egy megbocsátó, semmint egy büntető Istenben, hajlamosabbak voltak előkapni a puskát a harisnyatartóból.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepett a felmérés eredménye. Egyrészt azért, mert a vallások – évezredeken át komoly politikai és gazdasági befolyással bíró – vezetői elsősorban hatalommegőrzési és bűnmegelőzési szempontból döntöttek egy büntető-bosszúálló istenkép bevezetése mellett, s így persze esélye sem volt egy teljesebb spirituális valóságot türköző paradigmarendszerre épülő szocializációnak. Egy magasabb tudatszinten mozgó emberiség nyilván tisztában volna azzal, hogy a nálunk jóval fejlettebb fényoldali lények nem “büntetnek” vagy “állnak bosszút”, és az ok-okozati törvények komplex láncolatával saját “poklunkat” teremtjük magunknak Isten gyermekeként, a Fenséges fiaiként már csak azért is, mert nincs tőlünk független valóság, és közvetve vagy közvetlenül okai vagyunk mindennek, ami velünk történik. Még ötéves sem voltam, amikor megértettem, hogy nincsenek “véletlenek”, és azóta nem változott a megtapasztalásaim iránya a témában: maximum ma már nyíltabban beszélek erről, mert a trend kissé a kezem alá dolgozik a friss ezo-irányzatokkal szerencsére egyre kevésbé húz vissza, ki mit gondol…

Másfelől elég szétnézni: a legtöbb ember körülöttem félelem-alapú spirituális életet él. Higgyétek el, zuhanó repülőgépen nincs ateista: az egyik szomszédom, Pista bácsi egész életében nyolcvan kilónyi rothadó hússal azonosította magát, majd amikor hatvanöt évesen pár héten belül két szívinfarktus is megtalálta, hirtelen mélyen vallásos emberré lett. A napi fél liter pálinkát is elhagyta “Krisztus szent nevében”, ám amikor az első egészségről tanúbizonyosságot adó orvosi leletek áramlani kezdtek, máris hanyagolni kezdte az esti imákat és a vasárnap reggeli szentmiséket. Legalább egy tucat embert ismerek, akik ezreseket ajánlgatnak Szent Antalnak fontosabb vizsgák és állásinterjúk előtt, de egyébként eszükbe sem jutna, hogy a fény felé fordítsák az arcukat naponta kettő percre… A jóistenke meg az angyalok serege a Föld lakóinak jelenős hányada szerint nem sokban különbözik egy marék aszpirinnál vagy Xanaxnál: gyorsan előkapjuk, ha fájdalmunk van vagy reszketünk valamitől.

Persze a kutatás és minden hozzá kapcsolódó gondolatsor felvet egy fontos kérdést: miért azonosítjuk magunkat a sötét oldallal (amelynek első számú eszköze a félelem, és az abból táplálkozó bosszú, gyűlölet, düh…), amikor igazából “Istenek vagyunk mi mind, a Fenségesnek fiai mindahányan”? Még ha a legtöbb vallás szereti is mesterségesen elkülöníteni terminológiájában az Istent az embertől (Teremtő vs Teremtett), azért abban mindannyian egyetértenek, hogy igenis van szabad akaratunk és saját (nyilván nem bizonyos keretek között működő) teremtőerőnk “gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással”: ha azonban így áll a helyzet, akkor vajon miért VÁLASZTJUK a fenti gondolkozásmóddal még mindig, annyi évszázad karámosítása után a félelmet, tehát a sötétséget? És amíg többségünk emellett az út mellett teszi le a voksát, addig vajon számíthatunk fejlődésre az élet bármelyik – adott esetben leggyakorlatiasabb, leganyagibb – területén?

Jó hírt is mondok: szerintem éppen egy óriási, univerzális paradigmaváltáson megyünk keresztül (nem, nincs köze a 2012-es szám köré épülő virágzó iparághoz, és befejeződni sem fog a folyamat december 22.-ig). A megkövült, tartalmukat vesztett, politikai-gazdasági bázisként működő (örökké tartó kénköves pokollal vagy szenvedéssel teli újjászületéssel fenyegető) hitrendszerek először sorra elveszítik államirányító szerepüket, majd az ellentmondásos, felismerhetetlenné torzított,  hétköznapi élettől elrugaszkodott tanokkal azonosulni képtelen hívők új, tisztább, teljesebb utakat keresnek ahhoz a végső valósághoz, ami felé mind haladunk, bármilyen “mozgalom”, “egyház” vagy “filozófiai iskola” keretein belül is tudjuk ezt a legkönnyebben definiálni.

Egyre inkább úgy látom, hogy a tudomány fejlődésének jelenleg még gátat szab erkölcsi és spirituális fejletlenségünk, de ez előbb-utóbb gyökeresen változni fog. Itt most nem elsősorban arra gondolok, hogy nagy erőkkel pusztítjuk a bolygót a puszta profit érdekében (a környezettudatos termelés kevesebb bevételt hoz rövidtávon, a nagy érdekcsoportok pedig monopolhelyzetekhez ragaszkodnak), hanem inkább arra, hogy fizikai érzékelésünk gátjai egyelőre még korlátozzák a világunk megismerését és megértését. Elég jól ismerjük és értjük mindazt, ami a saját szintünkön, a saját rezgéstartományunkban történik, de ne feledjük, az ember csupán a teljes elektromágneses spektrum egy százalékát képes érzékelni – azt, amellyel anyagsűrűsége és rezgése azonos. Éppen ezért hiányosak az ismereteink, ha kilépünk a földi gravitáció vonzásából, és a fizika számunkra ismert törvényei megváltoznak: nem értjük, hogyan létezhet a világűrben olyan körömpiszoknyi anyag, ami a teljes Föld tömegénél nehezebb, nem fogjuk fel azt, hogy a szupermasszív fekete lyukon belül megszűnik a tér és az idő, sőt: még abban sem vagyunk biztosak, hogy tejútrendszerünk nem egy gigantikus fekete lyuk közepén száguldozik-e. Az univerzum végtelen, és ezt lehetetlen felfogni: csak annyi biztos, hogy testünk számtalan csillag és bolygó atomjából állt össze, s ez a tudomány legköltőibb, és egyben legmélyebben spirituális felfedezése. Nem, nincs attól “spirituálisabb” alapélmény, hogy Minden Egy, és Minden Mindennel Összefügg – és volt idő, amikor a tudomány még képtelen volt bizonyítani ezt az elsőre kissé naiv, álmatag mesének tűnő tényt. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport azóta már arra is rájött, hogy a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül attól, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól – dacára annak, hogy Einstein szerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban. Ja, hogy a gondolat precíz fizikai leképzését sem találták még meg, noha a világ legnagyobb titkosszolgálatai erre költik a legtöbb pénzt…? Hát igen, Pista bácsi talán mégis több, mint az a nyolcvan kiló rotható hús…

Egyértelmű, hogy hosszútávon egyéni és műszeres érzékelésünket befolyásoló rezgésszintváltozáson kell keresztülmennünk, ha választ akarunk olyan kérdésekre, amik a teljes univerzum természetét és működését érintik. Most még olyan, mintha a Sárhegy tetejéről, egy törött kaleidoszkópon keresztül szeretnénk ellátni Dél-Amerikáig, de már tart egy ideje a folyamat, ami az anyagon való túllátás képességével hozza majd meg az anyagi természetű kérdésekre a válaszokat. El fog jönni a pont, amikor mindaz, amit ma “tudománynak” nevezünk, összeér mindazzal, amit leegyszerűsítve “hitnek” hívunk, és a két pont kört alkotva egészíti ki és támasztja alá majd egymást. Akkor pedig aztán mindenki tisztább elmével és több szabadon áramló információval felvértezve is eldöntheti, hogy akarja-e még a félelmet forszírozni, vagy inkább a teljesség felé veszi az útját, ahol a többi fénylény is tevékenykedik… elvégre szabad a pálya, csak éppen mindennek kikerülhetetlen és mindenen átívelő következménye van (már hogyne lenne, amikor a “te” és az “én” közötti különbség kisebb, mint hinnénk?).

Advertisements
Eszter névjegye (832 Bejegyzés)
Üdvözöllek. Barok Eszter a nevem (nem véletlen a domain sem!), örülök, hogy benéztél hozzám. Foglalkozásom szerint szerkesztő, cikkíró, fordító, blogger, szöveggyáros vagyok. Én írom ezt a naplófélét. Nem kell mindenben egyetértened, az viszont elvárás, hogy tisztelettel kezeld a sajátodtól eltérő véleményeket. Van egy klassz kis közösség, jókat szoktunk beszélgetni itt.

7 hozzászólás Amikor a tudomány és a vallás összeér bejegyzéshez

  1. Tücsi Soulleader // június 25, 2012 - 06:27 // Válasz

    A belső megérésem szerint, bizonyos időközönként olyan ütősen feszegeted a valóságot, hogy jujuj…nehogy eljöjjön érted a “vezetés”….. :D :D :D

  2. Á, ne aggódjatok, ügyelek arra, hogy húsznál többen az ilyen bejegyzéseket véletlenül se olvassák… :DDDDDDDD

  3. Huszonegy…! :-)

    Szerintem túlbonyolítod, az embert alapjában véve egyszerű motivációk mozgatják, testi igények kielégítése, örömszerzés, büntetés elkerülése, ebből szinte minden levezethető úgymond spirituális szinten.

    Túl sok minden van az írásban összekeverve, értem én, hogy lassan meg fogod alakítani a “Minden Egy” Egyházat (“Hány ujjamat mutatom?”), de a reálabb beállítottságú hívőjelöltek el fognak menekülni. Szerintem nem szerencsés az úgymond spirituális terminológát (“gondolattal teremtés”, nincsenek véletlenek”) az anyagi világra vonatkoztatni és fordítva sem. Eddig csak sima egyet nem értés, mindenki úgy fogalmazza meg enmagának a világgal alkotott enkoherenciáját, és éli meg, ahogy akarja. A tudományos részt, azt nem kellett volna. Az nekem fájt. Értem valahol mélyen (illetve inkább érzem a mondanivalót), de az elméleti fizikának az írt dolgokról meglehetősen határozott véleménye van, még ha a képletek értelmezésével több kötetet meg is töltöttek.

    Egyetértek, Minden Egy, viszont a lelki folyamatok és a valahol mélyen az azokat is megalapozó anyagi világ szerintem akkora távolságban vannak egymástól (atom – molekula – szerves molekula – sejt – szervezet – állat – ember), hogy a kettő között direkt összefüggést feltételezni és jósolni nem jó ötlet.

    De ne húzzon vissza az, hogy én mit gondolok. :-)

    • Hú, egy saját vallás, remek ötlet – a szcienes sci-fi író, elronhubbard úgyis megmondta, hogy abban van a nagy lóvé… és hát neki bejött. Viszont Minden Egy Egyház már van, azzal elkéstem, én max. a Minden Mindegy Egyházat alapíthatom meg… az ostyánk a Leszarom tabletta lenne. De sietnem kell, mert Magyarországon az utóbbi időben kicsit megingott a vallásszabadság a KDNP jóvoltából.

      Komolyra fordítva a szót: nem akartam én tenéked fájdalmat okozni, ilyet egy jó vallási vezető nem tesz (na jó, esetleg a pápa, a melegek kiszorításával), viszont az univerzum úgy teljes, ha nem csak a mérhető és látható szegmensről beszélünk, a legtisztább anyagi értelemben (értsd: kevés értelme van olyan tudománynak, amely korlátok közé szorul, de ez nyilván egy folyamat… ezer éve még a telefon vagy a tévé működési tervét is kiröhögtük volna, mondván elvont, idealisztikus marhaság… és igen, voltak idők, amikor azt hittük, a Föld lapos). Másfelől nem értem, hogyan lehet különválasztani az anyagot az anyagon túli valóságtól, amikor a létezés összefüggéseiről vagy akár csak az ember működéséről beszélünk: ez kábé olyan, mintha azt mondanám: itt ez a pohár víz, de csak a hidrogént idd ki belőle. Ki lehet nyerni, nyilván… de mi a francért tennéd, ha épp megszomjaztál?

  4. Van ilyen egyház? Affene. Mindenesetre legyünk pozitívak, mondjuk ki, a vallásszabadság (a szó betű szerinti értelmében) nem sérült, továbbra is mindenki abban hisz, amiben akar, az még nincs megtiltva. Hogy a KDNP-nek mennyire k. a.-t, abba most nem mennék bele.

    Álláspontom szerint a “nem anyagi világ” fejben születik és semmi köze a tényleges valósághoz. Nyilván ez egy materialista nézőpont, ennek ellenére elfogadom azt az állítást, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem tudunk megmagyarázni (bár a “véletlen” nevű dolog csodákra képes), de állítom, hogy ettől még létezik okozati összefüggés, magyarázat, csak az vagy nagyon bonyolult, vagy interpretáció kérdése (lásd lentebb).

    Kicsit pesszimista vagyok a Nagy Integráltságot illetően. A hitrendszerek államrezonná emelése most zajlik pl. az arab országokban, a keresztény kultúrkörben is kiirthatatlannak tetszik az államra hatás (ékes példája ennek itthon a KDNP, de pl. az USA-ban is egy ateista elnök szinte elképzelhetetlen, most nem emlékszem a cikkre, valahol olvastam). Jó, tán a franciák-németek nem foglalkoznak ezzel. A keleti országokról nem tudok nyilatkozni (nekem egyébként ez a “keleti”, “Zen” álláspont jön be leginkább), hirtelen India ugrik be, ahol azért a kasztrendszer még él.

    A másik, hogy az egymásra épülő tudományok között hatalmas a távolság, gondolok itt a fizikára és a biológiára.

    Alapvetően a fizikában az energiakvantum felfedezése (1900-as évek eleje, több, mint száz éve!) óta áll a balhé, mert annak bevezetésével ugyan sok mindent meg lehetett magyarázni, cserébe viszont rengeteg problémát is szült. Amikor aztán a kvantum miatt bejött a határozatlansági reláció is, ott vége is volt a világnak, Einstein és Bohr egy komplett fizikai kongresszust végigküzdött azon, hogy a kvantummechanika (mint Az Anyagi Világ Alapvető Építőköveinek Ultimate Leírása) vajon a valóságot teljesen leírja-e vagy sem, azaz van-e még valami, ami felfedezésre vár és még utána is ment a cikkben ekézés. Einstein (és Podolsky és Rosen, EPR-paradoxon) állítása szerint a kvantummechanika 1. nem teljesen írja le a valóságot 2. vagy ha igen, akkor abból mindenféle disznóság sül ki, például az azonnali távolbahatás, fénynél nagyobb sebesség, időutazás, interpretáció kérdése.
    Volt egy olyan ötlet, hogy a kvantummechanikát ha kiegészítenénk ezzel-azzal, akkor attól talán jobb lenne. Alain Aspect nem a közvetlen távolbahatást bizonyította be (még kevésbé az elektronok közti kommunikációt), hanem valójában végrehajtott egy olyan gondolatkísérletet (Bell-teoréma), ami bizonyítja, hogy a valóság kvantummechanikai leírása maga nem kiegészíthető, nem hiányzik belőle semmi. Ergo (Einstein állítása szerint legalábbis) 2. pont, időutazás, elektronok telefonálnak egymásnak meg hasonló. Kár hogy Einsteint még életében retrográd figurának tartotta az újdondász fizikustársadalom többsége. Máig sincs jobb ötlet a kvantumfizikánál, nyilván ez nem jelenti azt, hogy nem is lehet sosem, de egyelőre ennek nem látszik nyoma.

    A baj ott van, hogy ugyan a kvantummechanika alapegyenletei több módszerrel, több alapfelállással és több matematikai módszerrel is kijönnek, ezek egy teljesen koherens, zárt rendszert eredményeznek, ezzel nincs is baj. A baj az egyenletek hétköznapi interpretációjával (lásd fentebb) volt/van, például mi az bazmeg, hogy Schrödinger macskája döglött-e vagy sem, hát vagy döglött, vagy nem, az, hogy nem tudunk róla semmit, még nem jelenti azt, hogy a macska nem is létezik vagy félig döglött, félig meg nem, vagy mi van? Einsteinnek ezt nagyon nem vette be a gyomra ugyanúgy, ahogy a paraszti józanésszel bíró hétköznapi ember gyomra sem, de erről (mármint a paraszti józan észről) köteteket lehetne írni, sokszor mennyire nem jön be, ha szembefordítjuk például egy matematikai modellel.

    Szóval már atomi szinten értelmezési baj van, ez van megfejelve azzal, hogy egy élő szervezet nem tudom hány atomból áll, amik sok ilyen-olyan kapcsolatban lehetnek egymással. És ez még csak a sima növényi létfenntartás, az agyi folyamatok, gondolkodás, sőt az önreflexív gondolkodás ezt még tovább hatványozzák. Olyan mennyiségű elemről és olyan mennyiségű kapcsolati lehetőségről van szó, ami kezelhetetlen. Talán majd egyszer, de ha úgy lesz, az is csak azt jelenti, hogy lesz fizikai alapja annak, hogy valaki mit gondol, mit miért cselekszik, milyen világképe lesz stb.

    Továbbra sem gondolom, hogy a fizikai valóság (aminek percepciója ugyan sok vitát generál, hogy mennyire egyezik a tényleges valósággal) tartalmazza azokat a gondolati konstrukciókat, amiket az ember elgondol.
    Természetesen ha a gondolatnak van fizikai-lelki következménye, legyen az a sör feletti öröm, palotaforradalom, bármi, az más tészta, de ha én elképzelek egy örökmozgót, halom pénzt, időutazást, attól az még nem lesz a valóság része, maximum a nagyszerű elgondolás felett érzett öröm lesz az. A spirituális élet az anyagi léten alapszik és nem fordítva és nem egymás mellett. Nincs minek összeérni, mert az egyik tartalmazza a másikat.

    Wall of textre wall of text. :-)

  5. Attól félek, hogy ez a külső dolgoktól rettegés inkább viselkedésgenetika, mint szocializáció. Ráadásul az egyházak féltudatos “tenyésztésének” eredménye, úgyhogy a társadalmat magát kellene lecserélni (pár generáció alatt megvan).

    “Einstein szerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban”
    Ez tényleg fájdalmas. Einstein azt mondja, hogy tömeggel nem rendelkező elemi részecskék nem haladhatnak gyorsabban a fénysebességnél, de egy neutrínóról már bizonyították, hogy gyorsabb tud lenni, mert van neki lendülete! (newtoni fizika)
    A speciális relativitás meg nem azt mondja, hogy nem mozoghatnak gyorsabban a tömeggel rendelkező objektumok, hanem azt, hogy képtelenek vagyunk érzékelni…nagy különbség.

    De mondok egy megerősítőt is: Az kerek remélem, hogy a fény részecske és hullám természetű egyszerre. Csináltak egy olyan berendezést, amely hol ilyennek ábrázolta, hol olyannak, majd jött
    AZ ÖTLET:
    Tereljünk be az utcáról hülyéket (Sorry!), akiknek fogalmuk sincs a fény kettős természetéről, és mondjuk meg nekik mit kellene látniuk.
    És láss csodát a többség azt látta, amit mondtak neki, ergo a hit kvantum-mechanikává transzformálódott.
    Azt én teszem hozzá, hogy ennek gyakorlati haszna majd csak féreglyuk (Ugye láttál már scifit!?) stabilizálásban lesz, ahol több millió “profi hívő” kell majd annak stabilizálásához.

    Ja, és kaptál egy privet.

3 visszakövetés / visszajelzés

  1. Néhány gondolat, ami kiveri a biztosítékot a bigott keresztényeknél « Eszter's Offtopic
  2. A mennyország létezik « Eszter's Offtopic
  3. Önző vagy, vagy csak szereted magadat? – Alert Blog

Örülök, hogy beszélsz, kérlek gyűlölködés nélkül tedd, miután figyelmesen elolvastad és megértetted a szöveget.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: