Horror-árak és nemi erőszak a hot dogosnál: a nyár legkegyetlenebb ripoffjai

Már egy ideje figyelem azt a kereskedői attitűdöt, amely kétségbeesetten igyekszik rövid idő alatt hatalmas profitot termelni, miközben görcsös kapaszkodásuk hosszútávon általában kudarcba fullad, és mély apátiában lehúzzák a redőnyt.

A fene sem érti például, hogy miért kérne 500 Ft-ot a Balatonért a part menti kemping, amikor nagyjából három kilométeren keresztül kiváló minőségű szabadstrand húzódik mellette. Csodálkoznak, hogy a kedves vendég inkább az ingyenes szakaszt választja, holott ha ők sem kérnének pénzt, alaposan fellendülne az elhagyatottan álló büféjük és a méregdrága éttermük forgalma is. A vizibicikli- és vitorláskölcsönző állomásukról nem is beszélve, amit így most a csekély számú kempinglakó közösség tart el egy szélesebb közönség helyett.

Aztán van, aki a partmenti bárok egyikében – okos módon – olcsó koktélokkal próbálkozik, de elfelejti, hogy az ócska, kopottas, tűző napon álló sörpadokkal csak azt éri el, akinek két koktélnál többre aligha futja. Közben pedig a szomszédban, ahol ötszáz forinttal többe kerül a Pina Colada, kilométeres sor vár, csak mert kényelmes napozóágyak és ernyők várják a koktélozni vágyókat. Nem vagyunk milliomosok, de még mi is a vonzóbb, szebb és kényelmesebb helyet választottuk a “nyaralós italunkhoz”, hiszen ki a fene akar a tűző napon, egy kényelmetlen, kuka melletti betonlyukban szorongani, ami ráadásul a Balaton helyett a strandvécére néz? Talán fölösleges hozzátenni, hogy tetszetős nyugágyak és napernyők az Ikeában és a Tescóban fillérekért kaphatók, és nyilván megéri az egyszeri befektetést, ha utána akár 500 Ft-tal is megdobható a koktélok ára.

Szóval, próbálkoznak, próbálkoznak ezek a szerencsétlenek, aztán a “nehéz gazdasági körülményekre” fogják, hogy befuccsoltak. “Ránk nyitott a konkurencia” – sírnak, aztán ha jön egy rendezvény, hirtelen megduplázzák áraikat, és meglepetten veszik észre, hogy a vendégek inkább kikutyagolnak a legközelebbi hipermarketig, netán otthonról cipelik magukkal a szeszt és az elemózsiát. Na, vajon miért, ember? A vendéglátás és a kisbolt-piac legnagyobb részt a környezet, az árak és a minőség okos összehangolásán múlik. (És igen, természetesen azon is, hogy hányféle utalványt és kártyát fogadtok el, hiszen a fogyasztó vendég azért általában jó munkásember. A Netpincér ebben zseni.

A “kedvencem” az a kereskedő, aki már rájött arra, hogy üzlete döglődik, cinikusan röhög, ha kreatív ötletekről hall, és szimplán a túlélésre gyúr, a rendelkezésére álló egyetlen eszközzel: az extrém árakkal. Horror-árakkal, mondjuk ki. És hát igen, persze, mindannyian tudjuk, hogy a turistaközpontokban és a fesztiválokon a bérleti díj is magasabb, de álljon meg a menet: hogy van pofája bárkinek is szar termékért irreálisan sok pénzt elkérni??? És aki megteszi, az vajon miből gondolja, hogy üzlete a következő szezonban is megnyithatja kapuit? Az emberek nem hülyék. Íme, a nyár három legszemtelenebb ripoffja, készüljetek:

• 1. Szántód-rév, kis kajálda a vízparttól 100 méterre

Oké, éhesek voltunk. Első nap, még nem ismertük a terepet. Természetesen felmértük, hogy 1920 Ft a rántott sajtért és 2100 a cigánypecsenyéért beteg ár egy sörpados önkiszolgálóban, de basszus: nyaralunk, éhen döglünk, elfáradtunk, ebben a testben egyszer élünk, hátha finom lesz legalább. A gond az, hogy a két étel egyike sem volt ízletes, a tragédia pedig az, hogy sajnos friss sem. Az alapanyagok a legolcsóbb sajátmárkás vackok voltak, a hús alig átsütve, a rántott sajt vékony és darabos. A sült krumpli egyszerű fagyasztott szar volt, de érződött rajta, hogy sokadszorra mikrózták. Ember, ha két és félszer annyit kérsz a kajáért, mint a piac hasonló kategóriájú résztvevői, legalább legyen már EHETŐ az, amit lenyomnál a vendég torkán! Persze, nem várunk Michelin-csillagos minőséget, de ezek pofonegyszerű magyar ételek, amiket még egy hatéves gyerek is el tudna készíteni úgy, ahogy azt egy vagyonért elénk raktátok. Illetve hát… amiért nekünk kellett kimenni a saját lábunkon, na.

• 2. Sástó, Mátrafüred, kisbolt

Szomorú, hogy szülőhelyét szenvedélyesen szerető mátrai lánykaként ilyesmit kell leírnom, de van egy pont, amikor már kifejezetten sértőnek érzem, ahogy hülyének nézik a vásárlót. Nos: a zamárdi, Balaton-parthoz legközelebbi kisboltban a kisüveges Royal vodka 800 Ft, ehhez képest Sástón ugyanez 1600 (igen, jól olvastad). Nem egy ezres (mint Szántódon), nem ezerkétszáz, hanem ezer-hat-száz – észnél van az ilyen??? Persze a csúcs csak ezután jött: a vodka konkrétan egy éve szavatosságát veszítette, úgy kellett visszacserélni. Szegény havi százért éjjel-nappal güriző alkalmazott pofájáról kis híján lesült a bőr; mondogatta is, hogy hát igen, horror-árak, és hát a minőség is ingadozó…. Most komolyan, csodálkozik az ilyen kereskedő, hogy én régi jó rutinos motorosként mindig a Tescóban veszem meg a Royalt 700-ért? Az exkluzív környezet miatt maximum 1200-ig reális elmenni, de akkor is tilos lejárt szemetet sózni a(z adott esetben már ittas) vásárlóra, mert a vásárló szent és sérthetetlen, és mindig igaza van.

• 3. Sziget, hot-dogos

Rendben, fesztivál-fíling, fesztiválkártya, miegymás. Szeretjük a Szigetet, a Sziget jó, a Sziget élvezetes. Ettől függetlenül a 749 Ft-os hot dog sokkolt: basszus, ezek aranyat is folyatnak a virslire a mustár mellé? Nem vagyok smucig ember, ha valami apró snacket megkívánok, általában gondolkodás nélkül megveszem. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a három decis gépi kóla nem ér meg 250 Ft-ot, de mit csináljak, ha egyszer imádom a gépi kólát és épp jólesne leöblíteni vele a pizzát? Hát megveszem. Épp ezért nem tagadtam meg magamtól az aranymustáros hot dogot sem, de azért az elfogyasztása után pár percig úgy éreztem magam, mint akit megerőszakoltak. Töredelmesen bevallom, hogy legalább jó volt, minőségét tekintve 10/10, de az ár-arány értékben már nem vagyok biztos.

Összességében véve, nem az a baj, hogy a fontos turisztikai központok és fesztiválhelyszínek kisbolt- és vendéglátóegység kínálata általában brutálisan drága, hanem inkább az, hogy gyakran még gyatra minőséget is kapsz a fizetésed jelentős hányadáért cserébe. Ráadásul azt vallom, ami miatt ez az egész bejegyzés megszületett: igaz, hogy bármit adhatunk bármennyiért, amíg van rá vevő, de miből gondolják egyes szolgáltatók, hogy hosszútávon sikeres lehet a horrorár-fos minőség kombó…? Na, ugye.