Hajónaplók, Steiner Kristóffal

Jön egy borzashajú srác, farmerben és pólóban, tölt egy pohár száraz vörösbort, és elmeséli az életét. Csevegés közben lekerül róla a ruha, ott ül egy szál alsónadrágban, és egy pillanatra elpirul: hé, ez az egész talán már túl sok, túl giccses? Jó vagyok én így, jó irányba megyek? Aztán elmosolyodik, nyugodtan és magabiztosan felnevet: igen, ez az én utam – büszke és hálás vagyok azért, mert végigmehetek rajta csodálatos útitársaim társaságában, és többé nincs szükség csilivili külső tükrökre, hogy ezt meglássam önmagamban… Ez volt az első kép, ami megjelent előttem, miután egy szuszra elolvastam Steiner Kristóf harmadik könyvét, a Hajónaplókat.

Kristófot a tenger, a hajók és a víz elem iránti olthatatlan szomja egy bizarr apróhirdetéshez vonzotta, amelyben egy negyvennégy éves amerikai hölgy keresett “kétségbeesetten” útitársat dél-európai hajóútjához, amelyet még akkor foglalt le, amikor “minden rendben volt”. Ahogyan Mary egy tragikus haláleset sötétje után keresi újra a fényt, úgy Kristóf is éppen élete nehéz szakaszán megy keresztül: hiába találta meg “élete szerelmét”, még nem tudja, képes-e szeretetteli kompromisszumokon és a legmélyebb önátadáson alapuló párkapcsolatra. A két figura egyszerre menekül a világtól, és kapcsolódik ahhoz ezer szállal, felfedezve egymásban és magukban a szeretet, a hit, a bátorság, az áldozatkészség és az őszinteség fényes, mind nagyobb és nagyobb tűzzé duzzadó szikráit.

Útikönyv ez, ami nem csak Dél-Európa impozáns éttermeit, pizzériáit vagy koktélbárjait mutatja be az életigenlés finom, bohém humorával átszőve, hanem egyúttal az ember legbelsőbb kétségeit és félelmeit is megvilágítja: jól élem azt, amiben hiszek? Mindent megteszek, hogy adhassak azoknak, akiket szeretek? Hogyan viselhetem méltósággal a tetteim következményeit? Megjelenik az elengedés, a megbocsátás, a megértés fontossága, és luxushajó kabinjai mellett bekukkanthatunk egy pillanatra a júdaizmus misztikus, ezoterikus ágának, a kabbálának a bölcsességeibe is. Ki más is mondhatná ki a legmélyebb alapigazságok egyikét, mint a Velencében interjút adó popcsillag, Madonna? Aki fejlődni vágyik, idővel mindenkit tanítómesterévé fogad.

A legenda szerint, ami a napokban az eszemben járt, Noénak három fia volt: Sém, Hám és Jáfet. Sém, a szemita népek őse, megkapta apjától az uralmat az anyagi világ fölött. “Járd be a világot, légy mindenütt jelen, legyen a tiéd minden földi gazdagság” – mondta az emberiség újjászületésének ősatyja. Másik fia, Jáfet (akinek gyermekétől, Magógtól számos elmélet és Ady szerint mi, magyarok is származunk) megkapta az uralmat a szellemi világ fölött: a tudomány és a hit kapui lettek az övék. “Legyen helyed mindig Sém sátrában” – tette hozzá Noé. Hám, a harmadik fiú semmit sem kapott, hiszen apja megátkozta a Bibliában leírt részeg pletyka miatt, így az ő feladata két testvére szolgálata lett. Sém a pénz és a testi örömök urává vált, Jáfet pedig a szellemi értékek védelmezője, de a kettő egymás nélkül itt a Földön csak fél-elem lehet: öreg hiba tehát, hogy a világban szétszóródott sémi népek magukba zárkóztak, Jáfet utódai pedig a szellemi igazságok átadása helyett az antiszemitizmus mellett tették le voksukat.

Kristóf gyönyörűen integrálja életébe a sémi örökséget divat- és kütyüfüggésével, színes popkulturális utalásaival, gasztronómiai kéjvágyával, a csillogó celebvilág hívságaival és hatalmas kozmopolita szívével, amellyel egyre csak járja a nagyvilágot, és mindenhol az első perctől kezdve otthon érzi magát. Emellett, szerencsére Jáfet ajándékai is megjelennek, és sorra teljesednek ki életében: az útkeresés, a hosszú és mély belső utazások (hajóval vagy szárnyakkal), a fölösleges külsőségek, felszínes burkolatok feladása (hol van már a “hajfestés, púder és piercingek”, vagy a színes muffinba rejtett gyémántgyűrű, amit fehér lovas hintó szállít?!), az önátadás, a nagy hallgatások, és persze az ítélkezés és bűntudat nélküli élet, egy teljesebb, magasabb tudatosságot szolgáló öröklét részeként.

Hasonlítunk egymásra Kristóffal, és nem csak azért, mert csupán néhány hét különbséggel születtünk ugyanazon a földrajzi szélességen, és pár évtizeddel később mindketten ugyanabban a (sokak szerint) színesen felszínes és felszínesen színes iparágban leltük meg a helyünket: egyrészt mindketten azon dolgozunk a magunk módján, hogy a könnyed, gát nélküli szórakoz(tat)ás és a tudatosabb, örök szellemi létben való pillanatnyi kiteljesedés ne egymást kizáró, hanem egymást teljessé tévő terek lehessenek, másrészt pedig… mindketten élvezzük az élet anyagi és szellemi csodáit egyaránt. Megyek is, és rendelek egy margaritha pizzát a kedvenc kajáldámból, ami itt és most, számomra legalább olyan jó, mint Kristóf könyvében a Da Michele-pizza leírása…

---

Steiner Kristóf: Hajónaplók – Ulpius-ház Könyvkiadó, 2012
3499 Ft, a könyvből származó bevétek 11 százaléka a Kids Creating Peace muszlim-zsidó-keresztény békeprogramot támogatja